Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-16

PAPAI LAPOK. 3A tatai gróf temetése. A tatai gróf Esterházy Miklós Józsefnek, gróf Esterházy Móric főispánunk unokabátyjáuak holttestét folyó hó 10-én délután két órakor helyezték el ideiglenes sírhelyére a főtemplom kriptájába nagy gyászpompával az egész város, rokonok és az ismerősök részvéte mellett. Gróf Esterházy Miklós József holtteteme a kastély kápolnájában volt kitéve, hol a temetés órájáig mindenki megtekinthette. A nép máikora reggeltől süriin állta körül a kastélyt, hogy lássa az érkező vendégsereget s megbámulja, a szebbnél-szebb koszorúkat. Koszorúkat küldtek többek közt: Esterházy Pál herceg, Jeelson altábornagy, gróf Esterházy Móric és gyermekei: Paulin, Pál, Mary és Fanny, gróf Esterházy Miklós Móric, gróf Batthyán * Elemér, báró Reitzenstein, gróf Odescalchi Valéria, Trainers Ausztria-Hungarie, Jockey-Klub, Ditfurt báróné, gróf Berchtold, Herberstein Herbert, gr. lúnsky Ferdinand és neje, Türkkel Ágoston báró, gróf Wurmbrandt Erzsébet, Ugarty grófné, Mrs. A. Vaugh, Stollben st. Stenoin Gabriella grófnő, Andrássy Géza gróf, Magyar Lovar-Egylet, Komárom és Tata közönsége, Son Róbert és családja, B. Broche, Milne Angliából, Tatai Takarékpénztár, Komáromi Gazdasági Egyesület nevében Sárközy Aurél főispán, Zerna Tivadar háziorvos Bécsből, róm. kath., ref. ós zsidó hitközségek. Tattersall — alapitójának, gróf Mittrovszky, Wittenberg Margit, Kratz Józefiu színésznők, Andrássy Gabriella grófné, uradalmi tiszti kar, Wielich márki, Szimlay A. E., a kegyesrendiek stb. A József főherceg védnöksége alatt álló „Első biztositó intézet katonai szolgálat esetére," a melynek az elhimyt Esterházy gróf egyik alapitója és alelnöke volt, a temetésen küldöttségileg képviseltette magát és díszes koszorút helyezett a ravatalra. Gróf Esterházy Móric a királytól a következő táviratot kapta: „Meine innigste Theilname an dem Tode dieses edlen alten Freundes — tranz JoseJ." A gyászszertartás két órakor vette kezdetét a várkastély tágas udvarában, mintegy 15.000 ember jelenlétében, kiknek nagy részét nem volt képes a kastély udvara befogadni. A rendet a tűzoltók, az erdészek és a bányászok tartották tenn. A temetésre megjelent az egész város közönsége, a környékbeli városok és községek képviselete, a tata-tóvárosi iparosok zászlók alatt, a városi tisztviselők Geber biró, a grófi tisztviselők és szolgák Feszty jószágfelügyelő vezetése mellett. A város előkelőbb hölgyei gyászban jelentek meg, Pápa, Veszprém és Devecser városok küldöttségileg képviseltették magukat. Á iskolás fiuk és leányok mind ott voltak. Megjelent továbbá egész Komárom vármegye tisztikara Sárközy Aurél főispán vezetése mellett. Az udvar közepén felállított ravatal körül csoportosultak az elhunyt rokonai, jóbarátai és ismerősei, kik közt ott voltak a következők: Esterházy Móric főispán, Ferenc Miklós Móric, Sándor, Pál, Kálmán grófok, Esterházy Pál herceg, Zichy Nándor, Gábor, Vladimír, Ágoston grófok, Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter, Bellegarde a király főudvarmestere, Hohenlohe berezeg, Windischgrätz herceg, Wurmbrandt gróf, Lobkovitz herceg hadtestparancsok, Cziráky Antal gróf, Pallavicini gróf, Pejacsevics Imre gróf, Üchtritz Zsigmond báró, Apponyi Antal gróf, Péchy Andor, Rédl báró, Pálfi'y Ármin gróf, Károlyi Sándor gróf, Károlyi György gróf, Széchényi gróf, Löhnstein György gróf a bécsi zsoké-klub képviseletében, Kolordo gróf, Schönborn gróf, Pálfíy Elemér gróf, Ludvigk . Gyula államvasuti igazgató, Boné Géza közigazgatási bíró, Hegedűs Ferenc az Opera tagja stb. Ott voltak továbbá a sbort köréből számosan, sok katonatiszt Bécsből, több színész és színésznő, kiket az elhunyt taníttatott. A halotti szertartást Mohi Antal győri kanonok végezte, Néger Ágoston veszprémi kanonok és harminc kegyúri pap segédlete mellett. Mohi Antal a gyászszertartást a következő beszéddel kezdte meg: Gyászoló közönség! Mi oka annak, hogy közelről, távolról, az ország minden részéből összesereglettünk ? Ennek ,oka az igaz tisztelet, hű ragaszkodás, a kegyelet, melylyel mi viseltetünk azon férfiú iránt, ki itt, fekszik előttünk s kinek igazán érző szive megszűnt dobogni. Ő, a kit mi most mindnyájan gyászolunk, nincs többé. Istennél, nagy Őseinél van, róla elmondhatjuk a költővel: „Halnak, halnak, egyre haluak dísze, java a magyarnak.

u Miuden évben eltemetjük nagyjainkat, de Esterházy MikFs el nem temethető, az ő neve kitörülhetetlénül ragyog a magyar haza történetében, érdemei be vannak írva a történet évkönyveibe, minden idő, minden kor tisztelettel fogja említeni nevét. De vájjon miáltal írták ők kitörülhetlenül nevöket ennek a a nemzetnek könyveibe, szivébe? Bizonynyal nem mással, mint hazafiúi erényeikkel és a szeretett hazáért kiontott vérükkel. Vezekénynél Esterházy László bárom társával áldozta fel életét a hazáért. Érsekujvárnál nem elégelte meg egy Esterházy, ki esztergomi kanonok volt, hogy mindennap áldozott az Isten oltáránál, hanem még szükségesnek találta a haza oltárán feláldozni életét. Toldy Ferenc azt irja Miklós nádorról, hogy korszakának legnagyobb férfia voli s hogy egy Esterházy Pál nádor huszonnégy csatában állt diadalmasan szemben a pogány ellenséggel s a kinek az arcát az ellenség ugyan mindenha, de hátát nem láthatta soha. De nemcsak a haza mezején ragyogót fényben az Esterházy név, hanem voltak kiváló szónokai is, kik e téren tündököltek. Vagy ki nem hallotta Esterházy Imre hercegprímás nevét, vagy az egri püspök, Károly hirét, de ezek érdemeiről hallgatok, mert magam is pap vagyok. Esterházy Miklós JÖzsef nem kisebb őseinél, ő is ugyanazon törzsnek a hajtása. De váltakoztak a viszonyok, a kor áramlata okozta, hogy a magas főurak önként lemondtak régi kiváltságaikról, a jobbágyságot szivükre ölelték és mint polgártárst oldalukra ültették. Megnyíltak a méltóságok, a rangok karai, a tiara épugy, mint a miniszteri szék a polgár fiának s a mágnás sokszor szerényen visszavonult, átengedte a fényes polcot a polgár gyermekének. Kedves halottunk hivatása a katonai pályára szólította s ő kitűnt e téren is. De ő nem akarta keresztény vérbe füröszteni szablyáját, visszahelyezte hüvelyébe s keresett magának más tért. Ezt megtalálta a versenypályán, hol babérokat aratott a magyar névnek. 0 kész lett volna csatára kelni a haza ellenségeivel, de ő azt gondolta, hogy ezen a téren szerez nimbust s nem volt ez a győzelem meddő, mert a győzelmek megtanították őt győzedelmeskedni a saját szive felett s hogy ez sikerült neki, mutatja ez a ma megjelent gyülekezet, melyet tisztán csak az ő szivének echója hozott itt össze. Ő meghódított minden szivet s méltó Őseihez, mert nem tett semmi méltatlant, bű maradt hitéhez, hazájához, népéhez, ő különösen felkarolta az árva múzsát, Mecénása volt a szépművészeteknek. Tanuljunk tehát tőle Istent és hazát, szeretni, ragaszkodjunk az Ősök emlékéhez s akkor elmondhatjuk mi is az apostollal: Hitemet megvallottam, pályámat megfutottara, a mi még hátra maradt az életből, az élet koronája, a mit megáld az Isten, várjuk az ő eljövetelét. Amen! A szép beszéd hatása alatt egy szem sem maradt szárazon. A gyászszertartás végeztével a gyászmenet elvonult a főtemplom kriptájához s ott ismételt beszentelés után leeresztették a kriptába. A temetés végeztével a veudégek a vonaton elutaztak. Az elhunytért az engesztelő miseáldozat f. hó 11-én délelőtt tíz órakor ment végbe a főtemplomban. Színház. (drks,) Közönségünknek állandó érdeklődése mellett játszottak e héten is színészeink; s az előadások sokkal nagyobb látogatottságnak örvendettek, mint Komjáthy idejében. Örömmel jegyezzük fel ezt, mert már városunk kezdett a színigazgatók réme lenni; mindenfelé csak azt hallottak, hogy városunkba valamirevaló társulatnak nem is érdemes jönni, ha csak <* biztos anyagi bukásnak magát kitenni nem akarja. Most — ugy látszik — közönségünk kiköszörüli a város intelligenciájának hirón ütött eme csorbát. — A társulatról a mult számban mondott ítéletünk csakugyan bevált; a virágvasárnap óta elbocsátott elsőrendű tagok hiánya erősen meglátszik az egyes előadásokon, melyeknek egy másik főhiáuya abban a körülményben keresendő, hogy a szerepek betanulására nem fordítanak kellő gondot. Csóka igazgató egyébként elénk és változatos műsort állított össze. Szókimondó asszonyság. Sardounak már nálunk is eléggé ismert színmüvét ezúttal is nagy érdeklődéssel fogadta közönségünk, bár az előadás nem tartozott a sikerültebbek közé. Sardounak csillogó ötletei, a darabnak szellemes fordulatai persze ezúttal sem hagyták hidegen a hallgatóságot, de ez csak Sardou érdeme és nem a színészeké, kik kiaknázatlanul hagyták e darabnak színészi bravúrokra bőven kínálkozó momentumait. Bagi Napóleonja teljesen elhibázott, alakitás, melyből még szerepének hatásra könnyen kínálkozó külsőségei is hiányoztak. Azokat az általánosan ismert, n. n. Napoleonszerüségeket mindhiába kerestük nála, a minthogy hiányzott az ő alakításából a Napóleont jellemző brusque modor é,? imponáló erő legtöbb vonása, A címszerepet Csókáné adta kevés szerencsével, bár kétségtelen, hogy routinirozott játéka ezúttal is fölöttébb kimagaslott a többi szereplők felett. A Napóleonnal való nagy jelenete kitűnő volt. Kivülök felemlitésre érdemes szerepe csak Breznay és Bethleninek volt, kik meg is feleltek szerepüknek. Lumpácius Vagabundus. A vasárnap délutáni előadások kiskorú, de nagyszámú közönségét derült hangulatban tartották a három ismert jómadárnak kalaudjai. Az apró tenyerek egész serege működött abban a szuverén jog gyakorlásában, mely a Közönség nevü nagyhatalom tetszését szokta kisérni. A jókedvű hallgatóság sürü tapsokban nyilvánuló hálája főleg Bagi, Breznay és Mátray ügyes játékát és jóizü mókáit honorálta. Mária bátyja. A népszínházban nagy sikert elért népszínmű nálunk uem talált valami lelkes fogadtatásra, pedig a szereplők tőlük telhetőleg mindent elkövettek a darab sikere érdekében. Lévay Sárika kedves, természetes játéka, s érzéssel énekelt dalai egyaránt tetszettek, s bő tapsokat kapott Lévay Margit is, de a férfi szereplők kevéssé állották meg helyüket, s általában az egész előadás nehézkesen, szinte darabosan ment. Mátraynak egy sikerült énekszáma volt (Ha bort iszom, jó kedvem van tőle), melyet meg kellett ismételnie. A királyfogás. A hétfői előadás az összes eddigi előadások közt a legsikerültebb volt, s erről a feltétlen dicséret hangján kell megemlékeznünk. Az ismert kedves melódiák magukban véve is hat"