Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-01

Számítva a vízvezeték kiépítési költségeit kerek számmal 200,000 Írtra, s ebből 160,000 írtnak 4-5%-os, 40,000 fiinak -5%-os kamatozását véve tol, a szükséglet kamat címen 9200 frt volna. Ehhez járul az üzemben tartásra évi 1000 frl, vagyis az összes szükséglet 10200 frt. Ez azoubau nem elég egyrészt azért, mert cső ós egyéb romlásokra évenként okvetlenül kell félretenni egy bizonyos összeget, másrészt azért, inert képviselőtestületi határozat folytán a regálékötvényeket reintegrálui kell, a 40,000 frtot pedig le kell törleszteni. Az évi kopásra 1000 frtot, a reintegrálásra s illetve törlesztésre 1 % -ot •(2000 frt) véve föl, az összes szükséglet lesz 13200 frt. Ennek fedezésére szolgálnának a javaslat szerint egyrészt a házbéradó után kiszámított 18% (és nem a házbéradó-alap 18 %-a, a m

' horribilis összeget tenne ki s a mi a javaslatban csak tollúiba) másrészt a különböző módon megállapított vizdijak. Itt ismét az utóbbival kel! első sorban foglalkoznunk, mert ennek nagysága szabja meg a pótadóval fedezendő összeg nagyságát, s ezzel kapcsolatban a pótadó százalékát. Ha a II—-IX. számokkal jelölt cimekeu áttekintünk, különösen a III. és VIII. számok alatt fölvett tételek hívják föl figyelmünket; az első alatt a nagyobb ipartelepek, az utóbbi alatt az állatok után fizetendő vizdij levén megállapítva. A mi a 111. p. alatt fölsorolt ipartelepek megadóztatását illeti: itt az adóztatás alapjául a kereseti adóalap szolgál, de, azt hisszük, helytelenül. E pont t. i. a nagyobb mértékű vízfogyasztást akarja adó tárgyává tenni, a mi helyes, de adóalapul nem a vízfogyasztás mérvét, haueni az illetők kereseti adóalapját veszi, a mi helytelen. Hogy csak a legszembetűnőbb két dolgot említsük: az ecetgyárosok föltétlenül több vizet fogyasztanak, mint a sütők, a kereseti adó alapján történő vizdijkiszabásnál pedig megtörténhetik, hogy a sütő több vízdíjat lesz kénytelen fizetni, mint az ecetgyáros. Itt igazságos vízdíjat kiszabni csak úgy lehet, ha előzetesen kipuhatolják a jelenlegi vízfogyasztást s vagy méltányos egyezség ntjáu, vagy ha ez épen sehogy sem akarna sikerülni, vizmérő órák alkalmazásával állapítják meg minden egyes üzlet vizdiját. A VIII. p. alatt a lovak, tehenek, csikók, disznók stb. után van vizdij fölvéve. E pontnál attól tartunk, hogy míg egyrészt zaklatásával jár a közönségnek, másrészt az ellenőrzés és nyilvántartás többe kerülne, mint a várható jövedelem, már pedig nem helyes adó az, amelynek behajtása a jövedelmet fölemészti. De különben sem tartjuk helyesnek, hogy a legnagyobbrészt az alsó- és felsővárosi gazdák tulajdonát képező állatok után ily teherrel rójjuk meg a tulajdonosokat, hisz ezek városunk fekvésénél fogva legkevésbbé vannak utalva arra, hogy barmaik számára a vízvezetéki vizet igéuybe vegyék. Ezt az egész pontot a fölhozottak alapján a jövedelmi források közül kihagyhatónak véljük. A II. pont 2. §-a alól kiveendő volna szerintünk a „kaszárnya", egyrészt, mert méltányos, hogy a kaszárnya ne ugyanazon díjtétellel legyen megróva, mint a kórházak — ha esetleg az utóbbiak több vizet fogyasztanának is — másrészt, mert kaszárnyánk lovassági laktanya s igy nemcsak az emberek, hanem a lovak részére szükséglendő víz mennyisége is tekintetbe veendő. Ezen indoknál fogva a kaszárnyáról külön paragrafus intézkedhetnék, s a díjtétel lehetne legalább is másfélszer akkora, mint Veszprémben a honvédgyalogsági kaszárnyában. A 4-ik §. a börtönök lakóiról szól ; jelentősége a gyűjtő fogház megszüntetése következtében alig van. A III. p. alatt „ipari vizek" fogyasztói közt vannak felsorolva a vendéglősök, kávésok, sörödék, bormérök. Nem szólva az ide beosztás jogosságáról, csak azt említjük meg, hogy ha ezek vizdija, mint föntebb ajánlottuk, egyezség szerint állapíttatnék meg, nincs semmi szükség az V. p. a. „Tisztasági viz

u címen felsorolt tételekre, mert a mint a közintézetek klozettjei az általános díjtételben az 5. §. szerint bennfoglaltatnak, úgy itt is erjy általános tétel alatt lehetne az összes adóobjektuniókat megadóztatni, mert az adózásnak helyes elve az, hogy egy és ugyanazon egyén ne legyen a legkülönbözőbb módokon megadóztatva. (Mellesleg megjegyezve, ezen elv ellen is vét a tervezet, mert e szerint egy vendéglős, a kinek házában vau az üzlete, van fogata s ueliány sertése, fizet: 1. házbéradó után 1. § ; 2. III. oszt. kereseti adó után 7. §3. bérkocsi után 10. §; 4. klozettek után 11. §. a; 5. pissoir után 11. §. e; 6. fürdő után 11. §. f; 7. lova után 14. §. a; 8. sertései után 14. §. c.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tiszta nyereményük 2%-át volnának kötelesek vizdij cimén fizetni. Több indokból nem tartjuk méltánytalannak a pénzintézetek bevonását a teherviselésbe, de ha a mint alább mi kontempláljuk, ezek is állami adójuk 6%-á-t fizetnék (a mi körülbelül egyenlő a tiszta jövedelem 2%-ával), ezen a cimen külön megróni őket nem volna szerintünk indokolt. A IV. p a. (d) a bérkocsik, hintók s más úri fogatok után 2 frt van kontemplálva; ide át lehet venni a 14. §. a) poutját s a díjtételt ennek megfelelőleg emelni, mert ezen emelés mellett adózási szempontok is szólnak. Ezek azon általános megjegyzések, melyeket a II -IX. pontokra lenni szükségesnek véltünk s ezek után íoíveíjük a kérdést: mekkora most már az az összeg, melynek ezen pontok alapján be kell folynia? A városi tanács számítása szerint úgy tudjuk, 6520 frt. Ha ez csakugyan befolyhat a nélkül

t hogy üzleti érdekeket sértsünk s a vizdijak nagymérvű kirovásával az üzletek fejlődését megakadályozzuk: annál jobb, mert annál kevesebb marad pótadó utján fedezendőuek, de azt hiszszük, helyesebbeu járunk talán el, ha a kevésbbé vérmes számítást veszszük s mouduuk 5200 frtot, mely esetben 8000 frt fedezéséről kell még gondoskodni. A városi tanács a II—IX. p. alatt felsorolt jövedelmek után fenumaradó hiányt a házakra veti ki javaslatában (1 .§.), minek következtébe, a házbéradó 18%-a lenne a háztulajdonosok által beszolgáltatandó. Egy korábbi cikkben megkíséreltük kimntatni, hogy ha a házakra vetendő is az oroszlánrész, mégis tekinteti el arra, hogy a tűzbiztonság s közegészség javulása folytán az összes lakosok veszik a vízvezetéknek hasznát, tekintettel arra, hogy az állatok tartásáért nem ugyau egyenként, hanem az adó alapján némi csekély vízdíjat kiszabni nagyon is indokolt: egy része a szükségletnek teljes joggal a többi adónemekre utalható. Számokban kifejezve 60%-át a 8000 írtnak gondoljuk a házbéradőra kiróhatni, 40%-át pedig a többi adónemekre, nem tévén kivételt az állami és közigazgatási tisztviselőknél sem, kik egyébként fizetésük után úgy sem járuluak a város közterheihez s boldoggá, vidámmá fogja tenni . - . csak láthatná jnár.' . . . Mehetünk Sebestyén! A próba-menetet intéző bizottság tagjai tel- I --/álltak a gépre. A távoli őrházak jelző harangjainak hangját ide hozta a szél. A mozdony sipja egy •leset, rövidet fütyölt és azzal lassan, vigyázva inlult neki első útjának. A gyermek első lépései, az újonnan épült 'hajó vízrebocsátása, egy új mozdonynak első próbamenete — egyenlő ünnepélyes mozzanatok. A gép lassan mozgásba jött és a mozdonyvezető erős keze, éles szemei által vezényelve, biztosan haladt pályáján. Sebestyén évek óta jár már ezen a vonalon. Ismerős minden fa, bokor, minden rád és útátjáró. Az őrök kétszeres pontossággal teljesitik kötelességeiket, hisz értesülve vannak, hogy próba-menet közlekedik. ICi lenne oly bátor kenyerét kockára tenni ? A merre a gép elhalad, az útsorompók mindenütt leeresztve, az őrök jelző-tárcsával állanak minden őrháznál. A régi, megszokott alakok. Is'omzedékről-nemzedékre száll át e foglalkozás. Pálya-őr volt az apja, azzá lett ő, annak neveli gyermekeit is. Az ő egyszerű, idegenszerűséghez nem szokott szemei előtt szebb pálya nincs, nemesebb hivatás nem is létezhetik. Sebestyén ismeri őket. Ott látja már évek óta. Könnyedén biccent fejével egyet, a mint raellettök elhalad, néha-néha jobb kezének mutató-ujjával sipkáját is érinti — ez már nagy tisztelet jele — ós szemei vizsgálva kutatnak a messze távolban, a pálya mentén, hogy , nincs-e baj, veszély előtte. Őrházak, majd állomások í egymásután maradnak el. A mozdony többször megáll menetközben. A bizottság tagjai leszállanak a nyilt pályán, gondosan apróra megfigyelnek njindent és legnagyobb megelégedésüknek adnak kifejezést. Néhány órai út után elérték a kitűzött állomást. A gépet ;i a fordító korongon megfordították és az egész társaság rövid pihenő Titán visszafelé indult. Sebestyén sietve száll fel a gépre és a bizottság tagjai még jóformán helyeiket sem foglalták el a mozdonyon, már megadta a jelt a gőzsippal és sietve indult kifelé az állomásból, vissza — haza felé. Elfoglalt helyén nem ismert semmit kötelességén kivül. Komor arca csak előre nézett, kezei a szabályozón pihentek s most, hogy a rendes menetrendszerinti sebességgel haladtak visszafelé, gondolatai nem időztek a messze távolban, hanem egész eszmeköre a felügyeletére bizott mozdony szabályos, biztos haladáshoz fűződött. Megállani! — hangzott most egyszerre három ajakról is. Sebestyén is észrevette a pálya közepébe tűzött tárcsát, mely piros lapjával szembe fordítva állta el az őrház előtt az utat. A pályaőr egész családja kint volt a ház előtt. A gyerekek bámész szemekkel néztek a prüszkölő masinára, a feleség aggódó pillantást vetett férjére, ki hivatásának teljes tudatában, önérzettől dagadó kebellel, ambícióval telve forgatta feje fölött a piros zászlót. A mozdony megállt. Mi baj ? — kérdezte a felügyelő az odaszaladó őrtől. — Jelentem alássan a nagyságos felügyelő urnák „minden vonat m egál Ii tan dó" jelt adtak az állomásról. Az urak boszusau néztek egymásra. Meg kellett állani. A mint a történhető esélyeket mérlegelték, a harang lassú, szabályos kongassál újból megszólalt. Visszafojtott lélegzettel leste mindenki az ütéseket. Az őr és felesége kifejezéstelen szemeket vetettek egymásra, a gyermekek bambán, tátott szájjal néztek a levegőbe, a fűtő a mozdonyvezető, ez a felügyelő arcát vizsgálta és mindnyájan figyelve, némán hallgatták a vésztjosló egymást követő hangokat. Ot — egy öt — egy, háromszor egymásután ismételve. Mozdony jöjjön munkásokkal! — hangzott egyszerre minden felől. Előre! A pályaőr a jelző zászlóval kezében előre szalad. A gép lassan lépésben haladva követi. Az őr legnagyobb fia, ki már érti a szolgálatot, visszatűzi az elhaladt mozdony háta megett a tárcsát „fedezve" ezzel a menetet. A bizottság tagjai élénk eszmecserébe bocsátkoznak. Vonat az egész vonalon nincs. Rendkívülit nem vezettek be. A kavicsos a bányában vájja be a próbagépet és a 403-ast, a 403-as pedig még nem in-