Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-12-12

roly a posta-palota megfeneklett ügyében fel terjesztést intézett, a kereskedelemügyi miniszterhez. Kívánjuk, hogy a feliratnak nieíí legyen a kívánt eredménye. A felterjesztés, melyet a polgármester e hó 10-én küldött el a miniszterhez, a, következőleg hangzik: „Pápa város közönsége nevében azon alázatos kérelemmel járulok a Nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter ur kegyes szine elé, miszerint Pápa városábau a m. kir. posta £s távírda hivatalnak helyiségeit a mai kor kívánalmainak vagy átalakíttatni, vagy számára egy modem épületet emeltetni kegyeskedjék. Mély tisztelettel elő terjesztett kérelmünk támogatására bátor vagyok ide zárni az egészségügyi bizottság üléséről, valamint a helyszíni szemléről felvett jkvet. mely szerint a mai postahivatal szuk és setét vnltáuál fogva nem csak hogy a lorgalmi életnek, hanem még a közegés/ségi viszonyoknak sem felel meg. Ezen hajók miatt mind sűrűbben hangzanak a panaszuk a postát és távirdát igénybe vevő városi lakosok rés/.enVi. miért is a városi hatóság indíttatva ére/.le magát ezen mizériák orvoslása végeit a soproni posta igazgatósághoz fordulni, ki azonban azon indok felhozásával, hogy a ]i«i.slíili:vata) átalakítására vagy esetleg egy újnak emelésére fedezettel nem rendelkezik, elutasította a városi hatóságot. Knnéllogva nem marad Pápa város közönségére más hátra, mint hogy Xagyméltóságodhoz folyamodjék bizva Pápa városa iránt mindig r'-r/.ett joiidulatában, a város évtizedes óhajának megvalósítása, végett. Xagyméltóságodhoz intézett alázatos kérelme indokának erősbitését képezi az, hogy Pápa város a posta és távírda hivatalnak oly forgalmat ad és biztosít, hogy az ebből származott jövedelemből a posta igazgatóság részéről egy kis rokonszenvvel találkozva reg eltüntethetők lettek volna az egészségügyi bizottság jkvéhen felsorolt hiányok, továbbá i-rosbiti'séi képezi Pápa városának azon áldozatki'-z-ige, hogy megragad minden egyes alkalmat, melyben ipara és kereskedelme fejlesztésit és felvirágzását látja és í-'-niényli s ép ezen eélokból. l(i(i(Ki(i-eket áldoz vasúti és egyéb közlekedési vonalainak kiépítésére. Nagyméltóságú Uram, ha Pápa városa nem retten vissza anyagi áldozatoktól, ugy szabad legyen a közérdek által támasztott óhajának teljesítését is reményleni, különösen akkor, midőn az ipara és kereskedelme fejlesztésén kivül közegészségi viszonyainak rendezésére 200000 frtot áldoz, s ma, midőn ezt kifogástalanná teszi, akkor egyedül féltett közegészségi állapotát csak az egészségellenes postahivatali helyiség veszélyezteti, a mely a különböző járványos betegségek csiráinak fészkét képezi. Nagyméltóságú Uram, mindezeknél fogva kegyeskedjék alázató-? kérésünket a fentebb felhozott indokaink alapján figyelembe venni, s a forgalom és a közegészség ellenes posta hivatali helyiségünket átalakíttatni, vagy helyette egy modern uj épületet emeltetni." Vármegyénk közgyűlése. — Veszprém, 1811/. december 6—7. — (Saját tudósítónktól.) Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága rendes téli közgyűlését folyó hó 6-án és a következő napon tartotta meg Veszprémben. A közgyűlés, melyen gróf Esterházy Móric v. b. t. tanácsos főispán O Excel lentiája gyengélkedése folytán nem jelenhetett meg és e miatt Kolosaváry József alispán elnökölt, szép látogatottságnak örvendett és mintegy 200 bizottsági tag lehetett jelen a gyűlésen. Ott láttuk: dr. Fényre**/ Ferenc, Szabó Imre, dr. Puryly Sándor, Bauer Antal orsz. képviselőket is. Érdekes és egyúttal hosszas vitát provokáló tárgya az első napi közgyűlésnek „a markói üyy

u volt. Ekkor töltötték be a közigazgatási bizottságból törvény szerint kilépett bizottsági tagok helyeit is, a mely uem vert olyan hullámokat, a milyenekre a bizottsági tagok és az érdeklődők számítottak. Tudósítónk a közgyűlés lefolyásáról a következőkben számol be : Knhisnoáry József alispán a közgyűlést, annak üdvözlése ulán, megnyitja és sajnálattal jelenti be, hogy főispánunk ó' nagyméltósága gyengélkedése miatt a közgyűlésre meg uem jelenhetett, továbbá, hogy a belügyminisztériumtól felhatalmazást kért ennek folytán arra nézve, hogy a számoukérőszéket megtarthassa. Eluöklő alispán indítványára a magyar piaristarendnek, melynek Veszprémben közel 200 év óta tanitó-reudháza vau s mely közel 50.000 magyar ifjút nevelt Veszprémmegyébeu, a közgyűlés elismerését és háláját fejezte ki. Majd Zichy Vladimir gróf állt fel és köszönetét s elismerését fejezte ki a biz. tagok nevében a közgyűlés szine előtt az alispánnak a községek háztartási ügyeire vonatkozólag tett erélyes intézkedéseiért, melynek nem várt, szép eredménye lett. Aztán a közg)

r

ülés elrendelte a közigazgatási bizottságból törvényszerüleg kilépett ö biz. tag: \

r

ajda Ödön, dr. Fenyvessy Ferenc, Szabó Imre, Bibó Dénes, báró Fiáth Pál hclyeiuek és a központi választmányban megüresedett egy bizottsági tag helyének betöltését, mely egyszerre történt, két külön szavazalszedö küldöttség eló'tt. Az egyik szavazatszedo küldöttség tagjaivá Keneswy Móric elnöklete alatt Biuer Antal és Fischer Károly biz. tagok választattak meg, a másik küldöttség tagjai Iliász Lajos elnöklete alatt Andreé (íyula és Puryly Pál biz. tagok lettek. A szavazás tartamára az ülést alispáu felfüggesztette és a választási aktus befejezte után a közgyűlést újra megnyitván, kihirdette, hogy a közigazgatási biz. tagságra l.')J szavazat adatott be, melyből érvényes volt 13l szavazat és Vajda Ödön zirci apát, dr. l'enyvessy Ferenc, Bibó Dénes L'H —l.'il. Szabó Imre 12S és Werthe'un Ármin 1KS szavazattal közig. biz. tagokká választattak (gr. Zichy Vladimir 17 szavazatot kapott), a központi választmányi tagságra pedig beadtak IIÜ, illetve 1 Li érvényes szavazatot, mely mind Koller Sándor megyei főjegyzőre esett, e szerint közp. vál. taggá egyhangúlag megválasztottnak kijelentetett. Befejeztével a választásnak Kolossváry alispáu tett jelentést, hogy a mult közgyűlés határozata szerint a hold. alispánnak IKSll. évtől visszamenőleg számított hivatalos működésére, illetve a pénz- és ügykezelésre kiterjesztem! rendelt vizsgálatot a kiküldött bizottság közbenjöttével teljesítette és örömmel jelentheti, hogy csak kisebb, úgyszólván számításba nem vehető és említésre sem méltó szabálytalanságokat konstatáltak, a melyek, miután megtérüllek, a vármegye károsodást nem szenvedett. A jelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Végül, mint az első napi közgyűlés utolsó tárgya, a „markói regálé ügy" következett. Az alispáni előterjesztés Markó község képviselötestülekáf-pliti •> a nyelvr hegyén szinte látszott .... «•U iiiz-ergett neki is a ('simboras-*zó, de — nyilván *:ik"iáiM g\'»ngéd viszonyukra és <í\nrka nem éppen gvi'uméd vasgMiró ökleire való böle.- tekintetből —• ó hallgatóit. Ám e/.'rt ötvenhat öblös, torokból szakadt ,-zegénv Déi'by Gyurka bozontos nagy fejére \ íVimburu.w.ók áradata. . . Még szerencséje, hogy utolsó óránk volt a görög ... az iskola hátulsó kis ajtóján, a tornakerten át, szépen elosonhatott. Fgy negyedóra múlva is (Vimborasszó kiáltásoktól visszhangzottak még az iskola ódon falai, s ii kis ..-zecskák", a kiknek fan termo éppen a mienk mellett volt, csiidálkozva sereglettek utánunk a folyosóra. Másnapra persze már ők is be voltak avatva s a merészebbje reggel rálci-ett Gyurkára. — Jön a Csimborasszó ! Csimborasszó ur! Ili, hi, hü — kiabáltak, röhögtek a lurkók. Gyurka eleinte dühöngött: — Pongyembor vagy Bátky, te is Plóris; ne szóljatok hozzám! — Később azonban egészen megszokta uj nevét s csak egy-egy koufidensebb kis szecskát ragadt néha üstökön, mikor rossz kedve volt. És lett és maradt Gyurka a mi Csimborasszónk. A professzor urak javulásra serkentő intelmei nem sokat fogtak rajta. Karácsonykor elbukott minden tárgyból, húsvétkor már csak a feléből, év végén pedig csupán csak a görögnyelvből. Jáky bácsi hajthatatlan volt. A jó öreg azonban nyugalomba vonult s „fiatal erő" jött helyébe, a ki előtt Gyurka, bátor a czifrább betűket még akkor sem ismerte — hogvan, bogy sem szerencsésen lepótvizsgázott. Ks bicegett tovább velünk, egész a nyolcadik osztályig, még az osztály vizsgán is átsiklott, hanem az érettségin, ott már megakadt. 11. Ah! az a csodásan szép május, az az egyetlen, páratlan! Ki ne emlékeznék édeseu arra? Fakadhiu-e annyi lomb a fákon, annyi virág az ágon, a mennyi színes álom, büszke reménység a maturándus diák -zivében . . . Nem szól már neki az iskola csongetyiije, nem kell a poros, mogorva tantermekben átszurkolnia a végtelennek tetsző órákat: kimegy Isten szabad ege alá, az ér partjára, a füzesbe, a parkba, hanyatt fekszik a virágos pázsiton s a mikor elméje kifárad, a szive kezd el dolgozni, az a bohó tizennyolc éves sziv . . . Ks rajzol a jövőről csodaszép, tündéri képeket, ecsetjén a fellegteleu ég s a feslő rózsa szinével . . . Es ha a bokrok mögött világos ruhát, sziues napernyőt, gyöngyvirágos baba-kalapot pillant meg, ha édes üde lány kacagást hall: zsebre vágja Horáciust, cigarettre gyújt s hetykén áll ki a poroudos séta-utra. Hátha ö jön! . . . ííem kell már szégyenkeznie; többé nem kis diák; még néhány hét és — érett ember. A mama is tudja ezt és jelentékeny percenttel nyájasabban fogadja köszöntését, sőt azt is megengedi, hogy hozzájuk csatlakozzék. A tanár | urakkal való találkozástól sem kell már ugy tartania, egyik-másik meg is urazza; a pedellus pedig — nyolc évig hejh! ő volt az ur — föltétleu respektussal vau immár iránta. Az arcképe ki van téve a főtéri kirakatban, egész város látja, minden, kis lány, i> is ! . . . Micsoda boldogság, micsoda dicsőség máris! Csak még ott legyen szerencséje, majd azon a nagv napon. III. Mert szerencse az is, lutri az egész matúra — tartja a maturandus urak jó része. Legkevesebb szószólója volt kőztünk e véleménynek Csimborasszó ur, a ki egy idő óta lényeges változáson ment keresztül. Azóta, hogy apja, az öreg Déehy — addig K. gróf gazdatisztja — megvette a gróf egyik uradalmát, ötezer hold pompás, aczélos búzát termő fekete televény földet, a város tőszomszédságában. Déehy ék ekkor odajöttek lakni a kis tiszántúli pusztáról s nyilt házat tartottak; az egész város intelligenciája megfordult házuknál. Vadonatúj, címeres négyes fogatukat uem egyszer bámultuk meg a városban, hol az igazgató ur, hol meg egyik-másik tanárunk háza előtt. Az igazgató urnái rendeseu maga az öreg Déchy vizitelt, a professzor uraknál ellenben a felesége — egy még mindig érdekes, fess asszony — a két szép leányával. Gyurka a kócos kis diákból hamarosan perfekt gavallérrá vedlett; mindennap uj nyakkendőt kötött, a legutolsó divat szerint öltözködött, sőt egyszer — horribile! — arra vetemedett, hogy magas, fényes cilinder-kalapban jött az iskolába. No hiszen, nem is tette azt többet a fejébe! Bátky Pista indit-