Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-03-25
X Megjelenik mi ii de ii vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre koronkíűi rendkívüli számok is adatnak ki. VI». Bérnientetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. i lápnak* szánt közlemények a lap „ szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönnve. '* Előfizetési díjak. X Egy évre 6 frt - Eéí évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. •— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérhen 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési .díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór íiai l 2/ hirlapközvetiűő irqda) küldendők. ^ ( Kossuth Lajos meghalt. 1802-1894 Leesett a mi fejünk koronája .... „Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok; ós heverjetek a porban községnek nagyjai" (Jerem. 25. 34.), mert meghalt a magyarok Mózese. A ki kivezetett bennünket a szolgaság földjéről az igéret földjére, az halt meg. A felhőoszlop, mely békés napjainkban előttünk járdáit, a tűzoszlop, mely megvilágította zivataros éjszakáinkat, az hunyt ki. Büszkeségünk, dicsőségünk, vigasztalásunk .... Napok multak el már ama legszomorúbb éj óta, s még most is ugy sajog szivünk mint abban a percben, a mikor a villám-hordta rémes újság ránk csapott. „Még most is keserűség az én beszédem: mivelhogy a rajtam való csapás felülhaladja az én fohászkodásomat" — .mondja Jób (23. 2.) s mintha a mi szánkra adná a szót. Keserű a mi szivünk is, és nem vigaztalódhatik meg, mert a veszteség nem kárpótolható : Kossuth Lajos halt meg! A század hajnalán születvén, természet törvénye szerint a fogyó századdal el kelle fogyni az ő életének is. De ki gondolt rá, hogy ő is meghalhat, az erős lólekben, a csodás erejű testben ? Tudtuk, hogy halhatatlan, hisz dicsfény vette körül legendaszerü alakját akkor is, midőn még a földön járt. Tudtuk, hogy ól, s ez elég volt nekünk; s a kit rendkívülinek, óriásinak láttunk csupán, nem is jutott eszünkbe, hogy a mi benne elmúló az el is fog múlni. Most, hetek óta rémes tudatában ól'tünk a bizonyosságnak, s még e hetek sem voltak képesek az önmegadás, a megnyugvás állapotába helyezni lelkünket, ós bár tudtuk, hogy a nap kialvóban van, nem voltunk képesek hozzászokni a setótsóg gondolatához. És a mikor bizonyos lett, hogy árvaságra jutottunk, mert meghált a mi édes apánk, elborult lelkünk szemei az eget keresték, s ajkaink a bölcs kesergő fájdalmas szavait rebegték: Mindenestül megvetettél minket Uram! felette igen megharagudtál reánk (Jerem. siralm. 5. 22.) Oh csodás alak, oh nagy idők nagy tanuja! Minden, a mi nemzetünk, államunk életében ebben a században kicsirázott, nőtt, izmosodott, a Te nevedet, a Te szellemedet, a Tó munkádat hordja bélyegül! Te tanítottál járni, Te megállani helyünkön. És velünk voltál, velünk maradtál, nem tudva megválni tőlünk, mert tudtad, hogy nélküled gyengék vagyunk, s támogatásod nélkül, mint az irányt vesztett hajó, ingadozunk. Karjaink alá nyúltál s fentartottál. Elvonultattad szemeid előtt mindazt, a mit a század emberben, eszmében nagyot létre hozott, itthonn és a nagy világban, s most mikor a nagy defileó végére jár, felszállottál a nagyok közé, a kik kortársaid, s az isteni géniuszban osztályos társaid voltak, s a kik elmentek előtted. Majdnem egészen két egyforma részre osztott életednek felét a hazában, felét annak határain kívül élted át, de valamint a mig néped közt laktál, a hazáé volt minden cselekvésed, akkóp azé volt minden perced, szived minden dobbanása a számkivetésben is. Velünk, bennünk, általunk óltól, valamint Veled, Benned, Általad éltünk mi is, Magyarorazag nepe. Mert a mienk voltál egyedül, a népé; nagy urak^ nak, hatalmasoknak nem volt hozzád jussa. És most elmentél .... Beléptél a mi dicsőséges pantheonunkba — ott a magas mennyországban, — a Bocskayak, Bethlenek, ítákóczyak társaságába, a kik egyenes őseid valának sokat szenvedett hazánk történetében. Találkozol Deákkal, Széchenyivel, Telekivel, találkozol vértanúinkkal, találkozol Garibaldival, MazzíniveL s mind a nagyokkal, a kikkel együtt munkáltál hazád igazainak, s az emberiség jogainak nagy munkáján. Onnan nézel le ránk, Te magyar népedre, onnan küldesz áldást a mi tetteinkre! Testi szemeink elöl eltűntél. A glória, a mely eddig is körülvett, fényesebb, erősebb lett, s szemeink előtt áthathatlan. De mi tudjuk, hogy ott vagy benne, osztályosa tovább is bubánatunknak, örömeinknek; nekünk netn haltál meg, mert lelkünkből kiirthatlan a tudat, hogy örökké ól Kossuth Lajosi * Nem izen már többé . . . Nem izen már többé ... a halálcsók rajta; Elnémult örökre az apostol ajka, Nagy szive nem dobban. Kialudt a szent tüz, az a láng kiégett: A mely átragyogva ölelt hazám téged, S többé — fel so lobban! Hát nincs ellenálló senki a halálnak ? A félistenek is parányokra válnak? És por lesz a porból? Hát — egy-e a sorsa gonoszoknak, jóknak?! Nem tarthatá „ Őt íl meg könye millióknak Mely érette csordul ?! Nem jajdul-e fel a setét kétely itten: Hogy hol az irgalomatyja? van-e Isten? Ki ily sebet üthet: Melyre (xileádnak nincsen balzsam-írja! A mig e nép ezt a földet lakja, birja; Mig itt egy sziv lüktet . . De ne, ne kutassa ezt a véges elme; — Bár mint marcangolja fájdalom keserve — Az istenség titkát . . Ki születik: meghal, öröktörvény marad; Hisz a messiások a bürökpoharat Egyenkint kiitták . . Itta . . itta iŐ« is! számüz'ötten,messze; — Keményei szétdúlt omladékin veszve — E kehelyt fenékig . . . Nem mutat ily héroszt a héthalmu Bómá! Legendák meséln'ék majdan egykor róla; ß vajh ! hisznek-é nékik ?! Sírj, zokogj magyar- DÓp! méltó a te gyászod': Ha az álnok kígyó feléd csuszva-mászott; „,Ő U ' Tölt élted őre! Setét éjjeledben vezérlő tűzoszlop, Melynek sugarától a homály eloszlott, S fény gyúlt a tetőre! Távol zajgó keble a nagy Adriának Hulló, könyeidtől nem Mába árad, Elborulva köddé: Kárpát büszke tölgye meging, mint a nádszál, Hirt hozó galambra mindhiába vársz már: Nem izen már többé . . . .! Soós Lajos. A nemzeti gyász városunkban. Kossuth Lajos nagy hazánkfia halálának hire csak szerdán reggel érkezett városunkba; ós bár a fővárosi Lapok tudósításai Kossuth súlyos betegségéről naponként komolyabbak ós aggasztóbbak lettek, minek folytán minden pillanatban várni lehetett a nagy katasztrófa bekövetkezését: a lesújtó halálhír mégis általános megdöbbenést keltett városunkban. Az első táviratok, Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőnek, lapunk tulajdohosának táviratai voltak, melyek a Kaszinó, a Polgári kör s a Lloydhoz érkeztek" és tudatták a szomorú valót, hogy: Kossuth Lajos kedden (március hó 20-án) éjjeli tizenegy óra előtt pár perccel meghált Túrinban. A szomorú valónak tudata általánossá tetté a fájdalmat, a gyászt városunk" összes lakosságának keblében. A köz- és magánépületékre azonnal kitűzték a gyászlobogókat, melyek' városunk utcáinak is szomorú képet kölcsönöztek. G-yászlobogók lengenek a megye- és városházán, az ág. evang. templom tornyáról, az ev. ref. lelkószlakról, a ref. főiskola' és g'ymnásiúm, á szent Benedekrend gymnasiumáról, a kath. elemi iskoláról, a pjlg: leányiskoláról, az izf. hitközség hivatalos helyiségéről és iskoláiról, a takarékpénztár, Kaszinó, Polgári kör, Lloyd társulat, a keresk. és iparos ifj. önképzőkör helyiségeiről, az egyletek elnökeinek lakhelyéről és számtalan magán házról. A kereskedők kirakatai is Kossuthnak fátyollal bevont arckép évei vannak ellátva. Az őszinte gyász jeléül minden zenét beszüntettek és a hirdetett mulatságokat is bizonytalan időre elhalasztották. Pápa város részvéte. — Városi rendkívüli közgyűlés. —: Kettős városunk gyásza, mert nemcsak a nagy hazafit, hanem városunk díszpolgárát is gyászoljuk az elhunyt nagy férfiúban. Tarosunk képviselőtestülete, hogy Kossuth Lajos emléke iránt érzett mély kegyeletének, igaz hálájának ós rajongó tiszteletének adóját lerójja, hogy a nemzeti gyász felett osztatlan fájdalmának, mély részvétének kifejezést adjon és hogy a temetésen való részvét módozatait megállapítsa, rendkívüli közgyűlést tartott csütörtökön, március hó 22-ón d. u. 3 órakor. Egészen megtelt a városház nagyterme városi képviselőkkel, kik állva hallgatták végig Szakoly Ignác h. polgármester beszédét, midőn ő a.gyűlést megnyitván, Kossuth Lajosnak, a nagy magyarnak, Pápa városa díszpolgárának gyászos elhunytát .fájdalomtelt szívvel tudatta, ós felkérté a közgyűlést, hogy a városhoz méltóan intézkedjék a nemzet nagy halottja és valósunk díszpolgára iránt érzett kegyeletének nyilvánítása tekintetében. _ A h. polgármester Gyurátz Ferenc városi képviselőnek adta át a szót ezután, ki megható szavakban adott kifejezést legmélyebben érzett hazafiúi fájdalmunknak a megmérhetíen gyász •felett, Kossuth Lajos érdemeit — úgymond — nem szükséges aposztrofálnom, hiszen ő mint a jellem, széliem, erkölcsi nagyság mintaképe, a nemzőt, a világtörténelem lapjainak kimagasló fénypontja. Pápa városa, melynek as elhunyt díszpolgára volt, kegyeletét, igaz, rendithetlen tiszteletét a nagy halott iránt midőn kifejezésre óhajtja juttatni: szomorú honfiúi kötelességnek tesz eleget. Ezen szavakkal bevégezve beszédét a következő indítványt terjesztette elő: Mondja ki Pápa város közönsége: 1. hogy Kossuth, Lajos nagy hazánkfiának és Pápa város díszpolgárának gyászos elhunyta felett mély fájdalmának: ad kifejezést ós hogy a haza felszabadítása körül szerzett halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. 2. A gyászoló családhoz részvét-nyilatkozatot intéz táviratilag. 3. A ravatalra gyászkoszorut küld, illetve helyez. 4. A gyászszertartáson, ha ez Budapesten megy végbe, küldöttségileg részt vesz. A küldöttség 12 tagból álljon, kiket a városi-tanács kér fel. 5. Kossuth Lajos emlékére Pápán tartandó gyászünnepólyeken testületileg részt vesz. 6. Kossuth Lajos emlékére Budapesten felállítandó Kossuth-szobor költségeihez 200frttal járul. A közgyűlés Q-yurátz Ferenc indítványát pontról-pontra helyeslések közben egyhangúlag elfogadta, mivel a közgyűlés véget ért, Városunk részvéttávirata. A március hó 22-iki közgyűlésből a város h. polgármestere Pápa város közönsége nevében Kossuth Lajos családjához Turinba a következő részvétsürgönyt küldte: „Kossuth Eerenc Turin. Via dei Mille 22. Pápa város képviselőtestülete, Kossuth Lajosnak, hazánk nagy fia ós városunk díszpolgárának elhunyta alkalmával a mólyen sújtott család gyászában és keservében mély. részvéttel osztozik. Pápa város képviselőtestületének mai napon tartott rendkívüli közgyűléséből, a varos közönsége nevében Szokoly Igaáo h* polgármester." Mai giátnunkhoB fél tv melléklet vau csatolva,
