Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-05-17

2, PAPAT LAPOK 1896. május 17. lett. Felső-Bakony vidékén Teleki faluban az Árpádházi királyok telepi­tették le a királyi szakácsokat és Szent-Gálon a királyi vadászokat. Ott vau Bándon Essegh vára, az Essegh nemzettség vára. Itt tartották az egykori bakouyi főispánok székhelyüket. Ott van Tapolczafő, a hol mikor még a mészkő és dolomit sziklá­kat rengeteg erdő takarta be. a forrás partjain áldoztak pogány őseink. Az oltárok még ma is megvannak. Ott van Pápa sok érdekes történeti reminiscentiáival. Ott van Kinizsy Pálnak, Zápolyainak, majd Bakács Tamásnak Somlyóvára. Ott van Nagy- Vázsony, melynek völgyében fekszik Kinizsy, Mátyás király hires hadvezére. Ott van Kenése, a hol 1532-ben országgyűlést tartottak, s a hová még V. Kái'oly császár is elküldte követét, s a hol Istvánfy veszprémi és Ormándy várpalotai kapitányok leverték Ali béget. Ott vau JUnying, az enyingi Török Bálint hirneves családjának ősi fészke. Ott van Berhida, a hol sziutéu országgyűlést tartottak, a hová VII. Kelemeu pápa és János király küldte el megbízottait. Itt verte le Telekessy veszprémi és Rátkay Pál pápai várkapitány Veligán pasá­nak seregét. És itt van mai székvárosunk, Veszprém, a négy hegyre épült ősi város, az egykori Rhispia gyarmata, Oimbriana városa, Nagy Károly egykori Weissbruun városa. Itt van a 900 éves Gizella kápolna, a hol Gizella, Szent István király neje, az ö királyi koronáját őrizte és mi őrizzük az ő palástját; itt van ez ősi város, a melyet egykor Árpád, fiának Zsoltnak nászakor, egyik leghívebb hivéuek adományozott, s a melynek egyik hegyén leverte Szt. István a pogány lázadókat; itt van ez ősi város, hol Szeut István a legelső püspökséget alapította; ez ősi város, melynek egykori tudós iskolájáról és a városról IV. László oklevele szóról szóra azt mondja, hogy — „tudja mindenki, miszerint azou idő óta, mióta Magyarországon a szabad mesterségek virágoznak, azóta Veszprém városának virágzó hire, — tanítóinak kitűnő tudománya és tanulóinak szép száma miatt — az egész Magyarországon mindig növekedő dicsőséggel ragyogott." (Hosszas éljenzés.) És itt vannak még — megvannak még! — a bástyák is, törökök­től visszafoglalva, ugy miként századokkal ezelőtt. * Megvannak még a Bástyák! Tisztelt Díszközgyűlés. Tisztelt Ven­dégeink. Ám a jövő, második új ezredévnek nagy harcában kőnél erŐsebb bástya az, a mi e hazát megfogja védeni. (Lelkes éljenzés.) Kőnél erősebb bástya az, a mit egy ezredév tanulságainak drága érceiből építettünk fel és íme ma ország világnak bemutatunk és fel­szentelünk és sértetlenül átadunk utódról utódra. E nemzetfentartó bástya: Hűség a Királyhoz. Hűség a Hazához! Ez érzelem szentsége vezérelte ma ide Veszprém vármegyét, itt látjuk a vármegye díszét, színe javát, s csak sajnálhatjuk, hogy histó­riánknak fényesen kimagasló nevével biró főispánunkat nélkülöznünk kell. (Lelkes éljenzés: Éljen a főispán. Éljen Esterházy gróf Ő Ex­cellentiája.) Ez érzelem szentségétől midőn áthatva itt állunk két évezrednek elválasztó mesgyéjén, s képzeletünk szárnyain átröpiiltüuk az időknek sokaságán, át a magyar könnyek tengerén, át a honfi vérnek özönén: jusson eszünkbe, hogy azért lett e föld magyarrá, mert ezer év alatt a magyarnak vére és arcának gyöngye, verejtéke hullott rá. (Zajos éljenzés.) Jusson eszünkbe mi volt e Haza ezer év előtt és mivé lett e Haza ezer év után? És ha ez eszünkbe jut, akkor örömmel, biiszkességgel a szivünk eltelik, hogy hirdethetjük, nincs többé itt rom sehol! Felépitvék a családoknak békés hajléki; felépitvék a tudomány­nak fényes csarnoki; felépitvék a jótékonyságnak és emberszeretetnek menedék várai; és védve, tisztelve van minden vallásnak Isten-oltári. (Zajos éljenzés és taps.) S ezek mindegyikét önmagában és önmagának őrzi, a hatalmas oszlopokon, egy uj ezredév ércbástyáján, a nemzet hűségén szilárdul álló ezredéves ősi ház. (Lelkes éljenzés.) És örömmel, büszkeséggel a szivünk eltelik, hogy hirdethetjük: •— nincs itt többé pusztaság sehol! A pusztának délibábja a gyárak füst­jébe vész; munkában, versenyben álle haza; szellemével e nép az eget vívja, de a kezével a föld rögét töri; őrt áll a törvény, fent virraszt a jog és alkotmányunkat Árpád kardja és Szent István koronája védi és e korona alatt minden polgár egyenlő és szabad. (Zajos éljenzés.) ürömmel és büszkeséggel a szivünk eltelik, hogy hirdethetjük, hogy íme ezredéves ünnepünkre megjött üdvözlésével 50 millió hatalmas germán nép császárja, eljött üdvözlésével az olaszok királya, el Nagy­Brittauiának, Irlandok királynéja és India császárnője, s eljött az óriási orosz birodalom mindenható cárja is. Tehát a világ nemzetek hatal­mas fejedelmei üdvözölték a magyar királyt és a magyar népet. (Hosz­szas lelkes éljenzés.) Hitted volna-e ezt, csak egy századdal ezelőtt is, szépséges Hazám, drága Nemzetem?! * * De szűnjék meg a szó és vegye át birodalmát a sziveknek érzése. Ez érzéstől áthatva és lelkesítve törjük szét a formalitások bilincsét és kiáltsunk itt is, e teremben, Te Deumot a magyarok Istenének/(Lelkes éljenzés.) Te Deum neked magyarok Istene, a ki egy ezredéven át hü pász­torunk voltál, ki őriző szeme voltál e nemzetnek, dicsőség a Te neved­nek (Lelkes éljenzés)! Isten, hála neked azért, hogy egy ezredéven át fentartottad Árpád dicső népét és hála neked azért, hogy az első ezredév alkonyán és a másik ezredév hajnalán egy dicső királyt adtál nekünk, (Hosszas lelkes éljenzés: éljen a király!) a kinek trónja és koronája fényé­nél csak szive nagysága és alkotmány iránti hűsége nagyobb. (Éljenzés). Esdve kér íme ez ezredév Magyarsága, s e megye 200.000 lakosa ki mind hű Te hozzád és a hazához: adj e hazának, adj a magyarnak mindig egy ilyen királyt (Éljenzés); de adj a királynak a mainál is na­gyobb, szebb, dicsőbb hazát. (Éljenzés.) Tartsa meg az Isten a királyt, a hazát és népét, s benne és általa Veszprém vármegyét! (Hosszantartó, meg-megujuló taps és lelkes éljenzés.) A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Isten veled! „A mámor elszáll a szivekből, lia oltva már a szomjúság!" Ezt válaszoltad levelemre Szép asszonyom. De megbocsáss, Nincs igazad; magad is érzed, Hogy a lelkem most is szeret; — De orvosom nyugalmat rendelt, Szép asszonyom, Isten veled! Tudom, még gyakran visszasírom Láng ajkadat, edes szavad; Tudom, oly üdvöt, mint te adtál Többé nekem senki sem ad ; Tudom, a mennynek minden kéje Egy csókodat nem éri meg ; — De orvosom nyugalmat rendelt, Szép asszonyom, Isten veled! Mikor a kebleden pihentem, Ivábult szivem nem tudta tán Szerelmedet úgy megbecsülni, Mint ma, szerelmünk alkonyán, Érzem, hogy téged elveszítve Elvesztem üdvösségemet: — De orvosom nyugalmat rendelt, Szép asszonyom, Isten veled! A lázas álmok rátámadnak Most újra a szivemre mind S a régi udvot visszaérzem, Mint lelket tépd testi kint. Ugy vágyom csókokkal boritni Piros ajkad, fehér kezed : — De orvosom nyugalmat rendelt, Szép asszonyom, Isten veled ! Szemed világa megvakított, Megbűvölt szelíd mosolya, S szegény szivem beteggé tette Ajkadnak suttogó szava. Es forró csókod, ölelésed, Az tett ügy tönkre engemet: Hogy orvosom nyugalmat rendelt, S most asszonyom, Isten veled! Antal Elek. A férj nyugalma. — Egy asszony monológja. — Andor szerelmet vallott, s szavai nem leptek meg, vakmerősége igen . , . Tud­tam, hogy szeret; nem hittem, hogy ezt meg­merje mondani. Arról, hogy szeret: nem tehe­tek; arra, bogy nyilatkozzék: nem nyert tőlem bátorítást ... Jó fiu, csinos, müveit és ga­vallér, de őrült, valósággal örült, ha azt hitte, hogy meg fogom hallgatni . . . Na­gyon elnéző vagyok iránta, ha inkább őrült­nek, mint arcátlannak hiszem. Igen kíméletes, hogy csak a szeme közzé nevettem . . . Helyzetemben ez volt a legjobb ... A sze­gény bolond elképedt: „Ön megölt engem" monda és távozott . . . Oly őszintén le vert­nek látszott ós annyira sápadt volt, hogy szinte megsajnáltam: „On megölt engem" . . . Azt hiszem valamennyi felsült ud­varló ezekkel a szavakkal kezdi visszavonulá­sát . . . Tragikus szavak! Csak az bennük a hiba, hogy sem el nem hiszik, sem rneg nem tartják . . . Az ilyen kudarcot vallott, szen­vedélyes lovagokat legalább is háromszor kell egymásután ugy megölni, hogy megszűn­jenek — nem élni, de örült reményekben hinni . , . Eddig minden jól ment. Andor ur egye­lőre meg van ölve ... Ez a dolog kettőnkre nézve, most el van intézve . . . De hát a har­madik fél! . . . A férjem? . . . Megmondj'ak-e neki mindent? . . . Ha szólok: ki tudja mi történik? . . . Mindenesetre tönkreteszem fór­jem nyugalmát ... Es miért? Egy semmiért! Mert hiszen semmi sem törtónt? . . . Egy bolond ember őrültségeket mondott. Ez az egész . . . Azonban a bolond el van hallgat­tatva . . . Miért áldoznám föl egy józan em­ber nyugalmát egy elnémított bolondért?! Hall­gatok nem a magam, hanem az ón jó, gya­nútlan, derék uram nyugalma érdekében . . . * Andor szemtelenül vakmerő volt s csókolt . . . Kiutasítottam ... És most a szegyentől ós reszketek a veszélytől, ben forogtam . . . Ah, milyen durva, erősza­kos vadember a férfi, mikor széttépi az illen­dőség korlátját . . . Ugy ölelt át, mint ha meg­fojtani, ugy csókolt, mintha megmarni akarna ... Reszketek a harag és a . megaláztatástól . . • A legborzasztóbb az, hogy az ón hibám miatt rneg­sirok ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom