Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-09-26
XXIV. évfolyam. 89. £ szám. Tápa, 1SÍ)T. szeptombor 26. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és töbh V ápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fölér. dr Laptulajdiiti'i-j: Fenyvessy Perenc. Felelős szerke. .ff,: Körmendy tiéla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a lűr-''^ uetések a lesi.jutánynsabban felvétetnek. I* ' A lap ára: Esi'-sz r-vre ti frt. fi'b' vre í! i'rt, ne^yed\ évre 1 frt ól) kr. Egyes szám ára 15 kr. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Hallja maga. Bella könyvéből. XVIII. Gondolsz-e rám? midőn ugy egymagad "&gy; ti lelked, a mult aranyködébe vesz . . . Gondolsz-e rám merengő álmaidnál'! Midőn nem zavar semmi földi nesz . . . Megrezdül-e nevemre, néha-néha A szivedben egy-egy érző ideg ? Gondolsz-e rám ? ugy egy magadba titkon, Hogy azt ne tudja soha senki meg?! Gondolsz-e rám? ki nálad, benned élek, Ki érted égve, vágyva meghalok . . . Gondolsz-e rám? kit ugy imád e lélek . . . Kihez epedve szállnak a dalok . . . Gondolsz-e rám ? én álmaimnak álma ! Gondolsz-e rám szerelmem angyala?! Elszáll-e hozzám ajkad bíborának Csak egyetlen egy röpke sóhaja ?! Gondolsz-e rám? ha igéző szemedben Egy téveteg köny felreszket, ragyog . . . Gondolsz-e rám ? ki minden gondolattal, Mindenkor nálad, csak veled vagyok . . . Gondolsz-e rám ? jutok-e még eszedbe ? A kit szerelmem átölelve tart: Miként a tenger gyöngyöző dagályát, A viharoktól védő szikla-part! Soos Lajos. Egy elkésett válasz. Tisztelt hölgyeim (és uraim, ha ugyan olvasnak a vonal alatt) ne engem szidjanak, kérem, hogy e kissé már tagadhatlanul unalmassá lett thcma még mindig uem megy le a napirendről, mert igaz lelkemre mondom, hogy arra a híres „hallja magá"-ra vonatkozólag én jószántombúl nem is akartam nyilatkozni, bölcsen tudván, hogy lesz irodalmi szereplés miuden oldalról bőven, s mindennek dacára engem is nyilatkoztattak. Hanem én beküldtem ám a válaszomat annak idején s hogy ez csak most lát napvilágot, kiszorítva a vonal alól valamely szerelmes, boldog házassággal végződő novellát: ezért, kérem, a szerkesztőt és főszekretáriusát cibálják meg s mig e kétségtelenül hasznos munkát végzendik, addig én Kapossy tanár úrral váltok egy-két szót, ha megengedi. Nagy tetszéssel olvastam pár héttel ezelőtt a „Pápai Lapok" hasábjain megjelent becses közleményét társadalmunk l'erdeségeiró'l, mert hej, de sokszor száj ara ize szerint beszélt Tanár ur ! Aztán a következtetésekből ítélve Dodo ur, (vagy kisasszony, vagy nagyságos asszony is), kinek cikkét azonban nem volt szerencsém olvasni. Én részemről makacs fej voltam mindig s nem hajtottam térdet mindjárt egy-két nyegle majomtól Mai számunk 10 oldalra terjed. föltalált divatos butaság előtt, melyet, a/t hi-z-m. nem jókedvéből fogad el egyik nőtársam som, e-upán azért, mert sikk. mert divat. Igy tolta föl magát általános szoká-képen ez. az impertinens ..hallja maga" is, a mit én teljes s/ivembó'l utálok, kárhoztatok erre vonatkozólag múlhatatlanul az < )n és I »• ».!•*. [tártjára állok. De nézzük tovább. A nőnevelés ferde-é-éthelytelen irányát illetőleg is teljp-eii igazat adok. Mert hát miből áll a mi nőnevelésünk általában ': A leányok tanulnak nyelvet és zenét, zenét <•< nyelvet, no — meg egy kis mázolást még, akár van hozzá hajlamuk, akár uines. Vau aztán még egy niásik irány is, midőn szakpályára készítik őket. No szegénykék! Ezeknek van aztán még csak melegük. Mire végére érnek a szörnyű stúdiumnak, olyan mind, mint egy gyufaszál : a zöld és sárga színek minden árnyalatát mutatja az arca, csak a l-l—18 tavasz üde pírját nem. No de meg ne ijedj, kedves olvasó, nem akarok én itt tantervet revideálni, csak arra az egy dologra térek át, a melyre nézve, ha megengedi Tanár ur, nem vagyunk egy véleményen. Tanár ur oly formán találná megoldva a nőnevelést, ha akár szakpályára, akár önművelődés szempontjából készül is a leány, párhuzamosan tanulja meg azt is, hogyan kell jó háziasszonynak lenni. Hiszen kétségtelenül igen derék volna az, ha c két dolgot ügyesen össze egyeztetnék, de A vízvezetéki dijak. Gyakorlati tárgyú kérdéseknek általá>an az a tulajdonságuk, hogy minden érdest kielégítő megoldásuk majdnem leisteten ; különösen kitűnik ez minden oly kérdéstél, mely a teherviseléssel vagy más szóval z adózással áll kapcsolatban. A ki ismeri,' ta csak vázlatosan is, az adózási rendszerek | örténetét, tudja, hogy nincs adórendszer, : lárniily gonddal készült legyen is az, mely runden szempontot, különösen az igazságoság és méltányosság szmnpontját teljesen rvényre juttatná. Szükségesnek tartottuk ezen lényt fölemíteni most, midó'n a vízvezetéki dijak kérlésében óhajtjuk elmondani szerény nézetün:et, előre ís jelezve ezz<el azt, hogy a :érdésben merev álláspontra helyezkedni s sak az általunk javasolt módozatot tartani gyedül célravezetőnek, egyáltalán nincs zándékunkban. Csak néhány elvet emiitünk öl, melyet, mint általános •érvényüeket, a izvezetéki dijak megállapításánál föltétlenül igyelembe veendőknek tartunk. Ily -tdv először, 'kogy a vízvezeték nem tyerészkedési vállalat, e igy belőle nagyobb övedelmet venni, mint a mekkora a vizvezeékbe fektetett tőke kamatainak fedeztsére, vízvezeték üzemben tartására s a kétségeimül bekövetkező romlások javítására szükséges: nem szabad. A vízvezeték nem luxus-cikk, hanem életszükséglet, s igy azt lehetőleg olcsóvá kell tenni, mert a közegészségügyre nézve várt áhh.sos Itatása rsak igy érvényesülhet. E tekintetben estik az esetben teltetünk kivételt, ha a vízvezeték kiegészítő részére a csatornázásra is gondolunk, s ennek megvalósithatása érdekében mérsékelt módon tartaléktőkét gyűjtünk, a mi különben a képviselőtestület azon halá! rozatával, melylyel a regálé kötvények által ; képezett s képviselt tőkének ujra. helyre! állítását kimondotta, má. involváltattk is. Ha a vízvezeték után várható jövedelem nem lehet nézetünk szerint nagyobb, ! mint a mennvit a fenti kiadások fedezése i s egy tartalék-alapnak mérsékelt uton gyűjtése szükségessé tesz: e jövedelem oly j módon szedendő be — > ez a második elv,! ! a mit megvalósitandónak tartunk, — hogy ' a dijak az adózók teherviselési képessegéj hez legyenek alkalmazv i más szavakkal a j vagyonosabbak képességuluiöy. mérten töbl ' járuljanak ti vízvezetéki költségekhez, mint :a vagyontalanok. Méltánytalannak tartanok tehát, pl. szobadijak megállapítása esetén, ! hogy minden szoba egyenlő vizdijat viseljen, legyen az egy egyszobás kunyhó tulajdonosának lakása vagy egy 7—S szobás háznak egyik helyisége. Egy, az adózás ! teréről átvett kifejezést használva, megí valósitan dónak tartjuk e téren is a progresszivitás elvét. Ez elv megvalósulása azonban a szubadijak megállapításánál sokkal nagyobb nehézségbe ütközik s ha nem lehetetlen is, sokkal nagyobi) fáradsággal eszközölhet", mint a pótadónál. Kz a szempont fó'leo ;JZ ti miért a magunk részérói a vízdíjaknak pótadó utján fedezését tartjuk legalkalmasabbnak, s örömmel láttuk, ugy Harmos Zoltán ur cikkéből, mint Szenté János városi ügyész ur javaslatából, hogy ők is ugyanezen állásponton állanak. Hogy a pótaőó mellett nincs kizárva a tanintézetek, nagyobb ipari vállalatok, vendéglők stb. vízfogyasztására állalányöss/i^ megállapítása: az önként érthető, mint szintén az is, hogy pótadó utján fedezni esak az öszszükségletnek ezen pau>alis összeg \ v \. tnása után fennmaradó részét kellene. S..ki kai nehezebb kérdés a/.. mi képez/e pótadó alapját? Legegyszerűbb volna minden esetre •; pótadó alapjául az összes adónemek ö-s/. tgétvenni fel, azonban az isst;. XXÍÍ. t.-i-ikk úgy rendelkezik, hogy a község minden egyes tagját egyenlően érdeklő közigazgatási s egyéb költségeket az összes állami . adók arányában kivetendő pótadóból i,.. 1 ! fedezni, mig a földbirtok erdekebai :< ir J költségek esak a földadó, a házak é- KÖZ-
