Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-01-24

XXIV. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1897." január M. Papa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Golc'lberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos : dr. Penyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy T5éla. Előfizetések 6s hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir­detések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 ír!, félévre 3 frt, negyed­évre i frt 50 kr. — Egyes szám Ara 15 kr. Néger Ágoston — kanonok. Mult számunkban már megemlékeztünk a » hivatalos lap« utján arról, hogy Ő Felsége, Wlassics Gyula vallás- és közok­tatásügyi miniszter előterjesztésére Néger Ágoston apát-esperest, a helybeli róm. kath. egyház plébánosát, a Veszprémben megüre­sedett kanonoki állásra kinevezte. Eme megnyilvánulása a királyi kegy­nek Pápa városára nézve is örömünnep, mert a magas kitüntetés városunknak egy igazán derék és kiváló polgárát érte, a ki a mellett, hogy, mint főpap, a pápai róm. kath. egyháznak a legméltóbb feje volt husz éven keresztül, a város köz- ós társadalmi életében is a legelsők közé tartozott, és a városi közügyeknek s a társadalmi téren a polgárok közötti békés egyetértés feutartá­sának ós a jótékonyság gyakorlásának szen­telte életét harminchárom évig városunkban való tartózkodása alatt. És mint híveinek hű pásztora, mint vármegyénk törvényhatósági bizottságának és városunk képviselőtestületének éveken át tagja, mint a jótékony egyleteink áldo­zatkész, buzgó vezetője érdemdús tevékeny­ségével és működésével, ugy is mint ember •<>a szó teljes értelmében«, lekötelező udva­riasságával és előzékeny figyelmével a lakos­ság, a város és úgyszólván az egész megye köztiszteletét és közszeretetét kivívta ma­gának. — Az irodalmi téren is működött és őt mi is hosszú idő óta lapunknak ki­váló munkatársai sorában tisztelhettük. üdvözöljük szivünk legbensőbb mele­gével az uj kanonokot ezen díszes állásra történt kineveztetése alkalmából. ürömünket azonban megzavarja, ha rá gondolunk, hogy minő veszteség jut osztály­részül ugy a városnak, ni int az egyletek­nek és egyeseknek az által, hogy Néger Ágoston kanonok városunkból rövid idő alatt eltávozik. 0 volt az az erős összekötő kapocs, az a felvilágosodott szellemű férfiú, a kinek köszönhetjük, hogy Pápán, a béke és egyetértés uralkodott a különféle vallású polgárok között egymás irányában, a ki nem engedte meg, hogy a felekezeti békét­lenség városunkban felüsse tanyáját, a ki felvilágosodottsága és műveltsége folytán az ilyen mozgalmaknak mindig gátat tudott vetni s a jó vallásosságot a felekezeti tü­relmetlenség kizárásával is tudta hiven ápolni és buzgón terjeszteni. Vajha utóda is az ő nyomdokain ha­ladna. Es vajha megszűnnék végre örökre a katholikus egyház papjai közt uralkodó azon téves felfogás, hogy az igazi vallásos­ság abban rejlik, ha a más felekezetű polgá­rok irányában a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek és ez által a felekezeti békétlen­ség ós türelmetlenség áldást sohasem hozó magvait hintik el. híveik körében. Az uj kanonok életrajzi adatait rövi­den a következőkben adjuk: Néger Ágoston az uj kanonok, szüle­tett Egerben 1838. december hó 7-én; pappá szenteltetett .1.8(11. december hó 11-én. Kezdetben az egri egyházmegye kötelékébe tartozott. Mint segédlelkész az egri egyház­megyében egy évig működött. 1862-ik évben Almáay Ernő gróf fiaihoz ment nevelőnek. Az Almásy-családnál két évig működött; 1864-ben JMerMusi/ Pál gróf fiaihoz hiva­tott meg Púpára, szintén, mint nevelő, a mely állásában tizennégy évet töltött. Mint nevelő, nagy tiszteletet vivott ki magának a grófi családban ; grófi, tanítványai — most már javakorbeli férfiak — most is ív legna­gyobb szeretettel csüngenek volt nevelőjü­kön s édesen emlékeznek vissza, úrra az időre, midőn Néger tanította, őket. A veszprémi egyházmegye kötelékébe 1878-ik évben lépett, mikor is Demes József kanonokká történt kineveztetése után elnyerte a plébániát. 1881-ben a /ogavus­'földi címzetes apátsággal tüntefctetett ki. 1885-ben a pápai kerület espereséve nevez­tetett ki, 18'J l-ben prosyundalis examina­tor lett. Tisztelet és szeretet környékezte élete minden fázisában, tisztelet és szeretet lesz osztályrésze nagy méltóságában a mi ré­szünkről is. Ad multos annos! A PAPÁI LAPOK TÄRCÄJÄ. „Epizódok."­(Erdélyi Zoltán költeményei. Hudapesl. Singer és Wolfner kiadása. Ára 1 frt 50 kr.) Szeretem, ha a poéta első sorban abban eró's­bödik, hogy megveti az affeklállságot. Mai nap, a rnikor mindenki azt negélyezi, hogy a lírai érzel­mek már nem hevítik: ebben a századvégi prózai világban a közönség is, meg a költők is merő pnse-t erőltetnek a poézis tagadásával. A ki tudna a sziv hangján dalolui, az is a cinizmusával tetszeleg. Sem­mit som éltek át n Heine keserű élményeiből, do mindent utánoznak, a mi Heine-bon is sokszor bántó. Persze, azt a másik Heinét, 'az édeset, a gyöngédet, a mély érzelműt nehezebb majmolni, — azért ihle­tetlen ujjaikkal nem a lantot pengetik, hanem csak karmolnak. Erdélyi Zoltán az egyszerű, az igaz és Őszinte fiatal költök közé tartozik. Az a néhány sornyi kis praeludium, mely a versek elején olvasható, akár Ítélet lehet a csinosan kiállított kötélről: Vedd e. könyvet, nincsen benne. Hazug szó, vagy gondolat, — Az a húr, mely fáj, ha szólal: A legelső hazug szóval. .Elpattan vagy megszakad! Végig olvastam a dalok, az elégiák, a tré-1 fás versek a az alkalmi költemények o válogatott \ hosszú sorát, de hazug szót vagy gondolatot nem I igen találtam. Hazugság volna már a páthosz is, az ] az eget ostromló föllenzgés, melyben ujabb poétáink \ — a nem cinikusok — tetszelegnek, Pedig Erdélyi , olyan helyzetekben mutatkozik be, a melyekben ugyan- j csak alkalma volna a Iirai kilákudásokra. Mindjárt az első ciklus, az Eho zz-erHem negyvenöt költeményé- j ben egész szerelmi drámát mond el. Már a legeié- ] jón a végbuesut énekli meg a költő: Tudtuk jól: e pillanatban A szivünk még összedobban, iS aztán vége! vége van ! . . . Mintha mi se történt volna: Te mégy balra, én meg jobbra, Az utunk bár céltalan! A boldogtalan szerelem emiékeit kosergi el a poéta, azzal a csöndes rezignáeióval, mely megindít, ha nem is ragad el. A lány férjhez ment máshoz, ám a költő még mindig szereti. Kegyetlen önkin­zással tépelődik, kiszínezi, milyen lehel a hűtlen a családi életben. Képzeletében látja, a mint férjével, enyeleg, a mint meghitten teáznak. Valóban nem! kéjeleghet jobbau fájdalmában a „bohó poéln", ki a hűtlen kedvesnek „arcképét csókokkal illeti", a mikor egyúttal efféle víziót lát; Csókszomjas ajkad férjed izzó ajkán A kéj az csak, mi mostan gondot ad, Edos gyönyörnek gyorsverésü szárnyán Fut az idő, a pere, a pillanat. S az első szerelem állhatatosságával éveken át le.si, várja a hirtelen életének minden fordulatát. -Jól tudja, hogy „három évig h;w.lnlanul szállt a gólya hozzá", el-ellátogat közelébe annak a kis háznak, hol az asszonyka lakik, és a mikor megtudja, h<»gy már gyermeke is vau, nem haragszik, nem esik két­ségbe, aßt megáldja a sárga kis házat, a virágos kérlel, a hol a/, a halvány asszony a bimbajával olyan elégedetten él. Különösen szép az Oriikri' eimű költemény, melyben a nemes fájdalom keresetlen igaz sorokban szól hozzánk. A (h'ilya /r'.-ce/i'-nek a j;ít>/,i pniul-je ügyes : A mi elmúlt, eltemeted, El feleded szépen, S liármalok közi a jövőben Nem jul hely már nékem ! Fgyan e ciklus kisebb ver-eit, harmincegyet Li tu ri i-d alak eime alatt foglalta össze Krdélyi. Kél, siró­íás epignunmaiikus éllel ellátott költeménykék ezek, gyakran csupán egy kis öllel; tei-zctős íVlölfö/ti-té-,-, Szó sincs róla, Imgy valamennyi meghalná uz embert. De a sorozatban van néhány igen csinos, mini a második szám : lío^zu áhíin^nn éjti'ikákon, továbbá a tizenegyedik: Meglrifjuk-r még ryym')' luji/nnht Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom