Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-11-14

nagyon is vázlatosan óhajtottuk kimutatni azt, hogy a népkonyha felállítása lehető, s most végül legyen szabad megemlítenünk, hogy véleményünk szerint a népkonyha nem lehet kizárólag szegénykonyha, hanem mini a neve is mutatja, hozzáférhetővé kell azt a nép azon osztályának is tenni, mely tud is, akar is néhány krajcáit egy-egy adag ételért fizetni, mert hisz van akárhány család, hol ha a házi asszony beteg, a családfő és a gyermekek meleg ételhez alig juthatnak, mig igy olcsó pénzért tápláló, meleg ételt kaphatnának. Mi azt hiszszük, hogy maga ez az egy körülmény is indokolttá tenné egy népkonyha feláll itásáfc. Nem zárkózunk el a nehézségek elől mi sem, de azt tartjuk, hogy a mint annyi más helyen nehezebb viszonyok közt létesülhetett ez a kétségtelenül áldásos intézmény, épen ugy létesülhet ez városunkban is, a hol a város mint ilyen évi 5000 frtot osztogat szét — pénzben — a szegények között. Dr. Antal Géza. A nov, 16-iki városi közgyűlés tárgyai. Kendkivüli közgyűlése lesz városunk képviselőtestületének folyó hó 16-áu, kedden délután 3 órakor. Magunk részéről is örömmel konstatáljuk, hogy a városi közgyűlések mostanában igazi parlamentáris módon szoktak lefolyni és hogy a közgyűlésekről, mivel nem rendesen szombaton tartatnak, mint ezideig szokásbau volt, bővebb és részletesebb tudósításokat hozhatunk. Felhasználjuk tehát az alkalmat és a városi képviselők figyelme felkeltése és tájékoztatása szempontjából a november 16-iki városi közgyűlés tárgyairól már a gyűlést megelőzőleg adunk ismertetést a városi tanács előterjesztései nyomáu a következőkben: I. A belügyminiszter megküldi Magyarország külön és egyesitett czimerének leírását és rajzát. Magyarország külön és egyesitett cimerének hiteles leírását, melyet már mult számunkban közöltünk, és a címereknek művészi kivitelű, színes és rézmetszett! rajzait az összes hatóságoknak, r. t. városoknak és községeknek megküldötte a belügyminiszter, hogy azok a törvényhatósági, bizottságok és képviselőtestületek gyűlésein bemutattassanak. Ezen cimerek leírása és rajzai városunk képviselőtestületének f. hó 16-iki közgyűlésében lesznek bemutatva a városi tanács azon előterjesztése mellett, hogy a cimerrajzok díszes keretbe foglalva a városi jegyzőség hivatalos helyiségeiben kifüggcsztessenek. II. A törvényhatóságnak a kövezetvám tárgyában hozott határozata. A vármegye törvényhatóságának bizottsága a városi kövezetvám pénztár 189(5. évi számadását a bevételnek 10409 írtban, akiadásnak 14483 frt 25 krban és igy a tulkiadásnak 4164 frt 25 krban való megállapítása mellett jóváhag)

r

ta, az illető városi kezelő személyzetnek a szokásos felmentést megadta és utasította a képviselőtestületet, hogy a túlkiadást a jövő év bevételeiből törlessze és minthogy ezen öszszeg a város által felvett, de céljaira még fel nem használt kölcsönösszegből előlegeztetett, mely után a városi közpénztárnak kamatot fizet, addig is, mig a tulkiadás végleg le uem törlesztetik, fizessen ezen összeg után a küzpénztárba 5 °/

fl kamatot. A törvényhatóság ezen határozatát a városi tanács tudomásul vételére ajánlja a közgyűlésnek. III. A törvényhatóságnak a vasúti vám tárgyában hozott határozata. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a városi vasúti vám pénztár mult évi számadását jóváhagyta akkép, hogy a bevételt SlOS) frt 71 krban, a kiadást 99(>;5 írt 95 krban és igy a túlkiadást 1854 frt 24 krban állapította meg ugyanazon utasító záradék mellett, mint a melyet a kövezetvám pénztári számadást jóváhagyó határozatához fűzött. Ezen törvényhatósági határozat szintén tudomásul vételre ajáultatik. IV. Pecegödör tisztító készülék tárgyában a városi tanácsnak előterjesztése. (Jeituer és Rausch budapesti cég pecegödör tisztító készüléknek megvételét ajánlotta a városnak. A tanács az ajánlatot a polgármesternek adta ki városunkban, mégis vannak egyesek, kik a népkonyha felállítását több indokból ellenezik, s kifogást emelnek ennek kivihetősége ellen. Nem hivatkozunk arra, hogy a népkonyha másutt is kivihetőnek bizonyult; egy kis lelkesültség még nagyobb akadályokon is tud diadalmaskodni, mint a minők a népkonyha felállítása elé tódulnak, s igy csak néhány fontosabb ellenvetésre ó 11aj tu u k k i t e r jeszkedu i. Az első kifogást felekezeti szempontból emelik, azt mondván, hogy igy az izr. vallású szegények segélyezése nem lehető, mert ők, hacsak vallási meggyőződésükkel ellentétbe jutni nem akarnak, nem vehetik igénybe a népkonyhát. Erre azt felelhetjük, hoiíy először is nincs akadálya annak, hogy a város által segélyezett szegén ysorsu izraeliták részére külön népkonyha állittassék fül az izr. nó'egyesület által, s másodszor — ha ez lehető nem. volna — az izr. szegényekkel szemben továbbra is megmarad hat az eddigi segélyosztás. A második ellenvetés, hogy a felügyeletet gyakorolni bajos, alig bir praktikus értékkel, hisz a hus. liszt stb. mennyiséüének pontos beszolgáltatását s felhasználását ellenőrizni éjien nem lehetetlen, a felügyelet pedig, ha az, tegyük fel, ti nőegylet választmányi tagjai közt oszlanék meg, alig képezne számbavehető terhet, mert hiszen másfélhónapban csak egyszer kellene az ügy érdekében néhány óra áldozatot hozni. Végre a kiosztás és az ott felmerülhető rendetlenségek fölemlitésével is argumentálnak némelyek a népkonyha ellen. Hogy e tekintetben nem lesz semmi baj, arra nézve garanciát, nyujl az ti körülmény, hogy az ügyet a városi hatóság feje. kezdeményezi, a kiuek vannak eszközei a rend fenntartására, B igy aggodalomra okul ez az ellenvetés sem szolgálhat. A fentiekben, a tér szűk volta miatt, hasítva a hullámzásnak irányát, már most is oly nagy himbálásnak voltunk kitéve, akár a nyílt tengeren. A hossz- és kereszthintázás majdnem elviselhetetlen volt s valóban beláthattuk annak előnyét, hogy a tengeri járművek, az árbocosok kivételével, csavargó'zösök és köztük nem láthatni egyet sem, mely a dunai hajók mintájára két oldalt lapátkerekekkel lenne ellátva. Vgyanis a tenger folytonos és nagy hullámzásánál fogva — mint egy tengerész kapitány beszélte — ha a hajó oldalt dől, mi pedig egy percben számtalanszor megtörténik, a vízből kiemelkedő lapátkerék úgyis hasznavehetetlen lesz, mig a másik kerék a hajót csak annál fokozottabb mérvben hajtaná a viz alá. A hullámzás tehát — mint említem — most is jelentékeny volt s mig egyszer jobbra, majd balra dőlt hajónk, addig egyidejűleg, hol orral, hol háttal nyargalt vágtatva a hullámhegyeken, mig másik része a mélységbe sülyedt. Könnyen elképzelhető, hogy már ez is elég kellemetlen magában véve; de midőn az egész nagy alkotmány függélyesen esik alattunk s mi testüuk súlyát nem is érezve önkéntelenül attól rettegünk, hogy a zúgva örvénylő habokba bukunk, valóban osak akkor fogja el keblünket azon kimondhatatlan szorongó érzés elősejtelme, mely viharban a démonként káromkodó durva tengerészt is imádkozásra bírja. Poláuak torpedónaszádja!, s ágyutornyos, páncélos hadihajói vonultak el mellettünk. De bár az utasok közül többen a szárazföld belsejéből valók voltak, sem az ő kandiságukat, sem a tengerpartiak figyelmét a gyönyörű jelenetek le nem kötötték. Egyes fonnyadt signorák s' „tengerjárta" férfiak, jórendüleg békés kalmárok, a fedélzet vitorlavászon leple alatt tábori székeken s hatalmas kötéltekercseken elhelyezkedve — melyeket a viz elpárolgatása után vékony sóhártyácska borított — konyakoztak még, de e mosoly már kesernyés árnyalattal bírt s az arcokon fakó, szederjes halálsápadtság kezdett terjengni. A zene — mint kéjkirándulásoknál a íjilálcnál szokásos, s tán, hogy a helyzet komikumát fokozza — vig akkordokban szólt, s Árion a zenebarát, mythologikus életmentői, óriási delfinek ugráltak bennünket kisérve, a hullámok mélyéből; a langyfürdó'ként aláömlő délszakias meleg fénykéve megmegvillant egy pillanatra az ezernyi tengeri hal ezüstpikkelyén, ha pajzán játékukban egy pillanatra oldalt vágódtak, de bár minden életet és jókedvet lehelt, utasainkat ez meg nem hatotta. Egy hölgy hajol ki most félig ájultan, a korlátokon ... s a másik pillanatban az összes hölgysereg, s a piperészkedő gavallérok testülete is gyengéd szereretettel borul a tenger fölé, s végtelenül méla tekintettel fürkészik a csufondároson libegő hullámhabok rejtelmes mélyét . . . Nyögés, jajgatás, konyak után kiabálás tölti be a levegőt. A padokat, korlátokat görcsöktől gyötört, szédelgő sápadt alakok lepik cl. Fenn a fedélzeten nyöszörgő asszonyok feküsznek fejőkkel hátrafelé, hogy a menetiránynyal egyezzenek, lenn pedig a szalonok alakulnak át koródákká, s a legfeszesebb delnők fűzőiket megoldva, alsó szoknyában, csupasz karokkal pihegnek a bársonydiványon. Mi, kiket megkímélt a tengeri betegség, mely pedig ugyancsak derekasan szedte áldozatait, ha nem is valami aesthetikusnak, de annál komikusabbuak találtuk e jeleneteket. Pedig, ha meggondoljuk, mégis borzasztó érzés lehet a : mal ál mar; midőn semmi kilátásunk sincs arra, hogy a mindennek tényezőjét képező folytonos himbálásban néhány óra, esetleg nagyobb utaknál pár nap vagy akár hét tartalmán belül is enyh adó változás áll be. A néhány percnyi pihenő után, melyet hajónk Rovcgnobau s Parenzában, e római régiségekbeu bővelkedő városokban vett, csakhamar érezhetővé vált a nyilt tenger egész hatása. Mig követhették köunycbb betegeink a hagyományos utasításokat s szilárd ponton, a parton jártathatták szemüket, állapotuk még nem volt oly kínzó. De midőn elhagyva Parenzát ósdi bástyaszerü kő-