Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-23

XXIlí. évfolyam. 8. s'/iíaiR. ^ápáii, 1896. február 33. J'ápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Múr utca 9ű 1 hova a lapnak szánt közlemények küld ii't Eiadóhlvatal: Goldberg Gyula papirkeresködése, Főtér. Laptulajdoiios: ir. Fenyvessy Perenc Felelős szerkesztő: Iviirmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a l::p kiadóhivatalához ktllcer.di'ik. hol is a hirdetések a legjutányosabl^fr^ol^^iek. A lap ára : Egész évre 6 (i'tffelévre £T 'frt* ne egyed1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. 78. Talán nem is került yolna sohasem lapunk élére ezen szám, ha a legutóbb — február hó 15-én — tartott városi képviselőtestületi közgyűlésen a Voyta-Hets-fóJe háztelek csoportnak városi közcélokra leendő megvételét esetleg nem éppen „78 igen szavazattal" határozták volna el és ha ezen „78 igen szavazatot

11 történetesen nem éppen a kérdéses házvétel ügyben adta volna le a képviselőtestület. Miután tény, hogy a házvétel megtörtént, kötelességünknek tartjuk, hogy örömünket kifejezzük a képviselőtestületnek e tárgyban hozott edictuma fölött, mely egyedül a város jólfelfogott érdekének előmozdítását célozza és mely csupán a városi képviselők előrelátó gondoskodásáról s a korral haladó természetes, józan gondolkodásáról tesz tanúságot. De tekintsünk vissza ezen ügy előzményeire ós nem tagadhatjuk el azon érdekességet, hogy ne mondjuk, furcsaságot, a mely a Voyta-Hets-féle. házcsoport megvételét megelőzte ; ez meg aztán már a t. városatyák határozatlanságára és következetlenségére vet napvilágot. Lássuk csak, hogy is áll a dolog. A Voyta-Hets-féle házcsoportnak az államosítandó polgári leányiskola telkéül megvásárlása mult év október hó 2-án tartott városi közgyűlésen, érdemleges határozat hozatal végett, 30 nap közbejöttével, 1895. évi november hó 9-ére kitüzetett. Le is tárgyalták akkor érdemlegesen és alaposan az ügyet. Mert ezen alkalommal történt azon meglepetés, hogy a házvétel mellett 61 igen-, ellene pedig 20 nem szavazat adatván be, az abszolnt többség: a városi képviselőtestület 155 tagjának legalább 78 igen szavazata, nem éretett el s a kérdés a napirendről levétetett azzal, hogy az ügy a városi szabályrendelet értelmében ily alakban három hó előtt újból nem tárgyalható. Jól emlékezhetik mindenki, hogy auuak idején egy álló hónapig csak erről cikkezett lapunk, helyes volt-e vagy nem a képviselőtestület határozatai A nagy szenzációt keltett kérdés ugyan mai napig is megoldatlan, de a házvétel, több városi képviselő által még mult évi november hóbau beadott indítvány folytán városi közcélokra leendő megvásárlás címén njolag napirendre, kerülvén, végre három hó rnultáu a mult városi közgyűlésen elhatároztatott. Eltekintve a három hónapnál tovább tartó huzavonától, — mely, ha az épp előbb említett indítvány uem tétetik, még hosszabb időre is kinyúlt volna, a mennyiben ez esetben csak e hó 9-én kerülhetett volna először a liázvótel ügy a közgyűlés elé, — csak azt akarjuk konstatálni, hogy a február 15-én tartott városi képviselőtestületi ülés, mely már e tárgyban a harmadik, 15 napos határidejű közgyűlés volt és a mely ülésen az ingatlan vagyonnak vételét a jelenlevő képviselők viszonylagos többséggel is eldönthették volna a községekről szóló 1886. évi XXII, törvénycikk 110 §-áuak 3-ik bekezdése szerint, mégis abszolút többségével: 78 igen szavazattal határozta el a Voyta-Hets-féle házcsoportnak megvételét. Hogy hol vau a következetesség, a ráció a képviselőtestület e tényében, az szintén megmagyarázhattam Mert hát a kérdéses házcsoport megvételének szükségessége három hóval előbb épp ugy megvolt, mint most, ós igy a képviselőtestület a ház vételt mult óv november 9-én épp ugy elhatározhatta volua

; mint most megtette. Vonja le tehát ebből a következtetést a a képviselőtestület a jövőre s legyen ez példa ós tanúság arra, hogy a közérdekű, fontos ügyeket jól megtárgyalva és átbirálva tegye magáévá ós hogy a kellő megfontolással határozzon, akkor ilyen esetek nem fognak előfordulni ós a városunk kópviselőtestütetóről is el lehet mondani, hogy minden egyes esetben tudja, a mit cselekszik ós hogy tud határozott és következetes lenni. Válasz tlr. Hoffner Sándor ur cikkére. Hogy mindjárt a tárgy lényegén kezdjem, azt szívesen meg fogja nekem engedni a nagyközönség eléggé igénybe vett figyelme és türelme, a melyet most a magam részére is kórnem kell, miutá.n igen fontos okaim vannak arra, már csak a mult évben irt egy cikkem (dr. Steiner jubileuma) miatt is

; bogy a nyilvánosság előtt még a saját nézeteimet is előadjam. Tehát, tisztelt doktor ur, először is kijelentem, hogy én is abb.tu a meggyőződésben vagyok, hogy a bibliát magyarra kellene fordíttatni az izraelita fiukkal; de határozottan rosszalom a felfogását, ós a zsidóság túlnyomó többsége, főleg az intelligentia nevében legerélyesebben vissza merem utasítani azt a módot, mivel Ön ezen közös célt elérni törekszik és a mire Önt csak túlzott, bár egyébként A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Dalok a harmadik emeletről. I. A harmadik emeleten En is, én is ott lakom; Egyetlen kis szobácskám vau, Rajt egyetlen ablakom. Másnak kicsiny, kevés volna, Nagy is, sok is énnekem, Még két lakótársam is van i Ifjúság és szerelem I II. A harmadik emeletre Kilencven grádics vezet, Másnak: talán nagy fáradság, Nekem: édes élvezet. A harmadik emeleten Más is lakik — valaki, Vannak számos szép szobái) Vannak süámos ablaki. Van két édes csillag szeme, Ságara ha rám ragyog -. A harmadik emeleten Legboldogabb én vagyok! Piroska örököse. — A iPápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Darnay Kálmán. A könnyű vérű Piroska helyett, — ki rövid hajat, kivágott ruhát viselt, Elza került a kávéház trónusára; egy édesen mosolygó kis leány, kinek arcáról még nem törölte le az élet viszontagsága az ártatlanság üde hamvát. Kinek egy kis szive volt, ki bájos arcát mosolyogni látta, vagy édesen csicsergő, dallamos hangját hallotta, önkénytelenül is megsajnálta. Nem egyszer mondták saemébe: — Kár magácskáórt, hogy ide került. A szép Elzácska azért csicsergett, mosolygott tovább, hogy kedvébe járjon vendégeinek, arra tanította a gazdája, hogy felfogadta, oly sok bálával tartozik. A. trónus előtt egymást váltották fel a kávéház viharedzett törzsvendégei, mindegyike olyan gondolattal közeledett feléje, hogy ő lesz az első, ki meghódítja; egyik virággal kedveskedett neki, a másik fényes ajánlatokat tett, a harmadik monoklija alól kilövelt hamis pillantásával, ledér beszéd modorával akarta meghódítani. Elza mindegyikre egyaránt mosolygott, a virágot keblére tűzte, a fényes ajánlatot ügyesen elütötte, a ledér udvarlók sikamlós mondásai felett egyszerűen napi rendre tért. Elégedetlenül távoztak trónusa elöl,de másnap azért ismét hódoltak neki, mert volt valami ellenállhatlan varázs Elza ragyogó fekete szemeiben, ártatlan arcában, melylyel megzavarta az egész város fiatalságának fejét. A sétányon, a kaszinóban egyébről sem beszéltek, mint Elza szépségéről, ügyes társalgásáról, előüelő modoráról. Némelyek kisütötték rób, hogy született grófkisasszony, mások pedig, különösen ven agglegények, gúnyosan mosolyogva azt a megjegyzést tették reá, hogy ő sem külömb Piroskánál, csak adja az ártatlant. Söt mi több, Dankó Frici, a vén roué, aki a kávéház trónusa előtt hullatta el hajfürtjeit, egész mesét tudott Elza előéletéről, telve sikamlós kalandokkal, ezzel akart boszut állani aa ártatlan teremtésen, kinél AZ ö ellenállhatatlannak képzelt udvarlása is kudarcot vallott. Az összes jelenlevők kacagva fogadták az érdekes mesót

; csak dr. Takács Pista, az A komoly kópü fiatal orvos rejtette el piruló arcát az újságok közé, neki volt csak szive a léha gavallérok közt, mert Ö ismerte egyedül a szép Elza élettörténetét. Puógi ismerősök voltak. Még orvosnöven» dék korában vakációzott a szomszéd megye szókhelyén, ott ismerkedett meg először Réthy Elzával, a város legkedveltebb, legfelkapottabb fiatal hölgyével, Eófchy póuzügyigazg&tó egyet--