Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-05-19

Mélyen tisztelt kősőutég ! A mely nemzet nagyjait uem tiszteli, történelmin lelkesedni nem tud, jótevői iránt a háládatosság csirája kebeléből kiveszett, annak a nemzetnek napjai megvannak számlálva, annak a nemzetnek létjogosultsága nincs. A mennyiben áll ez a nemzetekre, állni kell ennek kicsinyben az erkölcsi testületekre, kösségekre, városukra nézve is. Ma régig lapozzuk városunk jegyzökönyveit, mindenütt tiszteletteljes sorokban látjuk megörökítve azok nevét, kik e nemsetnek, e városnak nagyjai, jótevői valáuak. Ds megörökive találjuk nemzetünk gyászát, fájdalmát, is mindannyiszor, valahányszor hazánk egéről nemzetünknek egy-egy fényes csillaga lehullott. Pápa város közönségének ezen meleg érdeklődése minden nagyi>hh nemzeti esemény, tisztelet és hála uyilváuitása a nemzet nagyjai es e város jótevői irányában, e város közönségének miveltségéról. Iiazaliságáról, ügyei intézésében elör« meggondolt komoly elhatározásról, szóval életrevalóságról tesznek tanúbizonyságot. F.zek pedig oly tényezők, melyek e város fejlődésének alapját megvetni, s azt kiépíteni VSUUak hivatva. Azért e városnak jövője, s városnak lét jogosultsága van. ás ez a forrása, es • magyarázata annak is. hogy Pápa városa valahánysnor nagyjainak, jótevőinek emlékét megörökíti, ez, n tényét mindannyiszor ünnepséggel vis/.i keresztül. Mélyen tisztelt közönség! Mostani idejövetelünk és ez ünnep Bseutelésönk kétszeres örömünnepe Pápa városának, inert egy oly tértin emlékét és nevét szándékozuuk egy utca elnevezésével megörökíteni, aki Pápa városának szülötte, és aki héberével bosszú során át külföldön ál és lakik és saját szorgalmával, munkájával emelkedett azon magaslatra, hogy Pápa városának jótevője lehessen, a külföldön is büszkén vallja magát magyarnak és pápainak. Pápa városának ez S nemes Isik 11 lovagias jótevője lovag Zimmermann .János ur berlini lakos kereskedelmi titkos tanácsos él bankár. Pápáról ínég gyermekkorában elköltözött s midőn évek hosszú sora után az évülés mutatkozó fehér hajszálaival körünkben megjelent és itt közintézeteinket megtekintette, az akkor még csak bídcsöjében ringó városi rajziskolára is kiterjesztette ügyeimét. Tudva azt, hogy egy városi rajziskola az ipari érdekeket mily nagy mértékben hivatva van emelni, hogy városi rajziskolánk a kezdet nehézségeivel tovább ne küzdjön, azon nagylelkű ajánlatot tette, hogy a városi rajztanár fizetéséhez évenként tiOo frtal járul és ha az intézet célszerűségéről. ,'.I«trevalóságáról meggyőződik, ezen adományuyal állandósítani, vagyis az ennek megtelelő tőkét letéteményesni fogja. Nem,

's keblű lovagias jótevőnk ezen ajánlata, vagyis 1875-Óta, a megígért600 frtot minden év január hó 1-vel városunk polgármesteréhez pontosan megküldi. Midőn 1875-ben első kegyes adománya megérkezett, Pápa város idökori képviselő testülete a tisztelet, és hála érzetéről áthatva jótevőinket városunk díszpolgárává választotta, majd később életnagyságú arcképét városi tanácstermünk díszítésére lefestette, legutóbb p°dig mult hó ló-én tartót ülésén azt határozta el, hogy ezen utcát, melyben az ö nagylelkű adományát élvez,, városi rajziskola vau, az ö uevéröl „Zimmermann János utoá-nak nevezi el. \ árosi képviselő testületünkuek ezen határozatát a következőkben vau szereucsém felolvasni olvassa). Kzzel Pápa város képviselő testületének általam ini'-ut felolvasott határozatát, kihirdettetnek nyilvánítom. Es most, midőn városi tanácsunk megbízásából nekem jutott a szerencse, hogy ezen utca uj nevét jelző táblát a u. é. kÖSŐnség használatába átadjam, hulljon le a lepel e tábláról ("lehull, és hirdesse mindeneknek, hogy Pápa város*, igy tiszteli, igy becsüli meg fiát és jótevőjét, igy örökíti meg nevét és emlékét, a ki nevét jótéteményeivel már eddig is e város történetébe és e város lakosságának szivébe kitörölhetlen örök betűkkel bevéste. Éljen lovag Zimmermann János ur városunk nemes lelkű lovagias jótevője. Utána Gyurátz Ferenc városi képviselő lépettt az emelvényre és a következő nagyhatású beszédet monda: Tisztelt közönség! Ünnepélyre gyűltünk össze, melynek célja tiszteletnyilvánitás az érdem iránt. Mint a városi főjegyző ur elöadá, egy utca nyer se alkalommal uj elnevezést és egy Oly férfiúnak névével jeleljük, a kiről szülő földe mindenkor büszkeséggel emlékezhetik, a kiben Pápa városa számos évek óta egy kiváló jóltevőt ismer. E férfiú Zimmermann János hazánk nak, városunknak szülötte, itt ringott bölcs,,!,', ids csatolják a gyermek és ifjúkor emlékei, itt képesé magát először a serdülő növendék a hajlama által választott pályára; innét vitte el, mint IpjUrOSSegéd, aal as előre törő buzgalmat, mely a versenyen a küzdőnek biztosítja a pályabérfc. Az ifjú szakképzettségének fejlesztése, ismeretcinek gyarapítása végett eltávozott, a szülői háztól. Bármerre járt, vele volt, a törhetlen munkakedv, a tudásvágy, megőrizte derült és borult napokban acélt soha szem elöl nem tévesztő batározottságot, a tiszta jellemet s a bizalmat az égben. A végzet tőlünk távol: Némethoulian mutatott neki muukatért, hol alkotó s szervező tehetségeit érvényesitheté. Ott munkálkodott tovább lankadatlan erólylyel. Kiváló szakismerete, belátása, sikerről sikerre, az akadályokon át győzelemre vezette. A kivívott jólét mellett a társa 1 ilora osztatlan tisztelete környezi s a fejedelmi éneks volt a „>' sittéi borbély'' B o sina áriájával, mely igy előadva a tökéletesség aetovábbja. A pianissimóból a fórtissimóba fokozatos átmenet, a gyöngyöző trilla, s általában az egéss előadásnak míivészi tökélye frenetikus tapsra ragadta a lelkes közönséget, minek, mint az első számnál is igen kedves ráadás, magyar népdslok és egy Ardit tele keringő lett a következménye. A i>-ik pont Hummel Trió, op. 12 volt. A gyönyörű OOmpOSitiót remek míivészi kivitelben él véstük. A hegedürészt (lálij Zoltán főisk. zenetanár, a Cell Ót főntmeg r lí••zsö. a zongora parthiet pedig Kis József helyin Ii zongora tanár játszotta. Igazi művészi triumvirátus. A műsort Sgy tánc premiere zárta be: Kem>'ny (iyula városunk jeles tánctanító ja „Millenium négyes " cimü legújabb magyar nemzeti társas tánc kompozii lójának bemutatója, A Millenium négyes* szalon táncok köze tartozik, öl részből áll, melyek mindenikéi,en a legdaliárnbb magyar b/pések. ^azi magyar temperamentumos délceg mozdulatok, graciosus csoportosulások, alakulatok és képletek váltakoznak. A közönség fényei tanújelét adta tetszésének, .elismerésének, midiin a bemutató utáu a derék szerzőt a lámpák elé hívta, lelkesen megtapsolta és megéljenezte. Elismeréssel adózunk a kit unó mesternek mi is, nem csak a kompozícióért, hanem ni'vei ebben hazatias momentumot is látunk. ameunvib

j

n arra törekszik, hogy tánctermeinkben a sokféle nemzet, táncai között a magyar társas táncnak is megszerezze az öt megillető méltó helyet s valóban a Millenium négyest olyannak tartjuk, nogy az előkelő magyar szalonnak dissére és becsületére válik. Szí bír, I meggyőződésünk, hogy aniilleiiiuin évében mér az összes hazai elité bálok táno rendjén talákozunk vele. A bemutatóban 'i kedves polg. is k lányka és ugyanannyi fess fogy mu. tanuló, fényes magyar jelmezben táncolt. Név szerint: Farkat Gizella, llilósz Irén. Jámbor Terézia, fbetátk Róza. Stern l(»gina. Pikket Emília, továbbá Tétkozdy Zsigmond, Mokéeay János, Adatja a Gryule, (llMthlJf I iyula, Ihimonkos Géza és Littba uer Antal lejtették kecsesen, igazán niagyar hévvel i zajos tapsot nyertek jutalmul. A z^nét hozzá Ktméng Héla compónálta, kinek már nem egy sikerült, táncdarabját volt alkalmunk hallani és élvezni. Jelen négyes Zenéje ÍS egyszerű, kelleme. a tánc rithmusáuak ssépen megtelelő, élettsljei magyar dalmovitumokból van össae állítva s Qéty Zoltán remek hangszerelésében brillant keretét képezte a isép képnek. Kár, hogy helyszűke miatt I zenekarnak csak vonós része játszhatta. Ha felemlítjük ínég, hogy a zongora kíséretet Kis József kiiiuiö zongorásunk végezte ritka tökéletességgel, 1» számoltunk a múvésu SStélynek sik«res lefolyásáról. Mielőtt azonban leteunéok a tollat, bálás köszönetet, mondunk a szives közre, működöknek egyenként és együtt véve. Különösen m--g kell emlékeznünk Brandl .1. és Forstmeyer urakról, kik szerencséltettek bennünket, hogy ritka szép művészetükben gyönyörködhettünk. S mit szóljunk Domitroviekné úrnőről, ki messze földről jött hozzánk, hogy a művészet csodás világának isnieretleu régióiba ragadjon bennünket, hangjának párat lau kedves csengése, iskolájának tökéletességével. A mit mi tőle, halottunk, az a lehető legmagasabb tokán áll az ének művészetnek. Hogy ilyen tökéletesség létre jöheesen két tényezőnek kell szerencsésen egyesülni, a hangauyagnak. annak kifejlesztésével. I lomiirovichuéhan együM találjuk e kettőt, hangjáuak vau ereje, tinóm lágyaága, árnyalásra alkalmas hajlékonysága s oly tiszta csengése, hogy sokszor fülemile, vagy fuvola hangot; vélünk hallani. Intonatiéija biztos, soha egy bajszai-