Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-16

raciváuy 56 ezer frt helyett 61400 frtra fog emelkedni, a pótadó azonban természetesen ismét csökkenik, mert szükségletül csak ezen ujabb kölcsönösszeg törlesztéses kamatai fognak szerepelni, nem pedig maga a tőkeöszszeg. (A pénztármaradváuynak ily jelentékeny voltára nézve megjegyezzük, hogy az legnagyobb részben a 134.400 írtnak az évben igénybe nem vett részéből állott elő, mert kifizetésre ez évben csak a csornai vasút 50.000 í'rt, Yoyta-báz 27.000 frt, bencés székház 10.000 frt = 87.000 került s csak 8600 frt az, mely mint a folyó évi bevételek alapján várható fölösleg van beállítva.) Igaz, hogy a kölcsön fölvétele kissé nehézkes, formaságokhoz van kötve; de mikor arról van szó, hogy a város közönségére 6 u

/

0-kaI tobb terhet rójjnnk, mint mulhatlanul szükséges, azt hiszszük, a formalitások által okozott nehézség nem jöhet tekintetbe, s az adózó közönség és városunk létérdeke egyformán követelik, hogy szükség nélkül ne merítsük ki városunk közönségének adófizetési képességét. A költségvetés többi részéhez ezúttal nem szólunk ; a szerkesztőség gondoskodásából úgyis hivatottabb toll fogja azt e lapok olvasóközönségével megismertetni. Aggályunk van a pénztári maradvány és a rendkívüli bevétel realitása iránt, de ha ezeket a képviselőtestület alacsonyabbra venné is fel, a pótadú 6"/

0-kal magasabbra akkor sem emelkednék, s a városi tanács által proponált 53.8 % helyett körülbelül 48%-ban lenne megállapítható. A ki szelet vet ... . — A l.-pal;onai népgyíilésliez. — A mit előre megjósoltunk, az — bekövetkezett. Megírtuk mult számunkban, hogy azt véljük, keserűen fogja megbánni az a népgyűlést rendező pár izgága plébános. Egy párról szólunk, mert hála Istennek egy-kettő kivételével a pápai járás, s az ugodi kerület többi r. kath. plébánosai sokkal inkább tisztelik és becsülik állásukat és hivatásukat, hogysem a lelketlen népizgatás, a demagógia, a heccelés és az újságokban való aljas haziighirek koladni, hogy milyen alakban adjam elő az én zsarnokomnak eme visszavonhatatlan elhatárosásomat. Hátha ó' kegyetlenül szóttépi ábrándjaimat. . . és durván elutasít kérelmemmel! Ejnye! de mit be. szélek kérelemről I Talán egy jövendőbeli írónő nem fog alázatos kérelmekkel előállni, hanem lesz benne annyi önállóság, hogy tanácsokat nem fogad el, még ha mindjárt élete párja osztogatná is azokat. Hogy ezeken a nagy izgalmakon minél hamarabb átessek bekopogtattam férjem irodájába, hogy ott vele mindent közöljek és íróasztala mellett helyet foglalva, mindjárt megkezdjem írói működésemet, a dolognak tragikusabb szint adva, kisirt szemekkel léptem az ur színe eléli — - Mit jelentsenek e kisirt szemek asszony ? Talán nem sikerült R.-oknél a délutáni kávé-tracscs ? Ugyan miért vagy ugy elérzékenyülve, hogy kisirt szemekkel vársz haza •? ? — Nem tudod, hogy az asszonynak mindig vidám arcot kell vágni, ha a férje haza jön, a nap nehéz fáradalmait kipihenni. Ha van valami bajod, közöld velem és tisztázzuk az eszméket. Mikor az uram befejezte mondókáját, valóságportálásával utánoznák- megvadult - egy-két társaikat. Bekövetkezett, hogy a ki szelet vet, vihart arat! A lovászpatonai népgyűlés nem csak óriási fiaskóval végződött, hanem, az ellenpárt egyenesen megfutamította a néppártnak ősz vezérét, a kit nem átallott egy-pár lelketlen h e c c - m e s t e r ide bolonditani. Igaz ugyan, hogy a főrendezőket alaposan leszidták a Budapestről könynyelmücn idebolonditott urak; észnélküli buta rendezésnek, ügyetlennek titulálva Edlinger németteveli ciszterzita plébánosnak nagy garral előkészített művét, — de mi nékünk ezenkívül is megvan a magunk elégtétele. Oh, korántsem »barom«, »részeg esőoselek«, »felbérelt zsidó kölykek« tiltakoztak Lovász-Patonán, (mint a hogy az ellenpár tot Edlingerek cimezgették), hanem igenis tiltakozott az ellenpárttal az egész egységes, tisztességes magyar társadalom! Tiltakozott az ellen, hogy a vallást a politikába vigyék ; tiltakozott az ellen, hogy a magyar nemzet polgárságát vallás szerint osztályozzák, hogy egyikmásik felekezet ellen gyűlöletet hirdessenek. Az a nép, mely L.-Patonán (megengedjük) nem szaloniasan viselte magát, rég lakja e. vidéket. De soha eddig ilyes formában nem nyilvánította ellenszenvét; pedig hiszen tudvalevő, bogy például az ugodi kerület jelenlegi képviselője határozott, nyílt pártember, a ki. mindig nyíltan, előre hirdetve, jelent meg választói előtt, olyan községekben is, a melyek nem tartoztak politikai hívei közé, — s mégis soha nem történt meg vele, hogy meg ne hallgatták volna. Mert nem keverte bele beszédjébe soha a vallást és nem izgatott senki vallási meggyőződése ellen. De ime az aranygyapjas, főhercegi rangban lévő vezér szóhoz sem jut; Edlinger és Taschler urak csúfosan kénytelenek megretirálni! Miért ? Mert — a ki szelet vet, vihart arat. Mert nem politikai meggyőződés az Edlingeréké, de vallási fanatizmus ! Ezek előtt az urak előtt (tisztelet a gal megkönnyebbülve ugrottam karjaiba, összecsókoltam és azt kérdeztem tőle : — Hát igazán nem haragszol reám ? Megtudnál bocsájtani nekem, bármit elkövetnék is. — De asszony, az Istenért, szólj, beszélj, mit tettél ? Felhasználva az izgalmaknak tetőpontját, hirtelen kiböktem : — Semmi különös; ne izgasd magad, csak egy tárcát szeretnék írni. Mintha puskából lőtték volna ki az uramat, kirohant a szobából és az ablakon kiáltott be : — Asszony ! ne kövess el merényletet a hírlapirodalom, de különösen a gyomrom ellen. A gyomromat megterhelve, egy tudákos hölgy kozmás ételeinek essem áldozatul? Minden, bün magában hordja bünhődését és bűneinket megbocsátja az ég, csupán, a hazaárulás és az elkövetett rossz tárcacikkért NINCSEN bűnbocsánat és csak Istennél van kegyelem! Ez az én első és utolsó tárcairásomnak szomorú története. Bnbi. heccelésben, s rendezésben ..részt, nem. vett plébánosoknak) hazaáruló mindenki, a ki az ő nézetüket nem osztja. Egyházát, vallását árulja el az a katholikus, a ki nem ügy beszól, mint ők kívánják. Az egyikük bevallja, nyíltan, hogy csak hecc b ő 1 indítványozta minap Luegernek az üdvözlését, de a mikor felszólítják, hogy a történtek után, Luegernek gaz inagyarallen.es kifakaclásai után, jelentsék ki hát semmisnek az oly gyorsan elexpediált (vájjon a hivatalos iratok is ily gyorsan kerülne]?: ki Gannáról ?) üdvözlő iratot — akkor a nagy politikai hős, felugrik a politikai meggyőződés vesszőparipájára és lóhátról beszél a világgal! Mikor nem mondott hát igazat ? Akkor-e mikor csak»kecelnek nevezte indítványát, vagy a mikor egyszerre szent meggyőződésének hirdette. Ezek előtt az urak előtt valóban semmi sem szent. Kötelességérzet, hála, papi hivatás, felebaráti szeretet! Mit törődnek ők ezzel!! Csak h e c c, és mindig csak hecc! Ennek élnek, ezért halnak ! Képesek a királyt magát, az egyház legfőbb urát gyalázólag emlegetni; képesek saját megyés püspökükről, a kiről j ó 1 t u dj ák (!), hogy n e m néppárti, lenézőleg beszélni.; képesek meggyalázni patronusukat; árulónak tartani az egyháznak közbecsülésben álló legkiválóbb oszlopait is, tisztességes paptársaikat, mihelyt ezek nem mennek bele az ő gálád hecceléseikbe. Képesek a Vesz p r é m i. H i r 1 a p b a n és az A 1k o t m á n y b a n tudva hazudni! Szóval képesek m. i n d énre! Es ezek az urak akarnak egy derék választó .kerületben hangadó szerepet játszani. ? Az eis ő felvonást már megérték ! K e várják be az utolsót! Gondolják meg, hogy a ki szelet vet, az vihart arat. Es e vihar őket fogja lesöpörni arról a helyről, a a melyet saját főpásztoruknak, egyházmegyénk kitűnő fejének, PI o r n i g Károly bárónak elég boszuságára, érdemetlenül foglalnak el.! A vízvezeték megvalósítása. ii. Mult heti, cikkünkben arra a végeredményre jutottunk, hogy a Walser-féle vízmű megvalósítására legalkalmasabb módozatnak a részvénytársaság utján való financirozást tartjuk. Persze mindazok, kiknek a pápai részvénytársasági vállalatok legtöbbjének szomorú sorsát: az uszoda, a gőzfürdő és csépiőgóptársulati részvények nagymérvű értékcsökkenését saját zsebük rovására volt alkalmuk tapasztalni, kétkedve fogadják ezt a tervet, mely 200,000 frtot akar részvényjegyzések utján Pápán előteremteni; s az igazat megvallva kételyeiknek vau is némi jogos alapja. Csak legutóbb a fürdőházi részvényeknél beállott gyors elértéktelenedés is meglehetősen elvette közönségünk kedvét lokális vállalatok részvényeinek jegyzésétől, s ezúttal is könnyen lehet attól tartani, hogy a vízmű részvénytársasági uton való financirozásánál a részvények jegyzésétől való idegenkedés nagy mértékben fog mutatkozni. Epen azért kell. a vízmű kivitelének oly módozatát megállapítani, mely ezt az idegenkedést legyőzni alkalmas lesz, s mely mellett azok, kiknek tőkéjükkel kellene a vállalat kivihetőségét előmozdítani, biztosítva legyenek nemcsak az iránt, hogy tő-