Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-04-24

XXV. év. 1898. április 24. 17. szám. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8őfi. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereKkede.se, Fölér. LaptiiJaidnnos: dr-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : clr. Körös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatal á h n z k ü 1 d e n íl Ő k. A lap ára: Egész évre ö irt, félévre 3 frt, ne;ryeiK'vre 1 frt öt). F.<ryps szám ára ló kr. Fenyvessy Ferenc ünnepi beszéde. — Kimondta Veszprém vármegyének az 1848-iki törvények szentesítésének jubileuma alkalmából tartott díszközgyűlésén. — Veszprém vármegye tek. és vitézlő alispánja! Tekintetes törvényhatósági Díszközgyűlés! Mélyen tisztelt és nagyrabecsült vendégeink! A régi Kómának XII táblás törvénykönyvében állami parancsként voltak feljegyezve a következő járulok Felséges Uram Királyom elé, a kinek dicső- Ez a törvény — ez a legújabb — a ma._rvar séges uralkodása alatt hazám alkotmányos szabad- j nemzetnek hálás, büszke szícilnhkniáxa. sága és zavartalan fejlődése biztosítva van. A király pedig szól: Nemzetem báláját szenté-| Nem célom, hogy rajzoljam a k.irt. mely ez sítem, s a magam részéről pedig örök időkre tör- j eredményt megelőzte és hogy bővebben ecseteljem a szavak: „Honoratorum virorum laudes iu coutione | véuybe igtatom, hogy Magyarország apostoli királya [ hatást, mellyel e korszak eredményeiben nemzetünkre viszont „törhetetlen bizalmát nyilvánítja szeretett volt. Vármegyénk társadalmának több előkel: íerda népének igaz hűségében." csak a legközelebbi napokban, midőn a társadalom * | a később, április 11 -én diadalt aratott 4

s-as eszmék Egy ezredéves fenmaradás kétségkívül méltó j első fellendülésének félszázados jubileumát ünnepelte, az örök dicsőítésre, t. Díszközgyűlés. Ks méltó volna | az üuncphez méltón ismertették és magasztalták még akkor is, ha ez ezredév jubileuma esetleg a . e kort. nemzet gyásznapjaira és gyötrelmei némaságának j Nem szükséges említenem, hogy bár e *örtészomorú idejére esett volna. Még ily időben, még' nelmi Iradiciók szerint nemzet és állam lettünk egy ily életért is, hol alig mérhetni meg, mi volt volna, de valójában bizony a kiváltságuk, tdőjojrok több és nagyobb benne, az öröm-e, vagy a bánat, , és rabságok által szétdarabolt tömeg volt a magyar, a jólét-e vagy a szenvedés, az összetartás-e vagy a hogy országa biegen emberektől kezelt tartomány, pártviszály, a harci diadal-e vagy a csatavesztés, a képviselete eixy folyton csak meddőén panaszkodó, dicsőség-e vagy a gyász — egy ilyen életért tekintély, erő nélküli országgyűlés, népe elmaradva is, még a letiprás napjaiban is igenis lehet hálát [ a nyugateurópai civilizációtól, nemzeti öntuuat - lánadui, mert mig egy nemzet él, ha tetszhalott is, e ( golásra alig képes szabadsátíszeretet nélkül, tetszhalálból lehet még, vau még feltámadás. Egy j Nem szükséges bővebben rajzolnom a kort, nemzet mig él, fájdalmaiban is tud belekiáltani a, melyben sem az államot alkotó nép, sem a népet világtörténelem logikájába, mely kiáltást az erőszak : kormányzó fejedelein nem értették meg az emberi-ég ideig-óráig ám elfojthatja, de egy élni vágyó nemzet ideáljainak jogos követelményeit. Nem értették meg létkérdését jog és igazság szerint ki nem törülheti , sem az egyéni, sem a politikai szabadságjogok nemsoká az események számlakönyvéből, hová azt a; zet fejlesztő és államfentartó bee-ét, erejét, értékét történelem beirta. ; és varázsát. Nem értették meg, hogy ,,lui a/, ember, De a lélegzetvétel maga még nem élet, tisztelt ember előtt hajtja porba az arcát, akkor m-m azt Díszközgyűlés. A rabszolga is lélegzik, anélkül, hogy ( kell porba sújtani, kit halványul körülve-z, ha:i--ni élet volna az övé. \ őt kell kiemelni a porhói é- tudtára adui, hogy aki E nemzet igaz élete mégis csak szabadsága- ( embertől született, az nem Isten, de nem is igavonó nak kivívásától, mégis csak újjászületésének idejétől, barom". Nem értették meg, hogy hazájához és kirámégis csak hosszú szomorú telének elmúlásától és a j lyához hű csak szabad ember lehet, mert akit elrég várt virágnyitó tavasznak eljövetelétől, vagyis

; nyomnak, az csak szolgálni tud szeretet és hűség 1848-nak dicsőségben ragyogó korszakától kezdődik. { nélkül. Rajongónak mondották, aki a nemzet és p.,1memoreiitur." Hazájuk körül érdemeket szerzett tiszteletreméltó férfiaknak dicsérete a népgyülekezetekben megörökíttessék. E megörökítést, e síron túli dicsőítést ma is megcselekszik a hálás nemzetek. De, bár Periklészként, a nagy emberek sirja az egész világ, az ő emlékük nem a pompás sírboltokkal és az ezek érclapjaira vésett felirattal, hanem az egész emberiség hálás érzülete által van megörökítve: — mégis t. Díszgyülés, ország s nemzet ha valamelyik nagy fiának igazán örök emléket akar biztosítani, annak nemcsak népgyűléseken dicsőítteti tetteit és emlékét, annak nemcsak szobrokat állít fel, melyet a végteleu idő elvégre is elporlaszthat, s egy diadalmas ellenség letiporhat, hanem — nemzetének örök hálája jeléül — beleviszi nagy fiának nevét és emlékét az ország törvénytárába, s beleviszi, hogy e név és emlék mintegy odatapadjon a nemzet történelméhez és vele és általa elpusztíthatatlanul belevésődjék az magába a világhistóriába. Ily örök emléket emelt törvénytárában Magyarország 1848-ban, József nádornak, később a nemzetét királyával kibékítő nagy fiának Deák Ferencnek. És még dicsőbb, s egy nemzetre még felemelőbb, ha nemcsak egyesnek, de egy-egy egész korszaknak emelhet az ország oltárt a halhatatlanság örök Pautheonjában. A magyar nemzetnek immáron két ilyen oltára ragyog az ország törvénytárában. Az egyik a magyar nemzet ezeréves fennállásának dicső emlékköve; a másik — a legújabb — a nemzet újjászületésének fenségesen szép örök apotheozisa. Az egyikben, — mely Magyarország ezredéves emlékét törvénybe igtatta, s törvénybe igtatta azért, hogy ez ország minden fajú és nyelvű polgára tudja, átérezze és felismerje azon államjogi kapocs felbonthatatlan erősségét, mely e nemzetet és királyát Árpádnak paizsra emelése után ezer évvel is soha meg nem törhető közösségbe egyesíti, — ez egyik törvényben, a nemzet és király együtt adnak bálát a Gondviselésnek, ki a népek életét és történelmét vezérli. Nemzet és király együtt nyilatkoznak ez ezredéves törvényben. A nemzet igy szól: A magyar szent korona országainak törvényhozása által vallásos áhítattal adok hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád vitéz hadai által megalapított magyar hazát oltalmába fogadta, hogy fejedelmeit bölcseséggel, hogy népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, s hogy Magyarországot jó és balsorsban megsegítve annak lételét ezer éven át sok viszontagságok között is fentartotta. Vallásos áhítatom mellett hódolattal Ettől a korszaktól, mely eredményében megszilárdította a magyar birodalom történeti egységét, állandóvá tette nemzeti jellegét, s törvénj'essé emelte állanijogi önállóságát. Ettől a korszaktól, mely a törvény szavai szerint szabadságot és alkotmányt adott az országnak, s az alkotmány jogait a nemzet minden osztályára kiterjesztette, mely a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszert behozta, a közteherviselést általánossá tette, a földbirtokot felszabadította, a sajtószabadságot, a jogegyenlőséget, a politikai és polgári szabadság elveit életre keltette és érvényre juttatta. Ettől a korszaktól, mely a nemzetet erejében erősebbé, s szabad polgáraink számában nagyobbá tette és amely visszahelyezte ősi jogaiba a nemzetnek büszkén lengő trikolórját, a trikolórt, melyet az önvédelem sok harca ezerszer megtépett bár, de amely bepiszkítva soha, egy pillanatra sem volt. Csoda-e hát, ha király és nemzet, annak a törvénynek, mely e dicső korszakot megteremtette, oltárt emelt a balhatatlanság örök Pantheoujábau és csoda-e, ha egyúttal nemzeti ünneppé nyilvánította e napot, melyen e törvény szentesítve lett. gárosodás nagy ideáljaira reá mutatott, és figyelmeztette népét, hogy az ember arcát i-ten azért teremtette felemeltnek, hogy felfelé nézzen, s az égbe, a csillagokra tekintsen. Azt a sokat csúfolt szegény bocskoros nemeseket pedig agyonütéssel fenyegették Zalában, Szatmáron, Biharban, mert követeinek utasításul merte adni a közteherviselés elvét. Azután jent sein hallották meg sokáig a nemzet legjobbjainak esdeklésél. Széchenyi gróf egy évtizeddel 4* előtt így esdekel Hunniájában: „Add meg Train Királyom, ami e nemzeté és esküszöm, hogy örömriadásban lábaidhoz borul az és nemcsak hű lessz Te Hozzád és Tieidhez, miut eddig is volt, hanem felébred lethargiájából és mint az emberiségnek immáron egy zöldelő nemzete, uem ismerend Irántad bálája és szeretete határt. >S Te Uram Királyom, amikor egy egész nemzet áldását nyerended, mely még a menyekben is visszhangzik, oly kötelékkel kötöd a magyart királyi Házadhoz, mely — minthogy az a megelégedésnek és valódi szeretetnek kapcsa — valóban erősebben szoritandja őt Hozzád és Utódaidhoz, mint a puszta kötelességnek láncai, S mennyivel iog dicső fejedelmi Házadnak hatalma is növekedni, mert ahelyett, hogy egy gyenge PÁPAI LAPOK