Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-05-17

SLXIII* évfolyam. SO. s/ám. Pápáig május IPÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendőit. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkeresYedése, Főtér, Lap tulajdonos : dr. Fenyvessy F'ereno, Felelős szerkesztő: Körmendy T3óla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol , is a hirdetések a legj Hiányosabban felvétetnek. A lap ára : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre t frt 50 kr. — Egyes szám ára3 5 kr. fenyvessy feienc ünnepi besiéde. Elmondotta Veszprém vármegyéaek a nemzet ezeréves fennállása ünnepére tartott díszközgyűlésén. Veszprém vármegye nemes és vitézlő Alispánja, Nagyságos kir. Tanácsos 'Ur! Tek törvényhatósági Díszközgyűlés! Mélyen tisztelt Vendégeink! Az idők végtelen, megmérhetlen folyamában emberfajok és népfajok, nemzetek és nemzetcsaládok keletkeznek, fejlődnek és terjeszkednek, vagy sorvadnak, csenevésznek és pusztulnak el. Csodás fa az emberiség fája! Az első közös törzsből ezernyi ágat hajt; és ez ezernyi ágból ép. • peu a legéleterősebbnek látszó, éppen a leghatalmasabb ág, mely virágjainak milliárdnyi szinpompájával kápráztatta, — s gyümölcseinek pazar,'"dúsgazdagságával táplálta a világot: — egyszerre csak hervadni, fonnyadni, száradni kezd ; lehull örökre minden levele, kialszik örökre minden gyökere és — porrá lesz, az ujjáosirádzás, ujja sarjadzás, a kizöldülés minden reménye nélkül. S a legpaiányibb, a leggyengébb ág pedig, melyet mikor kihajtott, rügyeit senki számba sem vette, melynek levelét, virágját, gyümölcsét annyiszor tépte le a szélvihar — az ime tovább, tovább zöldéi ; ha kivágják, újra kihajt, ha letiporják, újra kivirágzik, uj tavaszra, nj életre ébred és — ezerévet él! Ezerévet! S ez ezerév alatt az elpusztult népfajok poriadékai között izmos törzszsé válik és gyökereinek szivos karjaival úgy át-és átfonja, úgy át-és átkarolja ezt a földet, hogy — hitünkre hisszük — nincs többé emberi hatalom, mely e gyökeret e földtől és e földet e gyökértől valaha elválasztani tudnál (Élénk éljenzés.) * * Tisztelt Díszközgyűlés ! Az emberiség élőfájának sok, sok ágát hiába keresnők ma már. Hiába keresnők JEufrát és Tigris völgyeiben az assyr-babylon népeknek maradványait, — pedig e népek egykor ragyogó fényben és hatalomban éltek; — hiába keresnők a Kisázsiai félsziget régi lakóit is. Az ó-kori cultúrának népei közül is csak Miltiadesnek és Platónak népe él, de micsoda élet ez a régihez. Szerény, halvány mécsvilága a vakitó nap mellett! Az egykor hatalmas római is, kihalt mint nemzet, kihalt mint faj. És Európának régi kultur népei sem léteznek többé. Sok nép, mely Amerika felfedezése idejében még virágzó életet élt, azóta végképen kihalt. Kihaltak az Antillák ős lakói; Észak Amerikában az Irokézeknek törzse, a natchezek és man dán ok ; Rio de la Plata mellett a hires abiponok ; és Délamerikában az atúrok, kiknek nyelve az utolsó atúrnak halála után egy papagálynak szájában élt még és kiknek csontjait még Hnmbold is látta egy barlangban, az Orinoco partjain. Az Amazon folyónak völgyében csak napjainkban haltak ki a bonái'ok és még más népeknek közeli kihalásáról beszélnek az utazók. Ausztráliának fekete lakossága is gyors léptekkel közeledik a kihaláshoz ; a szomszéd Tasmania népe már ki is halt; az uj zeelandi maurik nemes faja menthetetlenül elfog veszni és elveszni fog nemsokára Uj Caledonia benszülött lakossága is. Az egykoron rengeteg óriási birodalmakat alapitott arabok és mongolok ma nemzeti egység, önállóság és nemzeti öntudat nélkül élnek egymástól elszórtan. De hát hová lettek a népek is, melyek egykor e földet lakták, a magyar előtt? A népek, az erősek, a hatalmasok, a más nép fajokat kiirtok, a rettegett hadak? Hová lettek a Vandálok, kik e földről indultak ki Európa nyngatát elpusztítani ? Hová lettek a longobárdok ? Hová lettek közvetlen elődeink a liunnok és az avarok ? * * * E földön itt lábaink alatt hiába próbált gyökeret verni megannyi nép; hiába volt erejük világot hódító, s vezérük maga az Isteu ostora Ez a föld — Eppur HÍ muove!-— mégis megmozdult. És lerázta valamennyit magáról. (Zajos éljenzés.) Egy népet sem t-iirt meg e föld a hátán! Osak — egyetlenegyet! Osak egyetlenegyet, a mely után — mint kiaszott föld a jótékony, termékeny eső után — régóta epedve várt; csak egyetlenegyet, a kinek szüzességét tartogatta; csuk egyetlenegye/, a kit vőlegényének fogadott el, a kivel magát felbonthatlanul eljegyezte; — csak egyetlenegyet; az ő igazi urát, a ki vitézségével birtokába vette, bölcsességével hatalmába tartotta és lángoló honszerelmével, dicső ősök méltó utódaiban felfogja tartani az idők végtelenségéig: — e nép. Árpád népe volt. a —. magyar! (Zajos éljenzés.) * * * Csodás fa az emberiség fája! És még csodásabb rajta a magyar nemzet ága! E nemzeté, e maroknyi népé, mely fajrokon, testvér, barát nélkül, földeket megrázó, népeket szétszóró, országokat leromboló zivatarok közt fenn tudott maradui és nem égett el a százados háreok emésztő lángja közt. E nemzeté, a mely most egy ezredév után, éltének lüktetésében) hála érzetében ma egy szivdobbanássá válik és jövendőnk remélt fényességétől, gyönyörrel, kéjjel ugy megtelik a szivünk, a lelkünk, hogy örömünk hőségétől izzóvá lesz az és megvilágítja" a lefolyt századok sötét homályát. Lefolyt századok ! Tiz egész század! Egy egész ezredév! Csupa küzdés; csupa harc. Tengernyi szenvedés és tengernyi Yér. Mint ezer sebtől vérző, de a hon fivér fiirdőjébeu meg-megiíjudott hős tűnsz fel előttem szépséges Hazám, drága Nemzetem! Ezer sebtől borítva, a minek beheggesztésére Giliád minden balzsama sem lett volna elegendő ; ezer csapástól sújtva ellenségtől és sokszor tenvéredtől. Százados tevékenységednek gyümölcsét megsemmisité a tatár és másfél századig rabláncot rakott Reád a török; sirba temetted nem egyszer a nemzet minden díszét, minden virágát, s még a mindennapi kenyeredet is a szabadságért, a hazáért elhullott ősük sir hantjain kalásziad le. Romokbau hevert nem egyszer hajlékod, culfnrád csarnokai és Istenednek oltárai. És Te mégis élsz Hazám, Nemzetem ! (Zajos éljenzés). Élsz, mert a romok felett az Isteni gondviselés meg-megengedte csillámlani az nj tavaszt hirdető egy-egy fényes napsugárt; — Árpádot a honalapitót követi István, az első király, a szent, a dicső; majd szent László, a hős; Kálmán a tudós, a bölcs; Béla a világot rettegésben tartó népcsordáuak leverője; majd Nagy Lajos, a hatalmas ; Mátyás az igazságos. És következnek rendre a nemzet más hősei, szabadságharcunk mártyrjai és a nemzeti génius félistenei. Mind megannyi uj honalapítók I (Lekes éljenzés.) * A nemzet ez ezredéves történelmében ott szerepel a mi vármegyénk is. I-T«s a húsból, vér a vérből. Nem egy emlékét őrzi Veszprémmegye nemzetünk történelmének. Ott van p. o, Jutás, Tevel: Árpád fiainak nevei. Koppány, a pogány vezértől elnevezve. S Ajka községe, az Árpádok alatt élt Ajka nemzetiség nevéről. A magyar szent királyok neveit őrzik Szent István Király Szabadja', Bakony Magyar Szent László, Bakony Magyar Szent Király. A Bakony rengetegjébeu Bakonybél védte és rejtegette sok ideig szent Gellértet a csanádi püspököt. Öskün egy török mecset áll a török hódoltság korából. Várpalotán Mátyás király egykori vára mellett a régi. palotai vár, a mit Ujlaky Miklós a hatalmas főúr épített ós melyet Arszlán budai beglev bég ostromolt 9000-nyi seregével; ott van Dudar, a tatárok telepitvénye, ott van Garai Zsigmond Csesznek vára, mely később Verbőczy Istváné 20.