Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-09-22

VXII> évfétymm. LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai, s pápa vidéki egyesületnek megválasztott köcMnye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca ti;,:)., hova a lapnak szánt közlemények küldendői. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedése, Főtér. Laptulajdonos : SUT. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Köiiiiendy Belau Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvetetnek. A Up ára: Ezéisivreti Irt. félévre A frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára lő kr. Ünnepi beszéd. leirtotta: nt. Czlke Lajos, főiskolai gondnok 1895. szeptember |B én, a főgimnázium uj épületi felavatásán. Főtiszteié/ii eyyluízkeriilef! Mélyen tisztelt közönsr'y ! Templomból jövünk, templomba jöttünk ; a vallás és erkölcs, a hazaszeretet, a tudomány művelése és ápolása céljából a töt. dunántúli reform, egyházkerület által emelt ezen palotaszerü épületbe, hogy ezt, miként homlokzatán is olvasható „Isimnek, Imzának, twlnmánymik'

1, fölajánljuk ás szenteljük. — i'zentelést mondott am, célzatosan, szándékosan; mert szent előttünk az Isteu, a haza ós a tudomány, mivel e baromság nélkül, — mint magyarok Európa kultur nemzetei között meg nem átihatunk, — mint ev. reformul usok kedves hazánk sok nyelvű, s val I ás felek' zetfl nép i között számot nem tehetünk, s azt az •rőt és befolyást, melylyel őseink a magyar liazaésalkotmány vedelnie és fenntartása bau, — egyházunk megszilárdítása és fejlesztésében sokakkal együtt és sokak felett kitűntek, — s nagy embereink most is kitünnnek ugy a jelen, mint a jövőben is nem tanúsíthatjuk. Több, mint egy éve mult, hogy ennek építése megkezdetvén, az alapkő letétele alkalmával, - szeretett föpásztorunk, — Isten áldó kegyelmét és segedelmét kérte, velünk "gyütt a felépítésre. Ks inie az Isten megsegített, ,.nem hiúba fáradtak UM éjiitök." Itt áll egész szépsége és magasztosságában es impozáns épület: bogy legyen a vallás ós erkölcs, a hazaszeretet és a tudománynak temploma, miként a régebbi, basonoélu iskolaépületeink ti valáuak. A régebbiek i<! . . . Most midőn ezen uj iskolaépületbe ily izép számmal bevonultunk, bogy azt rendeltetése céljának hivatalosan átadjuk, gondolataink, önkénytelenül is elszállanak, s mint a vándor madár régi hajlékát körülrepkedik azon régibb, több mint K»0 éves főiskolai épületet, melynek moUOSult falai az örömdalok mellett annyi aggodalom él fájdalom, annyi küzdelem és szenvedésnek voltak tanúi. Miut madárnak a fészke, oly kedvesek s t'-lejthet lenek előttünk azok a mohosult falak, melyek között gyermek és ifjú korunkban az Isten félelmével együtt oltották szivünkbe a vallás és erkölcs becsét, megtanítottak szeretni a hazát, s a tudományok tejének italával táplálták szomjazó lelkünket. Kedvesek, fel ejthet lenek előtt ünk és sokszoros beoséT' zet- s büszkeséggel töltik el szivünket annak as úgynevezett ó-kollégiumnak mohosult tálai, melyek között egy Petőfi, egy Jókai, Tarczy, Bocsor, Kerkapoly ós sok más, már sírban nyugvó, vagy még élő nagy emberek nevekedtek s tanultak : kiknek érdemei s fényes tehetségei túl ragyognak e hou határain és dicsőséget sugároznak- nemzetünk és hitfelekesetünkre. Az idő mindent megemészt. A biblia szavai szerint, „a régiek elmúlnak, mindenek megújulnak" Miként megavultak annak a régi iskola épületnek falai; s a tanügyben is folytonosan haladó kor kívánalmainak nem feleltek meg berendezései : ugy fognak ennek az uj iskola épületnek falai is egykor megavulni, I a folytonos fejlődés és tökéletesedés törvényénél fogva, a késő nemzedék és a későbbi kor kő vet élményei, ép oly esengve, őhajtvs várják ennek megújulását, minta mily nehezen vártuk. S nagy küzdelem között létesítettük mi is ennek felépítését. De a mig ezen idö bekövetkeznék, ki ne óhajtaná, ki ne kívánná ós akarná, hogy ezen - a töt. egyházkerület által a magyar államkormány segélyével bitsorsosaink, s több más vaUásielekesetühonfitársaink áldozatkészségével emelt — tögymnasiumi épület, „legyen erős bástyája bitfelekezetünknek, világító tornya a nemzetnek," honnét nemcsak reánk, hanem az egész hasára, ennek különböző ajkú s hitfelekesetü népeire, a világosság ereje, a honszeretet ás tudomány fénye sugározzék, miként SUgáraott a régebbiekről. Ámde ezen óhajtásunk, ezen vágyunk és akaratunk csak ugy valósulhat, ha miként a régi — ugy ezen uj iskola falai között is ifjaiuk, a jövő nemzedék: az Isten félelmében, a vallás és tiszta erkölcsökben oktattatnak és neveltetnek. Bármit beszéljen némely modern emberi bölcsesség, bármint akarja is az isteni félelem, a valláserköios ereje és befolyása alól kivouDÍ az embert, szivet és lelket, s megtagadtatni mind azt, a mi a láthatón, az anyagon teiöl vau: fen áll ma is, s fent fog állani miudig azon valláserkölcsi világrend, melynek lét és végoka az Isten. A XVI. zsoltár szavai szerint: ..csak a bolond szól igy az ö szivében: nincsen Isten." Kgy nemzet, egy kor detronizálta Istent a SZÍV és lélek trónjáról, s helyébe ültette az észt. Anile épen ezen uj Isten az mutatta meg s bizonyította be, hogy az igaz Isten hivése • valláserkölcsi világrend nélkül még a legnagyobb állani sem tarthatja lenn magát, és a hol ezek hiányoznak, ott iszonyatos káosz, mindent megemésztő zűrzavar forgatja fel s teszi semmivé a társadalmat, l'gy van! nem csak a társadalomnak, vagy egyes csaláA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Alkalmi óda. *) Irta: dr. Antal Géza. A templom áll. — Negyedfélszázad évnek Emlékeit öröklik e falak. Negyedfél század, mint órjás szövétnek Araszt reájuk fénylő sugarat. Hata'mas főúr hitben buzgó lelke, Az tette le az első talpkövet; Hit és tudás volt az, mi megnövelte, Hogy századokkal szembe nézhetett. Ki volt, a mi ezernyi szenvedésben Fenntartja a már OStggedi erőt, Midőn tanárja gályák rahjaképeu, llókók közt vonja a gyászeveeőt; Midőn rás/.'.llt a száműzés keserve S otthont egy kisded helységben talált ; Ks megesouku.tan, bénán földre verve, Kgy szebb jövőnek várja hajnalát. f s jött a jobb kor; nem rab már az eszme, Ai ősi „alma mater" is szabad! *) Szavalta Komjáthy JAnm ixinhjaiiitó, 18* ItepL liVén. a városi s/.inhá/baii tartott díszelőadás alkalmával. Nagy alkotók! emléketek övezze A hála, mely szivimk mélyén faknd. Kgy l.ou hallgat tudósaink szavára : Történelem, természet, bölcselet . . . Innen megy ki a nemzet csalogánya, A nagy mesélő itt nyer ihletet. A templom áll . . . hirdetve messze fennen, Hogy kultúránk milyen magasra nőtt ; Es hirdeti mindennél ékesebbeu : Az összetartásban rejlő erőt. E templom is ugy létesülhetett csak, Hogy vállvetve működtek ezerén : Teugerzugáskor is sok millió hab Torlódik meg ; egy hullám nesztelen Mint az ének sok haug harmóniája, Egygyó olvadva gyöngeség s erő : Ugy uyxlt meg itt is sok kéz áldozásra. S e diszes templom ugy állott elő. Kivette részét az erős s a gyönge, Ki ezreket ki fillért áldozott! Hogy hit s tudás, lelkünknek drága gyöngye Kaphasson méltó, diszes csarnokot. Egyház és állam egymást támogatták ; Város s megye nyújtottak itt kezet, S ZZOk küSt kiknek votiuk ihtoSSl tagot szám'ál minden loiekezet. Oh, hogyne szólna hát testvéri szózat Mai szamunk 10 oidalra terjed Ez iskoláuak falain belül ? H'szen a kövek érthetően szólnak, S -zavuk hangozni fog szünetlenül. A templom áll . . . Felírva homlokára. Oltárain mely eszmék lángja ég, Isteu! - - kinek kegyelmét mindi n áldja, Halld meg imánk ha buzgón száll feléd. Tudásunk keskeny, száraz partjain tul, Mit nem tudunk; mérhet len óceán; • »ii gyámolits, ha lolkünk útra indul, Hitünknek kisded, iogó csóuakáu. A másik oltár néked lön emelve Hazáin ! hősöknek vérázott hona! Óh égjen rajt' a hontísziv szerelme, S ne hinkadozzon e szent láug soha. Az anyaloldnek bűbájos varázsa, Mit outudatlan rejt minden kebel, Forrjon tudattá a költő szavára 8 érezzük, hogy „itt élni, halui kell". A harmadik oltár kövére vésve A tudománynak szép neve ragyog. Ez ol'ámál van őrizetbe téve, Mit ezredév örökségül hagyott. E kincsből os/t az oli.tr fölkent papja : S minél bővebb marokkal osztja azt, Kincsét annál bövobben visszakapja : At ismeret ujabb tudást laka zt. 88