Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-02

közül legalább az eg'yik ki nem épül, ugy elfog­juk veszíteni a Bakony vidékét, mert a vesz­prém-győri vasút jelentékenyebb állomásai ma­gukhoz fogják vonzani a Bakony azon közsé­geit, melyek eddig Pápán fedezték szükségle­teiket. De van még egy rövid vasút, mely ha ki­épülne, városunkat igen jelentékeny vasúti góc­ponttá tenné és nagy részben kárpótolná azon veszteségeket, melyeket Kis-Cell nekünk okozott. Volna ez még egy kis revanche is, melylyel élelmes szomszédunknak tartozunk. Mi sem sújt­hatná Kis-Cell gőgjét annyira, mintha komolyan hozzálátnánk, hogy a pápa-ukki vonal kié­püljön. Ez volna kiegészítő része a pozsony­pápai vasútnak. Fiume-Zágráb- egész Zalame­gyének ez volna a legközelebbi összeköttetése a felső Dunával és ez majdnem az egész átme­neti forgalmat elterelné Kis-Celltől, Pápa felé, a mi előnyünkre. Tudják ezt a kis-celliek igen jól és ezért sietnek vasutat építeni Pozsony felé, hogy mi őket meg ne előzhessük. De mi alszunk, tétlenek vagyunk, várjuk, hogy a sült galamb szájunkba repüljön. Igen kívánatos, de már nagyon is szükséges és sürgős, hogy tá­madjon köztünk egy erélyes, akadályoktól visz­sza nem riadó férfiú, ki képes felrázni a várost mély álmából és azt a tett és haladás útjára vinni vasúti összeköttetések dolgában is. Pápai. Műszaki vélemény, Pápa rendezett tnmícsu város vízvezetéki terviről. (Vége). IV. Városi csővezeték és felszerelései. Tervező a viznek a tetemes távolságból a városba való vezetésére 275 m/m b. átmérőjű öntött vascsövet vesz fel. Tekintve azt, hogy a szolgálati medence alsó vizszine és a városnak a „Kis utca" felett levő legmagasabb poutja közötti niveau-differentia csak 20.*7 méter, nem volna célszerű az ugy is kis nyomómagas.ságot a viznek csővezetékbeni nagy súrlódási veszte­ségével még csökkenteni. Mint, fentebb a szol­gálati medence űrtartalmának számításánál a dupla órai fogyasztást vettük alapul a maximá­lis lakosságnál, ugy ugyanezen vízmű csődimen­siouálásánál szintén csak ez jöhet számításba. Ezen vizmeunyiség 48.6 mp liter, melynek veze­tésénél a tervezett 275 m/m-es csőben már oly nagy súrlódási veszteség áll elő, hogy a város nevezett pontján marosak 2.9 méter túlnyomása lesz a viznek. Ezért nagyou előnyös lenne a szolgálati medencétől a Kis utcáig 275 m/m-es he­lyett 300 m/m-es csövet alkalmazni, mely esetben ütődött ? A sebesültek közé kellett szállí­tani. Még mindig kezdete vau a csatának, csakis az ágyuk dolgoznak, azok közül is a mieink tartaléka még meg se szólalt, parancs nem érkezvén a tüze­lésre, ílatala és társai e közben létrával egy szom­szédos kazal tetejére másznak, azt hívén, hogy a lőtávolon úgyis kivül állanak, a csatából kívántak látni valamit. Az ellenség azonban észrevette őket, a helyet talán a táborkar helyének gondolta, mert rövid időn sürün lövette azt egymásután, tüzéreink alig hogy elmenekülhettek onnan. De íme két óra lett, a tartalék ágyuk is csa­tasorba rendeltetnek, mindkét felől egész erővel dol­gozik a tüzérség. Ekkor a Vilmos huszárság paran­csot kap az ellenség ágyúi elfoglalására, s a követ­kező pillanatban már carrierban rohan az ellenség felé. A gyors roham alatt hamar fogy a tér, de mi­dőn már csak mintegy 100 lépésre vannak már cél­juktól, egy ó-árok, azon tul búzatábla fekszik előt­tük a melyből, mint szuronyerdő egy elrejtőzött va­dászzászászlóalj biztos lövésre várja őket. „Rechts schwengt Euch I" hangzikfelhuszávjainknálacommandójS a következőpil­lanatban a vadászzászlóalj hatalmas sortüze tölti be majd 10 méter lesz ott a túlnyomás a 48.6 mp. liter szállítás mellett. Ezen változtatás mellett a városig vonuló csővezeték 560 métermázsával nyomna többet, nd — a vas métermázsáját 10 frt-tal számítva 5600 frt költségtöbbletet okozna, melyhez még hozzáadandó a nagyobb csövek fektetése és tö­mítésével járó több munka és anyag, mi méte­renként a tervező költségvetése szerint mintegy 80 kr-t tenne ki, vagyis az összhosszra 3480 frt esnék. A nagyobb csőátmérő választása te­hát kereken 10000 frt-tal növelné a költségeket, azonban ezen módosítással eléretnék az, hogy minden időben kellő nyomású viz állna rendel­kezésre. Feltéve, hogy a városban magasabb pon­tok, mint a „Jókai"- és .Kis utca" keresztezése nincsenek — a tervező azt állítja — a csőhá­lózat méretezése megfelelő, sőt egyes helyeken szűkebb csövek alkalmaztathatnának, de tekintve azon körülményt, hogy előre nem tudható, hol és mily mérvben fogják aviziníívet házi vezeté­kekkel igénybe venni, a csövek méretei ellen kifogást nem teszünk. Városi csőhálózatoknál lehetőleg gondos, kodni kell arról, hogy a vezetékben holt ágak ne keletkezzenek. Tervező erre gondolt ugyan, de mégis kimaradt néhány helyen az összekötő csővezeték, jóllehet ez nagy költség-külömb­sóget nem okozott volna. Szükséges lesz tehát ezen holt pontokat összekötni, legalább a hol ez nagy anyagi áldozattal nem jár; azon két hosszú holt vezeték végén pedig, mely az alsó és felső város két leghosszabb utcáján halad, a vizet akár egy közkutou, akár a tervezett tűz­csapon át állandóan folyatni kissé, hogy a ve­zeték vize mozogjon és igy élvezhető legyen. Feltűnő a csőhálózati tervben, hogy egyes ut­cákban — melyek pedig olyanoknak látszanak, hogy házivezetékre számítani lehet — csővezeték nem vétetett fel, figyelmeztetjük tehát arra is, hogy a költségvetésben felvett csőhosszak nem felelnek meg a tervbe rajzoltakkal, amennyiben összhosszuk 17050 méter helyett 17304 méter, a felvett egységárak szerint számított költség pedig 141344.50 frt helyett 148897.70 frt s igy ez 7553.20 frttal növeli a kiépítési költségeket. A mi a felszerelési tárgyakat illeti megje­gyezzük, hogy mig a tolózárak és közkutaknak benyújtott tervei ellen műszaki szempontból ki­fogás nem emelhető, addig a tűzcsapok —- melyek­nél előre bocsátjuk, hogy ha csak forgalmi okokból lehet, ajánlatos kivétel nélkül a földfe­lettiek alkalmazása, mert ezek hozzáférhetősé­gük és könnyebb kezelhetőségük miatt sokkal több előnyt nyújtanak a drágaságuk által oko­zott hátránynál — szerkezetére vonatkozólag a levegőt. Egy gomolyodás most az egész huszárság s azután fékevesztett lovaikon vágtatnak vissza elébbi helyükre, még futásközben az ellenség egy ágyulö­véssel is kiséri őket, a roham nem sikerült. Midőn sorakoznak, veszik észre a hiányzókat, ezek között vau SzüllŐ Géza is, kivel hogy mi történt, magától halljuk meg a következőkben : „A gomolyodásbau én is többed magammal ép­pen a lövés célpontjában levén, lelövettünk, s a többi pajtásaink hegyettünk átugratva, s néme­lyek lovaikkal hegyibünk dűlve, letapostattunk' — nekem a lovam esésében a csákóm történetesen az arcomat befedvén, fejemet megvédte, de a mellemen erős zuzódásokat kaptam, s igy egy ideig ott hente­regtünk lelőtt lovainkkal együtt a porban. Nagy so­kára felvánszorogtunk, s agyonlőtt lovaink nyergé­vel s szerszámjával gyalog visszafelé indultunk. Ek­kor azután egyenként lődöztek, bennünket s 5 tár­sam közül, magom eljutottam a proviant szekérhez, ott azután a nagy zuzódásoktól vért hánytam, s na­gyon elgyengülve bevittek Pápára, Azonban 18 éves fiatal ember levén, annyira összeszedtem magam, hogy a bagage szekéren tovább mehettem, s 3—4 napi pihenés után ismét lóra ülhettem" *) (Folyt, köv.) *) Szlillő Gta szárnya, kir. tnnf. 1, 1890. felír. 3. ajánljuk a tervezettek helyett a Bopp és Reu­ther féle szabadalmazott földfeletti tűzcsapo­kat, mert a proponáltaknál a tűzcsapok elzárá­sára szolgáló csavarmenet az állvány felső ré­szében vau ugy, hogy ha esetleg az állvány letörik az egész csővezeték elzárása válik szük­ségessé, külömben a viz kifolyik a vezetékből, mig az általunk javasoltak még törés esetén is zárva maradnak, A tűzcsapok legyenek azok földfelettiek vagy földalattiak, mindenesetre me­chanikai víztelenítéssel látandók el, mert az ön­működő víztelenítéssel bírókból a viz rossz zá­rásnál észrevétlenül mehet a talajba és az igy előálló vízveszteség lényeges lehet. A tűzcsapok sz;áma véleményünk szerint nagy fényűzéssel állapíttatott meg és elégséges­nek tartjuk, ha egy-egy tűzcsap között 150 m. távolság vétetik fel a tervezett 100-, sőt ennél is kisebb distantia helyett. Igy a földfeletti tűz­csapok alkalmazása esetén — melyek mintegy kétszer annyiba kerülnek — nem lesz oly nagy költség többlet. A közkutak költsége tervező ál­tal megállapított 190000 frtuyivégösszegben bent nem foglaltatik. 0 ezek számát 7-re teszi, mely előreláthatólag kevés lesz, tekintve a város nagyságát. V. Költségvetés. Tervező Pápa város vízvezetékének kiépí­tési költségeit 190000 frtban irányozta elő. Az egységárak, melyek az egyes tételeknél felvé­tettek oly magasak, hogy a vizmíí — ha nyil­vános árlejtés utján adatik az ki — lényegesen kisebb költséggel lesz kiépíthető. Megjegyzendő, hogy a vízmű kiépítése-, il­letőleg még pályázat hirdetés előtt a tervek és a költségvetés tervező által véleményünk értel­mében átdolgozaudók volnának. Kelt. Budapesten, 1896. évi június hó 25-én. Farkas Kálmán, kir. főmérnök. Miként védekezzünk afilokszera ellen? Sajnos, hogy már nálunk is a íilokszera ellen való védekezésről kell írni és gondoskodni. A baj mellett még szereucsések vagyunk, hogy szőlőinkben csak most, és nem tíz évvel előbb konstatálták e pusztító férget, mert ma már, hála a tudomány vívmányainak, több védeke­zési mód áll rendelkezésünkre és habár a filok­szerát teljesen kiirtani nem is tudjuk, de szőlő­inket vele szemben megtarthatjuk, ha azt gon­dos elővigyázat és kellő szakértelemmel ke­zeljük. Első és legfontosabb teendő, hogy a meg­levőt, amig lehet, megtarthassuk, ezért a már gyakorlatilag is ismert gyéritési eljáráshoz fog­junk a szénkénegzéssel. Mert azt már eléggé igazolta számtalan példa, hogy megfelelő talaj­ban a szénkénegzéssel a filokszei a mellett is szépen meglehet tartani a szőlőt, sőt gondos trá­gyázás mellett a szőlő még mindig ki is fizeti magát. A pápai szőlők talaja a szénkénegzésre elég alkalmas, noha a tőkék berendezése nem is a szénkónegzéshez lefct beosztva, mégis au­nak sikere nálunk el nem maradhat, ha csak egy kevés figyelmet fordítunk rá. A szénkénegzéssel nemcsak a filokszerát, hanem a szőlőinkben meglehetősen elharapódzó eumolfus — firkáló — bogarat is irthatjuk, a mely­nek álcái nemcsak a szőlő leveleit, de a szőlőgyö­kereit is és igy a tőkét is tönkre teszi. A gyéritő szénkénegezést évenként egy­szer és • méterenként 24—30 gm.-nyi adagok­ban alkalmazzuk. A szénkenegzést legtanácso­sabb ősszel, a lombhullás után, vagy tavasz­szal a fakadás előtt végezni, a mikor is a töke nedvkeringése szünetel, mert akkor a szénké­neg a tökére nem gyakorolhat olyan káros ha­tást mint mikor már a nedvkeringés megindult. A széukénegzésnél főleg arra kell töre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom