Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-05-24

1896. máj tts' 24, PAPAI LAPOK. 3. tatás, a k.ülömböző évszakokban meglehetősen változatlan marad, ugyszinte a viz hőfoka is, a mely eredetének helyén télen nyáron változatlanul 12°C. — A források e tüneteinek állandó, sága után Ítélve, egy kiterjedt, jóval a föld színe alatt fekvő forrástartányra következtethetünk. A viznek a fentemiitett 12°0. átlagos hőmérsékletét a 6.0 kilométer hosszú vezetékben való folyása és a földdel befödött tartáuyban való idő'/ése még aunak előnyéj'e lehűti. A viz vízvezetéki célokra való használhatóságának megállapítása céljából vegyelemzések alá vétetett, melyek eredménye a csatolt jelentésben van összefoglalva és melyből kitűnik, hogy az úgy élvezeti, mint technikai célokra igen alkalmas. Pápa város vízellátására a Tapolcapatak jobb oldalán a malom mögött eredő források vannak tervbe véve, mivel ezek megkivánt magasságban fekszenek és ott közvetlen a sziklából fakadnak. A mint a tervből^ látható a forrásfoglalás alsó része egy gyüjtümedence ; a melybe két tárnajárat íorkolik, az egyik tárna a foglalandó alsó forrás eredeténél a kőzetbe a réteges sziklákig van vágva; a második hosszabb tárna a lefejtendő kőzet felső rész hosszában húzódik, a valamivel magasabb fekvésű másik forráshoz és nem csak ezt fogadja be, hanem még azokat, a melyek a közét rétege szabadon tétele által feltárulnak és melyeknek az illető helyeken a tárnába történő beömlése oldal hasadékokon tétetik lehetővé. A tárnák járhatóan Vaunak tervelve és e célból a vízlefolyásra csatornázva, a járásra pe- i dig gyalogjáróval ellátva. A csapadék a viz behatolásának megóvására a tárna belső falazatának hézagai portland cementtel vannak kitöltve és felülről való megvédésre külön portlandcement vakolással védve. Azonfelül a hegyoldal a gyüjtőkamar* felelt portland cementbe rakott termés-kövekkel van kövezve. A gyüjtőkamara átfolyóval és üres vezetékkel contemplálva és a bejáró ajtón levő rácsozott felső nyilason át nyer szellőztetést, A tárnacsatornázás mindkét nyilasa előtt öntöttvas gátak vannak alkalmazva, melyekkel az előttük lévő vízmagasság alapján állapittatik meg az időnkénti vízszállítás; egyidejűleg ezekkel a vizbeömlés a forrásoktól határozott menynyiségre korlátozható. II. Pipa város vlzszlkségleta. A város jelenlegi lakóinak száma 15000 és a jivőben feltételezhető szaporodásra való tekintettel a házi, technikai és nyilvános célokra szolgáló vízszükséglet megállapításánál 20000 fő vétetett a számítás alapjául. Pápa város helyi viszonyaira tekintettel, a napi átlagos vízszükséglet fejenként 70 Hterrel bőven van felvéve, e szerint a fejenkénti 70 liter napi maximális szükséglet 1 V-J -szer számítva 105 liter fejenként, vagyis 20000 ezer lakosnak 2100 köbméter: 21000 hektoliter, mely vízmennyiség a Tapolca forrásokból gyűjtendő foglalandó és ez alapou a vezeték-cső és a városi csőhálózat csőbősége megállapítandó. Úgyszintén ez alapon határozandó meg a tartány űrtartalma a napi szükségletben mutatkozó ingadozások kiegyenlítése végett. III. Vezeték a forrág foglalástól a magasan fekvő vlatartányig (azolgálatl medenoélg). A vezetékben a viz természetes eséssel továbbítandó, ugy hogy abban a víznyomás igen csekély legyen, e vezeték ennélfogva agyagcsövekből lehet, a Tapolca-patakot keresztező syphon vezeték kivételével, a mely vezeték-rész öntöttvas csövekből készül. Hogy a viznek a tartányhoz való továbbítása körül az esésveszteség lehetőleg a legcsekélyebb legyen, az agyagcsóvekuek belső álmérete 350 m/m-el állapittatik meg. A fejenkénti 105 literes legnagyobb szükséglet mellett, mely naponta 2100 köbméternek vagy 25 liter másodpercenkénti mennyiségnek, tehát a források összszolgáltatásának ca 3%,' három százalékának telel meg, a viz 0.24 m. gyorsasággal folyna és 0.5 m. esési veszteséggel jutna a tartányba. A vezetékbe a vízgyűjtő kamrában összegyűlt viz egy vörösréz szűrön ái jut, mely vezetéken keresztül első sorban a Tapolca jobb oldalán levő hegylejtő hosszában halad a viz az első, a syphonvezeték előtti összekötő tárnába, honnan a syphonvezetéken a Tapolca ágya alatt vezettetik és a syphon mögötti összekötő tárnába ér, a mezből a tartáuyig ismét agyagcsö vezeték van. A syphonvezeték ugyanoly 275 m/m álniérőtü öntöltvascsövekből készül, mint a városi csőhálózat főcsővezetéke. A syphonvezeték a Tapolca pataknak 0.50 méterre mélyített ágyában van fektetve és elmozdítás ellen bevert cövekekkel, alámosás ellen pedig a patak fenéken a vezeték hosszában huzodó kőhányással biztosíttatik. A két összekötő tárna (akna) túlfolyóval és viztelenitőcsővel lesz ellátva. A viz behatolása a tartányba ugyancsak egy összekötő tárna utján eszközöltetik és pedig olyképen, hogy a vezeték a vízállás változása által ne befolyásoltassék. Ezen 3 összekötő tárnán kívül még 8 ellenőrző (szellőztető) akna van az agyagcsővezetékbe beépítve, úgy hogy ellenőrzés végett a vezetékhez 11 különböző ponton lehet hozzáférni. (Folvl, kíiv.) ! Milleniumi ünnepélyek a vidéken. A Somlyó hegyen. I — 189G. május 17. — Nemzetünk eme szí]) és hazafias ünnepélyét < Doha község ív gróf Ei'dMy Ferenc soiulóvári, fcrencmajori ív kajclánházai urodalma megható cgy: szerűséggel ív nemzeti lelkesedéssel tartották meg, Vasárnap virradóra a Komlyó hegyen levő Bakaes-tole várrom előtt megszólaltak a mozsarak, a melyek úgyszólván eg'ívz napon át remegtették az ősi vár mohlepte falait és hirdették messze vidékre a mai nap dicsőségét. A hegytetőn, valamint a vár elolli sziklaormon hatalmas árbocokon lengett 1 • 1 nagy Iricolor, valamint az egész községben ív azöszszes urad. épületeken már szombat óta a nemzeti lobogók. Délelőtt ünnepélyes egyházi Te Deum. Délután 1 órakor egész zászlóerdő alatt vonult az ünneplő község szeretett urának, gróf Erdlidy Sándor follpbogózott kastélya elé, felkérvén (.') Méltóságát, hogy megjelenésével eme nemzeti ünnpe magasztosságát emelje. Gróf ur megköszönvén eme kitüntető meghívást, részt vett a délutáni isteniköttyörgésen és az utána a községi iskolában lefolyt iskolai, ünu epéi yen, a hol úgy a ti- mint leánygyermekek sok nemzeti, dalaik és magyar történelmi szavalataik által úgy az ügyes í'őtauitójuknak, mint a szerető szüleiknek nagy örömöt, a nagyszámú uri és közbirtokossági vendégeknek pedig kellemes meglepetést szereztek, () Méltósága urad. titkárja az öszszes közreműködött szaval ókat szép emlékérmekkel tüntette ki. Béhejlj Klek urad. kasznár iskolaszéki elnök és JJombij Péter f'Őfcanitó hazafias lelkes beszédet intéztek az ünneplő közönséghez, a helybeli káplán pedig szép szavakkal berekesztette az-* ünnepélyt és bálás köszönetet fejezett ki a népszerű főúrnak szives és leereszkedő megjelenéséért. Jizck után az egész község apraja, nagyja, valamint az egész urodalmi személyzet nemzeti lobogókkal, cigányzene vighangja melleit emlékérmekkel ív háromszínű szalaggokkal diszilve, nagy hangon fölvonult a történelmi nevezetességű várrom elé, a mely tudtommal már egy fél ezred év óta részt vett hazánk ugy nehéz, mini vig napjaiban, lévén eme vár ura (iára Miklós nádor, .Bakács Tamás esztergomi érsek, Kinizsi l'ál, Zápolyai István, erdodi Bakács Péter ív az Frdődy grófok ; emlitletletik még mint várúr a győri püspökség és egy olasz Authimi család, de csak rövid ideig, legtovább bírták és birják jelenleg (de ma már csak romban) az Erdődy grófok. A magasztos iskolaünnepéiy uláii gróf ur hazahajtatott s ugy 4 óra felé újból [elhajtatott titkárja kíséretében a hegyre, honnan fölment a várrom elé a hol a tengernyi nép tüntető örömmel, harsogó éljeuzésscl, mozsáriövésekkel és magasra lobogtatott zászlókkal fogadta isinél 0 Méltóságát, Gyönyörű és ritka látványosságot nyújtott ilt a nyüzsgő néptömeg ugy a vár előtti gyepes térségen, mint a vár égbe emelkedő büszke falai közöli. Igazi zajos, vig és nemzeti népünnepély volt. A fiatalság és a kis iskoluhad járta a csárdást; énekellek, szavallak, jál! szotlak és ugrándoztak az apróságok; a szomjúhozok — Hogy szeretjük egymást? — Hogy te az enyém vagy s én a tied lettem! — Ödön! . . . — Elmondjuk a rétnek, suttogó lomboknak minden öröminket s rózsás alkonyainál, mikor a nap áldoz s titkos szellő kél a távol hegyek ormán, csókokkal zárom le fáradt szempilláidat . . . S a mig én meséltem lázas képzelettel, édes ábrándokról, bájos kis fejedet ölembe hajiad. Fenn a lombok között, egy sötét rejtekben csattogtatta szárnyát a dallos madár, s mi hallgattuk ketten, elmerengve mélyen, tűnődve az erdő csendes alkonyán. Többet nem is szóltunk. Vérvörös sugarak szálltak át a sűrűn, nyugaton az ég pírba borult s megcsendült távolbau, ott, a falu felett, az esti harang. Kezed ott pihent még ziháló keblemen s -borús, síró hangon szóltál; — Most menjünk haza. És azután mentünk, Fáradtan hajoltál izmos vállaimra, mig én átkaroltam könnyű termeted. Csendes volt a tájék, sehol egy kis zörej, kakukfü. bólintott az ut oldalán, mig ott fenn, az égről, halovány fényű csillag tekintett reánk. — Az az én csillagom ! — szóltál szomorúan s kértél, hogy sokszor gondoljak vissza rád. — Mindig nálad leszek lelkemmel! — feleltem. Átrepül szerelmem halmon, bérctetőkön, szakadékos hegyek vízmosásain, de ha elfelejtesz, emlékezz e napra, s erezzed te is fájdalmaim! Késő alkonyat volt amikor elváltunk. Csókodnak heve még most is ajkamon. Hanem a világ már megváltozott nagyon. Kihalt, sivár lett az élet is körültem s a mi vigasztalna, egykori szerelmem? — — A madárdallos berek harmatos utain bánatos iringó most is iuteget, bokor alján zsong és röpkéd a kis bogár, suttognak a lombok s néha-néha én is, most is, gondolok reád! Bibó Lajos. ív éhezők pedig a két sátorban föllelhető italokat és étclneinüeket vetlek ostrom alá; az összes urad. cselédség a kedves ifjú várúr jósága folytán pedig bőségesen a belső várudvar sziklái közt lett megvendégel ve, Ksle felé, midőn már kicsapongó jó kedv uralkodót! az ugyanazon hegy lökéiből fakadt nedű élvezete folytán s midőn a régi vár szintúgy megifjodni látszott és az ember ugy beleképzelte magát ama régebuult időkbe, mikor még napi renden volt eme lovagvárban a zajos, vig magyar mulatság : elhangzott az egész ünneplő seregre épen nem kellemesen ható íotanitói parancs, mely az iskolás had levonulásai jelentette, s igy már az esti homály borult reá n Somlyó hegy magas bérceire, midőn a zászlós apró sereg után megmozdult a neki melegedeli cigánybanda mögött ív közölt a már tídjókedvü ezeréves magyar nép, a nagyszámú vidéki intelligenlia által kísérve. Mire a nagy tömeg lehömpölygölt a hegy lábához, arra kigyulladt a hegytetőn a nagy örömtűz, egy nagy máglya ; a vár éjszaki sziklás ormáról pedig magas röppentyűk, különféle, lüzikerekck, színes bengáli lángok és hatalmas ágyúzok intettek és mondottak islenhozzádol a nehezen, távozó, ünneplő közönségnek. Leid pedig a falusi nép tehetségétől telhetőleg kivilágította a község ablakait, valamint fényárban úszott a somlóvári kastély, melynek márványozott falai a különféle színes lampionok túl mistikus fényt szórtak ; kivilágított transparen lek pedig azt kirdellék: „Éljen a király!" és .,'Isten áldd meg a magyar hazát !•' Ezzel az ünnepély hivatalos része véget ért, de azért, amiül mosl hallom, a mulatozó közönség csak ! világos reggel hagyta olt a cigányt, vagy talán azok a telhetetlen cimborákat. .Adja a magyarok istene, hogy a most kezdődő második ezerévben sok ily vig és kellemes napja legyen a jó magyar népnek. Egy Jelonvolt,