Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-02-04

XXI. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1894. február 4. Ä ., Megjelenik nti iid e Ii v. a s.á r. u a p. Közérdekű siirgőa közlésekre iíüi«UlfhH' rend ki v iÜr SEíliítok: is . adatnak ki. Bórrneritetlen Ve vélek, . csak ismert Rezektől fogadtatnak el. "Kázíratoi nem áldatnák Viasza. &t*pn$? szint kez-le nxó ny e'k a lap­mit szerkesztőségéhez! (Jókai Mor "'. utcza. 969, sz.) küldendők. PAPA] LM Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - jél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám. ár a 15 kr. Hirdetések Egyhasábos per.itsor térfogata után. 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Páfra város hátóságának Ä löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A legszebb auspiciumok közt indult meg a Jókai-kör. Egész; helyesen lett egyik hivatalos felköszöntőben jelezve, hogy a társadalomnak nemcsak kenyérre, de mi az élet terhét elviselhetővé teszi: szóra­kozásra, művelődésre, szellemi élvezetre van szüksége. A növény is a földből ós a napsugárból ól. Ilyén szükséges napunk nekünk a Jőkai-kör. Már a megalakulás is a nyáron em­lékezetes ünnep volt. Akkor Komócsy ós Kiss József maguké jöttek el A szomszéd győri hirlapirókkal a kerösztelésre. S most mikor a kör az első két estélyét adja, csak a legnagyobb elismerés hangján Ír­hatunk a kör szép megnyitó előadásai­ról, melyeket valóban bátran ós móltón neveztek el díszelőadásoknak. Ezek elsejéről már rószletesen refe­ráltunk. A szinház a szó legszorosabb értelmében zsúfolva volt. Ily alkalomkor látjuk csak azt, mit máskor alig hiszünk el, hogy milyen kicsiny a mi szép kis szinhúzunk". Ha mégegyszer annyi páholy lett volna is, az mind elkelt volna. Na­gyon sok uri család, főleg a vidékről hiába keresett helyet, az már mind el­fogyott. A jegy kiosztásánál több sajná­latos tévedés törtónt. -Régi ós rendes színházlátogatók — félreértések követ­keztében — nem kaphatták meg rendes páholyaikat? Ezen a jövőre okvetlen'se­gíteni kell, s mint halljuk, a Jókai-kör elnöksége intézkedett, "hogy jövőre a he­lyek darusításánál bizonyos, tévedést kikerülő, rendszer állapíttassák meg. Ez annyival is inkább szükséges, mert már •nem sokára ingyenes előadások is lesznek, a melyen AJ" Jókaí-kör tagjai minden .belépti ár'nélkül jelenhetnek meg. Fel­hívjuk tehát es okból is városunk értel­miségét, hogy — kik ezt még nem "tet­ték, — iratkozzanak be mielőbb A Jókai­körbe. A kör olVckis évi tagdijat állapított meg, (egész évre csak 2 frt!) hogy ez irányban semmi kifogás nem tehető. De az valóban erős kifogás alá esnék, ha Pápa város művelt közönségéből csak egy is akadna, a ki nein volna tagja a Jókai-körnek. Ezt csak maga bánná meg legjobban. Az a két estély megmutatta: mire képes a Jókai-kör. Bizalommal nézünk a toYábbi működés elé. Nagy elismerés illeti meg a két fáradhatlan elnöknőt Szirmaynó és Lati­novitsnó úrnőket; a többi derék részt­vevőket és rendezőket. Olyan estólyek mint a min'apiak, a legkényesebb ízlést is kielégíthették. Helyes gondolat volt a Jókai-körtől, hogy premierekről, még pedig helybeli szerzőktől gondoskodott. Egy uj vigjátó­kot -ós egy uj magyar nyitányt hallottunk kitűnő előadásokban. Nagyon szép volt a bájos Virágnégyes; nagyon érdekesek a magán szereplők, s kiket elsőnek kell vala felemlítenünk: — Komócsy, Szi­lágyiné Bárdossy Ilona, Aggházy Károly illüstris vendégeink fellépte! A pápai szellemi élet motorja lesz a Jókai-kör. E körül látjuk csoportosítva városunk uri hölgyeit s művelt közön­ségét. Az a fényes bankett is, melyen urihölgyeink a férfiakkal együtt reszt­vettek, a legszebb példája marad min­denkor egy város finom érzékének, mű­velődési egységének ós társadalmi ösz­sze tartósságának. Üdvözöljük a Jókai-kört és tagjait! Felhívás. Alójirottak mint Veszprémin egye -gazdasági egyesületének kiküldött "bizottsági tagjai, a Pápárí .jtétesitendó cukorgyár ügyben folyó 1894. jan. hó 27-én nagygyűlést tartottunk, Pápa és vidéke számos "birtokosa, s nagy gazdaközönsóge megjelenése •és élénk érdeklődése mellett. A nagygyűlés egy cukorgyárnak Pápán, mint legalkalmasabb "köz­ponton felállítását, Pápa ós nagy­vidéke részére hasznosnak, szüksé­gesnek és kivihetőnek ^ll^pitotta meg. Ennek folytán megbízta ^nagy­gyűlés alólirottakat, hogy mindenek­előtt a cukorrépa szükséges meny nyisógbeni termelésének biztosítása végett hívja fel a Pápa és vidékén lakó gazdaközönséget: jegyezze be mindenki a kibocsátott aláírási ivekre : mekkora területet fordíthat cukor­répa termelésre. Azután, ha ezen uton azon te­•rület össze jön, mely egy cukorgyár folytonos üzemben tartására elég répát szolgáltat: tegye magát érint­kezésbe a kínálkozó pónzerőkkel, kik azután ezen biztos alapon készek leendenok Pápán, mint alkalmas köz­ponton cukorgyárat felállítani. Felhívjuk tehát az igen tisztelt érdeklődő gazdaközönséget, méltóz­tassék az aláírási iveket a nagy ós kis termelőknek minél nagyobb számban aláírni, hogy igy a szük­séges répaterület minél előbb biz­tosítva legyen, mert ez az egye­düli alap, a nékünk gazdáknak annyi hasznot hozó, óhajtott cukorgyár fel­állithatására. Mert ha ezen egy cu­korgyár működésére elég répát termő földterület aláírás utján nem bizto­síttatik, a cukorgyárnak Pápája fel­állítása lehetetlenné vált. Jónak látjuk különösen a kis­birtokosokat figyelmeztetni, hogy a cukorrépa termelésére szánt terület bármilyen kicsiny is lehet, csak az köttetik ki, hogy egy aláírásiiven -a felajánlott tér 1000 négyszög ölnél kevesebb nem lehet. Több kisbirto­kos összeállva .ezenjrópatermő helyet ikönnyen biztosíthatja. A rópatermő­hély nagyságát • azért állapítottuk meg ily tág szabadsággal, hogy mó­dot akartunk nyújtani a kisbirtoko­soknak arra, miszerint ók is részesül­hessenek a cukorrépa termelés nagy .előnyeiben. Az aláírási iveket a mi­dón esennel bizalommal kibocsát)uk, azoknak beküldését folyó 1894. febr­hó 28-ig Pápára, a bizottság jegy­zője: KörmendyBóla ur címére kér­jük ajánlott leyólben. A mennyiben •^gy 63 községek elöljárói azt óhaj­TÁ R C A. Apró hirdetések. "Mihez rég Isten kelle, most Elég egy annonce pár sora: . Ámor helyett a párokat A hitlap adja össze ma. Nősülni e.„szokott uton" Biztosan és gyorsan lehet: Azért dicsérem én nagyon Az apróhirdetéseket. Egymást nem ismerik • ma még 'S holnap már gyürüt váltanak; Egy hétre ra, vágy tán előbb, Oltár elébe állanak. "Nem* azt 1 kérdik: -jjíweretsi-e ?* ina, Betti „mitiiApss vájj, -jhany ezerét?" Ezért, dicsérem • én. nagyon Az apró hirdetéseket-. ' Igaz," hogy néha be-'hém^t 'Az'4gy''^ó^ÖTT' :, Hy)ilen^tálan; * Be, tudjuk, ? válni ,\nenr; nehéz Erdélyben • ÉS —i egyáltalán; ' S hirdetve biztosan.találsz Üj nqVel ujabb ezreket: ^Ezért í, 'd5c8érem" én'nágyón ^'«pro'Kirae'TESEKET. Sa jó tnyir és férj uram Nyög Bzálmaözvegység alatt, Egy'kls^ annohcé-al w rendéí(én 'Efóíí'iiBgy,"terhes gondokat, Egy • más&'iwaliiurösrogyet: Kiért dicsérem.én nagyon A> apró cirdetiiiket, Talentümos, -szép, ifjú lány Erez magában hivatást, •De nem képes fizetni ő Az énekmestert s többi mást. Hirdet segy lelkes öreg ur Ad néki szép előleget: .Ezért dicsérem én nagyon Az apró hirdetéseket. Titkárt keres egy.„gróf' deokér Kétszáz forintnyi foglalót, S akad nem egy, ki. küld .neki, Mert .igér minden földi jót. Néhány forinthoz igy jut ő, Az ál-gróf ur, s old kereket: Ezért dicsérem én nagyon Az apró hirdetéseket. -.Szeretne irni, persze hogy „Önzetlenül" egy ifjú nő, Es szellemes-levelezést •-— Unalmat űzni — keres 5 J Hirdet s talál és ir, és ir — Egy uj Sévigné.— : iveket í .Ezért dicsérem én nagyon • Az apró hirdetéseket. Világot látni készül egy Dúsgazdag ur s nincs senkié; .Igy induljon, magában ő ; Külországok veszélyibe ? flirdet S;,talál, habár gyöngéd, De elszánt, ,hű. kíséretet: Ezért.dicsérem én nagyon Az apró hirdetéseket •Ne azt' betlizd'hit, hogy mit ir Belső hasábjain lapbd, De higyj nekem, hü tükör ez S Olvasd a hátulsó lapot J Ismerni igy fogod m«g a Modem világi életet S dicsérni ugy, mint én teszem: Az apró hirdetéseket. Ujváry Béla. A .magyar kultúra haladása. — A >Pallas Lexikona. < — Élénk emlékezetemben vannak még a hatvanas évek előlapjainak ama képei, a melyekben a cseh és német hivatal­nokok hazavándorlása volt ábrázolva. Egy útmutató fa, mely a magyar határból ki­szolgáló útirányt mutatta, ráirva Bécs -vagy Csaszlau és hosszú sora a rokkant cüinderü, félretaposott kalucsniban járó civilizátoroknak, a kik batyuval a hátu­kon, ókulával az orrukon, a visszás ér­zelmek kifejezésével arcukon, repülő frakk­szárnynyal indultak vándorútra, oda, a honnan minket boldogitani ide sereglet. tök. A menet alá irva parodisztikus cél­zással a régi vers: »Mar siess hazadba vissza, vert seregem U Ma már jóformán elmúlt amaz idők , keserűsége.',.Kevés szív dobog még, aki azt a öivilizátori sáskajárást a saját sze­mével nézte végig. Uj nemzedékek tolong­nák az élet versenyében, legalább is ötven évesnek- kell az embernek lennie, hogy 'elmondhassa: láttam legalább ama rövid, de keserű kornak a maradékait. Jókai Mór egy-két regényében törekvései, ér­zületei, félszegségei, alakjai, könyfakasztó furcsaságai és hahotát keltő komolyságai fel vannak irva a halhatatlanság számára* Csodálatos dolog volt ez nagyon. Mert ama furosa had, néha nagyon is sze­dett-vedett népség, mégis egészben a nyttgati oivilisáoió magasságán éa vele tanák, hogy a termelés biztosítási ivek miuól sikeresebb aláirathatása végett alólirt bizottság kiküldöttjei személyesen is megjelenjenek: azt készséggel teljesítjük. Kelt Pápán, 1894. jan. hó. 28. Körmendy. Béla, Ihász Lajos, jegyző. a nagygyűlés elnöke. Dr. Femjvessy Ferenc, Barthalos István, Weber Rezső, Walla Gyula, Berger Gábor, bizottsági tagok. A villamos világítás kérdéséhez. E lapok január 21-iki számában ki­fejtett álláspontomat dr. Antal Gréza urnák e lap 28-iki cikke dacára is fentartom ós erre még egyszer ki kell terjeszkednem, mert az utóbbiban tett számításból látom, hogy cikkemet a t. cikkíró ur részben tévesen magyarázta. En ugyanis számításba vettem, hogy a dohánygyár, az államvasutak és a lak­tanya világításra a honvédelmi ministerium velünk szerződnek és ha ezenkívül még 800—1000 láng fog a városban magánosok által jegyeztetni — mit a magánosok csak évek múlva, vagy általában nem fognak megtenni — meg ez esetben sem alakul­hat meg a részvénytársaság az általam már előa-Jott okokból, tökéje kockáztatása nélkül. Egészen külön pontban, — hol más­ról beszéltem, — említettem, mikép 8% nem sok számítási alapul, mivel tervünk az, hogy a részvényeket Pápa város la­kosai és főleg a város jegyezzék, a mit tehát egyrészről elvesztenek a vámon, azt megnyerik a réven, másrészről csak ez fogja a közönséget a részvényjegyzésre — melynél Pápa városnak elsőbbsége lesz — rábírni. Téves a cikk annyiban, hogy én 800 lámpa, jegyzésénél 8% tiszta jövedelemre számitok, mivel én kiemeltem, hogy a magánosok változnak, lemondanak ós igy ezekre — még ha 800—1000 lámpát jegyez­nek is, — alapítani nem lehet; de ha a város a világításra szerződik, tekintve, hogy az állami intézetekre bizton számit­hatunk ós más városokban" a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a magánosok, ha nem egyszerre is, de lassan-lassan — habár váltakozva — néhány év múlva mégis szaporodnak, a mint a város ós az állami intezetek velünk szerződtek, a részvény­társaság megalakul, mivel a magánosok­nál a lámpaszám nem annyira lényeges, miután ezek átlag úgyis csak igen kevés égési órát vesznek tényleg igénybe ós végre tény az is, hogy okvetlen lesznek magánosok, kik a villamos világítást igénybe veszik. Rámutattam, hogy részvényjegyzés­sel a városnak a villamos világítás igen kevéssel kerül többjébe, valamivel többet pedig a t. cikkíró ur is hajlandó a jobb világításért áldozni. Ha már most figyelembe vesszük, mikép a legutóbbi évben megépítettük a városházán a fogyasztási ós vámkezelési hivatal helyiségeit, a járványkórházat és adtunk a collegiurn segélyhez, a regale­kamaton kívül a városi pótlókból 8972 frt 11 krt, ezen évben felemeltetett a hit­községeknek iskolai célokra adandó se­gélye — melyet a törvény 5%-ban állapit meg — 15%-ra ós ennek dacára a községi pótlék csak 3-6%-kal emelkedett, ugy kétségtelen, mikép a villamos világítást, midőn az építkezések és collegiurn segélyre fizetett 17511 frt 76 kr kiadás elmarad — ós a regalekamat is a folyó kiadások fe­dezetére fordítható — a város az általam jelzett módon bátran bevezettetheti serre szerződhet a nélkül, hogy a községi pót­lókot felemelje; sőt kell, hogy helyes ke­zelés és részvényjegyzés mellett a város ezen világításra nézve ugy szerződjön, mikép ez neki semmiféle több kiadást ne okozzon és mégis szépen ós jól legyen világítva. Kétségtelen tehát, hogyha ha­ladni ós városunkat emelni akarjuk, ugy ezen téren sem szabad az ujabb vívmá­nyoktól visszariadnunk. Végül még egy tévedését kell helyre­igazitanom igen t. barátomnak. En és még néhány bizottsági tag Weisz cég ajánlatát csak ugy lettünk volna hajlan­dók elfogadni, ha ez ajánlatát 75%-kal felemeli, mivel a tanácsbeliek egy része félt a házikezelóstől, azonban ezen véle­ményünket a bizottság döntő határozata folytán a vállalkozóval nem is közöltük. Steinberger Lipót. Jókai-ünnepély. — Jan. 27 és 28. — Mult hó 27-én ós 28-án örökre feledhetlen ünnepélyeknek voltunk szem­tanúi városunkban. Nemzetünk lánglelkü iróját, kinek szellemi fejlődésében itt tartózkodásának is van része, ünnepelte városunk közönsége. A » Jókai-kör «-nek közösségben élő vezérelmék törekvéseinek vala á munkás csapata. Igaz az is, hogy egyben-másban nem is tettek mást, mint­hogy : végrehajtották a dicső 18á8 vív­mányait, részben a szellemét. De gyűlö­letesnek, de veszendőnek, balsikerünek kellett lennie minden szándékuknak és cselekedetüknek, mert a civilizációért, a melylyel rendelkeztek s a melyet kínál­tak, cserébe kérték államiságunkat, sza­badságunkat, nemzeti jellegünket. Azaz, hogy kérték? Dehogy kérték, sőt inkább vették kéretlen, erőszakosan. Ha mostan ismételve, meg ismételve látjuk, mily elragadó lelkessóggel lehet alkalmatos időben nagy reformokat prok­lamálni, de hogy mily konvulziókkal, mily bouyadalmakkal jár -gyakran a legüdvö­sebb reformnak is átültetése a más csa­páshoz törődött eleven életbe : kihámoz­hatjuk könnyen azt az igazságot, hogy az elnyoniiis korszaka is tudott becses szolgálatokat.tenni a nemzet fejlődésének, .azonkívül is, hogy míg zsákmányul be­vert cilindert, sovány batyut, lyukas sár­cipőt és viseltes Bakh-huszár-egyenruhát vitt magával a kivonulók serege, addig ide elementáris erővel egretörö reményt, megifjult életkedvet, tüzet ós lelkesedóst hagyott, mint. vetésének ós munkálkodá­sának eredményét. Ma, mikor e visszaemlékezést pa­pírra vetem, egy másik, ha lehet, még a réginél is furcsább társaság kivonulását látom a, háromszínű határon át. Nem ütött-kopott alakok torzított képe, hanem siimmetrikjis, szépen díszített, itt-ott 'ara­nyozott külsejű vaskos legények, bicegő .járással, hosszú sorban. Ezek is a civili­siöió apostolai nálunk. Becses a tartalmuki tele hasznos ismerettel, tudományos vi­lágossággal. Nincsen is irántuk ellensé­ges szándékunk, nem kérik államiságunkat, nem kérik alkotmányunkat, nem kérik szabadságunkat cserébe azért, a mit ad­nak. De sőt alkalmasak arra, mint min­den terjesztője a civilizációnak, hogy bennünket becses kincseink megvédelme­zósóre még jobban fölfegyverezzenek. És ha ón mégis a belső öröm és a lelkesedós nem közönséges mértékével nézem e ván­dormadarak elvonulását tőlünk, annak igen nagy oka van, a föoka pedig az a megnyugtató érzés, hogy immár feles­legessé van téve további ittmaradásuk. És kik, ós mik e kivonuló vándor­madarak, kérdi az olvasó. Felelem: könyvek; felelem: lexiko­nok ; felelem : német könyvek; könyvek, melyeket konverzacionsz-lexikonoknak ne­vezünk, a régiek ismeretek tárának mon­dották. A minap olvastam egy hirdetést a Budapesti Hírlapban, melyben az állt, hogy a Pallas nevű irodalmi társaság hajlandó minden létező ilyetén ismeretek könyvét becserélni az ö kiadásában meg­jelenő vállalatért és az idegen könyveket, mint magát hirdetésében kifejezte: ki­szállítani a határon. E vállalat sikeréhez ós ahhoz, hogy komoly emberek pártol­hassák, egy dolog föltótlenül szükséges : az, hogy a Pallas könyve oly teljes és szavahihető legyen, hogy a német válla­latokat, akár a Brokkhaust, akár a Me­yert,- pótolhassa. Nekem mindjárt lett volna kedvem, a mint a kérdéses hirde­tést olvastam, ezt a cikkelyt megírni. De előbb tisztába kellett jönnöm efofel tétellel Összehasonlítás utján, mert ha nem tehetek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom