Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-31

Közgazdaság. A gyümölcsfák terméketlenségéről. (iyakrau előfordul, hogy a gyümölcs­fákat tavaszszal számtalau virág boritja s a gyümölcsfa-tenyésztő gyönyörködve gondol azon időre, a mikor majd gyümöl­csét leszedni és élvezni fogja: ámde ké­sőbb keserűen csalódik, mert az apró gyümölcs a virágok m»gterniékenyülése után mihamarább lehull. Sok esetben a fa még csak nem is virágzik s dacára, hogy már hosszabb idő óta várunk ter­mésére, az egyáltalában nem akar bekö­vetkezni. A dolog valóban bosszantó ! B leg­többször a fát hibáztatjuk. Azonban a baj oka rendesen a talaj bau keresendő. A terméketlenségnek leginkább két föoka lehet. Kgyik a talaj kövérsége, a másik annak soványsága. Eist"» esetben a fa, a talaj kövérsége folytán rendkívül erősen fejlődik, úgyannyira, hogy még IS—SO éves korában sem terem. Ily eset­ben ugy járunk el, hogy a fa tápanyag szükségletét szaporítjuk, de másrészt pe­dig a bő táplálkozást korlátozzuk. Fiata­labb fáknál az egy éves hajtások 3—4 telsö szemjét eltávolítjuk s a megmaradt szemeket kihajtásra kényszerítjük s mivel a megmaradt szemek nagyobb részét ké­pezik a hajtásnak, mint a levágottak, ennélfogva a tápanyag megoszlik s egy­egy szembe kevesebb jut, minek követ­keztében a növekedet gyengébb leend és ily kezelés mellett a fa termésbe jön. Fiatalabb fáknál sokszor az érvágás is célhoz vezet, a mi úgy történik, hogy a fa derekának, vagy egyes vastagabb ágainak héját — kivéve a csoutárokat, melyeknek megsértése mézgafolyást idézne elő, — az északi oldalon, a hosszirány­ban éles késsel végighasitjuk. Ezen érvá­gás csavaralakulag is eszközölhető a fa derekán. A héjnak ilynemű bemetszésé által a tápanyag egy része a seb befor­rasztására használtatik fel s igy a hajtá­sokba kevesebb jut. Ha azonban egy teljesen kifejlett fával állunk szemban, akkor a tápanyag szükséglet fokozása mellett, egyúttal a tápanyag felvételt is kevesbítenünk kell. Ezt pedig úgy érjük el, hogy a fa gyö­kereit részben vagy egészben megkurtít­juk. Ezen célból a kövér fa gyökeréről eltávolítjuk a földet, mely a következő­leg történik. A fa koronájához képest, a derektől méterre, egész körül, kiásunk egy 35—40 cm. szóles árkot a gyökórze­tig. Ekkor a vastagabb gyökereket fü­rószszel, a gyengébbeket pedig ollóval elvágjuk, majd e sebeket éles késsel si­mára lefaragjuk és végre az árkot sovány földdel megtöltjük. Minél kövérebb a fa> annál több gyökeret távolithatunk el és viszont. Vigyáznunk kell azonban, nehogy a fát túlságosan megfoszszuk a gyökerek­től mert ez által a fának sokat árthat­nánk. A gyökereknek elvétele s az árok­nak terméketlen földdel való megtömése következtében a bő táplálkozásnak gátat vetünk, miáltal a fa növésében némileg visszamarad : azaz termöhajtásokat és termörügyekel fejleszt. Ma a fa termésbe jön és szükségét látjuk, akkorazárokból a terméketlen földet kiszedjük és újra jó földet adunk a gyökereknek. A talaj kövérsége kevésbé, mig a sováuyság gyakrabban szokott okozója lenni a terméketlenségnek. Igen sok eset­ben a fa olyan talaj viszonyok között van, a melyekben nem képes elegendő tápanya­got felvenni s termést hozni. Ezen körül­mény leginkább szegény talajban s azon esetben fordul elő. hogyha egy vén fa helyére eg}- másik fát ültetünk, a nélkül, hogy a földet megújítanánk vagy megja­vítanánk. I»e oka lehet az is. hogy a ták talaját nem részesítjük kellő művelésben j ós trágyázásban. Az itt emiitett esetek közül bármelyik álljon is, a talaj termö­voltam már eleve is rá, ha én ezt majd barátaimnak, de különösen a nem rég feltalált huszárszázadosuak elmondhatom­Mennyire fognak irigyelni engem sikerült szerelmi kalandomért és mennyire ma­gasan állónak tartottam már magam fe­lettük, a kik csak a fövároabse képesek hódításokat tenni és akkor is o,-ak benn' szülötteket, nem pedig egy igazi bemiti tat lau angol tiri nőt és még hozzá, mint azt utitársnömtöl megtudtam, egy gaz dag asszonyt. .Megkérdeztem tőle mikor láthatom ismét és ö igen szívesen Ígérte meg egy hónap múlva a találkozási Pesten, de ad­dig is emlékét megőrizendő, megajándé­kozott arcképével és súgva adta tudo­másomra hogy .szeret". Közeledtünk uta­zásom végi•éipuutjához, deszerettetn volna, hogy bár soha se éiuénk oda. mert ö ínég tovább utazik. Tekintettel azonban hivatalos dol­gomra és kötelességemre annyira még is erőt vettem az ily hamar lángra gyúlt •sérelmemen, hogy szükségesnek és Lllen­döuok tartottam a búcsúzás megkezdését. Fájt a válás, de meg kellett történnie... Egy csókol kértem tőle éa ö habozás nélkül teljesítette kérelmemet scsakany­nyira emlékszem vissza, hogy ilyen csó­kot még soha. de soha sem ka] tani sen­kitől. Éppen megérkeztünk és a kalauz figyelmeztetése vert fel bennünket édes helyzetünkből és én a kísértést kerülni óhajtván, távoztam. Alig teszom azonban lábomat a szakasz folyosójára midőn tiszta SS érthető hangon franciául mondja ntitársuöm utánam körülbelül e szavakat: — Szervusz spéci, na te ugyan ravasz alak vsgy, hát igy be lehet neked a gálicot adni! Amulásomból alig tudtam magam­hoz térui s uéztem jobbra is, balra is, ta­lán nem nekem szólnak az előbb hallott szavak, de mikor szembe álltain _ö" vele majd hogy össze nem roskadtam. l'titársnöm volt, de kalap és paróka nélkül és előttem állott a párisi orfeum­nak egyik híres no imitátorja G., kivel Parisban létem alkalmával szoros baráti viszonyba jutottam. < > <sak nevetett és én dühöngtem : boszut akartam állni, csuda tételemért és szerelmem ily csuuyáu történt láugoltatá­sáért. de elégtételt venni magamnak már nem bírtam, mert a vonat már tovább in­dulandó volt. és csak annyi időin maradt még hátra, hogy leszállhassak. S mikor a vonat elindult ott állott az ..útitárs" megint komolyan és szen­dén, mint a világ legeréuyesebb és Ken­debb apácája, én pedig pakkal és dühvel telten indultam kocsit keresni magam.i»k. erejének visszaállít.!-a, a tápanyagok pót­lása által jutunk célhoz. Hogy ezt elérhessük, jobban mondva, hogy a fa terméketlensége be ne követ­kezzék, a gyümölcsfákat beültetésüktől kezdve mindig a leggondosabb ápolásban részesítsük. Ezen célból a fák alját jól megmunkálva folytonosan tisztán kell tartani és kellő trágyázásban részesíteni. Továbbá a fa derekát és idősebb ágait a mohoktól évente gondosan le kell tiszto­gatni, mert ellenkező esetben * fa dere­kán élősködő mohok egyfelől annak szer­ves anyagait fogyasztják, másfelöl pedig ezek alja és a felrepedezett kéreg lakhe­lyül szolgálnak különféle rovarok álcái­nak és bábjainak. Azon esetben, ha egy kiveszett vén fa helyére mást kellene ültetnünk, ezt csakis a föld 1—2 évi pihentetése után eszközöljük, vagy pedig a földet más termékeny földdel váltsuk fel, illetve ja­vítsuk meg s ezentúl is a talaj alapos megmunkálására a legnagyobb gond for­dítandó. A gyökerek megkurtítását és a talaj­javítást ősztől kezdve tavaszig végezhet­jük, mig az érvágás akkor hajtandó végié, a mikor a fák már nedv keringés­ben vaunak. Németh ,/. TOLLHEGYGYKL. A zenegyerekekröl. — Csevegés. — Mult alkalommal a Jókai-kör zene­családjának fáját mutatván be, azt ígér­tem, hogy legközelebb á zeneggerekekről irok. Nos hát beváltom igéretemet, ne­hogy valaki még azt mondhassa, hogy ezekföl hallgat a krónika. Kezdjük hát elölről. Vájjon a föld­teke melyik zónájában jöttek a világra t BieOBy ezek az én jó z-mimagy arjaim egytöl-egyig /• rankhanhan születtek, l'gyau nem a frankok szahail hazájában, hanem a tzahaái frankokéban, mely ott terül el a barát-n/ca mérsékelt égöve alatt, a barátok szélességi tokánál. Fs mégis a zenegyere­keknek alig akadt ott egyetlen barátja. Sőt, ha hinni lehet a száraz ágon turbé­koló bús gerlice nyelvének, még a külön­ben legjobb és legkedvesebb barátok is minden ajtót, ablakot, rést és nyilast lég­mentesen elzártak, a mint neszét vették a tonenépesedéti mozgalom megindulénánmk Frankhonban. A mennyiben bármily gyen­géd Mol-ból índttló zeneműnek próbálását. bazaltszerü datr-be menő megpróbáltatásnak tekintették magukra nézve, sőt rövid pár hét múlva már Mauthner és Haldek bu­dapesti raayolók határozott biztosságával szavalva kürtölték v 1 iggá nagy garral, hogy az egén barát négyedben .. . ninet többé l'it:,(-ii,<:ök! Ámde a zenegyerekek, kik vala­mennyien több szeretettel viseltetnek » li'ieii/füle iránt, mint a barát oktale ti irántuk, rezignációval hagyták fejtik felett elvo­nulni a külvilág minden szid- bánt- és r&gahnait, csupán saját belsejük világának óltek. Minden örömüket egy ^olasz nő­ben lelték, ki állandóan Algírban tartóz­kodik, kit ugyan személyesen nem, — csak a hölgy édes apjának, valami Uoooini nevü urnák leírásából ismertek. Ennek * körülrajongott olasz nőnek zenefotograli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom