Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-02

(légek részére, a megérkezés után pedig a >Grrifí'« szállodában 40 terítékű fényes ebéd­del tisxtelte meg vendégeit, kik vidám pezs­gőzés és cigányzene mellett a késő éjjeli drá kig együtt maradtak. Az uj vasút menetrendje a következő: Oda JPápa-Osoraa Ylssza V. V. V. V. V. V. V. V. V. V. v, v. 5112 5114 5116 5111 5113 5115 t. Ii. 1. 11. 1. 11. í. 11. 1. 11. 1. Ii. in. ni. .111. m. ni. 111. 7-ln 105 6»o fiJE 1 1 ii'd.Papa írt. 700' 1220 510 8 1!I 13« 6»o fiJE Marcaltő 632 Utó 442 831 2oii 638 Szany, Szl.-András 610 1132 4.27 226 71« Egyed-Csanak 551 1103 400 9« 2.12 7!Í3 3 ••> Rába-Pordány í 5Í 1050 3.1a 917 qoo 7M k.Csorna ind­52.1 1Q30 3»o Meg jegyzések : 1. Az állomásoknak neve mellett balról álló időadatok felülről lefelé, a jobbról állók pedig alul­ról felfelé olvasandók. 2. Az indulási és érkezési idők középeurópai időre vonatkoznak. 3. Az éjjeli idő, esti 622 órától reggeli 552 per­cig, a perceket jelző számjegyeknek aláhúzásával van kitüntetve. Városunk vasúti helyzete. (Vége.) Azt állítottam, hogy a kis-celliek a pápa­csornai vasúiból várható hasznunkat kisebbíteni iparkodnak. Erre a célra kifundálták a kis­cell-marcaltői uj vasutvonalat. Ez oly közeli parallel vasútja Pápa-Kis-Oellnek, bogy az első hirek hallatára mindenki nevetett és csakugj r an a minisztérium az előmunkálati engedély mega­dását megtagadta. De a kis-celli *ezérférfiu azért nem rettent vissza és uem adta fel tervét. Keresett hathatós befolyású embert és iparko­dott azt a Kis-Cellböl kiindulandó uj vasutak számára megnyerni, a mi neki sikerült is. Nem más, mint Eadó, volt vasmegyei főispán áll ezen vasutak élén, ki már sokszor megmutatta, hogy mindazt létre is hozza, a mit tervez, kinek ha­talmas összeköttetései vannak felfelé is, a pénz­embereknél is. És csakugyan a kis cell-marcaltői vasútvonal közigazgatási bejárása a napokban meg is történt. Ezen városunk ellen intézett merénylet célja nagyon világos. Ha kiépül a kis-cell-marcalföi vasút, akkor elveszti városunk első sorban egyik legjobb vidékét, Hőgyész és Magyár-Gen­cset és annak környékét, Ezeket Kiö-Oell köti magához; elvesztjük ezen jó vevőinket, mig Kis­Cell fogja őket megnyerni. A másik kárunk az lesz, bogy a pápa-csornai vasutat megfosztja forgalmi fontosságától, lealacsonyítja azt'tisztán lokális értékére, mert az átmeneti forgalom ki­vétel nélkül Marcaltő Kis Cellnek fogja venni útját, innen a Kis-Ceilben csoportosuló vasutak egyikére vagy másikára fog átmenni és továbbit­tatni. Pápára semmi sem fog átmenni, mert a mely árunak célja Győr felé van, az már Csor­náról fog Győr felé iranyitatni, a mi pedig Kis­Oeil felé vagy azon tul venné útját, az már Marcaltőről fog — mint közelebbi uton — Kis­Cell felé menni, másfelé pedig városunknak nincs vasútja; ugyanez fog történni a személy­forgalomnál. Ehhez jön még a kis-cell-párndorfi vasút, mely parallel vasútja a pápacsorna-hegyesha­lom-pozsouyi vasútnak, melynek igen érzékeny és hathatós konkurrenciát fog csinálni, ez mind oly tényező, mely városunk kereskedelmi érde­keinek fog ártani. A vasúti gócpontoknak meg van azon nagy előnyük, hogy a közeli vidék úgymint a távoli ezeket keresi fel csatlakozási pontnak, mert igy igen sok összeköttetési előnyt biztosit magának­Igy, hogy csak közel vidékről hozzak fel pél­dát, Veszprém városa igen okosan cselekedte, hogy Győrrel és Dombóvárral hozta magát di­rekt összeköttetésbe. Mi is Csornát választottuk igen helyesen vasúti tervezetünk célpontjának. Elég lesz még rámutatni Győr és Szombathelyre, melyeknek vasutai még folyton szaporodnak. Jellemző, hogy Kis-Cellt nem kereste fel más vidék, hanem a lakosság tervez folyton uj irány­ban vasutakat Kis-Cell kiindulási ponttal. A cél nem lehet egyéb, mint hogy Pápa ne nyer­hesse azt el előbb vagy utóbb. A marcaltőkis-celli vasút oly igen veszé­lyes városunkra nézve, hogy városi tanácsunk igen nagy mulasztást követ el, ha ez ellen nem védekezik, ha nem küld ennek elhárítása céljából egy deputációt a minisztériumhoz. Már sokkal kisebb jelentőségű ügyekben kerestük fel a minszteriumot. Midőn a veszprém-győri va­sutat tervezték ezt Gönyőig akadták; folytatni és igy is lett inegaclya az élőmú'nkáTáti engedély. Ekkor Győrött a lápok feljajdultak és a város deputáciét küldött'a minisztériumhoz, mely til­takozott a győr-gohyői vonal kiépítése ellen és Győr város még. is hiúsította ezen vasutat, pe­dig .* gazdag, és sok vasúttal bíró Győr váro­sának'ezen vasút sokkal kevésbbé ártott volna, mint'nekünk szegény pápaiaknak. Győr ha va­lamit vészit is, azért előkelő város marad; de ha mi szegény pápaiak szenvedünk veszteséget, azt nagyon is megérezzük. JSnnyi fenyegető veszély mellett, mi hát a teendőnk? Hogyan menekülhetünk a bajtól, mely minket környez ? Hogyan kerülhetjük el a veszteségeket, miket élelmes kis-celli szomszé­daink reánk zúdítanak ? Erre nem lehet más fe­leletet adni, mint: tanuljunk ezen szomszédunk­tól, múljuk őt felül az élelmességben azon fran­cia közmondás szerint: á un filou, filou et demi, azaz legyünk mi még okosabbak, mint szomszé­dunk. Ha Kis-Cell Pápa helyzetében volna az élelmes és okos vezérférfia a helységnek követ­kezőt tenne. Előmunkálati engedélyt kérne első sorban a következő vasutakra: Szany-Mihályi­Eszterház-Nezsider- Párndorf-Pozsony elágazás­sal Sopronba. Ezután Pápa-Högyész-Beled-Csep­reg falé a déli vasút állomásához. Ezen működé sünk által mi ugy bánnánk Kis-Cellel, mint ez bá­nik Pápával. A szany-párndorfi vonal sokkal rövi­debb, olcsóbb mint a kis-cell párndorfi vonal és azért könnyebben volna kiépíthető. A fődo­log az, hog,"\ az érdeklődő vezérférfiunak nem szabad visszarettenni a vállalat nehézségeitől és akadályaitól. Kellene neki keresni egy befo­lyásos, erélyes férfiút, ki ezen 2 vasut élére állna és ki azt a már ismert módon keresztül is vinné. A mi sikerül Kís-Cellnek, kell hogy nekünk is sikerüljön, ha van bennünk elegendő erély és kitartás. Ezen 2 vasúti vonallal biztosítanánk ma­gunknak egész vidékünket éjszak és nyugot felé. De ép oly fontos létre hozni uj vasúti ösz­szeköttetéstkelet és dél felé. Ha Kis-Cell ügyes­sége és élelmessége laknék bennünk már évek óta volna forgalomban a pápa-tamási-bánbidai, valamint a pápa-ugod-bakonybélzirc-fehérvári vasut. Ezen 2 vasut piacunknak biztosítaná az egész Bakony északi és középrészét és sikerrel versenyezhetnénk Győrrel is. Ha ezen vasutak KŐnig Endre őrnagygyá, Trskó főhadnaggyá lőnek előléptetve. A csornai csata után sebesültekkel teltek meg Pápa kórházai, sőt a kath., ref, ev. és izr. iskolák, s maga a vár is kórházzá lŐn átalakítva, s minden­felé a sebesültek ápolásával, tépés csinálással fog­lalkoztak a városban. *) A csornai vereség után az ellenfél még na­gyobb erővel azon volt, hogy Pöltenberg és Kmetty tábornokok hadtesteit egymástól elvágja, e célból a Rábán kellett átkelnie, mit Kmetty, hogy meghiú­síthasson, Marcaltőtől Eába-Sz.-Mihályig a folyó ösz­szes átkelési pontjait figyelő csapatokkal rakta meg, a a Marcal hídjait e tájon mind elrontatta. Csak­hogy a védelmi vonal hosszú, a védelemre fordít­ható Őrség pedig kevés volt, s ezeket is éjjelre, meg­lepetésüktől félvén, nagyobb részint táborába vonta vissza Kmetty. Igy történt azután, hogy jun. 27-én reggelre, az ellenség 2 helyen, u. m. WolfF alatt Árpásnál és Gerstner alatt Várkeszőnél átkelt a Rá­bán, a mire Kmetty bekerittetéstől tartván, hadával Ihászira vonult. Ekkor Schütte altábornagy Várke­BzŐről a hidat Marcaltőre vitette le, s azon dandá­rával átkelvén, Kmetty után az ihászi-i sikmezŐre vonult. Ihászi pusztaa Marcaltőről Pápára vivő országút nyugoti oldalán fekszik, az országút keleti oldalán ez idő­ben cselédlakások és egy kovácsműhely állottak. A jó­kora síkságnak csak keleti részén van némi kis domb, mit Kmetty táborkara foglalt el, midőn a csapatok csatarendbe állottak. *) Plo»ser For. pápai pleb. 1848—9. ári oaeiuányek Pápán. A puszta északi részén, pár száz lépésre a gaz­dasági épületektől állította fel Kmetty seregét csata­rendbe, kelet-nyugati irányban oly formán, hogy az országút úgyszólván csatavonalának közepén húzó­dott keresztül. Ezen országúttól nyugatra rét és le­gelő, keletre szántóföldek terültek el, a hadállás kü­lönben a következő volt: Jobb szárnyon állott négy század Vilmos hu­szár Zsurnay alezredes és Károlyi Őrnagy alatt s a gyalogüteg 4 ágyuja. A csatavonal közepén a lo­vasüteg állott most már Trskó főhadnagy alatt, mert a csornai csata óta König Endrét Kmetty a maga táborkarához osztotta be. A tüzérség fedezetéül egy század gyalogság szolgált. A bal szárnyon állottak a gyalog zászlóaljak, a bal szárny legvégére Kováts Antal tűzmester volt rendelve 2 ágyúval a gyalog­ütegből, a melyből tartalékban állott még 2 ágyú a puszta végénél azon utcában, mit egy nagy gaz­dasági épület képezett, ezek mellé tartozott Hatala Péter. Kováts Antal ágyúinak fedezetére állottak a Nádor huszárok Üchtritz báró ezredes alatt. A jobb szárnytól keletre egy kis halmon Kmetty táborkara állott. *) Fél tizenkettőre járt az idő, mire hadaink igy elhelyezkedtek, s mivel ellenség nem mutatkozott, a közeli majorokból ennivalót hordtak ki nekik, főké­pen kenyeret, tejet, aludt tejet, mit honvédeink nagy étvágygyal rövid pár perc alatt elfogyasztottak. Azon­ban alig mult el dél, Marcaltő felől az ellenség di­visiói kezdenek kibontakozni, s az egyik csapat egy *) SzQlie Góza azárnyj. kir. tani. levele 1890, febr, 3, távolabb álló gazdasági épület oltalma alá vonta magát. Ekkor Trskó főhadnagy a vetágyu irányzójá­val, egy morva emberrel, néhány gránátot lövet az épületre, s annak udvarára, mire az oda bújtak ré­mülve futottak ki, tüzérségünk nagy mulatságára, s ezzel kezdetét vette az ágyúzás. Az ellenség ágyúi is megszólaltak, két üteg 6—6 ágyúval, s az egész csatavonala feltárult a mieink előtt. A csata kezdetén Kmetty mégegyszer végiglovagol a sorok előtt, és sipkáját lekapva kö­szönti a fölötte átrepülő ágyúgolyókat, a melyek elég sürün hullanak az ellenségtől észrevett táborkar ál­láspontja felé. Előszször is a jobb szárnyon álló gya­logüteget keresi fel. Hol van az ütegparancsnok? Hol van Traub főhadnagy? Kmetty nem találja őt helyén. Végre valahonnan a szekerek közül előke­rül, okát adja távollétének, de Kmetty könyörtele­nül leoldatja kardját, szekerészkardot adat helyébe, megmondván neki, hogy mig amazt ki nem érdemli, fel ne merje kötni. *) E közben az ellenségnek hadsorainkon túljáró golyói jó hangulatba ejtik a Vilmos huszárokat, kik a fel-fel lobbanó ágyútűz láttára kiabálják egymás­nak, Zweiter Zug vigyázz ez neked szól, erste major vigyázz, ez meg neked, s ilyenkor mindegyik lova nyakára borul le, lábait a nyeregben felhúzza, mig a golyó vagy tul megy felettük, vagy pedig előttük szántja fel a földet. Azonban unja ezt a dicsőséget Fekete, fiatal huszárhadnagy, ő bizony nem húzogatja a lábát, hát egy bolondos ágyúgolyó nem bele­*) Kovács Autnl tllimost. lovele Veszprém 1889. Jau, 1!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom