Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-23

XXIlí. évfolyam. 8. s'/iíaiR. ^ápáii, 1896. február 33. J'ápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Múr utca 9ű 1 hova a lapnak szánt közlemények küld ii't Eiadóhlvatal: Goldberg Gyula papirkeresködése, Főtér. Laptulajdoiios: ir. Fenyvessy Perenc Felelős szerkesztő: Iviirmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a l::p kiadóhivatalához ktllcer.di'ik. hol is a hir­detések a legjutányosabl^fr^ol^^iek. A lap ára : Egész évre 6 (i'tffelévre £T 'frt* ne egyed­1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. 78. Talán nem is került yolna sohasem la­punk élére ezen szám, ha a legutóbb — feb­ruár hó 15-én — tartott városi képviselőtes­tületi közgyűlésen a Voyta-Hets-fóJe háztelek csoportnak városi közcélokra leendő megvé­telét esetleg nem éppen „78 igen szavazat­tal" határozták volna el és ha ezen „78 igen szavazatot 11 történetesen nem éppen a kérdé­ses házvétel ügyben adta volna le a képvi­selőtestület. Miután tény, hogy a házvétel megtörtént, kötelességünknek tartjuk, hogy örömünket ki­fejezzük a képviselőtestületnek e tárgyban hozott edictuma fölött, mely egyedül a vá­ros jólfelfogott érdekének előmozdítását cé­lozza és mely csupán a városi képviselők elő­relátó gondoskodásáról s a korral haladó természetes, józan gondolkodásáról tesz tanú­ságot. De tekintsünk vissza ezen ügy előzmé­nyeire ós nem tagadhatjuk el azon érdekes­séget, hogy ne mondjuk, furcsaságot, a mely a Voyta-Hets-féle. házcsoport megvételét meg­előzte ; ez meg aztán már a t. városatyák ha­tározatlanságára és következetlenségére vet napvilágot. Lássuk csak, hogy is áll a dolog. A Voyta-Hets-féle házcsoportnak az ál­lamosítandó polgári leányiskola telkéül meg­vásárlása mult év október hó 2-án tartott vá­rosi közgyűlésen, érdemleges határozat hoza­tal végett, 30 nap közbejöttével, 1895. évi november hó 9-ére kitüzetett. Le is tárgyal­ták akkor érdemlegesen és alaposan az ügyet. Mert ezen alkalommal történt azon meglepe­tés, hogy a házvétel mellett 61 igen-, ellene pedig 20 nem szavazat adatván be, az ab­szolnt többség: a városi képviselőtestület 155 tagjának legalább 78 igen szavazata, nem ére­tett el s a kérdés a napirendről levétetett azzal, hogy az ügy a városi szabályrendelet értelmében ily alakban három hó előtt újból nem tárgyalható. Jól emlékezhetik mindenki, hogy auuak idején egy álló hónapig csak erről cikkezett lapunk, helyes volt-e vagy nem a képviselő­testület határozatai A nagy szenzációt kel­tett kérdés ugyan mai napig is megoldat­lan, de a házvétel, több városi képviselő által még mult évi november hóbau beadott indít­vány folytán városi közcélokra leendő meg­vásárlás címén njolag napirendre, kerülvén, végre három hó rnultáu a mult városi köz­gyűlésen elhatároztatott. Eltekintve a három hónapnál tovább tartó huzavonától, — mely, ha az épp előbb említett indítvány uem tétetik, még hosszabb időre is kinyúlt volna, a mennyiben ez eset­ben csak e hó 9-én kerülhetett volna először a liázvótel ügy a közgyűlés elé, — csak azt akarjuk konstatálni, hogy a február 15-én tartott városi képviselőtestületi ülés, mely már e tárgyban a harmadik, 15 napos határidejű közgyűlés volt és a mely ülésen az ingatlan vagyonnak vételét a jelenlevő képviselők vi­szonylagos többséggel is eldönthették volna a községekről szóló 1886. évi XXII, törvény­cikk 110 §-áuak 3-ik bekezdése szerint, mégis abszolút többségével: 78 igen szavazattal ha­tározta el a Voyta-Hets-féle házcsoportnak megvételét. Hogy hol vau a következetesség, a rá­ció a képviselőtestület e tényében, az szintén megmagyarázhattam Mert hát a kérdéses ház­csoport megvételének szükségessége három hó­val előbb épp ugy megvolt, mint most, ós igy a képviselőtestület a ház vételt mult óv no­vember 9-én épp ugy elhatározhatta volua ; mint most megtette. Vonja le tehát ebből a következtetést a a képviselőtestület a jövőre s legyen ez példa ós tanúság arra, hogy a közérdekű, fontos ügyeket jól megtárgyalva és átbirálva tegye magáévá ós hogy a kellő megfontolással ha­tározzon, akkor ilyen esetek nem fognak előfordulni ós a városunk kópviselőtestütetó­ről is el lehet mondani, hogy minden egyes esetben tudja, a mit cselekszik ós hogy tud határozott és következetes lenni. Válasz tlr. Hoffner Sándor ur cikkére. Hogy mindjárt a tárgy lényegén kezdjem, azt szívesen meg fogja nekem engedni a nagy­közönség eléggé igénybe vett figyelme és türelme, a melyet most a magam részére is kórnem kell, miutá.n igen fontos okaim vannak arra, már csak a mult évben irt egy cikkem (dr. Steiner jubileuma) miatt is ; bogy a nyil­vánosság előtt még a saját nézeteimet is elő­adjam. Tehát, tisztelt doktor ur, először is kije­lentem, hogy én is abb.tu a meggyőződésben vagyok, hogy a bibliát magyarra kellene fordíttatni az izraelita fiukkal; de határozottan rosszalom a felfogását, ós a zsidóság túlnyomó többsége, főleg az intelligentia nevében leg­erélyesebben vissza merem utasítani azt a módot, mivel Ön ezen közös célt elérni törek­szik és a mire Önt csak túlzott, bár egyébként A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Dalok a harmadik emeletről. I. A harmadik emeleten En is, én is ott lakom; Egyetlen kis szobácskám vau, Rajt egyetlen ablakom. Másnak kicsiny, kevés volna, Nagy is, sok is énnekem, Még két lakótársam is van i Ifjúság és szerelem I II. A harmadik emeletre Kilencven grádics vezet, Másnak: talán nagy fáradság, Nekem: édes élvezet. A harmadik emeleten Más is lakik — valaki, Vannak számos szép szobái) Vannak süámos ablaki. Van két édes csillag szeme, Ságara ha rám ragyog -. A harmadik emeleten Legboldogabb én vagyok! Piroska örököse. — A iPápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Darnay Kálmán. A könnyű vérű Piroska helyett, — ki rö­vid hajat, kivágott ruhát viselt, Elza került a kávéház trónusára; egy édesen mosolygó kis leány, kinek arcáról még nem törölte le az élet viszontagsága az ártatlanság üde hamvát. Kinek egy kis szive volt, ki bájos arcát mo­solyogni látta, vagy édesen csicsergő, dalla­mos hangját hallotta, önkénytelenül is meg­sajnálta. Nem egyszer mondták saemébe: — Kár magácskáórt, hogy ide került. A szép Elzácska azért csicsergett, mosoly­gott tovább, hogy kedvébe járjon vendégeinek, arra tanította a gazdája, hogy felfogadta, oly sok bálával tartozik. A. trónus előtt egymást váltották fel a kávéház viharedzett törzsvendégei, mindegyike olyan gondolattal közeledett feléje, hogy ő lesz az első, ki meghódítja; egyik virággal kedveskedett neki, a másik fényes ajánlatokat tett, a harmadik monoklija alól kilövelt ha­mis pillantásával, ledér beszéd modorával akarta meghódítani. Elza mindegyikre egyaránt mo­solygott, a virágot keblére tűzte, a fényes ajánlatot ügyesen elütötte, a ledér udvarlók sikamlós mondásai felett egyszerűen napi rendre tért. Elégedetlenül távoztak trónusa elöl,de más­nap azért ismét hódoltak neki, mert volt valami ellenállhatlan varázs Elza ragyogó fekete sze­meiben, ártatlan arcában, melylyel megzavarta az egész város fiatalságának fejét. A sétányon, a kaszinóban egyébről sem beszéltek, mint Elza szépségéről, ügyes társal­gásáról, előüelő modoráról. Némelyek kisütöt­ték rób, hogy született grófkisasszony, mások pedig, különösen ven agglegények, gúnyosan mosolyogva azt a megjegyzést tették reá, hogy ő sem külömb Piroskánál, csak adja az ár­tatlant. Söt mi több, Dankó Frici, a vén roué, aki a kávéház trónusa előtt hullatta el hajfürtjeit, egész mesét tudott Elza előéletéről, telve si­kamlós kalandokkal, ezzel akart boszut állani aa ártatlan teremtésen, kinél AZ ö ellenállha­tatlannak képzelt udvarlása is kudarcot vallott. Az összes jelenlevők kacagva fogadták az ér­dekes mesót ; csak dr. Takács Pista, az A ko­moly kópü fiatal orvos rejtette el piruló arcát az újságok közé, neki volt csak szive a léha gavallérok közt, mert Ö ismerte egyedül a szép Elza élettörténetét. Puógi ismerősök voltak. Még orvosnöven» dék korában vakációzott a szomszéd megye szókhelyén, ott ismerkedett meg először Réthy Elzával, a város legkedveltebb, legfelkapottabb fiatal hölgyével, Eófchy póuzügyigazg&tó egyet--

Next

/
Oldalképek
Tartalom