Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-31

totta be. Innen van, hogy ma már alig találunk várost, vagy nagyobb községet, hol a nyomor enyhítése céljából jótékony nöegyletek nem alakultak volna. Ks ez igy is van helyesen. A szegények könyeit, a betegek esdekléseit, az árvaságra jutott, mindenki által elhagyott ártatlan kis gyermekek sírását és jaj gátasát, csak a nöi sziv képes teljes mértékben átérezni. Ok találják ki leggyorsabban a szegények fájdalmát, ok hozzák meg első sorban a szükséges segélyt és gondoskodnak róluk addig is, mig a hatóságoknak nehézkes eljárásával módjában áll a szükséges intézkedéseket teljesíteni. A nöi szivek ezen megbecsülhetlen erényének köszönheti számtalan szegény, hogy el nem bukott a bűnök azon örvényébe, honnan tisztességgel viszszatérni már nem lehet többé. Ilyen szép és magasztos hivatása van a pápai jót. nöegyletnek is. Segélyezni azokat, kikből a mostoha sors a földi javakat megtagadta és felkarolni a kisdedeket, kiket árvasággal sújtott a teremtő. Van-e ennél szebb ós magasztosabb hivatás ? Nincs, — de nem is lehet. A kik szemtanúi voltak valamikor annak, midőn a szegények hálájukat fejezték ki azoknak, kiknek kezéből a jótéteményt kapták, csak azok képesek megbírálni, bogy ilyen egyletnek, mint a mienk is, mily lélekemelő hivatása van. Áldja meg a jó Isten mind a két kezével azokat, a kik alkalmat nyújtottak a választmányi tagoknak ahhoz, hogy jótékonyságot gyakorolhattak. Egyletünk a inult évben 91 szegényt segélyezett. Ezeknek kiszolgáltatott a választmány 2895 adag kenyeret, 3089 adag lisztet, 8168 adag hust, ezenkívül sót, rizsát, és II öl tüzi-tát. Ilázbérsegélyben 38 szegény részesült. Ezen kivül az egy! t több szegénynek fedezte gyógytan költségeit és két halottat tisztességesen eltemettetett. lett, mert hát ö aludt, a kerekek zakatolását hallgatni s csak néha néha hallatszott finom lélegzetvétele. A legmerészebb eszközhöz nyúltam a beszélgetés megkezdésére A felette lévő állványon a többi csomag között egy kalap doboz mellett, egy-két esernyőt magában foglaló bőrtáska votita magára Hgyelmemet s ezek után nyúlva, mint ha nézném, vájjon nem-e az én esernyötartóm az, a kalap skatulyát megbillentettem és az esni kezdett, azaz én felfogva azt, csak a benne levő könyv ós kis csomagot engedtem leesni, de ugy, bogy az csak utitársuőm mellé kerüljön. Az ez által okozott zaj ötet felébresztette ós kíváncsian, ngy szólván kérdőleg fordult felém. En siettem bocsánatot kérve ügyetlenségemért megmagyarázni a történteket ós ö elfogadva igazolásomat, egy szó felelet nélkül, ismét aludni készült. Beláttam, hogy semmiképpen sem fogom már többé utitársnömet magamnak megnyerhetni, lassan, lassan én is nyugodni készültem, de nem birtam ; elgondolkoztam a történtek felett és kárhoztattam magamat bátortalanságomért, mert ugy gondoltam, ha erélyesebben lépek fel, talán imponáltam volna neki, e helyett pedig ő imponált nekem. Az árvák száma 22 - 3o között váltakozott. Kzeknek tartási dijjait az egylet pontosan tízette és a szükséges ruhanemüekkel is ellátta. Az árva gyermekekről Szegletiig Józsefné umö, mint gondnok gondoskodik, a ki kiváló szorgalma ós buzgósága által, az árva gyermekeknek valódi édes anyja volt. Az óv folyamán egy népünnepélyt rendezett az egylet, mely 531 frt 80 kr, tiszta jövedelmet hozott, mely összeg a pénztáros által s/.abályszerüleg elszámoltatott. Egy megrendítő eseményről is meg kell emlékeznem, mely azt hiszem, a közgyűlésnek minden egyes tagját szomorúsággal fogja eltölteni. Erdemekben kiváló, jótékonyságáról messze földön is általánosan ismert néhai özv. Kluge Ferencuéröl akarok megemlékezni, a ki egyletünknek, annak megalakulása óta. miadenkor buzgó tagja volt ós a/, egylet ügyeit mindenkor melegen szivén viselte. Különösen az egylet árvái iránt viseltetett jószívűséggel. Nem BUtlt el év, hogy a szegény árvákat nagyobb mennyiségű ruházattal megne ajándékozta volna. Tucat számra küldözgette a sapkákat, kötényeket és a szoknyákat a szegény árváknak. Elmondhatjuk, bogy ö benne az árvák egy igazi édes anyát veszítettek el. Halála után a gyászoló család 5o irtos alapítványt tett le az árvagyermekek részére, melyet az egylet az 6 nevéről kezel. Jegyzökönyveinkben megörökítettük emlékét, kívánatos lenne, hogy az ö szelleme nyerjen örököt egyletünkben és őrködjék annak további télvirágzása felett. A jó Isten áldja meg nyugvó hamvait. Most pedig köszönetet mondok az igen t. közgyűlés minden egyes tagjának azon türelemért, melylyel jelentésemet meghallgatni szívesek voltak."' Helyeslő tudomásul vette a közgyűlés a titkári jelentést és a titkárnak, ugy az egylet vezetőinek jegyzőkönyvileg mély küszöuetét kifejezte, egyszersmind lapunknak jelenvolt szerkesztőjét felkérte hogy a titkári jelentést a „Pápai hipoh"| ban közzétenni szíveskedjék. Következett özv. Alarinczer Autalué pénztáros mult évi számadásainak vizsgálatáról felvett jegyzőkönyv felolvasása. Eszerint 1894-ben a nöegyleti pénztár be-* vétele 1324 frt 2H kr, kiadása 1564 frt 21 kr és igy túlkiadás 239 frt 95 kr. volt. Az árvaházi pénztárnál a bevétel 1148 frt 49 krt, a kiadás 631 frt 6o krt, a pónztármaradvány 511 frt b9 krt tett ki. Az egyleti vagyon kimutatás 1894. dec. 31-én póuztármaradváuyban és alaptökékben i melyek 16 könyvön a pápai takarékpénztárban vannak elhelyezve (összesen 113K0 frt 15 krral zárult. Az árva vagyon pedig 174 frt 22 krra rúgott. A közgyűlés a számadásokat elfogadta és a pénztárost a felelősség alól feloldotta. Bejelentette ezután titkár, hogy Marinczer Autalué umö 100 frtos alapítványt tett a nőegylet javára, melyet „Marinezer Laci alap" cím alatt kíván kezeltetni. A kegyes alapítványért mély bálájáuak s köszönetének adott kifejezést a közgyűlés. Tisztviselőknek 3 évre megválasztása került napirendre, a mely egyhangú felkiáltással a következőleg történt meg : Védnök : gróf Esterházy Mórioné umö őméltósága. Elnök : Ko'ler Jánosné. Alelnökök : Kátéét Istvánná és özv. Schletinger M órné Gondnok: Szegletiig Józsefné. Pénztáros: limnüller Alajosné. Titkár: Mészáros Károly. Megható jelenettel végződött a közgyűlés. Ugyanis a nőegylet által ápolt és nevelt 21 árva gyermeket bemutatta a gondnok a közgyűlésnek. A gyermekekegészséges kinézése, jó ruházata, okos feleleteik igazán megleptek bennünket. Íme mindez hölgyeink nemes szivének tanújele, a jótékony kezek gondoskodásának a mii ve. Az ég áldása legyen rajtuk. Egy keresztező állomáshoz értünk és én a nélkül, hogy télkeltettem volna ötet, leszálltam s az étterembe siettem. Itt legnagyobb örömemre egy huszárszázados barátomra találtam, ki ebben a városban lévén lóvásárlással elfoglalva, haza utazóban volt a fővárosba, és a vonatot várta. Kölcsönös üdvözlésünk után elmondottam utazásom élményét és barátom maga is kíváncsi volt utitársnömre. Alig bogy az érdekes tárgy feletti utolsó szavainkat váltottuk, belépett az étterembe társnőm és az asztalnál közvetlenül mellettem foglalt helyet. A pincér magyar kérdezösködósére azonban csak jelekkel tudott választ adni a fogyasztandó cikkek tárgyában, ez azonban még igy sem látszott megérteni a hölgy kívánságát. En pedig boszut állandó az eddigi eljárásáért, egy cseppet sem siettem udvariasságom bebizonyítására és az ö segélyére, s ugy tettem, barátomhoz beszélve, mintha nem is tudnám bogy itt vau és mellettem ül. Végre is ö szólt hozzám és megkért hogy a pincérnek parancsot adjak, a hozandó étel miatt. A fizetés természetesen szintén nem ment nehézségek nélkül, ugy hogy ismét az én tolmács szerepem jutott érvényre és igy most már lekötelezettemmé vált. A dolgok rendezése után fejbólintással eltávozott és én barátomtól bucsut véve, szintén felszálltain a vonatra. Előbbi hideg magatartása megváltozott már: igen szépen megköszönte, hogy segítségére voltam és elmondotta azt is, bogy 0 angol születésű és Angolországban lakik is és most csak Erdélyben levő nővérét látogatni jött ide ktagyarországba. líeudkivtilileg dicsérően emlékezett meg a magyar férfiakról, a kik az udvariasságot, ugy látszik, már születések óta gyakorolják. Egyáltalában a legkedélyesebb eszmecserét folytattuk a hazai és az ö hazájabeli viszonyok és szokások felett. (»ly annyira kedves volt hozzám, hogy bátorságot vettem magamnak, szépsége dicséretével kezdve, határozott alakban a szerelem igéjét szenvedő alakban is előadni. 0 ettől a thémától sem ijedt vissza és az eddig még soha sem hallott könnyedséggel fejtette ki előttem a szerelem célszerűségéit és szükségét.Megvoltam győzve és az ö számára bódítva. Viszont azonban én sem hagytam magam ezekutáu a saját, engem meggyőző érveit, ö ellenében is felhasználni és mikor kimondotta egész váratlanul, hogy én tetszem neki. diadalmam tetőpontján éreztem magam. Meghódítani egy tartózkodó hideg vérű hölgyet, még hozzá a vasúton, ez nem kis dolog gondoltam én és büszke IP