Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-31

PAPAI LAPOK. 1895. március 31. b) Ev. ref. egyház története. Irja Kié (labor. c) Ag. evaug. egyháztörténete. Irja (íynrátz Ferenc. b) Izr. egyház története. Irja Sckor Annin. Tanügy: összes elemi iskolák. Irja Vargha József. Középiskolák: Polgári leányiskola. Irja Sagy fiábriella. ET. ref. főgimnázium. Irja Kis Brno. Katii, algimnázium. Irja liakony­vért) Ildefun/. Főiskola és theologiai akadémia. Irja Kié Krnő. Szakiskolák: Földmives iskola és gazdasági telep. Irja Székeli/ István. Kereskedelmi tanonciskola. Irja dr. Kapoééy Lucián. Iparos tanonc- és városi rajziskola. Irja Ilin Dávid. Irodalmi állapotok. Irja dr. Antal (iéza. Művelődési egyesületek. Irja Harmoé Zoltán. Zenészét. Irja. Gétfj Zoltán. Színészet. Irja Körmsndy Béla. könyvtárak. A varkastély és műkincsei. Irja dr. Fmyvéééy Ferenc 4. Igazgatás (városi, megyei, állami, ka­tonai hivatalok stb.) Irja Horváth Lajos. Igazságügy. Irja Sült József, ö. Ani/ui/t műveltség. a) Mezőgazdaság éa állattetiyóaltés. Írja Fekete Pál. b) Szőlömivelés és gyümölcste­nyésztés. Irja P. Szabó Káról. c) Ipar. Irja dr. Hirsch Vilmos. d) Kereskedelem és e| Pénzintézetek. Irja dr. Korit­schoner Lipót fi. Kgészségiigy: Kórházak. Irja dr. Steiner József. 111. Történeti viszonyok 1. Régészeti dolgok, 2. A város beltörtéuete, 8. A város kültőrtéuete és 4. Levéltárak. Irja Kié Eruő. Nöegyleti közgyűlés. — 1896. márc. 24. — A pápai jótékony nőegylet már­cius hó 24-én délután 8 órakor tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Koller Jánosné úrnő elnöklete alatt a városház nagytennélieu. Szép számmal és érdeklő­déssel vettek részt a hölgyek : szegénye­inknek jótékony nemtői a gyűlésen, a bol neggy ősöd nettünk a nóegyletnek mult évben is kifejtett áldásos működé­séről, a melyért méltán megilleti a leg­nagyobb elismerés és dicséret az egylet buzgó vezetőit. Tudósításunk a közgyűlésről a kö­vetkéz'' : Miután elnök, a megjelentek üdvöz­lése után, a közgyűlést megnyitotta, Mé­enéroi Károly az egylet fáradhatlau, derék titkára felolvasta a következő terjedel­mes és szép évi jelentését. .. Mélyen Nnzfelt kéegyülét '. Mint a pápai jótékony nö"gyletnek ez iilö szerinti titkára, mult évről szer­kesztett jelentésemet ezennel tisztelettel beterjeszt.-m Hivatalos kötelességemhez tartozik Ugyanis, hogy az egylet vagyoni állapotáról, minden év letelte után. a köz­gyűlésnek jelentést terjesszek elö és ezen jelentésben az egylet működéséről és ke­belében történt fontosabb mozzanatokról is megemlékezvén, az egylet egész évi munkásságáról beszámoljak. Hogy ezen kötelességemnek hiven megfelelhessek, a mélyen tisztelt közgyű­lés türelmét néhány percre igénybe venni bátorkodom. A pápai jótékony nőegylet 1894-ik évfolyamán ép ugy, mint az előző évek­ben sikerrel felelt meg feladatának. A választmányi tagok, élükön az elnök éa alelnökkel, nem kiméivé időt ós fáradtsá­got minden lehetőt megtettek, hogy ma­gasztos hivatásuknak pontosan és lelki­ismeretesen megfelelhessenek. Ezen kiváló ós dicséretre méltó bnzgalomnak lehet és kell is tulajdonítanunk azon örvendetes körülményt, hogy városunkban az igazi szegények, a szigorú tél dacára soha nem szűkölködtek, mert a jótékony nőegylet áldásos működése elhatolt a viskókban észlelt nyomorhoz, enyhítette a bajokat, ott is, másutt is, de segítségét soha sem tagadta meg azoktól, a kik arra valóbau rászorultak. A jótékouy nőegylet választmány* nem csak sikerrel, de készséggel ós ön­feláldozással is megfelelt kötelességének, de ezen ne is csodálkozzunk, tudjuk mind­nyájan, hogy a női szivekkel vele születik és legszebb erényei közé tartozik a — jótékonyság. Hová ieuuéuk. ha jótékonyságot nem gyakorolnánk ? Hová lennénk, ha szegényeinkről megfeledkeznénk, legna­gyobb nyomorúságukban nem iparkod­nánk tőlünk telhetőleg enyhíteni fájdal­maikat ? Hová lennénk, ha azokat az apátlan, anyátlan árvákat védelmünkbe nem vennénk és sorsukra hagyva kiten­nök őket a biztos halálnak, az angyal csinálok nem kis örömére? A ter messet a jótékonyságot égést fenségében leginkább a DÓI szivekbe ol­Klöbbi vig kedélyem csakhamar bus ko- | komorrá vált. előttem állván a hosszú utazás unalma. Mily nagy volt azonban a meglepe­tésem, midőn a vonat egyik l-sö osztá­lyú szakaszáig belépve, az én hajhászott hölgyemet pillantottam meg. Izgatott hangon mondtam el a köszöntet, a mitö halkan viszonzott a nélkiil azonban, hogy könyvéből, melyet olvasni látszott, fel pillantott volna reám. Most meg a legboldogabb embernek képzeltem magam I teljesedve láttam . gyaim netovábbját. Bit végre még is van a hosszú iura társ. de még milyen. Annyit a mennyit a lehorgssstott fóvel ülő és könyvébe elmélyedt nő alakjából kivehettem, igen kellemes és előkelőnek látszott. Biztos siker reményében egyked­vűen dőltem az ellenkező oldalra és az esti InpO« vettem elö, azt olvSSAttdó, .ló darabot mehettünk már együtt, a nélkül hogy i> szólt volna hozzám, csak egy árva szót is és én slég bátortalannak érezteti! magam, tekintettel az előzmé­nyekre, biztatása nélkül, beszélgetésbe elegyedni. Vártain a jó sorsomat és a vé­letlent, 'le biz ezek várattak magukra. Végre is megunva e kényelmetlen helyzet,-t. az ismerkedések szokásos tőr­máját, a dohányzásra való engedelem kikéré-ét választottam magamnak ós a legiiledelmesebb hangon kérdeztem uti­társiiöniet, vájjon hajlandó-e nekem egy, de csak egy cigarette elszívását megen­gedni ? Igyekeztem kérelmemet a legter­jedelmessebb mondatokban ki fej esésre jut­tatni, hogy annál inkább hosszabb legyen az 0 válasza is. O Nagysága azonban érthetetlen hangon adta tudomásomra vá­laszát ugy, hogy kénytelen voltam kéré­semet ismételui és pedig az előbbi for­mában. Alig akartam azonban füleimuek hinni, midőn utitársnöm aj káról egy kissé vastag hangon bár J'lease .' J do'ut unterstand ! (Tes­sék .- Nemértem.) szavakat hallottam el­hangzani. Kögtön tisStában voltam már az első kérdésemre nyert érthetetlen vála­szával, mert hat utitársnöm angol volt. Most láthattam azonban csak arcát tel­jes isépségébeu és a nyakán függő gyé­mánt ezer meg ezer-felé vető fénysugará­val esak emelte ezt. Szabályos vonásai kék szeno-i és a legújabb divatú kis ka­lap alol kikandikáló szőke hajfürtök, csak fokoztak ílliiziómat és az öröm mámorá­tól eltelve, alig bírtam válaszolni. Igaz ugyan, hogy régen, szüleim gondoskodásából, valami angol nyelv el­sajátítására voltam hivatva, de hát ak­koiTÓl csak nagyon kevés maradt már ! meg bennem. Összeszedve azonban *> maradt nyelv-tudomány részecskéket, an­golul ismételtem előbbi magyar kérése­met s nem mulasztottam el egyszersmind mély sajuálatoniuak is kifejezést adni a> fölött, hogy ezen szép nyelvet nem bí­rom tökéletesen. I »acára ezen figyelmemnek, utitárs­nöm csak ridegen a dohányzásra való i engedélyt adta meg, bár most már job­ban szerettem volna ha inkább az a ciga­••••e. melyet előbb még élvezni óhajtot­tam, ment volna már füstbe, mint a szép tititársuömmel szemben kigondolt tervem. Végre is elgondoltam magamban, ! hogy a ..többet észszel mint erővel" köz­mondás itt is alkalmazható, hallgatagon ültem le helyemre és élénk megtigyeié* alá vettem utitirsnömet, ki bennem tar­tós és linóin magaviseletével, már a kö­zönséges érzelmeknél is messzebb menő­ket ébresztett fel. Még sokáig olvasott könyvében, mi­kor ugy látszik fáradságtól elnyomva éa az ebire haladott éjjeli idő miatt is, az álom fogta el. Könnyedén felemelkedett; ül" helyéről és az álváuyokon levő tás­kájából egy párasainál rett elő és fekvő* helyet késsltvén magának, felém fordulva einlade, Most ott láttam magam a hol ed­digi utazásaimban voltam: egyedül ko)

Next

/
Oldalképek
Tartalom