Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-01-14

dozzttk, csak önmagunknak okozunk kárt vele,, mert a rovarok legnagyóbbb része minden képzeletet felülhaladó szapora­sággal bírnak: «• ^ Hézzük csak a házi legyet, szinte hihetetlen, hogy egy nyáron, még ha az ősz igen hűvös is, felszaporodik párjával együtt, 30 millióra is. Mi történnék ve­lünk akkor, ha az összes utódaival életben maradna? De ezenkívül hány es hány rovar van, melynek szaporodási képessége még nagyobb. Egyetlen levéltetü, néhány nap alatt annyira elszaporodik, hogy tönkretesz egy virágzó rózsafát. A földi bolhák rövid idő alatt egész repce veté­seket és esetleg a birtokost is képesek tönkre tenni. A káros rovarok igen nagy részét pedig a madarak pusztítják, melyeknek védelmünkre igen nagy szükségük van; mi vagyunk hivatva, a természet háztar- > tásába kevésbé beavatottakat bevezetni j és oda hatni, hogy hasznos állataink ol- ? talomban részesüljenek, hadd tudja az a 1 gyermek, hogy az a madárka, mely ab­lakunk alatt vig dalával ébreszt bennün­ket, a mi barátunk, melyet bántalmaznunk nem szabad; hadd tudja meg, hogy az a kis daílos a ligetben és berekben a mi szövetségesünk, a mely minket sok káros rovartól szabadit meg. ' Varadi Fekete PáL Fővárosi levél. — Jókai láz — Miről is fndnék írni, ha nem Jókairól. Igaz ngyan, hogy ez a tbéma már meglehe­tősen ki van merifcve és valami njafc egyáltalán nem lehet írni, de már a sablon kedvéért is megkockáztatom, a fővárosban uralgott Jókai láz halvány vizfényéfc adni. Most jnt eszembe, hogy erről sem mond­hatok semmi ujat, mert hiszen itt voltak a fővárosban mint szemtanuk Pápa intéző íérfiai, ők úgyis elmondtak mindent vig pohárcsen­gés közt a körben s nekem nem marad más hátra, mint újra elrecitálni unalmas sorokban a már kivatottabbaktól mondottakat Nem tehetek róla, hogy épen ezt a thé­mát választottam, de az idő körmömre égvén, nem volt más választásom mint ezt megírni legalább is az ötödik variációban. Jókai jubileuma volt a napokban a fő­városban, de azért ünnepelte az egész ország. Jókai neve viszhangzotc a tengerparttól a Kár­pátokig. E szó varázserővel hatol be az egy­szerű pór szalmafedelü viskójába, elszáll a nagy Ttrak, királyok zsámolyáig s mindenki fejet hajt e név előtt: Jókai. Kényszeritettük a külföldet, hogy vegyen tndomást a mi édes hazánkról is, hogy nézzen le abból a magasból, a hova eddig mi csak félénk tisztelettel tekintettünk fel; hogy is­m rje el Magyarországot ő vele egy niveaun álló országnak. S a külföld, a művelt nyugot meghajtotta fejét. Most tudta meg, hogy Ma­gyarországon is dobog még a sziv, még nem hajtotta rabigába fejét, még szabad, független állam, mely méltányolni tudja honfiainak tet­teit . . . Igen! Hyen ünnepélyt még nem produ­kált külföld. E tekintetben Magyarország büsz­kén elmondhatja, hogy ily nagyszerű módon nemzet még nem ünnepelte meg kiváló férfiai­nak akar jubileumát, akár valami fényes tettét ötven év nagy idő, nemzedékek születnek és halnak meg alatta. Ötven évi munkásság egy ember életében oly ritka, szép tünemény, mint az égen megjelenő üstökös. S ha valaki ötven évet szentel életéből a hazának, ötven évet, mely idő alatt nemzetünk regényirodalma egy óriási ugrással a művelt világ regényirodalma mellé helyezkedett, s mind e haladást egy láng­észnek, egy szellemóriásnak köszönhetjük: váj­jon a magyar nemzet lehetett-e háládatlan nagy fia iránt, ki regényeiben tette ismertté hazán­kat, népünk jellemét, szokásait? Nem lehetett. Jókai nagyot, majdnem hihetetlent produkált, s hálás namzete csak erkölcsi kötelességét tel­jesített akkor, midőn a napokban végbement ünnepséget rendezte. Az eszmét megpendítették, néhány nap alatt az egész ország csatlakozott hozzá. Csak vezérnek kellett lenni s a hadsereg egy pil­lanat alatt készen állt. A nagy nemzeti ünnepélyhez méltóan kell megjutalmazni a költőt — adá ki a jel­szót a vezér; s néhány hét alatt a nemzet ezreket gyűjtött, hogy azt hódolatteljesen rak­hassa legnagyobb fiának lábai elé. De nehogy ugy tűnjék föl az a 100,000 frt, mintha kegy­adományként gyűjtötték volna, 200 írtért hir­dettek előfizetést Jókai össses diszkiadásn művére. S mi történt? A gazdagok siettek jó példával elő, a szegények társaságokba álltak s összerakva filléreiket, rakták a hódolat szent oltárára. A nagy ünnepélyben részt vett az egész nemzet, pártkülönbség nélkül. Itt az ország szivében folyt le a nagy­szerű ünnepély, melyhez hasonló még nem volt A társadalom minden rétege örömujjongással fogadta a jubileumot Hisz ki ne ismerné e nevet, ki ne olvasta volna regényeit, elbeszé­léseit a legnagyobb élvezettel. A három napig tartó ünnepélyen nemcsak Budapest nagynevű férfia, politikusa, irója jelent meg, hanem min­den nagyobb város, megye képviseltette magát, hogy mentül nagyszerűbb, impozánsabb le­gyen az. Budapest lázban volt, másról nem is be­széltek esak a Jókai jubileumról. Pár nap alatt keletkezett a Jókai album, életrajz, szépirodalmi lap, hogy mindegyik hir­desse a nemzet örömét, de nem kis örömére a kiadóknak. A kávéházakban, társaságokban mindig csak a kis komáromi fiúról, a pápai disciplus­ról beszéltek. Soha életemben tán még' nem hallottam annyit emlegetni Pápa városát, mint e napokban. Szinte hires város lett belőle, hogy ő is szerencsés volt nevelni azt a fiút, kire ma az egész ország oly reményteljesen tekint. Az „Otthon" kávéházban ültem (az én otthonomban) midőn asztalomnál két uri em­ber folytatott érdekes diskurzust Jókairól, ké­sőbb áttértek Pápára, az ottani viszonyokra s érdekes véletlen — épen akkor nyilatkoztak dicaérőleg m pápai intéző körök buzgalmáról, midőn az ablak előtt haladt el a pápai kül­döttség. Szerettem volna felkiáltani! íme, néz­zétek itt vannak megtestesülve a ti általatok annyira dicsért férfiak. De elnyomtam ebbeli kívánságomat, mert hajh! nem mindent szabad itt megtenni, a mit az ember szeretne. Be néztek ugyan a kivilágított ablakokba, de az én csekélységemet nem vették észre, pe­dig épen akkor írtam e sorokat. Nagyon természetes nem állhattam meg szó nélkül, s beleelegyedtem a disputába. Hisz az oldalomat is kifúrta volna, ha nem vallha­tom meg, hogy én is annak a sokat dicsért Pápának szülötte vagyok. Soraimat azzal a figyelmeztetéssel zárom be, hogy ha a pápaiaknak valami kérni való­juk van, jó volna azt most forszírozni bárme­lyik ministernél, míg élénk emiékiben van Pápa, a lapokból sokszor olvasott Pápa, mert ha elmosódik memóriájából, akkor várhatunk addig, mig újra egy nagy ember tartja jubi­leumát, ki mellesleg szintén pápai tanuló volt. Poliány Zoltán. Hivatalos rovat. 29351. Veszprém Tarmegye alispánjától. 1893"! Hirdetmény". Veszprém vármegye alispánja ezen­nel közhírré teszi, hogy a pápa-ugodi hitbizományi urodalom tulajdonát képező, és Pápa város határában a Tapolcza víz­folyáson levő tízes-malom vizjogositvá­nyának ügyében 1894. évi január hó 20-ik napján délelőtt 9 órakor Pápa városában a helyszínén tárgyalás fog tartatni (össze­jövetel a pápai polgármesteri hivatal.) Közhírré teszi továbbá, hogy az ösz­szes ügyiratok, tervek és szakértői véle­mény folyó évi december hó 19-ik nap­jától, 1894. évi január hó 19-ik napjáig r. t. Pápa városában a városházánál az 1885. XXTTT. t.-c. 42., L63„ 189. és 192. és következő §§-ainak értelmében közszem­lére kitéve lesznek. Minderről az érdekeltek hirdetmény utján azzal értesíttetnek, hogy a fent érintett vizimü tekintetében ellenvetése­iket akár a közszemlére való kitétel ideje alatt írásban, akár a tárgyalás al­kalmával szóval, annál is inkább adják elő, mert ellenkező esetben a határozatot meghallgatásuk nélkül fogom meghozni. Veszprém, 1893. december hó 9-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán. 29352. Teszprém vármegye alispánjától. — i89ir Hirdetmény. Veszprém vármegye alispánja részé­ről ezennel közhírré tétetik, hogy a pá­pai r. kath. plébánia tulajdonát képező és r. t. Pápa város határában, a Tapolcza viz folyáson levő, úgynevezett pap-malom vizjogositványának ügyében 1894. évi jan. hó 19-ik napján délelőtt 9 órakor a hely­színén tárgyalás fog tartatni (összejövetel a pápai polgármesteri hivatal.) Közhírré tétetik továbbá, hogy az Az apró gyermekek öröme leirhatlan volt, ujjongva kiálltották: „Megjöttek a komédiások.'" Mivel azonban az idegenek nem álltak meg bukfencet vetni s csepüfc ragui, irtózatos haragra lobbantak s — a reményteljes csemeték a maguk állás­pontjának elfogadására birván az idöseb­. beket is — megakarták állítani a kerék­pározó angliusokat; mivel azonban ez nem sikerült, póznákért szaladtak s azok segélyével akarták feltartóztatni őket. Itt már azonban a végtelennek kép­zelt angol flegma fonala is megszakad, Warwick ur előrántva revolverét abból egy golyót a levegőbe röpit. Erre ter­mészetesen a svábok is dühbe jönnek s póznákat keresztbe fektetve a földre he­lyezik, azon pillanatb.n pedig mikor a kerékpár épen a póznán van, egyik ol­dalát felemelik s a következő percben már egyik ánglius szörnyű jajveszóklése tölti be a levegőt, míg a szerencsés kol­lega felhasználva a pillanatnyi zavart, a szó szoros értelmében ^kereket old. u A falu határához erve azonban a hűtlen útitársnak is azt parancsolja a ' lelkiismeret szava, hogy leszállva ördögi gépéről várja be tragikus sorsú bajtársát, * ki kövér testalkata miatt sokat gyalo­golni képtelen. Pár perc múlva meg is érkezett . WancickuV) a szerencsétlenül járt kollega : „megtörve bár, de fogyva nem," kérte Farsons-t, hogy ösak hajtsa a gépét, ő .majd a hágcsóra állvabalanciroz (eztkü­lönben praktizálták már a pápaiak is.) A darabokra tört gépet egy felfogadott . ember vitte — a nagy teher miatt csak . fél gőzzel haladó — vasparipa után. Kitartással folytatták tovább útjukat, folyton azon gondolkozva, mi módon se­. githetnének kinos helyzetükön, mert két ember alatt hajtani a gépet még egy „telivér angol* biciklistának is nagy dol­got ad. ° JFürkéMÖ Siemftttel Tiugálték » & jat, hogy hol tűnik fel előttük egy to­rony, vagy hol akadnának egy útszéli korcsmára, a hol legalább borzasztó szom­jukat elolthatnák, de nem láttak se tor­nyot, se korcsmát. De a távolban álló táviró oszlopok hirdették, hogy a Bécs-Budapest közt közlekedő vonatok vágányai vannak ott lerakva, s igy ezen körülmény uj olaj volt a kerékpárosok reményének már csak alig pislogó mécsére. Ugy vélekedtek ugyanis, hogy folyton a vágányok mel­lett haladva, egyszer csak állomáshoz érnek, hol felszállhatnának a vonatra s a fővárosba érve uj gépet vehetnek, a me­lyen tovább folytathatják nagy utjokat. Ugy is tettek, illetve tettek volna, ha most meg az eltört vasparipa darabjait cipelő sváb atyafi föl nem mondja a szol­gálatot, illetőleg letéve a masinát, a fakép­nél nem hagyja a derék sportsmanneket. No ilyenre megint egy biciklista sincs elkészülve, igy nem voltak a mi angolaink sem. Újra kezdték a tanácsko­zást, s már-már a kétségbeesés örvénye előtt állottak, midőn az anyai részről francia származású Par&ons agyában, egy, a maga nemében páratlan ravaszsággal kigondolt eszme szülemlett meg, mely­szerint nem mennek tovább egy lépést sem, hanem bevárják a vonatot s egy kis furfanggal meg is állítják azt. Nagy nehezen elvánszorogtak tehát a sínekig, s Warwick ur darabokra tört gépével lehúzódott a vágányok mellett levő árokba & ott várta a vonat meg­érkezését. Parsons pedig elővéve piros selyem zsebkendőjét, azt föl- s alá lobogtatta és ugy hajtott tovább a sínpár között. A jelzésre, a pár perc múlva arra robogó vonat — természetesen — megáll a nyilt pályán. Az utasok ijedten ugrál­nak ki a kocsikból és sietnek a megállás okát megtudni, A vonatvezető Valóságos oitromnak van kitéve, mindenki kérdé. összes ügyiratok, tervek és szakértői vé­lemény folyó évi december hó 18-ik nap­jától 1894. évi január hó 18-ik napjáig r. t. Pápa városában a polgármesteri hi­vatalban közszemlére kitétetnek. Minderről az érdekeltek hirdetmény utján azzal értesíttetnek, hogy a fent érintett vízimű tekintetében ellenvetései­ket akár a közszemlére való kitétel ideje alatt írásban, akár pedig a tárgyalás al­kalmával szóval, annál is inkább adják elő, mert ellenkező esetben a határozat meghallgatásuk nélkül fog meghozatni. Veszprém, 1893. december hó 9-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán. sekkel halmozza el, ugy hogy az nagy ijedtségében alig tud két szót is szólni. Mig egy másik csoport a különös ruházatú idegent veszi körül, ki bámula­tos flegmával áll a csoport közepén bi­ciklijére támaszkodva és elmondja, mi­szerint egy barátjával együtt indultak el Londonból, hogy mindeddig szerencsével jártak, most azonban eltévesztették az utat, hogy mégis Budapestre juthassanak? célszerűnek tartották a vágányok között haladni, mivel azok biztosan elvezetik őket kijelölt céljukhoz. „Időközben azon­ban — folytatá az angol — barátom hátra maradt s midőn egyszer visszatekintettem, rémülve láttam, mint üti el barátomat karókpárostól együtt a locomotiv. Hihető azonban, hogy a vonat személyzete ezt nem vette észre, mert a vonat a katasz­trófa után még jó ideig haladt tovább, mígnem engem észrevettek s a vonatot megállították. u Ez alatt a helyszínére vánszorgott az elgázoltnak vélt angol is, adva az ártatlant, mintha a locomotiv elütötte volna gépét, de ö csudálatos lélekjelen­léte segélyével megmenekült, mert a ve­szély pillanatában leugrott gépéről és sértetlen maradt, mig a gép darabokra zúzott; minek bizonyságául felmutatta a kezében 'levő ketté tört kormányrudat, féket és néhány Össze-vissza hajtogatott küllőt. „A gép többi része — mint monda — ott van a katasztrófa színhelyén, győződ­jék meg róla táját szemeivel, a ki nem hiszi!" Ilyen kézzel fogható argumentumok előtt kénytelenek voltak meghajolni a MAV. emberei is s a legnagyobb udvari­assággal hívták fel a kerékpárosokat egy I sö osztályú kocsiba, azután megindult a vonat Budapest felé. Az összetört vas-paripa darabjait lepecsételve ugyanezen vonaton szállítot­ták a központba. 6763. 1893. Hirdeíménv. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1893. évi dec. hó 4-én s folytatva tartott ülésében 90437524/93. sz. a. hozott határozatával, a pápa-csornai helyi érdekű vasút kiépí­tésének előmozdítására a 47/891. sz. alatt már megszavazott 58,000 frt törzsrészvé­nyét, 40,000 frt névértékű törzsrészvény megszavazásával 98,000 frtra emelte, és kimondotta, hogy ezen összeget 50 év alatt 5%-os évi annuitás mellett a vár­megyei útalapból fogja törleszteni. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ellene a felebbezés nála 15 nap alatt beadható. Pápa, 1894. január 8. Osváld Dániel polgármester. 6762. 18 93. Hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy Veszprém vármegye, a törvényhatósági közúti szolgálat ellen­őrzése céljából törvényhatósági közúti bizottság létesítése végett szabályrende­letet alkotott. Ezen szabályrendelet a mai naptól kezdve 30 napon át a városházánál a jegyzői hivatalban mindenki által leendő betekinthetés végett közszemlére kitéve van, s a netáni felebbezósek ellene a fenti idő alatt beadhatók. Pápa, 1894. január 8. Osváld Dániel polgármester. _6764. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1893. dec. hó 4-én tartott ülésében 911/25961/93. sz. a. hozott határozatával 1894. január 1-től kezdve a szolgabirák fizetését- 100 írttal felemelte, s ezen többkiadás fedezésére a vármegyei tartalékalap kamatait jelelte ki. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy a netáni felebbezósek az alulírott naptól kezdve 30 napig nála beadhatók. Pápa, 1894. január 8. Osváld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. dr, Darányi Ignác orsz, képv., Czike Lajos esperes, ó szőnyi Körmendy Sándor hedrahelyi —, Antal Gábor ácsi lelkészek és dr. Segesdy Pereuo b.-fnredi kir. járásbíró szerdától péntekig városunkban időztek, hogy a főiskolai igazgatótanács ülés­ben résztvegyenek. A Jókai-jubileumról. Jókai Mór 50 éves irói jubileuma, melyről múlt számunkban is megemlékez­tünk, e hó 5—7-ik napjain Budapesten az egész nemzet részvétele mellett feje­delmi pompával ment végbe. A nemzeti- és népszínház diszélőadá­sai 5-én este, másnap az országos jubi­leumi bizottság által a fővárosi vigadóban rendezett díszülés, a küldöttségek ünnepi üivözlő-szónoklatai, Jókai-n&k gyönyörű \íla,st-beszédei, a fogadóestély, az egyetemi ifjak Opera-bálja, az irodalmi ünnepély 7-én d. u. a vigadóban, hol a nemzeti színház művésznői szavalatán és felolvasásain kí­vül maga Jókai is felolvasta „Álom és élet" c. alkalmi müvét, — mind, de mirjd gyöngy­szemei, felejthetlen fénypontjai voltak a fővárosi nagyszabású Jókai-jubieumi ün­nepnek. Mindezekről bőven és élethűen be­számoltak a fővárosi lapok, mi csak hát városunk ünnepi küldöttségeiről szólunk egyet-mást. Ugy Pápa városa, mint a Pá­pai Jókai-kör küldöttségei résztvettek az összes ünnepségeken, mivel azonban a jubileumi díszülésen, a műsorba felvett, vidéki küldöttségeknek Jókai előtt felvo­nulása elmaradt, a küldöttségek üdvözlő iratűktt; emléktárgyaikat stb, 9gy««ru.en benyújtották, — igy városunk a díszpol­gári oklevelet és a Jókai-kör, díszes tokban elhelyezett meleghangú üdvözletét; A fo­gadó estélyen hosszabb ideig társalgott Jókai Fenyvessy Ferenc, Láng Lajos orsz. képviselőkkel, Horváth Lajos főszolgabíró­val és a pápai küldöttség többi tagjait is pár peréig tartó beszélgetéssel tüntette H MeffyéspiUpöktink a káplánoknak. A jótékonyságban elöljáró veszprémi megyéspüspök, Hornig Karolj báró csak az utóbbi napokban is oly emléket állí­tott önmagának, a melyért diesőífni fog­ják a Bakony szélső tatárától egész a Dráváig. Hornig báró püspök ugyanis nem dikeiózik a kongnia érdekében, de tesz. Közel 3 ezer frt az a teker, a me­lyet önként magára vállalt lelkifiainak legszegényebbjeivel, káplánjaival szemben. Fölemelte egyházmegyéje összes káplán­jainak fizetését kétszáz frtra, s az ebből származó terítet elvállalta egyszer s min­denkorra. Az ily nemes tett magában kordja a — dicséretet A veázprémi egyházmegye területén a követkézé helyeken, a követkéz 5 pót­összegeket utalványozza ki megyéspüspö­künk : Barcs 57 frt, Berzence 57 frt, Bu­zsák 57 frt, Csatár 55 frt, Csehi 57 frt, Csicsó 57 frt, Csóth 19 frt, Csurgó 33 frt­86 kr, Devecser 57 frt, Eaisz 57 frt, Felső­Iszkáz 57 frt, Gógánfa 57 frt, Grynla-Keszi 57 frt, Halimba 57 frt, Igal 62 frt, Kapor­nak 57 frt 50 kr, Karád 57 frt, Káptalanfa 52 frt 50 kr, Kéthely 51 frt 80 kr, Kis­Grörbő 57.frt, Látrány 57 frt, Lengyel­tóthi 62 frt, Lesence Tomaj 57 frt, Mar­cali 44 frt 40 kr, Márkó 24frt20 kr,Merenye 58 frt 20 kr, Mernye 53 frt 30 kr, Nagy­Szöllős 57 frt, ííágocs 57 frt, Nemes-Vid 25 frt .57 kr, ííoszlop 57 frt, Pacsa 57 frt, Pápa-Teszér 13 frt 20 kr; Petend 56 frt, Eendek (Csáb) 57 frt,. Sámson 52 frt, S.­Vásárhely 51 frt 75 kr, Somogyvár 67 frt, Suúr 62 frt, Szegvár 57 frt, Szent-Balázs (Som.) 57 frt, Szent-Balázs (Zal.) 57 frt, Szent-Békála 20 frt, Szent-Grőth 73 frt 82 kr, Szőllös-Györök 48 frt 40 kr, Tab 50 frt 87 kr, Taszár 57 frt, Tóth-Szent­Pál 42 frt, Tóthi (Nemes ós K.) 57 frt, Tőrök-Koppány 37 frt 38 kr, Tüskevár 57 frt, Ugod 67 frt 50 kr, Vaszar 28 frt 50 kr. Városlőd 57 frt 22 kr, Vörs 4? frt 63 kr, Zalabér 49 frt, Zákány 38 frt 40 kr. — A főiskolai igazgató tanács dr. Darányi Ignác és Czike Irijos elnök­lete alatt f. hő 11-éu tartotta ülését Pápán, mely alkalommal több iskolai ügy — igy különösen az építkezés, a képezde s a tanári fizetések rendezésének ügye ke­rült tárgyalás alá. Az építkezésre vonat­kozólag dr. Darányi Ignác jelentette, hogy 13 pályázó jelentkezett, kiknek terveze­tei még az országos mérnök- és építész­egylet előtt vannak, mely azok megbirá­lásával legközelebb készen lesz. A pá­lyázati tervek közt több absolut becsű is van. A tanári fizetések rendezésére vonatkozólag, minthogy erre a főiskola pénzügyei elégtelenek, államsegély igény­bevételét javasolja az igazgató tanács az egyházkerületnek. A képezde ügyében ezattal lényeges intézkedés nem történt, csak. egy bizottság küldetett ki részletes költségvetés elkészítésére. — Egyéb folyó ügyek, mint pl. igazgatói jelentések stb. képezte a gyűlés többi tárgyait. Dr. Da­rányi Ignác pénteken utazott el váro­sunkból. — A mi Jókai-ünnepünk. A pápai Jókai-kör által j. hó 27. és 28-án rendezendő Jókai-estélyekre a készülődések, a zene- és színdarabok próbái javában folynak. Közönségünk érdeklődése is nagy az ünnepi előadások iránt s mar számosan jegyeztettek elő helyeket mindkét estére. Hétfőtől, vagyis holnaptól kezdve a Jókai-körnek nem tagjai is vehetnek jegyeket Kis Tivadar könyvkeres­kedésében, hói még támlás- és zártszékek, ugy erkélyülések (a U-ik sorban) kaphatók. — Kinevezések. Ő felsége az igaz­ságügyi miniszter előterjesztésére Kisfaludy Miklós helybeli aljárásbirót a veszprémi tör­vényszékhez bíróvá, —Makara Iván n. kani­zsai törv8z. aljegyzőt pedig a n. kanizsai já­rásbírósághoz albíróvá nevezte ki. Gratulálunk az előléptetésekhez. — Esküvő. Kerényi Andor, a päpäi járás uj szolgabirája, dr. Kerényi Károly me­gyés főorvosunk derék fia, ma vezeti oltárhoz Budapesten Corzan Avendano Gábornak ai V. ker. r. kath. főgymnázium igazgatójának bájos leányát Élsái. A fiatal pár az esküvő után párnap múlva állandó lakhelyére, Pápára érkezik. Fogadják legszívélyesebb üdvözletün­ket és szerencse-kivánatainkat. — Püspöki körlevél. Hornig Ká­roly báró, veszprémi püspök körlevelében egyszerűen elrendelte a közös pásztorle­vél felolvasását s buzdít -a kath^ nagy gyűlésre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom