Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-02

kednunk, hogy azt lehetőleg- egyenletesen oszszuk el a talajba, és hogy a lyukak, amelyekbe a szénkéneget bele fecskendezzük, a tőkéktől legalább 15 cmeter távolra, de 40 ometer távolság keretén belül essenek. A mi, közönségeseu 3 láb sor- és 2 láb tőke távolságnyira berendezett szőlőink szénkénegzésébez egy, 1200 • öles holdra körülbelül 1 mm. szénkéneg szükséges. A firkáló bogár elleni széokéaegzés is Őszszel, vagy tavasszal teljesítendő, a mikor annak álcái már a földben vannak. Azonban minthogy a firkáló bogár, a mely már régi ellensége szőlőinknek szórványosan kisebb teriileteken és időlegesen fordul elő, a filokszera elleni védekezésben pedig nem lehet általáuosau elvünk az örökös szénkéneggel való gyéritési eljárás, előbb utóbb átkeli térnünk a feltétlenül ellentálló amerikai fajokra való ojtással a védekezés második útjára. Hogy itt minő szabály, irány és •elv áll a védekezésre, arról majd később szólunk. Fodor István, v. szölötelep felügyelő. TOLLLIKGYGYKL. A 13-as vasút. Sehogy sem tudtam megérteni, hogy mi jutott eszébe szerkesztő uramnak, mikor a pápacsorna; vasút hríítaureuclöri bejárásához a lap képviseletében engem küldött ki, a ki pedig eddigelé csak báli tudósítója voltam e lapoknak. Hát hogy fér össze az én komolytalan hivatalommal egy mütaurendöri bejárásban való részvétel ? Biz az én kánikulai hőségtől gőzölgő agyamnak nem csekély fáradságába került még csak megjegyezni is ezt az agyafúrt mütanrendőri szót. Istenemre mondom! én rendőri felügyelet alá vétetném még azt is, aki ezt a kuruc hangzású szót kbm'íífmuhnányozta. S hol tartok most még attól, hogy meg is értsem, vájjon mit is jelentbet az a mütanrendőri bejárás ? De hát ez nem baj, hisz a közönségben ugy is már teljesen meggyökerezett a riporterekről való azon jó vélemény, hogy az ahhoz, a mit ir, egy bajitófányit sem konyit. Mit tehettem egyebet, megjelentem hétfőn a vasúti állomáson, s csatlakoztam az ott öszszegyult műtanrendőrileg bejáró urakhoz. Csakhamar egy igen kedves, száj kápráztató látványosságban volt részem, midőn megpillantottam a Griif-vendéglő egész pincérszemélyzetét, a mint egy II-od osztályú kocsiba souka-, szalámi-, szardella-, mortadella-csimborasszókat, s a sörök, borok és pezsgők egész óceánját hordták be. Itt már kezdett egy kis világosság derengeni agyamban s sejtettem már, miért épen a mulatságok riporterét küldték ka tudósítónak. Nem hiába közigazgatási tisztviselő az én szerkesztő principálisom, de érti is a közigazgatás ügyes-bajos dolgait, hisz még azt is tudta, hogy miféle dolog az a mütanrendőri bejárás, s melyik munkatárs ressortjába tartozik. Demokrata érzelmeimnél fogva megvetéssel fordultam el az előttem állott szalon kocsitól és az első osztályú kocsiktól, s a fent emiitett II-od oszt. kocsiban foglaltam helyet; igy persze abban is biztos voltam, hogy az uton nem fogok éhen halni. Legnagyobb sajnálatomra azonban rövid idő múlva megtagadtatták velem demokrata elveimet; s azon indokolással, hogy laikus kuktákat nem alkalmazhatnak, a sajtó minden szent jogára való hivatkozásom dacára kiakolbólitottak, az az, hogy kikottpébólitottak a II. osztályból, s át kellett ülnöm a szomszéd kocsiba. Szerencsémre itt csupa ismerősökből álló társaságra találtam, kik előtt Hajas csornai főbíró ur éppen a mütanrendőri bejárás mivoltát fejtegette. Konstatálom, hogy a társaság összes tagjai azóta már tisztába jöttek a mütaureudőri bejárás jelentőségével, legalább mindannyian esküdöztek, ^hogy még azt is tudják, miben különbözik a mütanrendőri bejárás egy zongorától. Jöttek azután a kedélyes anekdotázások. Hát tetszik tudni, hogy az adomák paleontológiájában a legrégibb kőkorszakot három alkorszakra osztják fel. Első korszak a zsidó viccek kora, második a cigányvicceké, a harmadik korszakot alkotják a vicinális vasutakról szóló viccek. Egyik németországi akadémia nagynevű tudósa nemrég kiszámította és minden kétséget kizárólag megállapította, hogy ez a harmadik korszak Noé bárkájának az özönvízből való sze: rencsés megszabadulása előtti 1574 ik évvel záródik le. Nos hát itt tartottunk mi a viccelésben; van-e, a ki kétségbe merné von i, hogy jól mulattunk ? Azaz csak mulattunk volna, ha mindjárt áz első negyedórában egy váratlan esemény meg nem zavarja a jó hangulatot. A legjobb izü nevetés közben egyszerre mindnyájunk szeme megakad városi főügyészünkön, ki hirtelen elsápadt és rémülten dőlt hátra a puha pamlagon •, ujjain számlálgatni kezd s alig érthbtőleg dörmögi magában : 6 meg 5 az 11, meg 2 . . . tyhü végünk vau! tizenbármas kocsiba kerültünk! mi lesz belőlünk! Megnézzük, hát csakugyan 652-es számú kocsiban ültünk, a melynek jegyei együtt 13-at tesznek ki. Hát még mikor a társaság egyik tagja azt is konstatálta, hogy épen 13-an ültünk a kocsiban. Mit volt mit tenni, elkezdett a főügyész ur könyörögni a szomszéd kocsi utasainak, hogy jöjjön át hozzánk valaki, de hát senki sem mert a sorssal szembeszállani, és kocsinkba átjönni; végre is egy gyors elhatározás és a főügyész ur a szomszéd kocsiba ugrik, a hol azonban a legnagyobb rémületére épen 12-en voltak együtt, s igy ismét ő lett volna a 13-ik. S mikor még azt is észrevette, hogy annak a kocsinak 67 a száma, a mi szintén 13-as számú, (6+7 = 13) a legnagyobb rezignációval visszajött hozzánk folyton hajtogatva: Gyerekek, rossz vége lesz ennek, fogadok, hogy leszakad alattunk a Eábabid ; s máv kezdte előszedegetni zsebeiből a különböző orvosságos üvegeket a biztosan bekövetkezendő veszedelem esetére. Osak az ételeket ós italokat felszolgáló pincérek bejövetele, a pompás „utolsó vacsora" feledtette velünk pár percre a 13-as szám fát urnát, midőn Szenté János bátyánk ismét dühbe jön s mindnyájunknak legnagyobb bámulatára kíméletlenül csapkodja földhöz a sorra kinált illatos szivarokat skatulyástól együtt s rágyújt nem ugyan a szivarra, hanem a huszárok miatyánkjára s rémülten mutatjii a szivardobozon olvasható eme sort: 100 drb. ára 13 frt, drb-ja 23 kr. Most már hozzáfogott a főügyész ur végrendeletének megírásához. Pedig ez alatt szinte észrevétlenül szerencsésen átrobogtunk az ominózus Rábahidou is és semmi egyéb veszedelem nem történt, mint bogy az egyik kalauz, a kire persze az ingyen utasokkal megtelt vonaton szükség sem volt, söriszonyba esett és elesett. Addig azonban már nem kevesebb, mint két hordó sör fogyott el, a miben ez a szerencsétlen nem a legjelentéktelenebb tényező volt. Épen a Csorna előtti utolsó őrháznál álltunk meg, midőn érdemes főügyészünk ismét lesújtó fölfedezést tett: Az utolsó őrház homlokán ott állt a 13-as szám, főügyészünk homlokán pedig a félelem veriték-gyöugyei peregtek le arra a tapasztalatra, hogy az egész vonalon 13 őrház van. Isten legyen velünk, isten veled Pápa! kiáltotta, midőn újra beszálltunk a kocsiba, mely azonban ennek dacára is pár perc mnlva szerencsésen berobogott Csornára, a hol aztán már biztos földet érezve lábunk alatt, mitől sem kellett tartanunk. Hohó! hisz még a mütanrendőri bejárásról semmit sem beszéltem. No hát ennek is megvan az egyszerű oka ; az t. i. bogy én abból egyebet sem láttam, minthogy minden őrháznál megálltunk, a bizottság kiszált, s mialatt a mi jó megyei főmérnökünk Kruspér bátyánk minden egyes kútnak vizét megkóstolta, a bízottság tagjai a pályaőrt, vulgo baktert vették szigorú cenzúra alá, minek ereclményeképen a bizottság megelégedetten konstatálta, hogy a 13 bakter jó eredménynyel letette a vizsgát. Itt csak az a bökkenő, a mit egyik útitársunk fedezett fel, hogy az a 13 bakter mintha csak mind egy testvér volna, annyira hasonlított egymáshoz. Én ugyan nem hiszem el, de többen voltak, a kik azon gyanujoknak adtak kifejezést, hogy ez a 13 bakter csak egy bakter volt, s az velünk jött az egész uton (ké nyelmesen utánunk kulloghatott) s mire. egy őrházhoz értünk, akkorra már az hol pruszlékban, hol a nélkül, hol cibil ruhábau, hol pedig uniformisban ott állt a jelző táblával, s igy 13-szor tett vizsgát. Annyi tehát bizonyos, hogy az uj vasútnak egy jól betanult bakterja van már. Csornára érve Kruspér bátyánk konstatálta, hogy egy egész potykasereget érez gyomrában a 13 pohár viztől, de egyébként az őrházak ivóvize egészséges. Ápropos! Majd elfeledem felemlíteni, hogy egyik állomásnál vonatunk elkezdett hátra felé menni, s visszavitt minket vagy V/

2 kilométernyire ; a vonatvezető felvilágosított bennünket, hogy Hajas főbíró urat egyik őrháznál felejtettük, s levén ő Sopron megyében nélkülözbetetlen • személyiség, vissza kellett érte mennünk. N íme igy lettek rehabilitálva az adoma kőkorszak harmadik alkorszakának összes viccelői. Minden jó, ha jó a vége, mondotta Shakespeare ur, s igy lett a mi sorsüldözte 13-as számunkkal is. Csornáról visszatérő vonatunk rehabilitálta a 13 as szám tragikus múltját. A jól megebédelt társaság ugyanis a 652. számú (13-as) kocsiban hatósági és rendőri felügyelet alatt egy kis nemzeti színjátékra ült össze, a melynek végső eredménye az lett, hogy főügyészünk kerek 13 frttal meggyarapodva szállt ki Pápán a kocsiból s megfogadta, hogy ezentúl 13 lesz az ő kedvenc numerusa. Igy tehát szerencsésen beműtanrendőrjártnk az uj vasutat smost már az mehet!!! Jean d'cr. 3671. 1896. Hirdetmény. Pápa város alulírott polgármestere ezennel közhirré teszi, hogy a pápai földmivesiskolánál a város által alapított két hely közül egyik megürülvén, felhívja mindazokat, kik ezen ingyenes alapítványi helyet elnyerni óhajtják, pályázati kérvényüket nála legkésőbb augusztus hó 10-ig beadják. — A pályázóktól megkívántatik 17 éves életkor, 4 elemi iskoláról szóló bizonyítvány, egészséges testalkat. Pápa, 1896. július 22. Osváld Dániel, polgármester. VEGYES HIREK. — Személyi hirek. Antal Gábor püspök a a héten pár napig városunkban időzött, a dunántúli ev. ref. egyházkerületi és főiskolai pénztári vizsgálat befejezése alkalmából. — Lukácsy Imre, adai földm.-isk. igazgató, mint vizsgabiztos, a héten Pápán volt és a földmives iskola vizsgálatán részt vett. — Esküvő. Eáczkevi dr. Eötvös Bálint budapesti ügyvéd, földbirtokos, a kecskemétfülöpszállási h. é. vasút, a csepelszigeti takarékpénztár részvénytársaság, a Helvétia szölőtelepitő társaság igazgatója és az „Egyetemek kórházegyleté"-nek örökös tiszteletbeli elnöke mult hó 28-án tartotta esküvőjét varannói Hegedűs Ödön, a m. kir. kereskedelmi múzeum és az ezredéves országos kiállítás főfelügyelője és neje Halmai Betta leányával, Mariskával. — Huszárezredünk köréből. A huszárezred helybeli osztályának harcászati gyakorlata volt mult vasárnap és hétfőn A 8. honvéd-huszárezred keszthelyi osztályával. Huszáraink vasárnap Sümegen pibeutek ós hétfőn este értek haza. — Pentz Béla hadnagy a 2 hónapig tartott utász tanfolyam elvégzése után tegnap Pécsről Pápára érkezett. — Kiss Elemér, Németiig Ödön ésBafjíDénes egy éves honv. huszár önkéntes tizedesek mult hó végével az ezredhez bevonultak és a belybeli osztályhoz beosztattak. — Hitelszövetkezet. A mult vasárnap délutánra összehivott bitelszövetkezeti alakuló gyűlés, nem nagy érdeklődés mellett, csakugyan megtartatott. A dolog megbeszélése közben kiviláglott, hogy a megjelentek nem egy alapou óhajtják annak megvalósulását. Voltak a kik a régebben is működött, úgynevezett évtársidatos segélyegyletnek a barátai s ilyennek alapitását óhajtják most is. Mások meg azon az alapon állnak, a min áll a bitelszövetkezeteknek hazánkban első apostola gróf Károlyi Sándor. Az évtársulatos segélyegylet tetszés szerint 3, 4, 5, vagy 6 évre alakul s a megállapitotfc határidő leteltével felszámol; emez, a tulajdonképeni hitelszövetkezet hosszabb időre, ^többnyire 20 évre alakul, de persze akár 3 óv múlva is megszün hetik, ha a tagok általában ugy akarják. Ez utóbbi alapon állók meg is alakitották hitelszövetkezetüket. Megválasztották az igazgatóságot ós A felügyelő bizottsági tagokat. Áz igazgatóságba megválasztafctak Szé< kéig István földmives iskolai igazgató, Kis Ernő főgimnáziumi igazgató, Gsajthay Dániel, Kovács Sándor, Gyenese János, Gsurgay Gyula és Illés János gazdák. A felügyelő bizottságba Hannos Zoltán adótárnok, Mészáros Károly rendőrkapitány és Halász városi dijnok. Az aláirás azonban móg mindig folyik.