Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-09

XXIV. évfolyam. 19. szám. .Pápa, 1897. május 9. PÁPAI LAPOK Papa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szárit közlemények küldendők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: dr- Fenyvessy Ferenc Felelős szerkesztő : Iíörmendy Béla. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a lefTJutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre G frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Városi szabályrendeletünk sorsa. Már-már azt reméltük, hogy az uj szabályrendeletünket a vármegye helybenhagyhatja; deime, a legilletékesebb helyről arról értesülünk, hogy formai akadályok vannak a megerősítésre nézve. Nem lehet azt jóváhagyni, mert az elintézés hiányos. A polgármester fizetése és lakbére a módosított szabályrendeletben felemeltetik, főjegyző, jegyző, rendőrkapitány lakbért kapnak a módosított szabályrendelet szerint, a mi a régiben nincsen, a községi bíráskodásra tartozó ügyek elintézését a módosított szabályrendelet a rendőrkapitány hatásköréből a tanácséra, helyezi át, s semmi nyoma, hogy a kérdéseket a közgyűlés tárgyalta és megállapította volna. A most érvényben levő, fentebb réginek nevezett szabályrendeletben mérnök nem említtetik, a módosítottban szerepel, mint községi elöljáró, meg van állapit

11 fizetése és hatásköre és semmi nyoma, hogyan kerül mind ez a szabályrendeletbe. A közgyűlési határozat a gazdasági tanácsosi állás megszüntetése mellett város gazdái állás szervezéséről s fizetéséről, alszámvevői állás s fizetéséről és szervezéséről, kapitányi tollnok s őrmester nevének megváltoztatása mellett általában az alsóbb állások fizetése s lakbére megállapításáról szól s általános utasítást tartalmaz a városgazda s alszámvevő hatásköre megállapítására azzal, hogy azután a szabályrendelet összeállittatván tétessék ki közszemlére és jóváhagyás végett terjesztessék fel, holott e hatáskört s a szabályrendelet szövegét magának a közgyűlésnek kellett volna megállapítani. A szabályrendelet kihirdetését a „P«pai Lapok"-hun megjelent hirdetmény lenne hivatva igazolni, a melyben az áll, hogy a képviselő-testület elhatározta a második tanácsosi állás megszüntetését s városgazda állás szervezését, alszámvevői állás szervezését, a kapitányi tollnok és őrmester nevének megváltoztatását; az ezen állásokkal járó fizetéseli s az alsóbb állásokkal járó fizetések s lakbérek összege ki van téve, de hogy szabályrendelet megváltoztatása forog szóban, épen ugy nincs a hirdetményben nyoma, mint annak nincsen, hogy a polgármester fizetése s lakbére felemeltetett s a főjegyző és jegyző s a többi felsőbb állásbeliek részére lakbér állapíttatott meg. Hogy a szabályrendelet közszemlére kitéve lett volna, az sem igazoltatik. Ez a tényállás. Xo már csakugyan mi vagyunk most a hibásak. — Az itgodi választásról. Folyó hó 13-ikára tűzetett ki az ugodi országos képviselői pótválasztás. A. szabadelvű kormánypárt táborához hozzááll a függetlenségieknek szabadelvűén és józanul gondolkodó tábora, és kisebbségben fognak harmadszor is maradni az ámító néppártiak. A dolgok ily állása mellett is most minden taktikát elkövetnek a néppártiak. A velük éppen nem rokonelvü függetlenségiekről azt a hírt terjesztik, hogy a függetlenségiek a néppárthoz csatlakoznának, hogy a szabadelvű kormánypártot megbuk láthassák. Képtelenség, hogy a bagolylyal együtt repüljön a sas, a napvilágot szerető teremtmények a sötétségben élösdiek közé vágynának, képtelenség, hogy a függetlenségiek szabadságszerető tábora, hogy ha már közjogi elveit egy választási aktusnál nem érvényesítheti is. a felekezeti gyűlölség és türelmetlenségből élő, a népet a papi hatalom és befolyás alá helypzni akaró néppárthoz vetemedjék. Ettől a gyalázattól nem féltjük ügod-keriüet szabadelvűén gondolkodó függetlenségi párthiveit. Azért hát sorakozzunk térllasan a néppárt megbuktatására Bauer Antal szabadelvü-párti jelölt mellé, hogy a választás napján együttesen éltethessük őt, mint megválasztott képviselőt ! Teendők a városok emelése körül. A vidéki valósoknak a fővárossal szemben, egyik cikksorozatunkban feltüntetett helyzete nemzeti szempontból nem tekintheti helyesnek, megváltoztatásán s a vidéki városok A PÁPÁI LAPOK TÁRCÁJA. Dévaj ság. Éjfélre kong a toronyóra, Itt ülök ébren egymagam, A gondolat hamis tündére Fülembe suttog untalan; Lehetnék bár bűvész, varázsló, — Ha most bejuthatnék oda! Vigyázva őrrel, zárva zárral, Hozzáférhetien a szoba. Ha tolvajkulcscsal azt az ajtót, — Vagy igy, vagy ugy, mindegy nekem: Csak bent lehetnék nála egyszer, Egy édes — édes éjjelen! Az ágy fejéhez lopva mennék S amig szép álomban pihen. Gyöngéd csókkal játszadoznám A szőke hajnak selymében. A leplet halkan elemelném, Fönn ám eléje a karom') Hogy ne sikoltson, tán ha ébred: Szorosan ajk az ajkon. tí midőn a hajnal első fénye Beleskeiődnék ablakáu, Elillannék, hogyan hihetné: Ez is csak álmi csók taláu ? De mire vélni méfí-se tudná, Oly furcsa volna e dolog! Pirulna, hogy a fölkelő nap Reá bókolva mosolyog. RogŐozy Győző. Az ál-apát. A „Magyar Újság" mult heti egyik számában a következő érdekes közletnéuy jeleut meg: Leleplezek egy olyan dolgot, a mit Veszprémvármegyén kivül alig tudnak az emberek: azt, hogy Pápa meg Veszprém csaknem olyan riválisak, mint Körös és Kecskemét. Boldog az egyik, ha lefőzheti a másikat. A mi különben azért jó dolog, mert így mindegyik haladui iparkodik, a mint hogy haladnak is bála Istennek. Most legutóbb Veszprém fó'zte le Pápát azzal, hogy elhódított onnan, egy derék, kedves embert, a kitől a papiak szomorúan búcsúznak s a kit a veszprémiek örömmel ölelnek a keblükre. Néger Ágost, a ki eddig apát-plébános volt Pápán és nemrégiben veszprémi kanonokká lett, pár nap múlva elhagyja az ó' eddigi lelkészi működésé nek helyét és Veszprémbe megyeu Pápáról, a hol olyan nagyon szeretik. Nem csodálom ezt a szeretetet. Mert hát Néger Ágost olyan pap, mint C'onstantin abbé; csupa kedvesség, csupa kedély és sziv, ^ncg csupa magyaros jóizüsétr, a minek a bizonyságául hadd mondok el róla egy uj históriát. Egyszer az apát ott ül az egyik káplánjával diskurálgatva az ablakban. Kinéz, hát látja, hogy egy borotvált képű, köpcös ember tart a ház felé. — Nini, ki az, a ki idefelé jön? Bob ismerő* az arca ! Néger apát nézte, nézegette az érkezőt s im, egyszerre csak felismerte benne Kovács Móric színészt, a ki valamikor kon.skolárisa volt (biz

1 annak már van egy pár eszteudejej s a kit, ég tudja, hány év előtt látott utoljára, — Az biz' a! — kiáltott föl az apát, — Kovács Móric. No ezt meg kell tréfálnom! Es hamar összebeszélt a káplánnal: — Jöjjön csak, jöjjön! Ha Kovács Móric belép, hát legyen ön Néger apát! Itt az övem, a láncom I A sugár, karcsú termetű káplán gyorsan a nyakába akasztotta az apát aranykercsztes lán"át, felkötötte a vörös övet és méltóságteljes arccal várta