Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-10-20

-%%JI* évfolyam. 43. S/ÍHII Papán, 1*95. október ««• PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatcstgnnnk és tfibb papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlöny*-. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca %9., hova a lapnak szánt közlemények küldendőt. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos : di-. l'euyvossy l'orenc. Felelős szerkesztő : Könnend}' Móla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők^ hol is a hirdetések I legjutányusabban felvétetnek. A lap ára : F.gész évre ti frt, félévre I frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára lő kr. > > l«t« o) rj Testvéri szeretettel üdvözli Veszprém mrgyo népességre olső városa Pápa, a vármegyének 6si székvárosát Veszprémet tálaink közt. FJsö eset városunk történetében, hogy Veszprém városa, mint ilyen testületileg és hivatalból jelenik meg Pápa varosában. Az a deputáció, mely a társadalmi körök minden tiszteletreméltó osztályát magában foglalja, voltaképpen az egész várost, az egész Veszprémet képviseli. Épen ezért szól meleg üdvözlésünk nemcsak a deputációnak s annak tagjainak, hanem az általuk képviselt Veszprém városnak. És különösen köszönjük, (mert ezt a lenníorgó körülmények közt, nagy jelentőségűnek tartjuk), hogy a deputáció éppen városunkat szemelte ki, a hol ,*zép küldetésének »leget log tenni. Mert városuk azon megtisztelő megbízatásúnak, hogy adják át Veszprém város díszpolgári oklevelét Fengvessg Ferenc orsz. képviselőnek, — e szép megbízásnak elvégre megíélelhottok volna, s pedig rájuk nézve könnyebben is, kevesebb táradsággal, ha a díszpolgári oklevelet Fenyvessynek vagy Veszprémben magában, a hová Fenyvessy a megyei ós közigazgatási bizottságok üléseire különben is elszokott menni, — vagy Budapesten adják át. DG Veszprém városa az átadás színhelyéül — általunk eléggé meg nem becsülhető lovagiasságból és kitüntető figyelemből — sem Veszprémet, som Budapestet nem választotta, de a szép ünnep színteréül Vápa városát jololó ki. E tényét a deputációnak és Veszprémnek a legigazabb halárai fogadjuk. E tényével Veszprém íónyeson dokumentálta, hogy mesebeszéd az, mintha bárminemű antigouizmus lenne e megyei két testvérváros közt. Pápa városa lelkes örömmel vesz tudomást mindig Veszprémnek, a megye ősi székvárosának fejlődéséről, haladásáról, polgárainak anyagi gyarapodásáról, előremenotelóröl. Nem igaz, mintha akármelyik pápai is irigykedve, neheztelvo panaszolna fel Veszprémnek bármit is. Hiszen itne, mikor a közelmúltban Veszprémet az az óriási szerencsétlenség érte: — ime egy pápai ember volt, a ki a veszély hiróro abba hagyta külföldi útját és élére állott a Veszprém telsególésóre alakult országos nagybizottságnak. S a mint Fonyvessy gondolkozik Veszprémről, ugy gondolkoznak, ugy éreznok a mi polgártársaink valamennyien. Kz érzésnek visszhangja a mai ünnep, a mikor is viszont viszonzásul Veszprém egy pápai polgárt becsül meg, tisztel meg ós tüntet ki a polgári jutalom és babér legfényesebbével: a díszpolgári oklevéllel. Egy város valóban többet nem adhat, minthogy díszéül választja meg azt, a kit erre érdemesnek tart. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Hogyha... Hogyha majd ez ajk lezárul, — Álmodván egy szebb bazárul Elnémulnak a dalok : Ejt-e csak egy könyet értem Szép szemed - ha meghalok ? ! Aki, csak tövisre hágott; Tüz-c majd egy szál virágot Fejfájához kis kezed ? . . Ha nevét említve mondják; Megingatja-e rá lombját Majdan az emlékezet 't Aki: egykor . . . amíg bírtam, — Szivemből ni rilve — iitam Hozzál, rólad, dalra dalt . . . Gondolatid gerleszárnya A multakba visszaszólva, Káin talál e néha majd PI.« De, jobb, ha kitörlöd, téped, Azt a fájó — bus emléket; Mely ott tapad nevemen . . . Jobb, ha leiked véle szakit ; Feledd el örökro! akit: Sirba vitt a - szerelem . . . Scog Lijos Annus. - A iPápai Lapok, eredeti tár< ája. — irta: Sas Ede. 1. Csillagos éjszaka volt és a mezőn szomorúan bólingattak, harmatkönuyeket sírtak a virágok. A harangvirág olyau busán ringatta a fejét, mintha az őszi hervadás szele suhanna ! át felette; a gyöngyvirágok reszketve bújtak ö>sze, a testvéri szeretetben keresve vigasztalást: a liliomlevelekeu nehéz könnyek permeteztek végig s az ér partján a nefclejls>k mélyen a vízbe hajoltak, mintha oda akarnának veszni. S az egész mező felett, halk, kimondhatatlan báuatos sóhajtás lebegett, ugy, hogy a könnyelmű éji lepek ijedten menekültek onnan . . . Soha, soha még ilyen szomorúság a mezőn. 8 a tündér, aki a virágok között járdáit, megkérdezte őket: K'l s kis testvérkéim, a kik a lábam nyomán fakadtok, mosolygásomból támadtok, mért vagytok oly szomorúak *. Feleltek a virágok ; — Hogy nesirnánk, hogy ne szomorkodnánk, mikor mindég rosszabbul érezzük magunkat a földön. Ifi vagyunk hivatva illatos koionával fonni körül a legszebb hajnalon a menyasszonyok faját, Ah! de hol vau ma menyaszszony, a kinek örömmel simulhatnánk a homlokára. Szólott a tündér: — Jó ! Tehát szülessék lányka, a kinek örömmel simultok a homlcKára. Legyen ö olyan, a minőnek ti álmodjátok. Aki megváltja ártatlan tiszta szerelmével a bűnös férfit. A kinek nászünnepe a ti diadalünnepetek lesz. A virágok, az ábránd, az ideál fényes diadalnapja. Szólott a tündér és a mező fölvidult. A harangvirág kacagott, a nefelejtsek mosolyogtak, a bpék boldogan szedték róluk a mézet, a mi most édesebb volt, mint egyébkor. II. Tulajdoiiképpen pedig ugy kellene kezdenem, hogy született a faluban egy leányka, a kit a jámbor falu nevelt föl később . . . Igy kellene beszélnem. I)e mintáz utcasarkon rongyokban didergő koldus az életmentő alamizsnára : ugy vágyódik utánuad a lelkem meleg, érzékeny romantika. III. Az álarcos bálbau a spanyol graud félrevonta a francia marpiist — Tudja uram, hogy a felesége naprólnapra megcsal ja y Ks beszélt hozzá lázasan: feleségének egyedüli oka ö, a férj. Neki fejt a no bukása, fájt, hogy ideálja nem tudott meg43