Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-09-26

biztonság érdekében tett kiadások a föld és bányaadó kivételével a többi adónemek arányában vettetnek ki. Ekként előáll a magán érdekeket elég súlyosan érintő azon kérdés, hogy a vizvezeték az idézett t.-cikk rendelkezéseinek melyik osztályába soroztassék. Kétségtelen, hogy első pillanatra ugy tetszik, hogy a földadó után a vizdij, mint pótadó, nem lesz kivethető, mert hiszen a föld jövedelmezősége nem emelkedik azzal, hogy a város vízvezetéket nyer, s bizonyos tekintetben ugyanez áll a házadó kivételével, a többi adónemekre is; de ha meggondolj uk, hogy a vízvezetéknek hasznát veszik a földmivesek annyiban is, hogy nemcsak saját, de állataik szükségleteire is felhasználhatják a vizet, hasznát veszik a nem háztulajdonosok is, mert utcaöntözés, tűzoltásnál elegendő mennyiségű viz javítja a közegészség és tűzbiztonsági állapotokat: azt hisszük m-m méltánytalan, ha a szükséglendő összeg bizonyos százalékát nemcsak a házadó, hanem ez összes adónemek viselik, annyival is inkább, mert az adóviselési képesség kétségtelenül nagyobb azoknál, kik más birtokkal vagy jövedelemmel is rendelkeznek, lU'nu'sak egy házikóval. A házakra azért igy is a teherviselés oroszlánrésze esnék. Nem teszünk az elmondottak alapján számításokat; az a számítás, melyet a városi ügyész ur javaslatában olvastunk, hozzávetőleg ugy is megfelel a célnak, csak e számításunk egyik tételére óhajtunk néhány megjegyzést tenni. Vizdij címén — a házakba leendő bevezetés után — .'180 frt van felvéve. Az összeg oly csekély, hogy elhagyása c költségvetést alig alterálja, elhagyása pedi^: kívánatos azért, mert a városnak közérdekében áll, hogy minél többen bevezessék a házba a vizvezetéket, s igy ezt inkább jutalmazni, mint bármi csekély adóval is megterhelni kellene. A bevezetési költségek ugy is többet vissza fognak tartani a bevezetéstől, ne mozdítsuk elő az idegenkedést külön díjnak szedésével is. Ezekben a keretekben gondoljuk a vizvezeték költségeinek fedezését eszközölni ; az egész természetesen — tekintve a különböző forrásokat s azt, hogy vizdijmentességben az adómentes házak sem részesülhetnek, — egy megalkotandó szabályrendelet alapján lesz csak foganatosítható. Dr. Antal Géza. Hol legyen az uj posta? Oly nagy horderejű városunkra nézve a jövendő postaépület helye, hogy igen is szükséges azt minél több irányban megbeszélni. Még igen sok szó fér ehhez, azért mindazok, kik városunk közügyei iránt érdeklőduek, valamint miudazok, a kik városunk haladását óhajtják szóljanak ez ügyhöz. Tegyék ezt meg annál inkább^ mivel ugy látszik — nem vagyuuk még oly közel ezen kérdéses épület megvalósításához. Hogy a jelenlegi postahelyiség semmi tekintetben sem felel meg az adózó közönség igéuyeinek azt még a soproni postaigazgatóság is tudja, mert már ezelőtt 2 évvel volt szándéka e bajon segíteni. Fölösleges ezért ezen irányban még szót szaporítani. A városra nézve igen nagy fontosságit a kellő helynek megválasztása. A közvélemény már régen és igen helyesen oda határozott: legyeu a postaépület a főtéren, vagy ahhoz közel. Első sorban lehet szó a főtérről, a Fő- és Kossuth utcákról. De ezek mellett uem szabad kizárnunk a Korvin-utca felső harmadát, a Kereszt-utcát, valamint a Kossuth-ntcából nyngotra kiágazó utcák elejét. Elég szük határ ez, ha még szűkebbre szorítjuk a tekintetbe vehető helyet, ez által nagyon is megnehezítjük vagy talán nagyon is elodázzuk óhajaink teljesülését. Vegyük most már szemügyre az általam határolt kis területet. A főtéren majdnem nrndeu ház erős kezekbea van; a tulajdonosok nem lesznek hajlandók házaikat eladni, tiltja ezt üzleti érdekük. A kincstár viszont uem lesz hajlandó 2 vagy 3 szoros árt fizetni egy oly házért, melyet teljesen le kell bontani, hogy a házi urakat mégis rábírja az eladásra. Különben a főtéren csak néhány urodalmi házról lehet szó. mert a többiek oly kicsinyek, hogy építésre alkalmatlanok. Legszebb volna — mint már említve is volt — a Neubauer és a mellette levő Castiglione féle házak megvétele, de nemhiszszük, hogy a postaigazgatóság annyit adjon egy fundusért, a mennyibe ezen 2 urodalmi ház kerülne. Ugyanez áll a kapuszint képező uradalmi házról, valamint a Griff-fogadó épületéről. A főtéren alkalmas volna még : a volt katholikus elemi iskola, ha a mellette levő uradalmi ház hozzá vétetnék. A Korvin utcában komolyan véve csak egy báz alkalmas postaépületnek a volt Steiner féle ház, mely meg is volna szerezhető. A Nagy Ignác-féle ház túlságos drága. A Barát utca elején levő uradalmi ház is megfelelő volna. A Fő-utcán levő házak közül csak kettő volna e célra kiszemelhető; a jelenlegi kasziDó épület és a mellette levő Eőri ház. Ezek mindegyike oly nagy területtel bir, hogy postaépületre elégséges. Ez utca többi házai mind kicsiny fundussal bírnak; legalább 2—3-at kellene venni e célra, mi igen drága. A Kossuth-utcában a kávéházi helyiséget kivéve mind kicsiny — jobban mondva — piciny házak vannak, mi az építést szerfelett megdrágítja. Lehetne még szólni egy nagyobb stilü concepcióról. de melyről Pápán még álmodni is nagy merészség. Ehhez a város hathatós hozzájárulása volna szükséges, a mire számitaui — a jelenlegi körülmények között — nem lehet. Mert az volna a feladat: a Kossuth-utcát kivinni a Széchenyi-térig; a jelenlegi összekötő közlét kaszszálni és a 2 közötti épületrészek lebontása után nyert telek képezné a fuudust, melj'en nemcsak a posta, hanem valamennyi Pápán levő kincstári hivatal nyerhetne elhelyezést. Ezen hivatalok eddig mind bérelt helyiségekben vaunak. Ha a bérösszeget kapitalizálnáuk 3 vagy 4 percentre, oly uagy összeg jönne ki, hogy a kincstár talán uagyobb összeg felajánlására volna rábírható, ha ezt neki megmagyarázzuk. Valamennyi hivatal a város közepén volna összpontosítva és mivel a front több mint 50 méterhoiszuságu volna és e mellett volna még 2 kisebb frontja a Széchenyi-téren és a Deák Ferenc-utcábau oly szép épületet nyerhetnénk, mely a várost nagyon is emelné. Természetes, hogy a városi tauácsnak kellene ezt kezdeményezni, mert fontos érdekünk, hogyaKossuth-utca ne maradjon zsákutca; ezeu célért a városnak áldozatot kell hoznia. én nem hinném, hogy társadalmunk ferdeségének oka nagyrészt ebben rejlenek. Higyje el Tanár ur, hogy a toll, diploma és íiízv'kanál ma i.- igen jó egyetértésben lehetnek egy?ná,-sal s a müveit, képzett nő, ha akar, rövid pár hónap alatt olyan jó gazdu-szony lehet, mint annak a rendje. Mert hiszen nem nehéz annak megtanulni a sütést, J'ó'/.ést. a ki ennél már nehezebb stúdiumot U végzett. Aztán meg nem is olyan szörnyű ujdon-ág egy művelt, mondjuk szakpályáu működő' nő' eló'lt <e.m az a háztartás, mert hisz töbhó-kevé.-bé kell, hogy bel'olylyon ebbe, egész idegenül csak vajmi ritkán szigetelheti el magát tőle. Aztán ne higyje azt Tanár ur, bogy minden nó" jó gazdasszony, a kit erre már kiesi korától szoktatnak, hajlam kell ehhez is, mint bármi máshoz és bizony valljuk meg, hogy vannak kevésbé jó házi asszonyok azok között is, akik nagymérvű „betű iszonyban" szenvedtek mindig és nem valami sokat koptatták eszüket a tanulás terén. Es bizony ismerek én számtalan olyan asszonyt is, a kiknek minta háztartásuk vau, mert helyes Ítélettel belátják, hogy mi a/, ésszerű, mi a szükséges, pedig stúdiumot végeztek, de épen azért könnyen s kedvvel megtanulta a gazdasszonykodást i.-, mikor szüksége volt reá. Jó iskola az élet, Tanár ur, sok mindeut meglehet attól tanulni. [ Ku Kasztuer Janka indítványát sem találom helytelennek, midó'n a háztartási iskolák felállítását, * a munkás osztály és kisiparosok leányai számára találná ezélszerünek. Szerintem ez nem a humanizmus rovására történnék s az értelmiséget sem a származás szerint osztályozza, mert „sok kisiparos fiu ragyogott már az értelmi pályákon", igaz — de, mint Tanár ur is megjegyzi — iiu s ez ismét más dolog. Mai világban már a szegény leányok, sokszor bizony alantas származásúak is, annyira ellepik a szakpályákat, hogy kevés szerencsével akárhányszor háttérbe szorulnak a művelt osztályhoz tartozó leánykák. Pedig én azt hiszem, hogy annak az alantas származású nó'nek mit sem vonna le a nimbuszából ; ha abban a körben s oly körülmények között maradna, melyben született, ha esak nem valami kiváló tehetség, ha igen, ez ismét más dolog, ez esetben ügyeimet s művelést érdemel. Ellenben módlelett viszás és keserves dolog lenne az, ha valamely intelligensszegény leány, mert esetleg csak háztartási iskolát végzett, arra volna utalva, hogyha mondjuk, otthon nincs miben gazdasszonykodni, mint idegen házak alkalmazottja, cselédképp volna kénytelen kenyerét szerezni. Mert kétségtelen, hogy legszebb pálya a nó'nek egy jó férj nejévé lenni, de ha ez a jó férjjelölt késik az éji homályban . . . Higyje el Tanár ur, oly ritkaság a mai világban az olyan ember, a ki csak a személyes jó tulajdonokat keresi a leányban, mondom, oly ritkaság, mint a fehér holló. Hozomány ! Pénz ! Csak ez most a jelszó. Es ha mégis akad elvétve olyan unikum, kinél nem a telekkönyvi műveltség a fődolog, teljesen fölösleges annak, az alsóbb osztály leányaiból nó't választani, mondjuk divatosan: mésallianeet kötni, mert ismétlem, az a művelt, képzelt leáuy igen jó gazdasszony le.-z, ha arra alkalma nyílik s a mi ío, okosan fogja gyermekeit szeretni s nevelni. Kii mindig helytelenítem az olyan intelligens ember eljárását, a ki magához méltatlant választ élettársul, az ilyen dolognak mindig meglesznek később a maga szomorú következései. Mert ugyan melyik művelt ember ue ábrándulna ki olyan asszonyból, a kinek egyedüli témája a más, nálánál rendesen különb asszonyok leszólása, no meg rézedény, vizessajtár és a többi. Igaza van Tanár ur, nincs utálatosabb a gonoszszivü nó'nél. Pedig az ilyenek rendesen azok, mert érzik ö'k azt, hogy nem illenek bele a sors egy véletleu szeszélye által uyujtott helyzetbe, a társadalom rendesen hidegeu fordul el tó'lük a gonosz lelkűknek mi adna egyéb tápot, miut a kaján irigység, undok rágalmazás. Sajnáltra méltók az ily teremtmények, mert ily lelki állapottal nem lehetnek boldogok s minél jobban fölkapnak az ugorkal'ára, annál jobban érzik mellőztetésüket és sárgulnak a tehetetlen boszu nyomása alatt. Es viszont, mily édes lehet egy olyan asszonyka a férjnek, a ki a mellett, hogy okosan, tervszerűen, jó beosztással vezeti a házat (ha ugyan van mit beosztani), férjéhez szellemileg is fel tud emelkedni, megérti, s méltányolni is képes annak nemes törekvését,