Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-10-06

41. s/iiiii. INipaii, is?».>. október ii. PÁPAI LAPOK PAf varos hal( ságának is több papai, s papa vidéki egyesületnek lUegVelasztoU kö/.lön\e. OQegJelenlk minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca %9., hova a lapnak szánt közlemények küldendőn. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptiilajdunos : di\ Fenyvessy l'ei'ono. Felelős szerkesztő : Körmendy lióla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre (1 frt, félévre a frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Október 6. Ünnep van ma : a niártyrok emlékének szent ünnepe .... A szabadság gyászba borult (léniusza lefordított fáklyával áll Arad Colgothája felett, melynek kálváriáján összeölelkezik a ciprus a babérral és a síroknak néma éjjelét a halhatatlanság glóriája ragyogja be. . . . Az a tizenhárom Intő mind megannyi vihígitó-toroiiy a multaknak kodéból; intő jelül : hogy kéli szeretni a hazát ... és hogyha kell, hogy kell meghalni érte ! Imádkozzunk . . . Légyen templom e hánnasbércü táj, légyen oltár benn a — honszerelém, s ez oltár zsámolya: a — keyi/elet . . . Boruljunk le az oltár zsámolyára, hol millióknak fájó könnye hull . . . Hazám szüzei! szedjetek virágot, koszorúzni a félistenek álmát; hogy az az álom édesebb legyen . . . Ks ti anyák : szorítsátok e napon forróbban szivetekhez gyermekeiteket, együtt imádkozván veink •— s ha kérdik a rezgő könnyet í . . . Ha kérdik a szálló sóhajt?... .Mondjátok el azt a mesél: ki volt az a — tizenhárom . . . Ks ti tanítók : — napszámosai a nemzetnek — szakítsátok meg a hosszú hétköznapok nehéz munkáit e napon, üljetek ünnepet, körétek gwijtve a jövő reményét a serdülő ifjúságot, lelkébe idézvén : n

dnlee et decotum rtt pro peUria muri A nép, mely ily multat sirathat, joggal tekinthet boldogabb jövőbe, hol a nagypéntek gyászos éjjelét: a leitámadás husvétjének koránya — az epedő sóhajt: hálahymnus — a töviskoronát: dus palmaloinb cseréli fel... Áldás reátok, áldás Bzent nevetekre; kik elviselvén a Colgotha keresztjét, Arad kál-1 váriáján meghaltatok, — hogy éljen a haza! Soos Lajos Hol épüljön fel az állami tanitóképzö-intézet? Alig hihető ugyan, hogy felszólalásommal célomat elérem, azért mégis csak elmondom, a mi a szivemen fekszik; igy legalább ez megkönnyebbül. Kétségtelenül igen Örvendett minden pápai lakos a mikor meghallotta, hogy tanítóképző-intézetet kap a város, habár — a mint az alig is képzelhető másként — valamelyes áldozat árán is. Az általános oróiuhaugha azonban a nem-tetszésnek bizonyos hangját vitte be a helyiség kijelölése. Ez a hely a kir. dohánvgyár szomszédságában levő, .szabad telek. .Már itt kimondom, hogy iskola-hch/iscíjiil ezt a helyet semmikép se tartom alkalmasnak. Kiismerem, hogy szép, nagy, egészséges és aránylag legolcsóbb telek azok közt, a mikre választásunk eshetik; mind e mellett se való iskola-helyisegnek. <ivár. kaszárnya, avagy kórház alig kaphatna alkalmasabb helyet Pápán, de iskola oda nem való. Nem lehet ugyanis elvitatni azt, hogy az a hely varoson kioiil van. Azt mondják talán, hogy ha ma még kivül van is a városon, néhány év múlva már benne lehet, illetőleg össze lehet kötve a várossal. Kötve hiszem ! Ki meri azt Komolyan állítani, hogy a Bakony-ér és a Tizes-malom közt levő, ölekkel az országút alatt fekvő, vízálló hely hamarosan, vagy csak évtizedek múlva is, beépül lakóházakkal, l'gyan kinek jutna eszébe Pápán, cölöpökre, vagy boltivekre építeni egész épületeket, egy utcasort'. Van itt olyan hely is bőven, a hol egy méternél alig kell mélyebb fundamentumot ásni, hogy szilárd, nyers földet találjunk. Egy eset lehet csak, a mikor majd oda is építenek, ha t. i. foglalkozást akarnak adui az ínséges munkásnépnek, mint Berlinben a Sprue-csatorna ásatásakor. Ezt az esetet azonban azt hiszem, Pápának egy jó fia se várja erősen. De tegyük fel — hisz a gőz és villany világában élünk — hogy az említett terület csakugyau beépül és pedig rövid időn, ez az intézet még akkor is csak a város végén lesz s messzebb, miut a hogy kellene és lehetne a többnyire szegény taníttató szülők lakásától. Mikor a most már használatba vett uj főgimnázium helyének kijelöléséről volt szó, ükkor hallottuk hangoztatni és pedig erősen, hogy annak az épületnek hivatása lesz az is, hogy szepeszetileg, külső tekintélyben emelje a várost. Kzért oondták némelyek, hogy halálos vétek volna beleülni a sok pénzt egy a Tapolca partján építendő, az utcáról még csak nem is látható épületbe. Ezt a szempontot az állami tanítóképző helyének kijelölésénél se volna szabad szem elől téveszteni. Arra pedig, ha azt mondják, hogy a vasúti ut mellett is szépíti az a várost, esak annyit mondok, hogy ott szép leint egy épület önmagában, de mivel a városon kiéül van; a városnak csak köEVetve válik díszére. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Kép. Fel-léltünik újra S elbűvöl engemet: Angyalok köréből Isteni jelenet . . . . . . Iljn férj, az Éden Virágos kertjében: Szép kis felesége Ott ül az ölében. Átölelik egyuiá»f, Átölelik szépen. Boldogság tündöklik M i, 1 k i • • • • • szemében. Suttog a/ ifjú íérj : ,.Kdes rózsaszálon! . Minden üdvösségem Tebenned találom." Felel a kedves nő Csóknak ezerével, Égő sz* reimének Legszebb beszédével. . . Fel-fe'.tüuik újra N elbűvöl engemet: Ang valók köréből Isteni jelenet . . Szűcs Jozseí A baba. — Apróság. — Bégen hordja már a hosszú ruhát, de azért mégis csak baba maradt. Aranyos, édes baba, az. *'n babám. Éppen olyan, mint egy kis bohó gyermek. Az egyik pillanatban engedelmes, aselid, a másik pillanatban niaknrieos, duzzogó. Egyik pereben ugy cseveg, mint a párjára lelt madárka, a másik percben már elhoaódik valami zugba, s a hangját sem hallani, szavát sem lehetne venni egy világért. Egyszer jó kedvű miuden ok nélkül máskor elborul a lelke, a nélkül, hogy tudná, hogy voltaképen miért. Van ragyogó, szép szenn. Ezek a szemek azután a nap minden órájában más kil'ojezésüek. Egyik pillanatban nevetnek, kacagnak s ugy látszik belőlük, min,ha valami nagyon csintalan dolgou járna a baba Saae,azut ,iu megnedvesednek, a másik pillanatban elhomályosodnak, mintha mázsányi köteher nehezednék a szivére. Bedig a baba kod* ily változásának éppen olyan nagy oka vau, mintha például egyik kii gyermeknek egy darab cukorral kevesebb jutna a kávéjába, mint a másikéba. ííauem persze a babák szakasztott egyformák. Az Árpád öcsém, a ki múltkor azon takadt sírva, hogy a cirkusz az eső miatt másnapra halasztotta az előadást, egy cseppet sem különbözik az éu babámtól, a ki a múltkor azért e> >tt világlájflalomba, mert a minap egyfél órával kesébben látogattam haza, miut rem lesen. A ipád öcséin még este sem felejtette el a cirkusz dolgot, a baba még egy hét múlva is azért az 61 kéét ti látogatásért duzzogott. Árpád Bősemmel a múltkor az i betűt próbálgattuk leírni. Nagyon tudós orcácskával fogott hoaaá Mikor már vagy öt sorban leitta, akkor azt modta: — Te bátya, nagyon sokszor rakosgattuk már anokal a pontokat az i betű felibe, tegyük egyszer már alája is, En azt. mondtam, nem lehet, ö pedig oda kanyarintott egy i betűt, alá tett egy pontot s azt válaszolta nagy diadalmasan i — Ugy e lehet, nekem még igy jobban tetszik. Ilyen azután az én babám is. Hiába való dolog annak kézzelfogható módon bebizonyítani: ez igy van, ennek igy kell lenni, ha neki valami másképen wtszik, ugy tesz, mint Árpád Öcsém az i betűvel. Elképzelhetik már most, meuuyi bajom 14