Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-05-27
való munkája tárgyában 9 a kiállítás igazgatóságának megkeresését a bejelentési, ivek' 5Ö0 példányával, s előadja, hogy miután a törzskönyv szerint közel 1000 kiállitókópes iparosunk van, a kerületi bizottság megkereste a kiállítás igazgatóságát még 500 bejelentési iv megküldésé iránt, a -mi időközben meg is érkezett. Ezen bejelentési iveket a hozzájuk csatolt szabályzattal az elnökség egy tájékoztató irat kapcsán megküldötte a törzskönyvbe foglalt iparosoknak és iparvállalatoknak. A bizottság a ministeri leiratot tudomásul vette s azt miheztartás végett az előadók figyelmébe ajánlja. A bejelentési ivek tekintetében megbízta az elnökséget, hogy a „tájékoztatóbban jelzett intézkedések foganatosítását a helyi bizottságokkal intézze el. A kerület székhelyén ezen feladatokat a kamara fogja betölteni s megbízza a bizottság az előadókat, hogy a kiállító közönség részére igényelt információkat, saját hatáskörükben adják meg. A kereskedelmi és iparkamara átiratait a. kiállítás ügyében tartott kamarai titkári értekezletekről s a kiállítók törzskönyvéről a bizottság 'köszönettel vette tudomásul s a törzskönyveket az illető helyi bizottságoknak fogja megküldeni. Kiállítási tárgyak megrendelésének előmozdítása. Szávay Gyula előadó azon célból, hogy a kiállításra valóban méltó tárgyak nagyobb számban s a kiállító iparosok különösebb megterheltetóse nélkül készülhessenek s hogy oly jelesebb képzettségű iparosoknak is mód nyújtassák a kiállításon való részvételre, kiket ebben anyagi képességük hiánya korlátozna, szükségesnek tartja a megrendelések előmozdítására bizonyos' intézkedések megtételét. Evégből javaslatba hozza, hogy az elnökség bízatnék meg a helyi bizottságokat saját területükön az ez irányban való tevékenységre felhívni, megjelölvén részükre az utat, melyen a városokhoz, tehetősebb községekhez, vállalatokhoz s egyesekhez kérő leg forduljanak s ezgn kórelmüket nyilvánlatban tartva szorgalmazzák. A kerület székhelyén ós vidékén ugyané feladatot az elnökség volna hivatva keresztülvinni. A bizottság ezen javaslatot is elfogadta s annak értelmében fog intézkedni. .Az ülés a főispán éltetése közt déli 12 órakor ért véget. Gold Lajost Rövid élet tengernyi szenvedéssel, ez az ő élettörténete. Keveset élt, sokat szenvedett, s szüntelenül munkálkodott, dolgozott, mintha a sors hosszú életet jósolt volna számára, pedig szive táján jókedvben és örömmámorban is folyton ott zakatolt a kegyetlen halál. A „Pápai Lapok" hasábjain kezdte meg működését a törekvő ifjú s csakhamar a lap olvasó közönségének kedvelt írójává lett. Jo ízű humorral, eleven jó kedvvel; írogatta karcolatait különféle álnevek alatt (Kőjpé, Ludovicus, Krix-Krax) s ha cikkeit olvastuk, miúdig valami élénk temperamentummal megáldott, fesztelen bohémé embert képzeltünk magunk elé, ki nem ismeri az élet sötét oldalát, kínos szenvedését. Mi voltunk hivatva, hogy megvigasztaljuk a beteg ifjút, kit halálos kór gyötört — s Ő mulattatott, szórakoztatott bennünket. S a kacagás közben elfeledkeztünk beesett, sápadt arcáról, ziháló melléről, elfeledkeztünk, hogy a jókedvű karcoló nagyon is rászorult volna az örökös revanchera. Mintha most is látnám magas szikár alakját, mikor meggörnyedve ült iró-asztalánál, s kellő megfontolással vetette papírra gömbölyű betűit. Alig telt bele néhány perc s az élettelen szavak nyomán eleven képek, fonák, kacagtató jelenetek elevenedtek fel előttünk. Olykor-olykor előcsillant a finom satyra is; nem hatolt a szívig, nem ütött ós rombolt, csak finoman, negédesen szúrt s mosolyra fakasztott. Maró guny lett szerencsétlen halála. A nyomorult enyészet ismét elénk tolta gúnyos pofáját s szívig ható barbarizmussal ragadta ki körünkből szeretett kollegánkat. Talán egészséges humorát is sötét tragikuma kovácsolta? A psyhikai momentumok sajátságos találkozására akadunk lépten-nyomon az emberi életben. A boldogtalan élet keserű satyrát akart tollába diktálni, s a finom, müveit elme egészséges humorrá szűrve vetette papírra gondolatait. Erre a meggyőződésre jutottam mindig a jó Gold Lajosnál. Egyik percben fájdalmasan panaszkodott, nagy kinok gyötörték, másik percben nevetséges, fonák históriát irt össze. * Gold Lajos nemcsak a „Pápai Lapodba, dolgozott. Sok éven át munkatársa volt a Győri Közlönynek is,-hol ismét találkoztunk. Mindketten a „Pápai Lapodnál kezdtük meg munkásságunkat s együtt kopogtattunk be a jó Lasz Samunál. Mult évben egy uj orgánumot alapítottunk .Pápán, megindítottuk a „Pápai Független Ujság"-ot, s egyik elvünk mindig az volt, hogy jóságos atyánkkal, a törekvő „Pápai Lapok"-kiX sohase jussunk kollizióba. Törekvésünk sikerült is. S a sok szép törekvés után romba dőlve fekszik a mi derék kollegánk. Útjaink szétváltak. Mikor ón a „Magyar Újságba" kezdtem irogatni, Ö már ott feküdt kór-ágyán; s magamra hagyott hűséges kísérőm. A pajkos karcolat alakok szúette, poros glédában kiabáltak féléje a szobában mindenfelől, O pedig könnyes szemekkel, epedő vágygyal várta az enyhe tavaszt, hogy valahol melegebb éghajlat alatt visszanyerje egészségét, kifáradt talentumát. Az enyhe, meleg tavasz eljött, de az ő szenvedésére nem hozott irt; a tengernyi szenvedésben leroskadt test élettelenül fekszik már az enyészet mélyében. Mikor most két hónapja utolszor láttam, hosszan, mereven, néztem homályos szemébe, fájón szorítottam meg csontos kezeit s kínos sejtelemmel távoztam el tőle. A kínos sejtelem beteljesült, a munkás ifjú hiába tért vissza a „Pápai Lapok" munkatársai közé, O többet nem ír, nem munkálkodik. Pajkos karcolat alakok ott az író asztala körül öltsetek gyászt s áldjátok velünk együtt szeretett kollégánk emlékét. Salöer Aladár, Színház. Színtársulatunk f. hó 23-án szerdán tartotta utolsó előadását színházunkban ós innen Komáromba, ment egy havi szini idényre. Komjáthy János színigazgató május 3-tól 23-ig időzött nálnuk és ezen idő alatt 21 esti- s 4 délutáni-, összesen 25 előadást tartott. A .derék igazgató kitűnő erőkből álló társulatáról és annak itteni dicséretes működéséről C3ak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk, melyet valóban megérdemeltek, melyre méltó érdemeket szereztek igazi műélvezetet nyújtó játékuk és előadásaikkal. A közönség tetszését és megelégedését is teljes mértékben kivívta a társulat, mely pár estét leszámítva, telt ház előtt játszott mindig és a mely az őszi szezonban sem fog nálunk bizalmatlansággal találkozni, mit az igazgató is remél a következő bucsu szavaiban: „Egyidőre búcsúzom szives körükből s kedves kötelességet teljesítek, midőn támogatásukért hálás köszönetet mondok — ópugy a hatóságnak, valamint a nagyon tisztelt helyi sajtónak, melyek mindent elkövettek, hogy szerény törekvésemet siker koronázza. Ha mostani működésünkkel tetszésüket megnyerni szerencsések voltunk — akkor én teljesen megvagyok elégedve s remónylenem engedi, hogy legközelebbi jövetelünk alkalmával nem bizalmatlanság fogad, de az önök rokonszenve. A viszontlátásra!" Midőn a derék színtársulattól bucsut veszünk, nincs más óhajunk, mint az, miszerint az igazgató társulatával szerezzen babért, elismerést (anyagi sikert is) uj állomásán, sokkal többet mint minálunk, de azért rólunk se feledkezzék meg ós az ősszel Pápára jőve, részesítse közönségünket újólag azon szinmüólvezetben, melyben most a legnagyobb mértékben szerencsónk volt részesülhetni. Tehát a mielőbbi viszontlátásra! Az utolsó előadásokról a következő tudósítást adjuk: Szombaton, folyó hó 19-én a Bipp v. Winkle kellemes zenéjü operett adatott szép számú közönség előtt. Szende Anna (Liszbet) fülbemászó, kedvesen csengő énekével, Békéssy (a címszerepben) kellemes, szép baritonjával gyönyörködtetett bennünket. Sziklay Derriket, Szentes Vander Biltet, Beczkói Nikket sikerülten alakították. Kendi B. Katrina, Szilassy R. Sarlott szerepében ügyesen játszott. A kis Miklósi Irón ós Schuster Jóska mint Aliz ós Adrién nagyon kedves volt ós az utóbbi szépen is énekelt. Hudzon kapitány szellemét Komjáthy igazgató adta, kellemes hangon előadott dalával megmutatta, hogy nemcsak jól játszik, de jól énekel is. Vasárnap d. u. A szultán, este A piros bugyelláris került szinre sikerült előadásban. Csillag Amália, Békéssy ós Perényi zamatos magyar nótáikban igazán gyönyörködtünk, Follinuszné, Kendi B., Sziklay, Vidor, Szentes, Hídvégi, Beczkói a náluk tapasztalt ügyességgel játszottak. A többi szereplök is jól megálltak helyüket. Hétfőn H. Csillag Amália jutalomjátókául Gerö énekes bohózata A próbaházasság adatott elő telt ház előtt. Két díszes babérkoszorúval lepte meg a közönség Csillag Amáliát, ki ez este bravúrral játszott ós énekelt. Sziklay, mint Szikora különösen kupiéival aratott -sok tapsot. Szilassy R. Rozáliát, Szentes az öreg Bokort, Follinuszné a feleségét kitűnően személyesítették. Vidor, Békéssy, Hídvégi szerepeikben kifogástalanul játszottak. Miklóssy J. mint kasszírnő, H. Kiss Berta, mint kávésné élethű játékával tűnt ki. Szilágyi a Zubringert adta nagy igyekezettel. Ugy Csillag A.-nak, mint a szereplőknek bőven kijutott taps és éljenzósből. Kedden Sardou kitűnő színművében .Fedóm-ban lépett fel utoljára az igazgatópár, telt ház előtt. Komjáthyné a címszerepben festői, elegáns megjelenésével, gyönyörű toalettjeivel, művészi játékával egyiránt hódított és bámulatot, gerjesztett. Nehéz, fárasztó szerepót lelket és szivet megrázó módon juttatta érvényre és játéka mindvégig magas művészi nívón állott. Két szép csokrot is kapott a közönségtől, mely frenetikus taps viharral méltányolta legnagyobb elismerésre méltó művészi játékát. Méltó társa volt Komjáthy, mint Ipanoff; minden tudását, művészetét belé lehelte szerepébe, melyet a lehető legkitünöebben alakított és mutatott be. Vidor Siriexet, Follinuszné Olga grófnőt játszotta ügyes rutinnal. A többi szereplőket is kivétel nélkül dicséret illeti és a sikerben is méltán osztoztak. Az előadás egészben kerekded, összevágó; elmondhatjuk bátran, hogy minden tekintetben kifogástalan ós művészi volt, mely feletti tetszés nyilvánításának a közönség is számtalanszor eklatánsul kifejezést adott. Szerdán f. hó 23-án utolsó előadásul A csapodár szellemes vígjáték került Szinre. Első helyen említjük fel Vidort, ki Chainpignacot adta remekül; szerepébe annyira beleélte magát, oly élethű és kitűnő alakítást mutatott be, hogy játékára Camilla (Miklósy Ilon) az 1-ső felvonásban azon sikerült rögtönzött megjegyzést tette; „Milyen jól játszik. Kár, hogy nincs nagyobb közönség." Kendi Boriska kedvesen ós diskrótül személyesítette Constanze-ot. Miklósy I. elég élénken játszott, de nem oly nagy kedvvel és szabatossággal, mint más alkalommal mindig. Szentes és Hídvégi sokszor megnevettették a publikumot. Általában az előadás mulattató volt ós a szereplőket számtalanszor hívta a lámpák elé a közönség zajos tapsvihara és éljenzése, mely különösen a darab végén nem akart szűnni. Szóval közönségünk nehezen vett bucsut a kedves társulattól. Népünnepély. — Máj. 25. — A népünnepély, mely f* hó 25-én Űrnapján tartatott meg, a volt lövölde helyiségében, valóban fényesen sikerült. Délután 3 órakor Oláh Pali zenekara indulóval nyitotta meg az ünnepélyt, de még akkor alig néhány mulatni vágyó fiatal ember szemlélgette a különféle sátorokat, melyekbe cukrot, gyümölcsöt, mézeskalácsot és másféle tárgyakat árusítottak el. öt óra tájban özönlött be a nép ugy, hogy 6 órakor közel kétezer ember| jelent meg az ünnepélyre. Pontban fél hétkor érkezett meg a Komáromban székelő 48-ik gyalogezredis, gyerekről szó sem volt. Fuchs Ur kezdte magát rosszul érezni, de azért még bizott a két utolsó felvonásban. Kóbi meg nem álhatta, hogy felvonás közben át ne kiáltson. — Látod Fuchs nincs gyerek. A mire a publikum részéről szörnyen megtapsolták. Meg is hajtotta magát. — Csak Várj, csak várj! — felelt vissza a másik, —- okvetlen kell annak a gyereknek lenni. — Igy lett vége a harmadik és negyedik felvonásnak gyérek nélkül. Az egész publikum Kóbi pártjára állt, de Fuchs nem hagyta magát. — Várj csak várj, okvetlen kell annak a gyereknek lenni. — De bizony nem volt. Lement a függöny utoljára, visszavonhatlanul. Gyereknek híre-hamva se volt. Füehs le volt főzve. A publikum éljenezte Blaut, Blaü lenézte Fuchsot, Fuchs pedig fizetett. — Lpgalább megmutatja, hogy gavallér, Stande^pede ott a publikum előtt átadta Kóbinak a száza t. Blau Kóbi hajtogatta magát és diadal mámorában büszkén vágta oda Fuchs barátjának: £ — Látod Fuchs, hogy nem volt benne gyerek; de már most fogadjál velem másik szá% forintba, hogy ha még egyszer előadják Könyvest, akkor lesz benne gyerek. Fuchs -azonban semmi szín alatt hem akart fogadni. Kossuth és kora. Irta: Hentaller Lajos Kossuth ós kora. Nemzetünk történetének nagy alakja és nagy korszaka az, melyről Hentaller Lajos legújabb könyve számot ad, melyről a forradalom után Arany János azt irta: Fényes, magasztos korban élni, Baszkén emlékezni, remélni Tinéktek adatott. A szabadságharc ereklyéit évek során szerencsés kezekkel gyűjtögető Hentaller Lajosnak most megjelent könyve, egy óriási babérkoszorút képez a nagy idők nagy eseményei közül össze válogatott levelekből, tettekből és nyilatkozatokból, melyeknek mindenikén Kossuth Lajos lelkének, a magyar szabadság szellemének dicssugarai ragyognak. Nincs ós nem is lehet a magyarnak nevezetesi'lb korszaka, mint amelyet Hentaller e könyvében tárgyal. A honalkotás ezredéves történetének kezdete, vagy is maga a honalkotás ténye oly messze viszszaesik a mult idő ködébe, hogy a legtudományosabb elme, a leg tanultabb fő, a legkitartőbb szellem sem képes azt az ősi daliás teremtő korszakot híven elénk varázsolni, míg a magyar szabadságharc ma épen oly kedvező távlatban van előttünk, hogy főbb alakjait és csoportjait ólethiven előállíthatjuk. Ezt a föladatot teljesiti Hentaller e könyvében. Noha a Kossuth Lajos remek tolla* ból folyt „Irataim az emigrációból" cimü munka terjedelmesebben felöleli a szabadságharc történetét, Kossuth sok helyen tartózkodó volt vele szereplő kartársainak önmagukat elítélő nagyobb gyöngeségei* oek, kirívóbb botlásainak fölsorolásában. Hentallert nem kötötték a személyes tekintetek, kérhlhetlenül oda állítja és levetkőzteti a nagy idők nagy szerepet vivő alakjait ós mindamellett nem egyéni ítéletét helyezi előtérbe, hanem az illetők szavait és tetteit adja vissza. A Hentaller Lajos könyvének legfőbb célzata az igazság kiderítése, melyet tudatlanságból és roszakaratból annyiszor elferdítettek már a magyar szabadságharc és Kossutü Lajos nagy egyéniségével foglalkozó könyvírók, Hentaller Lajos előtt könyvének megírása közben az a szempont döntött, hogy híven kidomborítsa a magyar szabadságharcot és a nagy nemzeti küzdelem főalakját Kossuth Lajost a körülötte szövődött eseményekből ós e tekintetben a szigorú tárgyilagosságot senki meg nem tagadhatja Hentaller könyvétől, mert a könyv írója bármily rajongással és ragaszkodással csügg Kossuth nagy alakján, nem törpiti el Kossuth Lajos kortársait azzal a célzattal, hogy a saját hősét annál nagyobbnak tüntesse fel. Hentaller Lajos könyvének igen becses értékes része az eredeti kutatás és ezzel a plasztikus irány. Az író az eseményeket és a szereplöket állítja oda és a történetet beszélteti. Megkapó nagy jellemző címeket sem ad a történeti munkájában előforduló fejezeteknek, egyszerű évszámokkal jelöli a köuyv fejezeteit, amely számok azonban Kossuth Lajos életpályájának és ezzel a szabadságharc történetének egyes korszakait is jelölik. Az első korszak 1802 — 1832., a második 1832—1836., a harmadik 1836—-1837., a negyedik 1887—18éi:, az ötödik 1841—1844., a hatodik 1844—1817., a hetedik 1847— im n i nyoMk 184.8,, » kilencedik 1849., a tizedik 1849—1851., atizenegyedik 1851—1867. és a tizenkettedik 1867—1894. Ezek az évszámok jelzik azon esemény csoportokat amelyek Kossuth Lajos körül a szabadságküzdelemből szövődtek és Hentaller Lajos valóságos művészettel oldja meg.e könyvben a korfestóst és a Hérosznak jellemzósétj. A 350 lapra terjedő, tömören csoportosított nagy események tárgyalásával foglalkozó értékes történeti munkát kivonatokban nem lehet ismertetni, noha anynyi érdekes adat van a könyvbe mozaikszerű sorrendben összehalmozva, hogy válósággal kísértetbe jön az ember erre nézve. Különben az egész könyvön végig vonul a vonzó stílus, mely a magyar, zamatos nyelvezet minden bájával fel van ékesítve. Megkapó leírások, kedves epizódok váltakoznak egymással, ugy, hogy ennek a könyvnek minden sora fel tudja bennünk tartani az éber, élénk érdeklődést és le sem tudjuk tenni a kezünkből ezt a könyvet, mig szemünk ki nem fárad a betüzésben. Ennél fogva Hentaller könyve keresett olvasmánya lesz a nagyközönségnek, mely csekély 2 forint 80 krajcárért birtokába juthat ez érdekes és tanulságos olvasmánynak, mely az Athenaeum részvénytársaság Kossuth Lajos Irataim az emigráoióból cimü századokra szóló nagy mű vének kiadójánál kapható. * Ugyancsak Hentaller Laj os közvetlen, lelkes tollából' nagybecsű monografiáüs munka jelent meg, mely az ötvenes évek mozgalmait ismerteti. A munka cime: „J. balaoásári szüret. Történeti rajz a kötélkorból." Ara 1 frt 20 kr. s szerzőnél (Budapest, Erzsébet-körűt 4.2, ».) readelhetö meg. nek zenekara, a Bákóczy induló harsogó hangjai mellett. Ekkor kezdődött az élénkség. Mindenki a zenekar tagjait akarta szemlélni, a kik már e közben két hosszú asztalnál letelepedve vigan szürcsölgették a svechati árpalevet, melynek végeztével elkezdtek játszani a fúvó hangszereken oly szépen, oly bájosan, hogy a nép teljes áhítattal hallgatta a nagy erős hangszerekből kicsalt gyönyörű hangokat. Esti 9 óra tájban a tombolákat sorsolták ki óriási érdeklődés mellett. Később tánc is következett és az ünnepély 12 órakor végződött. Ezen szép ünnepélyt igazán egyedül Latinovits Béláné úrnőnek köszönhetjük, a ki fáradságot nem ismerő, odaadó buzgósággal felelt meg nagy feladatának. A bevétel meghaladja a 800 frtot. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Az 1874-ik évi XXXHI-ik t.-c. 32. §-ának rendeletéhez képest ezennel közhírré tétetik, hogy a Pápa városi választókerületben az országgyűlési képviselő választásnál választói joggal birok állandó névjegyzékének kiigazítása, illetőleg a jövő 1895-ik évben országgyűlési képviselő választásra jogosítottak összeírása végett a városi t. központi választmány által kiküldött bizottság nyilvános üléseit a városháza nagytermében f. évi május hó 2 q-ik napjától ugyan e hó 3l-ik napjáig, továbbá június hó 1-ső ós 2-ikán naponként délután 4—6 óráig fogja tartani. A választói névjegyzék kiigazítása hivatalból történik ugyan, de választói joga igazolása végett az irt határidőben az összeíró küldöttség előtt bárki megjelenhet s felszóllalhafc. Kelt Pápán, 1894. május hó* 22-én. Saáry Lajos. KÜLÖNFÉLÉK. — Űrnapja. Mint nekünk Veszprémből irják, az „Űrnap" ünnepe ottan igen fényesen ment végbe az idén. Az egyházi szertartást Báró Hornig. Károly megyés püspök végezte fényes segédlettel. Az ünnepélyen magjelent a vármegyei, Városi, kir. törvényszéki és járásbirósági tisztikar, számos egyesület és az összes iparosok zászló alatt, kik valamennyien a körmenetben is részt vettek. Nagyban emelte az ünnepély fényét a helyben állomásozó honvédség kivonulása, élükön a tisztikarral teljes díszben. Aznap délben a püspöki palotában nagy ebéd volt, melyen a város előkelősége részt vett. Városunk katholikus lakossága is áhítattal, nagy ünnepélyességek közt ünnepelte meg csütörtökön Űrnapját. A kath. templomok virág- és lombdiszben pompáztak. A főtemplomban reggel 8 órakor volt a nagymise, melyen Néger Ágoston apát pontifiikált fényes papi segédlettel. Az ünnepi istentiszteleten és a körmenetben részt vettek az állami-, megyei-, városi- ós urod. hivatalnoki kar, a honvédhuszár ezred tisztikara, br. Wimpfen Iván őrnagy vezetése alatt, egyletek, társulatok,, az apácanövendókek, a kath. gimnázium 1 , tanulói sto. és nagy számú ájtatos közönség. Szép, verőfényes tavaszi idő kedvezett az ünnepi körmenetnek, mely a mise végével indult áz Utcákon felállított oltárokhoz és zugó harangszó és ájtatos énekek közt vonult el. — Személyi hir. Dr. Fenyvessy Ferenc oraz. képv. lapunk tulajdonosa városunkba érkezett, a csütörtökön tartott jótékonycélú Népünnepély-re. — Drága halott. Gróf Esterházy Ferenc devecseri földes urat ifjú neje egy kis Franciska nevű csecsemővel ajándékozta meg, A kis ártatlan azonban vele~ született gyengeségben néhány' perc mulvai elhalt. A főrangúszülőkbánataleirhatatlan, — A katona-zenekar hangversenye. A f. hó 24-iki Népünnepély-re Komáromból Tilkooszky István főhadnagy, zenekari tiszt és Grossauer Lajos karmester vezetése alatt városunkba érkezett 48. gyalogezred teljes zenekara, az ünnepélyt rendező bizottság felkérése folytam még egy nap nálunk maradt és péntekem este a keresk. ifj. önképzőkörének helyiségében (a Póllák-féle étteremben) sikorült hangversenyt tartott, a következő ínüsorral: l) „Neki" induló. 2) Quvertvnre „Dominó nero"-ból. 3) „Fideles "Wien" Valzer.4) Intermezzo n Pagliaoci"-ból. 5) „Ihr zu* lieb" Mazur. 6) II. Finale „Aida" opera-ból. 7) „Die Post im "Walde" Idylle. 8)' „Madarász" Potpourri. 9) „Die schöne' Müllerin" Polka franc. 10) „Kagyar dalok"' Egyveleg. 11) „Sei nicht bös" dal „DeC Obersteiger" operettből. 12) „Viener Lie« "der" Marsch,. .
