Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-11-22
XXI11 évfolyam. 4'í'. s r /áns. Pápa I^ÍKí. november 33. ^^^^J^^^^^ " ^^t?*^^ III ^ MWWWW^^ PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PAPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MELVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldherg Gyula papirkereskedóse Főtér. Laptulajdonos: clr-. Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő : Körmendy X3éla. Előfizetések és hirdetési dljp.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjulányosabban felvétetnek. 'A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 60 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Városi szervezeti szabályunk módosítása. (drhs.) A jövő szombati városi közgyűlés napirendjére a város szervezeti szabályának módosítása s illetve ez uj szervezeti szabályzat megállapítása, van kitűzve. A tárgyalás alapját Lampérth Lajos városi főjegyző urnák elaborátuma s az erre vonatkozó bizottsági jelentés képezi. Bármennyire fontos s a városi adminisztratió szempontjából bármennyire kívánatos volna is városi szervezetünknek némely tekintetben való módosítása, a magunk részéről nem zárkózhatunk el azon véleményünk kinyilvánítása elől, hogy mi e kérdés napirendre hozatalát ez időszerűit nem tarthatjuk városunk sürgős szükségletének, sőt bizonyos szempontból — legalább abban az irányban, amint ezt a főjegyző ur egyébként szépen kidolgozott elaborátuma. tervezi, a városi közigazgatási szervezet reformját a jelen körülmények között feleslegesnek is tartjuk. Köztudomású dolng ugyanis, s a nemrég feloszlatott országgyűléshez intézett királyi trónbeszédben egész határozott kifejezést nyert a legfelsőbb helyről is az az óhaj, hogy a legközelebb Összeülő országgyűlésnek az Ausztriával való kiegyezési kérdések rendezése után legelső teendője a közigazgatás államosítása lesz ; ugy hogy ma már kétségtelen dolog, hogy a közigazgatás államosítását küszöbön levőnek kell tekintenünk. S látva azt az óriási többséget, a melylyel a szabad el vüpárt az imént befejezett választási küzdelmekből kikerült, nincs senki, aki az állami közigazgatás kodifikatióját a boldogtalan emlékezetű szerencsétien lex tfzapáryana (1891. évi XXXIII. t.-cz.) sorsától féltené. Mikor tehát úgyis a legrövidebb idő múlva kilátásban van a közigazgatásnak az egész országra:megyékre, városokra és községekre egyaránt kiterjedő egységes rendezése, államosítása, akkor mi nem tarthatjuk időszerűnek, hogy ennek az egységes rendezésnek, mely remélhetőleg orvosolni fogja közigazgatásunknak bajait és hiányait, egy rövid életű uj szabályzattal eléje vágjunk. A szervezeti törvények a legkevésbé alkalmasok arra, hogy azokkal kísérletezzünk és azokat rövid egy két évi időközben való változtatásoknak tegyük ki. Elvégre is nem mondhatjuk azt, hogy közigazgatásunknak kétségtelenül nagy számú bajai a szervezetnek azon hiányosságaiból származtak, a melyeket a, közgyűlés elé kerülő tervezet orvosolni óhajt. Hőt mint az alábbiakból látható, oly módosítást is kontemplál a javaslat, mely kizárólag személyi okoknak folyománya. A javaslatra vonatkozó bizottsági jelentés különben szintén több ízben hangoztatja azt, hogy a küszöbön levő államosítás miatt ne csináljunk radikális reformokat s ezek helyett egy sokkal sürgősebb reformot, helyez előtérbe : a városi tisztviselők fizetésének javítását. Ezt mi is csak helyesléssel fogadhatjuk és a városi szervezet javítására időszerűbbnek tartjuk, mint a radikális reformot. Magát a javaslat főbb részleteit egyébként a következőkben ismertetjük : A polgármestert távollétében ez időszerűit az árvaszéki előadó tanácsos helyettesíti ; a tervezet e helyettesítést a főjegyzőre kívánja ruházni. E javaslatot elvileg mi is helyeseljük, mert a közigazgatás szálai tényleg a főjegyző kezében futnak öszsze, s az árvaszéki referens a, gyámügyeken kivül sokkal kevesebbet foglalkozik az általános administració dolgaival. A gazdasági tanácsosi állást a tervezet elejti s helyette, egy uj ugyancsak tanácsosi czimmcl és fizetéssel, járó állást proponál, melynek hatáskörébe utalja a fogyasztási, adó, kövezetvám és helypénz házi kezelésének főfelügyeletét s a királyi adók ügyét is azzal az intentióval, hogy ez őrködjék a felett, hogy a város polgárai jogtalan adóval ne terheltessenek. Ugyanez látná el az árvaszéki referensnek távollét esetén való helyettesítését. Erre A PÁPÁI LAPOK TÁRCÁJA. Szonettek, i. Ha minden gondot elfeledni vágytam, Ha szívem mély keservvel volt tele, S jóság helyébe jót soh'aem nyere : Te nálad mindig enyhülést találtam. Ajkadról minden siót epedve vártam, S vigaszkép szállott mind lelkemre le, .Es gyógyult tőlük szivemnek sebe, Mit künu nyerek, a rossz, rideg világban. Most távozol . . . S megnyílik méla dalra, Emésztő fájdalmában, annak ajka, Ki eddig némán hallgatott csupán ; Es míg az elválástól izíve vérez, Buzgón könyŐrgve áldó Istenéhez, Imát röpít a távozó után. II. Nem kérd estem tőled sohsem : szeretsz-e ? Választól félve mért is kérdeném ? A titkolt érzés lelkem hadd epessze I A szenvedés szerelme az enyém. Nem szólhatok, a perc még messze, messze ! Még küzdenem kell; pályámnak felén, Ah, folyton annyi gát tolói elém ! Es nem tudom siker munkámba' lesz-e 'i Te rólad ábrándozva néma éjen Szemem titokban sok könyüt kiont, Nem, mert nem érzed érzelmem viszont; De mert remegnem kell, ha célom érem S ajkamról végre vallomás fakad : Szived már akkor nem leszen szabad ! Kőrös Endre. líEáuyolj; E}lacr L áaójct. — Örömtárca leányok számára. — I. Mikor at Óperencián is szerencsésen átvitorláztunk, hajónk egy fényesen kivilágított város kikötőjében vetett horgonyt. — Eldorádó 1 — kiáltja harsány hangon a lépcsőhid matróza. — Melyik orsiágbnn vagyunk ? — kérdem a jegy szedőt. — Árkádiában. — ÉB ez a város ? — Eldorádó, a fó' és s*ékvárosa. Gondolkodni kezdtem és minden geográfiai tudományom cserbe hagyott. Ilyen országról és vároBról én sohase hallottam. Elhatároztam tehát, hogy még az éj folyamán ismerkedési körutat teszek. Nyomban el is indultam. Soha ilyen várost nem láttam, elállt a szemem, szám ámulatomban. A férliak szerénykedve szoknyában járlak, a nők pedig nadrágban feszítettek, bodoran cigarettázva és erősen (ikszirozva a szemlesütve járó férfinemet. Még inkább elakadt a lélekzetcm, midó'n egy foss gigerlihölgy egyenesen felém tart. — Megengedi, hogy elkísérjem ? . . . — Jviszfihand, bocsánat . . . én idegen vagyok, most érkeztem Európából, nagy Magyarországról, Pápa rend. tan. város . . . — Áh, annál inkább elkísérem, tehát ön európai és a bires millenáló magyarok egyike. No majd kalauzolom, önt és megismertetem nagyvilági viszonyainkkal. — Kisztihand, ezer köszönet, — Semmi köszönet, én tartom szerencsémnek, hogy udvarolhatok önnek. — Aza* talán. ... — Persze ön. naiv ember, és otthon képzeli magát, abban a gőgös, kopott vén világban, ahol még mindig a férfiak a helyzet urai és a szegény leánysereg otthon vénül.
