Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-12-12

XXIV. é-vfolya ra. 50. szám. Pápa, 1897. december 12. 'APAI LAPOK. 1 a P a varos hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap, Szerkesztőség: Jókai Mór utca 9lií)., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fölér. Laptulajdoiins: dr-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir­detések a leirjutáuynsabbau felvétetnek. A lap ára: Egész évre ti frt, félévre .'5 irt, negyed­évre 1 frt 50 kr. - Eines szám ára 15 kr. Pápa-bánhidai vasút. - Az engedélyesnek a városhoz intézeti kérvénye. — MeJczar Géza es. és kir. kamarás, mint a. iiáya-l'ixhér-bánliitlai vasul engedélyese, a vasút kiépítéséhez leendő' hozzájárulás, illetve a törzsrészvények jegyzése végett, a mult. héten kérvényt intézett városunk képviselőtestületéhez. A kérvény, melyet a városi képviselő­testület tagjainak eleve is szives ügyeimébe és pártfogásába ajánlunk s kérünk és a melyre legközelebb bővebben visszafogunk térni, a következőkép szól: Pápa városa tekintetes képviselőtestületéhez ! A pápa-bánhidai vasul, alulirotl enge­délyese folyamodom a tekintés képviselő­testülethez törzsrészvények jegyzéséért. Ugy tudom, hogy a pápa-bánhidai vasutterv megvalósulása Pápa városának régi közóhaja s e vasul kiépítését Komárom » Veszprém vármegye, illetve Pápa városa egyes, a vasút iránt érdeklődő urai kérel­mére és szives fölhívása után bátorkodtam kezembe venni. Komárom vármegyének a tervezett va­súti vonal menteni községei már jelentékeny áldozatkészséget tanúsítottak e vasút létesí­téséhez a törvéuy szerint megkívántató törzs­részvények jegyzésével. Pápa városának pedig legfőbb érdeke, jövőjét tekintve életkérdése, hogy a pápa­bánhidai vasút kiépüljön és ne legyen csonka vasút, esetleg Bánhidától Kisbérig vagy Varsa ny ig veze tve. Tekintettel ezek folytán arra, hogy én, mint it vasul engedélyese, elvállalt kötele­zettségem folytán, teljes igyekezetemmel rajta vagyok, hogy a pápa-bánhidai vasút ne esak tervezett legyen, de ki is épüljön, ez által oly derék, életképes és vasúti össze­köttetésekben jobb sorsra érdemes város, mint Pápa. a bánhidai vasnllal az ország fővárosa Budapest felé közvetlen összeköt­tetést nyerhessen, a város életrevaló keres­kedő és iparos népe uj irányi és vidéket hódíthasson meg. az t-ész Bakony észak­vidékét Bánhidáig és érdeke Pápának, hogy a hozzá közel eső Bakonv vidék is szorosab­ban legyen csatolva Pápához, s a már meg­nyílt zire-győri vasút ne szoktassa el a vidéket Pápa városától Tekintettel arra. \.így Pápa városát'! re ;énylhetem, hogy lőle telhetőleg és jól felfogott érdekeinek megfelelőiig áldozzon a pápa-bánhidai vasútra és jegyezzen a (ör­vény szeriní megkívántató törzsrészvényeket. Mindezek után kérem a tekintetes városi képviselőtestületet, hogy legyen ke­gyes ÍI pápa-bánhidai vasút törzsrészvényei­ből Pápa városa javára 12(),(JUÜ frtot je­gyezni, mint a mely összeg a szükségletűid törzsrészvény tőkének a#---érd'öríftis város terhére mutatkozónak látszik azon körül­mény tekintetbe vételével, hogy e vasút hossza ll)<) kilométernyi és luigy a Pápa vidéki f egyes községek — kevés kivételi"! - nem akarnak áldozni a vasútra Tudom, hogy n:;< K*. .< kérek a várostól, de let'.'ven • .v^iivi. .a a tekin­tetes képviselőt" ' " » i. ii. .„/ Pápa váf"-a a s:iját jövő' . ' • >idi alapját veti meg akk- • '.; • .pa-Uíuhidai va-ut lét"­silését elV.-'_iti, -ót lehel Ígérnem. h'»gy a a kéri segély megadásával a vasul léte.-iié­I sét biztossá is te-v.i. ! Mély lis/t elet tel ! Budapest. ls'.iT. deeember hó li-áh Biekzcr Gesa. I A posta-palota ügye. i - • \árd'iiink'iak 11-11<-l­1>a k>-r«-.4v. iintr -;.t> rl:<-.\ — • j Uj posta-palotának Pápán leendő tel­ú! 1''"1 -' 1 érdekében eiár .-von 1 .-d:;'! »M !•:!•; v­j lent meg hasábjainkon. Azt i- ind ja IIIÍM­| denki, hogy az uj épükinek \áro-u:...-' .:: í létesítése minden irányban é> tekintet!-h , égető szükséget képez. K> mo-t n-m i« I akarjuk ismét elten felhozni azon számiahm j okot, a mely a posta-palota épité-,'t ^ I­1 odázhalhinul követeli, hanem hírt adunk, j még pedig teljes örömmel, arról, hogy vá­i rosunk buzgó polgármestere: M< :-<•ir<>* K;i­A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Bella könyvéből. XXXIX. Látom én, de mindig látom, Látni fogom amig élek : Mig a szivem egyet dobban, Mig csak érzek, mig eszmélek: Látom azt a kedves arcot . . . Hallom azt az édes ajkat . . . Lélekgyujtó szép szemednek Szent varázsa ébreszt, altat. Veled kelek, veled fekszem, Veled ringat el az álom . . . Rajtad csüngök, mint a rezgő Harmatcsepp a rózsa szálon . . . Eltörpül az én szerelmem Szárnya előtt minden korlát . . . Téged : ez a fájó lélek — Mindenütt, és mindenkor lát! Soos Lajos. Csimborasszó. Irta és a «J'äpai kör>-ben felolvasta: Lampérth Géza. Beszélgetés közben a visszasirhatlan édes ifju­ság virágos, napsugaras határába tévedtünk. Bolh Bandi, a poéta, olt im e jóizü históriát szakasztotta az emlékezés aranyfájáról. Az ötödik osztálytól kezdve — kezdte a mesét Bandi — csak igy hívtuk Déoliy Gyurkát: — Szervusz Csimborasszó! Hogy vagy, mi kell Csimborasszó ? Mindjárt év elején történt, bogy Jáky bácsi, az öreg görögnyelv-professzorunk, kiszólította Déchyt: — Mondja el és irja föl a táblára az alfa­bétát. A gammáig szerencsésen eljutott Gyurka ba­rátunk, ott azonban végképpen megfeueklett tudo­mányának nyikorgó taligája. Hiába iparkodott odább vontatni a professzor ur jóakarata, hasztalan rajzolt ujjával, a hátulsó padban, Miklós Feri — a Gyurka lakótársa és hűséges kenyerespajtása — óriási három­szögeket a levegó'be: Gyurka-diák a legkisebb haj­landóságot sem mutatott arra, hogy az eszét egy kicsit felcsigázza, még kevésbbé, hogy a szemeit megerőltesse. Stoikus nyugalommal állt a tábla eló'tt; a szivacsból kifacsarta az utolsó csepp vizet is; az­után leszakított róla egy darabot s azt «-Ik"Z«i f • apróra tépni. likkor mondta neki Jáky báeM : j — Amice, amice, nem le>z magából semmi, j ha igy folytatja; hisz' a maga tudományához ng\ viszonylik az alfabéta, mint egy középnagyságú vakondturáshoz — a Csimborasszó! Homéri hahotába tört ki erre az egész klas­szis . . . Még Száraz Péter, a kis hektikás Száraz Péter, a legjobb mathematikus, a kit a tavalyi záró­ünnepélyen egy valóságos körmöci arauynyal tünte­tett ki példás magaviseletéért az igazgató ur, még ó' is ugy megfeledkezett magáról, hogy — egy álló hétig feküdt utána. Mikor Gyurka a helyére sompolygott, Bátky Pista, az osztály jókedve, a ki ott ült az ötödik pad szélén, már rántott egyet a kabátján : — Csimborasszó! Az utolsó padbéli lurkók ezt meghallva, mig Gyuri elszorongott eló'ttük — szerencsétlenségére éppen a pad közepén ült — mind osiptek rajt egyet-egyet: — Csimborasszó, szervusz Csimborasszó, gra­tulálok Csimborasszó! Hát még azután, mikor a csöngetyü varázs­szavára fölszabadultunk az alfabeta lidéreznyomása alul! No iszen volt szegény Gyurkának ! nemulass I Még a Miklós Feri pufók arcára is kiült a titkos

Next

/
Oldalképek
Tartalom