Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-11-22
PÁPAI LAPOK. az uj állásra nézve aggályaink vannak, s nem is hisszük, hogy a kormány megadná jóváhagyását egy oly tisztviselői állás szervezéséhez, kinek a,z adóügyek tekintetében valami olyan királyi ügyész-féle közvédői szerepe van, a mi már a mi adóigazgatási szervezetünk szerint is egy valóságos nonsens volna. Az eddigi gazdasági tanácsos teendőit egy gazda (nem tanácsosi címmel) látná el. A főszámvevő mellé uj alszámvevői állás rendszeresítése egyik korábbi ismeretes városi közgyűlési határozaton alapul. .Az árvaszék üléseire kültagok behívását javasolja 3 frt napidíjjal. Az őrmesteri állás helyett rendőrbiztost eonteniplál, a kapitányi tollnok címét pedig rendőrfogalmazóra változtatja. Mindeme javaslatokból aktuálisnak csak azt a- két pontot tartjuk, melyet a bizottsági jelentés is elfogndott: az uj alszámvevui állást, mely korábbi közgyűlési határozat alapján terveztetik, és a gazdái állás szervezését, mely Szvoboda gazd. tanácsos ur közeli nyugalomba vonulásával lép előtérbe. A bizottság által javasolt fizetés emeléseket a legnagyobb örömmel üdvözöljük; a polgármesteri, javadalmazás 700 frttal való emelését kétségtelenül, készségesen megfogja, szavazni a város javán, munkáló minden képviselő, s a többi tisztviselői fizetésemelések is csak javára és előnyére fognak válni v á ros i köz igazgatású nknak. Vidéki városaink helyzete, ni. Központosítva vau fővarosunkban nemcsak az ipar és kereskedelem, IIÍIIUMII közponlositva vaunak a köz.Művelődési tényezők is: a közép- es felső oktatásra szolgáló int^zetCiC, muzeumok, könyvtárak, hírlapok s könyvkiadó vállalatok. Á középiskolák száma Magyarországon 189, s 81466 lakosra jut egy középiskola*); Budapesten az 1894/5. tanévben volt 18 középiskola, jutott tehát a fővárosban minden 28000 lakosra egy középiskola; s mig a vidéki középiskolák népességének jelentékeny részét nem az illető városból nyeri, hanem a közelebbi s távolabbi vidékről, addig a fővárosi iskolák tanulói legnagyobb részt fővárosiak. A 18 középiskola azonban nem vehető egyszerű intézetnek, mert majdnem mindenikben párhuzamos osztályok vannak, a minthogy párhuzamos osztályok nélkül egyikben vagy másikban a tanítás lehetetlen volna. Igy pl. a VII. ker. gimnáziumba beiratkozott 1051 tanuló, az V. kerületibe 710 tanuló, a kegyesrendiekébe 677 tanuló, az V. kerületi j főrealiskolába 792, a VIII. ker. fő reáliskolába 600. Á párhuzamos osztályok száma az egész országban 126 volt, ebből. Budapesten magában 43. A középiskolai tanulók összes száma 52979, ebből fővárosi 6660. A felsőbb oktatást tekintve, jellemző, hogy Magyarországon csak 2 egyetemünk van, melyek közül a kolozsvári még mindig fej lesztésre szorul s felsőbb tanintézetek számát illetőleg nincs ország Európában — Oroszországot kivéve — mely ily kedvezőtlen helyzetben volun. A jogakadémiák, melyek a vidéken elszórva, a jogi képzésnek hasznos szolgálatokat tettek, — a 80-as években egymásután szűntek meg, megszűnésükkel előidézve azt a roppant torlódást a fővárosba, mely jogi szakoktatásunknak csak kárára van, melynek bátrain ait a jogtanárok s a jogtanulók érzik. A meglevő vidéki jogakadémiák is csak tengődő életet folytatnak, hisz *) A vallás és közoktatásüpyi miniszter 2ő-ilc jelentése H01. lap. • - Hát itt nincs vén leány ? — Egy se. — Hogyan ? — Hjah, itt mi nők dominálunk. Árkádia a pzabad nők köztársasága és Eldorádó a fővárosa. — Szabad nők '? — nem értem. — Persze nem. Ezt szülte az önök zsarnok uralma. Igen, itt mi udvarolunk a férfiaknak és mi kérjük meg a kezüket s aki kosarat ad, azt agyonlincseljük. — J aj aj aj j ... 1 — Mi az, szólt valamit? Semmit, csak sóhajtottam. — Pljah barátom, itt, a sóhajtás tilos, itt tenni kell. Mondja, nőtlen még ? — Tetszik tudni, van egy amerikai nagybácsim és egy európai nagynéném . . . — A kérdésre feleljen. Teringettét: nőtlen, vagy már meganyósodott ? — Legény volnék ... — Brávó, én meg leáuy vagyok, a bölcsészet j professzora a helybeli leánygymnáziumban s nevem Lengedy Lili. •— Gratulálok kolléganő, én szintén profeszszor vagyok s nevem. Remeghy Habakuk. — Itt a kezem. — Látom. — Fogja meg 1 — Hát aztán ? — Tanú az ég, bogy e perctől kezdve: férj és feleség vagyunk. — És a pap ? — A hold. — Hm, hm, hát a polgári anyakönyvvezető? — A nap. — Hm, hm, erre Bánlfyék nem is gondoltak. — Ki az a Bánfiy? — Magyarország nagybérlője. II. — Habakukom, ma a klubba megyek. — Maradj itthon Lili kém, — Egy szót se. — De kérlek, nálunk a feleségé az utolsó sxó. — Csakhogy ez egyetlen privilégium, amit mi nők, mint férjek is megtartottunk itt magunknak. — No már most igazán nem tudom, bogy férfi vagyok-e vagy nő ? — Feleség. — És te ... ? — A te bű férjed. — Tisztelem a köztársaságotokat, de egyétek meg. — Ositt! — Nono, ne haragudj édes fele . . . férjem. — Mire haza jövök, főzd meg a theámat és vesd meg az ágyamat. — Jaj mamám, mire jutottam 1 — Pá feleség, adiő ! Elment és én ugy maradtam ott, mint a Lóth felesége hajdan. Tapogattam magamat, hogy fia vagyok-e vagy lány ? s már ugy éreztem, hogy egyik sem. Végre, úgy hajnalfelé, muzsikaszóval és néhány berúgott barátjával, akarom, mondani barát1896. november 22. | van olyan, a melynek hallgatói száma a négy | évfolyamon csak 44. 1 Érdekes összehasonlítani a vidéki és fővárosi joghallgatók számarányának, változását a különösen azon tényt, hogy ugyanazon arányban csökkenik az glőbbiek népessége, a mely arányban emelkedik az utóbbié. Az 1871/2 tanévben volt a vidéki jogakadémiákon összesen 1925 jogász, az 1894/5 tanévben 932*), a lefolyt 24 óv alatt tehát kerek számmal 1000-rel csökkent a vidéki joghallgatók száma. Ellenben a budapesti jogakadémián az 1870/71 tanévben 1336 volta joghallgatók száma, s ez a szám fölemelkedett az 1894/95 tanévben 2498-ra, tehát az emelkedés 1162. Vécsey Tamás irja »A felső oktatásügy Magyarországon «einüben:»1870—1880-ig alig emelkedett százzal a hallgatók száma,, t. i. 1336ról 1455-re, 1880-tól 1890-ig ellenben 300 az emelkedés, 1445-ről 1786-ra. 1890-től 1895-ig, tehát az utolsó őt óv alatt rendkívüli az emelkedés 1786-ról 2498-ra. Valóban ostromnak van kitéve beiratkozáskor a quesztura. A miniszter 1891-ben megpróbálta a személyes beiktatás és beiratás szigorú elI lenórzését, a személyazonosság megállapitha| tása végett rendelte a leckekönyvhöz a tulajdonos fényképének melléklését, de mindez sikertelen a nagy tömegesség mellett. A jogászság számának szertelen szaporodása baj, mert a tömegesség a vizsgálatokra sok időt követel, s a fegyelmet lazítja "**) Nem a jogászság szertelen szaporodásában van a hiba, hisz erről szó is alig lehet, hanem igenis abban, bogy a jogászság a fővárosba tódul. Mert hisz 1870-ben a jogászság száma 3261 volt, 1895-beu pedig a kolozsvári jogi fakultás!; is beleértve 3766, a 25 év.alatti szaporodás tehát 505, a mit nem *) Vallás és közoktatásügyi miniszter 2ö-ik jelentése 216. ]. * *) A felső oktatás üpy Magyarországon. 116 1. nőjivsl botorkált haza az én kis fele . . akarom mondani férjuram. Aztán ? — no már a többit cl sem merem mondani. III. Csodás egy világ volt ez, s midőn egy napon délutáni sétámat csináltam legújabb ámpir ruhámban a szobalányommal, aki szintén egy emancipáció vágó hídjára került férfi volt, csoda dolgokat láttunk. Igy például a D'árk Johanna téren egy óriás automata körül tolongtak. — Mi ez Ton esi ? — kérdem a szobalegényt? — KiluhaHÜó automata. — Hát az mi az Isten csodája ? — Tetsiik tudni minden leány bedobja a hozományát, vagy az arcképét és annak megfelelő vőlegény ugrik ki belőle. — No még ilyet nem pipáltam. — Ah un a, egy pap ! — És mit dobott be az a lány érte? — Olvasót. — Hát most mit nevetnek ? — Egy leány zálogcédulát dobott be és egy jogász ugrott ki. —• Soha ilyet. — Abun a, egy csinos busiár. — Mennyit dobott be érte a menyasszonya? — Cshk egy harisnyakötőt. Továbbb mentünk és egy négyemeletes palota homlokzatán öles betűkkel ez volt felírva : — Agglegények jav tó intézete.
