Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-12-22

2. PÁPAI LAPOK. 1895. december 22. hogy a vármegye közönségének legjobb dhajtása szerint és megelégedésére ment régbe ii tisztújítás. Legalább a józan ész ezt diktálja, inert ellenkezőjét nem is tehetjük fel, miután az idő és a hely megadatott arra, hogy mind-Miki véleményét és nézetét szabadon nyilváníthatta és mivel a közgyűlésen nem akadt egyetlenegy bizottsági tag sem, a ki a kijelölt tisztviselők ellen állást foglalt avagy felszólalt volna: nagy megnyugtatásul és biztosítékul szolgál arra, hogy a megválasztott tisztikar a kötelesség érzetének magaslatán van és mindenkor fog és tud is helyt állani: küldőben az igazi közvélemény nem nyilvánult volna ilyen ecclatansul mellette. A közóiiajnak egyhangú megnyilatkozása, ez a szép harmónia juttatta diadalra azt a felfogást, a mely a közgyűlésen jelenvolt bizottsági tagok kölesOoöe megállapodási folytál jött létre, Üdvözöljük a vármegye törvényhatósági bizottságának nemesen gondolkodó, derék tagjait ezen diadalukért és üdvözöljük az uj tisztikart is. Hogy mit Piff éfl követe! tőlük a megye, már hat évvel ezelőtt megmondta a vármegye bölcs kormányzója, főispánunk a következő erélyes és igaz szavakkal : »Becsületességet, tiszta kezet, ernyedetlen szorgalmat, minden politikai pírttói faló* távoltartást ós főleg a megye mind'tuneinii lakójával szemben, a legszegényebbel, vagy a leggazdagabbal szemben is egyenlő' pártatlan e Íj árast <. Ezeket szem előtt tartva munkálkodjon és éljen megyénk javára Veszprém vármegye uj tisztikara. = A megyei tisztújító közgyűlést megelőzőleg Veszprémben í. bó 16-án, hétfőn, délelőtt 11 őirakor közgyűlés volt Esterházy Móric gróf főispán, val. bel tit. tauácsos O Nagyméltósága elnöklete alatt. A közgyűlés egyedüli tárgyát a kijelölő választmány károm tagjának megválasztása képezte. Bzmbó Imre indítványára, a közgyűlés egyhangylag dr. liezeréáj Viktor, dr. Fenyvessy Ferenc és lluttner Sándor biz. tagokat választotta meg a kandidáló választmányba, melynek másik három tagjául a főispán U Excel lent iája fiáik Pál bárót. Szabó Imrét ós Siilf Józsefet nevezte ki. Ugyaucsak a nap délután I órakor pedig, — régi megyei szokás szerint — pártkülönb* ség nélkül megtartották a megyei bizottsági -tigok nagy értekezletüket a városháza uagyt •iiuében, melyen báró Fiáth Pál elnökölt. Ssabó Inain referált a központi tisztviselői állások betöltéséről és azon egybangu megállapodás jött létre, bogy a tisztikar nagy részét eddigi hivatalukra jelölték, továbbá az árvaszéki jegyzöségre Kercnyi Andor pápai szolgabírót, 11 "d aljegyzőink Huszár J6*»ei III ad aljegyzőt, lll-ad aljegyzőnek dr. VrgUeiy Kálmán árvaszéki jegyződ, l\'-ed aljegyzőnek dr. Bibó Károly tb. aljegyzőt kandidálták. Szabó Imre országgyűlési képviselő terjesztette elő az egyes járások óhajait is. Ez óhajok szerint az állásukban megmaradói tisztviselőkön kívül, a pápai főszolgabírói állásra Véfh István tb. főjegyző, másod aljegyző ós b. főszolgabírót kandidálták, a zirci szolgabírói állásra Huszár Gyula tb. megyei aljegyzőt hozták javaslatba é.< a megüresedett pápai szolgabírói állásra pedig KötlOedy Bála pápai tiszteletbeli szolgabírót. a ..Pápai Lapok" szerkesztőjét, jelölték ki egyhangúlag. Ezeken kivül senki más móg csak szóba sem Hozatott. A nagy értekezlet azután megbízta Fiátli Pál bírót, 8zabó Imrét és Fenyves<y Ferencet, hogy — szintén régi megyei szokás szerint - írásban közöljék a főispánnal az értekezletnek megállapodásait azon kéréssel, hogy ez egybangu megállapodásokat! Bt a t a megyei kő/, véleménynek előleges megnyilatkozását adná hivatalos tudtára a kandidáló bizottságnak, mely annak előtte is mindig tekintettel volt a közgyűlést megelőző pártkülünbség nélkül tartott konferencia megállapodásaira. Veszprém vármegye tisztújító közgyűlése. — Ves/.pretn. lH'.lj. jecsinksf 17-én. — Altalános érdeklődés között tartatott meg e napon a tisztújítás vármegyénkben. A inegyebizottsági tagok majdnem teljes számban megjelentek és zsúfolásig megtöltötték a székház nagytermét. Diszes hölgyközönséggel voltak tele a karzatok is. Heggel 9 órakor a kandidáló-bizottság a főispán gróf lakásán összeült és a beadott pályázati kérvények alapján összeállította a vármegye tisztikarának névsorát. Ezután kezdődött a tisztújító közgyűlés, melyről tudósításunk a következő : Pontban )tt és fél órakor jelent meg Fsterkázjl Móric főispán Ó Excellentiája a nagyteremben és szűnni nem akaró éljenzések között eltoglalta az elnöki széket. Ö Nagyméltósága a közgyűlést megnyitván, mélyen üdvözölte a nagyszámban megjelent megyebizottsági tagokat. Megnyitó beszédében jelezte a mai közgyűlés fontosságát és tel kérte a jelenlevő bizottsági tagokat, hogy bőloa belátásuk szerint járjanak el a választusnál. Vóghaly Dezső kir. tanácsos, alispán, a maga és tisztviselő társai nevében megköszönvén a vármegye közönségének bizalmát és támogatását, hivatalos állásukról való lemondásukat terjesztette elő és a vármegye pecsét ját a főispán kezeibe letette. Elnöklő főispán a tisztújítás tartamára tiszti ügyészül dr. Ováry Ferencet, jegyzőül Horváth Lajost nevezvén ki, jelentette, hogy a kijelölő választmány a tisztviselői állásokra a jelentkezésekkel képest tette meg kandidációját és a jelöltek neveit egyenkint előadván, a kitört lelkes éljenzések utáu egyenként egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki a következőket: Alispán: Vóghaly Dezső, kir. tanácsos. Főjegyző: Koloszsáry .József. Árvaszéki eluök : Takács Ádám. Tiszti főügyész: Kzutmy Károly, kir. tan. Föpéuztárnok: Szűke Ignác. Árvaszéki ülnökök: l'unyrácz Dániel, Kol* lev Sándor, Szélessy Dániel, Szeglelhy György. Árvaszéki jegyző: Kerényi Sodr* (kit a főispán tiszteletbeli ülnökké nyomban kinevezett.) I. Aljegyző: dr. I'uryly Sándor. II. Aljegyző: Huszár József. III. Aljegyző: dr. Véghely Kálmán. IV. Aljegyző: dr. Bibó Károly. Föszolgabirák: Kletzár Ferenc (Veszprém , i'cyli István (Pápa;, Noszlopy Viktor |Devecser , Szőnyeghg Alajos iíirc), Kenessey Miklós Enyiug . szép a virág, mert változatosak annak színei, íme a Tudós Akadémiz is kevés ahhoz, hogy megtudta volna magyarázni, mi a szép. Azért én igen ravasz módon kérem fel önöket t. hölgyeim és uraim, ne merjenek válaszolni holnap a kérdésre: Szép volt-e sz én felolvasásom ? A banyaiat az az érzés, a melyet nem szabad kicsinyleni, az a mely csodákat mivel, mely a mulandó szépet a vásznán, az anyagban, a márványb-.ii megörökíti, az agynak termését, az ideát szavakba önti, megörökíti a lelkesedést, z nemes érzést. Szép nincsen önmagában, minthogy nem volt szép mikor az ember még nem volt. Mert ha volna szép, akkor a cigány hegedűjének szépsége akkor is vonzó és vidító lenne ránk nézve mikor fájdalmunk vau, pedig ekkor futunk előle és utálatosnak tartja a I fájó szív a jó kedvet. Ha volna szép, akkora kriuoliu, melyet szépnek tartottak atyáink és mamáink, most is gyönyörködtetne; de ma nincsen Veszprémben oly mama, ki a veszprémi ref. leányiskolába krinoliuban kísérné aj leánykáját. S ha itt állana egy Demosthenes, Dumas, vagy Hugó s az ékesszólás 1 goaábitóbb varázshatalmával rendelkeznék is, nem érne célt, ha hangulatot nem talál, imit hangulat nélkül még a legdiosöbb eszme avagy az ékes zene is hatástalanul enyészik el. A hangulat hiánya az a jeges érzelem, moly mindent megdermeszt Elmondhatjuk, hogy a hangulat ar, melynek kösiönheti minden *i pr*jét, A told egysier azt kérdezte az esőtől: Ki vagy ' Az eső csak azt válaszolta, én vagyok a bgturcsábbak egyike. A föld színén mint köd szerepelek, a leYegöben felvessem az ég komor ruhájút, de esilláiulok, hanem azért a poros utat sár tanyájává változtatom, de a mi által áldás vagyok ; — hs jön a fagyos szellő megdermedek, de azért mindig eső csepp vagyok ; de nem én változom, hanem a talaj a hová esem. Ilyen a hangulat, nem az eszme határoz, hanem a hangulat, a talaj, az az eső, mely egyaránt hord virágot és szemetet. Hogy mi a hangulat, én egyszer megpróbáltam meghatározni Hieronyininek. Mikor az operáuak rosszul ment a sora, levelet írtam Hieronyininek, melyben felhívtam figyelmét arra, bogy ugy lehet eszközölni, hogy az operaház tele legyen és a teleház magmaradjon, ha vacsora után tartják az előadásokat, — nem tudom nem lett volna okosabb itt is e felolvasást vacsora utáu remleani (álalánOS nevetés . A hangulatot keresi a festő ecsetével, az iró tollával, a szónok előadásával, s a fogékony kebelnek elég egy kézszorítás, egy tekintet, elég, mint egy költő mondja : egy rwllmat alma a hangulat keltésre. Egy tekintet, mikor a kedvese ránéz, dalt teremt s ha nem tekint rá, akkor is dal született. Így látjuk Ibinét, mint a hangulat dalosát. Ezt saját honfitársai ugy becsülik mag, hogy DUsajldüifljau uem adtak ssobrának h«lyet. Királynénk állított neki szobrot (egy hang él jen a királyné). Alig ösmerni rá később Heinére, a ki korul rózsatündérek táncolnak, miként akarják letépni fejéről, dics'i homlokáról a babérkoszorút. Felkiált, mintegy haldokié) oroszláu : élek még. Szelbme szikrákat szór, de a felszisszenés Iiiii erőlködés. Heine a hangulat rabja lesz s a világ előtte egyszerre, hazug ál' arc. Hölgyeim és Uraim! Ha én itt most a szerelemről beszélnék, s előadnám egy agglegény szerelmét, megtapsolnának, do kikacagnának. Mert az öregnek hangulata olyan, mint a téli nap, a mely csak világit, de nem melegít. Az egyik embernek tetszik a középkor, a másiknak a középkor a brutalitás kora; de szabad-e felednünk, hogy az emberiség napjai a középkorban születtek. Az építészet gyönyörű remekeit a góth stílt a középkor adta, a zenének művészetét a középkor emelte legmagassabbra, Shakespeare költészetét a középkorból merítette. Suum cui'p*. Hangulat vezeti a történelem búvárait. Ott ven Napoleon, a kinél csodásabb agyat az Isten századon át nem teremtett, ki mig hatalmas volt, addig nemzete lelkesedését bírta, imádatfal vétetett körül — Schoppenhauer által egyszerű rablóvezérnek neveztetik. A népek hangulata felkeres nem egy tárgyat. De látjuk, hogy Aristidest, az igazságost, ssámüzi a nép, a dacos Fülöp királyt kiszórják, Lama'tinet mégsem ismerik. Metterniohkel mit csinál a nép hangulata'. A nép hangulata uagy hatalom, asért kereaik est t">