Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-16

XXIII. évfolyam. 33. száma. f\il>;i, 1S9G. augusztus 16. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai MÓL- utca 9(59., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér, Laptulajclonos: clr\ Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjHiányosabban Felvétetnek, A lap ára: Egész évre 6 l'rt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A városi pótadó emeléséliez. A városi tanács letárgyalva Pápa város 1897. évre szóló költségvetését s a szükségletet és fedezetet összehasonlítva, ugy találta, hogy a pótadó utján fedezendő összeg 45468 frt 91 kr s a pótadó százaléka ennélfogva a jövő évre 42.7 helyett 53.8 leend. A kik érdeklődnek a város ügyei s közelebbről ennek pénzügyi helyzete iránt, bizonyára csodálkozva kérdezték magukban az okot, mely a pótadónak több mint 11 százalókkal emelését szükségessé tette. Mert, hogy a pótadó néhány százalékkal emelkedni fog, a felöl nem lehetett senki kétségben,, de hogy az emelkedés ilyen rohamos Ifigyen, az méltán meglephetett mindenkit. Hiszen a képviselőtestület a mult őszi rendes közgyűlés óta ujabb terhet c^ak mintegy 90.000 frtot szavazott meg, ennek íörlesztéses kamata pedig nem lehet több 4500 frtuál, más szavakkal 4.5% pótadónál. Mert a 140.000 frtos kölcsönből 50.000 frt már a 96-ik évi költségvetésbe is be volt állitut s igy ennek törlesztéses kamatai nem képeznek uj terhet. Igen jól tudjuk, hogy a város haladása az anyagi eszközöld;31 van függővé téve, s szűkmarkúnak lenni ott, hol városunk fölvirágzásáról vau szó, véteknek tartanok maga ellen a város ellen. Az 53°/

u városi pótlékot sem tartjuk még oly horribilis összegnek, hogy ez ellen, ha városunknak valóban szüksége van rá, s ha ezzel jövő fejlődésének ós haladásának alapjait rakhatjuk Je, zúgolódnánk. De a j e 1 e n esetben a p ó t a d ó n a k 42"/

()-r ó 1 53"/

0-r a emelését nem tar tj u k i n d o k o 11 n a k, s igy kötelességet vélünk teljesíteni, ha nézetünket erre vonatkozóig elmondjuk, s alkalmat adunk arra, hogy a költségvetésnek a képviselőtestület által leendő tárgyalásáig az eszmék o pontra vonatkozó 1 ag tisztázódjanak. Mi okozta tehát, hogy a városi tanács a pótadót ily összegben vélte és javasolja megállapitandónak ? Okozza az, hogy a város által a csornai vasut, Voyta ház, bencés gymnáziuin, állami tanítóképző és polgári leányiskola czimén megszavazott összegek fedezésére a pesti hazai első takarékpénztárnál fölvett kölcsön kevés, — a mit különben annak idején másokkal együtt hangoztattunk is —, mert csak 134400 frtot kap a város készpénzben, e czélokra pedig összesen 139.800 frt szükségeltetik s igy a szükséglet ós kölcsön utján való fedezet az utóbbi rovására 5.400 frt különbözetet tüntet föl, a városi tanács pedig a helyett, hogy ezen 5400 frtot ujabb kölcsön által j a v a s olná fedeztetni, kivetette az egészet p ó t a d ó a 1 a lc j á b a n, a mi a pótadónál, kerek 6"/

0 emelkedést okoz. A városi tanács ezen eljárása annyira ellenkezik az adóztatás általános érvényű sza!

" '•' "ival, hogy nincs kétségünk felőle, mi. ...int a képviselőtestület ez összeg előteremtését annak rendes módján fogja elrendelni s a pótadó ily .nérvü emelésétől megkímél e n di város u ii icat. A hiányt tudvalevőleg kétféle módon szüntethetjük meg minden háztartásban s így a községiben ís és pedig ugy, hogy vagy apasztjuk a szükségletet vagy fokozzuk a fedezetet. Jelen esetben alkalmazható mind a kettő. A szükségletnek apasztható részét képezi a rendkívüli kiadási rovat alatt fölvett 55,800 frt ós pedig azért, mert kérdéses vájjon szükségünk lesz-e ez összegre a maga egészében már a 97-ik évben, hisz a tanítóképző intézet fölépítésére nézve a, szakreferens városunk küldöttsége előtt úgy nyilatkozott, hogy az 2 — 3 év előtt nem remélhető; a 30,000 frt átadása pedig csak az ópitós megkezdésekor válik szükségessé. Azonban nem ezzel az egész 30.000 frttal, hanem csak a fon te miitett 5400 frttal kevesebb volna a szükségletbe fölveendő, minek folytán, a fedezet változatlan maradván, a pótadó által fedezendő összeg apadni fog 5400 frttal vagyis a pótadó 5.4"/

ü-kal. — Másrészt a fedezetnek fokozható részét képezi a mult évi péuztármanuWány oly formán, hogy a pesti hazai takarékpénztártól nyert kölcsönnel nem fedezhető 5400 frtot a képviselőtestület ujabb kölcsönnel fedezi, s ez esetben a pénztármaA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. AZ ÖT ÉRZÉK. — Századvégi dal. — 1. Láttam a szép asszonyt Tüzes tánc hevében, Szeméből rám csillant Az elveszett éden. 2. Hallgattam ajaka Észbontó kacaját, Üdvösség az a csók, A mit ily ajak ád. 3. Beszívtam illatát, Elfogott a mámor . . Hallgat a józan ész, Mikor a vér lángol. 4. Meg kellett ízlelnem, Ajakán a mézet, Unszolt, sarkalt erre Démoni igézet. 5. Am a parázs asszony — Ötödik érzékül — Ugy tapintott képen, Hogy a fejem szédült. Bóloh Pali. A mitől az uram fél! -- A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Nem szeretném a sablonszerű uborka-szezonnal kezdeni tárcámat, miután, az úgynevezett irodalmi vigécek már annyit utaztak tárca cikkekben, hogy nem csak értéknélküli mintáik koptak el, hanem a nyájas olvasó- vagyis vevő közönséget is tünkre silányitoiták. De önkénytelenül is rátértem ezen veszedelmes lejtőre, mivelhogy az uborka szezon ,bár vége felé jár, minden rossznak, kellemetlennek és unalmasnak a megteremtője. . Nálam is az agyvelőt ölő hőség nyomasztó pillanatában szülemlett meg az az eszme, hogy felcsapok tárca-írónak, gondolván magamban, hogy a tisztelt olvasó közönség elnézését már annál inkább is megnyerem, miután szabad óráimat hasznosabbra uem fordíthatnám. Már képzeletben előttem láttam tentát, tollat és minden eszközöket arra nézve, hogy egy félig-meddig élvezhető tárcát meg irjak. Nem tartott vissza sem jó házi nevelésem, sem jó anyám intő szava, mely untalan azt csepegtette belém, hogy : „A jó háziasszony munkaköre a konyha és a ház rendbentartása." Nem rettentett el számtalan kékharisnyásnak sorsa, kik az irodalmi harcmezőn elvéreztek és végre a velük született emberbaráti könyörület sem ejtette el velem a Ivaréra kész tollat, jól tudom, hogy merényletet követek el az újságot olvasó közönséggelt szemben, és ami fődolog, az uramnak gyilkos tekintete — melyet képzeletben már rám vetni láttam — nem riasztott el ezen megátalkodott elhatározásomtól, hogy ón most tárcát írok, mert tárcát irni, legalább egyszer az életben minden jó nevelésű aszszouynak vagy leánynak okvetlen muszáj ! Midőn tehát ez a pokoli eszme kóválygott bennem, gondolatok, boszorkány táncok jártak agyamban ugy, bogy mélyen fohászkodtam a mindenható Istenhez, bűnbánókig azt fogadván, csak most ez egyszer segítsen ki ezen zavarból, hogy szerencsésen megírhassam a tárcát a nélkül, hogy elmémben e miatt valami folytonossági hiány ne álljon be! Osak most az egyszer Uram Teremtőm ! Osak aztán . . . majd újból írok ! I ! Hogy miről ? 1 ? Az még előttem is titok volt, mert valami rettenetes tehetséget eddig még egyáltalán nem fedeztem lel magamban az Íráshoz, bár végtelenül lelkesített az a gondolat, hogy megvalósul régi ideám és felcsapok dillentáns tárca-írónak! Mikor már számot vetettem ugy a tényekkel, mint magammal, jónak láttam mindezeket az uram és parancsolónimal közölni, abban a jó reményben, hogy neki is nagy örömet okozok ezzel a nagy újdonsággal, előre is feltettem róla, hogy újságírói mivoltam csak növeli irányomban tanúsított szeretetét és respektusát. Csak abban az egyben nem tudtam magamnak tanácsot 33.