Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-02-04

ez ünnepélyességek rendezése volt elsS szereplése s a bemutatás mondhatjuk impozáns volt. Az alábbiakban számolunk be az ünnepélj- egyes mozzanatairól. Díszelőadások. A díszelőadások miisorozatát nmlt számunkban közöltük; itt legyen elég hivatott kezekből ezeknek irodalmi és zenei részéről a "következőkben megemlékeznünk : A Jókaihoz irt ódát maga a derék szerző, Komócsy József, hogy teljesen átérezve szavalta ej, ezt említeni is fölösleges. A díszes koszorú, a mivel a kedves vendéget megtisztelte a Jókai-kör, egyaránt megillette a kitűnő költőt és a kitűnő szavalót. A közönség annyira el volt ragadtatva,, hogy rákezdett újrázni. Hibának ez - nem volt hiba, de persze hiába volt. Ugyancsak Komócsy, a Petőfi-társaság alelnöke ujabb verseiből négy igen kedves darabot szavalt az estély kitűnő sikerének biztosítására és a műértő s épp ezért hálás _ közönség nagy gyönyörűségére. Szépen sorakozik az eddig előadotttakhoz Hannos Zoltán, a Jókai-kör irodalmi szakosztálya előadójának „A nősülő férj" cimü eredeti vígjátéka 1 felvonásban. Kissé feltűnő, hogy egy igen komoly megjelenésű, napról-napra rideg számokkal foglalkozó egyén vígjátékon törje a fejét. De hát — már hiába — igy van! Azaz hogy, dehogy! Ha törni kellett volna a fejét: bele se fogott volna; de ha belefogott volna is, nem sikerült volna ily kiválóan. Ez a vígjáték pedig kiválóan sikerült. De nemcsak a szerző —, a szereplök is kitettek magukért. A ministeri fogalmazó neje Zolna (Hanauer Sarolta úrhölgy) mintha mindennapos volna a színpadon oly természetesen, könnyedén mozgott; oly biztosan, j ól érezte magát. Igen kellemes csengő hangja mindig jól festett, arcjátéka mindig talált . . . Marcsa szobaleány (Harmos Etelka úrhölgy) ugyancsak tüzrölpattant teremtés volt. Kár, hogy kevésszer kellett magát mutatnia . . . Tósoki, miniszteri fogalmazó (Varga Rezső) élénken alakította a türelmetlen, aggódva reménykedő irót ós a gyöngéd férjet . . . Bordács orvos (Kis Tivadar) oly ügyesen oldotta meg feladatát, hogyha otthonában oly ügyesen nem forgolódnék, mint a hogy tényleg forgolódik: azt tanácsolnám neki, csapjon fel Thália állandó papjának. Őszintén gratulálunk szerzőnek és szereplöknek. Barthalos Olga úrhölgy Mikszáth Kálmánnak Jókairól irt csevegését kitűnően színezve, feszült figyelem közt olvasta fel. Nagy G-ábriella úrhölgy Jókainak „Holt költő szerelme" c. költeményét nagy tetszés közt szavalta. Hangja, hanghordozása kitüuö; alakítása mesteri. A szorosan összefüggő két igen élvezetes estének csattanó, felejthetetlen záradóka a virágnégyes. Ugyan mit mondjak erről ? Talán külön jellemezzem a jelmezes gyönyörű virágokat és a röpködő lepkéket? Talán mondjam, hogy milyen leleményesen választotta meg egyik is, másik is a jelmezét? Nem; ezt nem tehetem. Hisz ekkor mindegyikről egy-egy lapot kellene irnom. Azt hiszem elég ós igen praktikus lesz csak ennyit mondanom : egyik szebb és kedvesebb volt a másiknál! Igy a közönséggel is meg a szereplökkel is biztosan megegyezem, mert .ki-ki azt tartja „egyik"-nek, a kit akar. Nekem mind igen szép volt! * * A zenei részt zenekari dolgok, magán ének és zongora tették. Szilágyiné Bárdossy Ilona urnö a m. kir. operaház előkelő tagja énekelte Ardit n

L' estasi" valse brillante-ját, gyönyörű koloraturával, pergő futamokkal, gyöngyöző trilákkal; a közönség elragadtatásának szűnni nem akaró tapsban nyilvánulása többszöri ismétlésre készti a művésznőt. Szentirmaynak egy pár uj népdalával kedveskedett végül, a rendezőség pedig viszonzásul .két szép babérkoszorúval lepte meg a művésznőt. Aggházy Károly sokkal ismertebb országszerte, semhogy művészetéről uj dolgot mondhatnánk. Értelmes felfogás, inspiratióval teljes előadás, bevégzett technika jellemzik művészetét. Eddig a vendégek szereplése. Helybeliek négy számban voltak szereplők a színlap szerint, valósággal csak háromban (a melodráma kísérete hirtelen jött betegség miatt elmaradt) Kis József helybeli zongora tanár Liszt XII. Rhapszodiáját adta elő művészi kivitelben. A műkedvelők zenekara első estén Erkel „Hunyady László" operájának nyitányát Vid Károly sikerült átiratában ós vezetése mellett, 2-ik bstón pedig Gáthy Zoltán főiskolai zenetanárnak ez alkalomra készült (III-ik) „Magyamyitány"-át adta elő szerző személyes vezetése mellett. Örömmel jegyezzük meg, hogy műkedvelőink derék munkát végeztek a két nagyszabású classikus műnek precis előadásával. Különösen ki kell emelnünk Schulcz V. tanárt, ki főkép a „Magyar Nyitány

u-ban gyönyörű dolgokat produkált cellóján. A szereplők különben következők voltak: Kiss Vilma úrhölgy és Kis József zongora ; Hannig Gyula: harmónium. I-sö hegodü: Kramaszta Imre, Kemény Béla, Steiner Kornél, Steiner Hugó ; Il-ik hegedű: Krancsák József, Kácz Elemér, Vermes Lajos ; viola: Tschepen Alajos, Kakas l^erenc; celló: Schulcz Vendel; contrabass: Braun Pái ; karnagy: Vid Károly ós Gáthy Zoltán. Megjegyzésünk, inkább óhsjtásunk e két este kedves emlékével kapcsolatban az, hogy műkedvelőink minél többször részeltetnék városuuk műpártoló közönségét hasonló élvezetben; s főkép a nagy ritkaságok közé tartozó eredeti classikus szerzemények minél inkább képeznék művészi ambitiójukat. Említésre méltó a budapesti vendég művészek nyilatkozata, kik mig egyfelől a zenekart kisvárosban ritkán hallható jónak találták, másfelől a „Magyar Nyitány" szerzőjének azzal gratuláltak, miszerint óhajtandó volna, hogy a fővárosi közönség is megismerkedjék szerzeményeivel. A „Jókai-utcán." A városháza már d. u. 2 órakor igen mozgalmas képet nyújtott. Taracklövósek jelezték a gyülekezés idejét s a szép vasárnap délutánnak bizonyára része volt abban, hogy a városházát már fél három felé mintegy másfélezer ember vette körül. Három-negyed háromra megérkeztek a polgári iskola növendékei; kiknek adakozásából egy gyönyörű koszorú széles szalagokkal volt a táblára elhelyezendő. Pont három órakor megindult zene kiséret és zászlók lobogása mellett a menet, melyben a képviselőtestület a polgármesterrel élén, majdnem teljes számban volt képviselve. A jelző tábla az özv. Blumnó tulajdonát képező emeletes házra szegeztetett föl. A ház előtt a főiskolai énekkar énekelte el a „Szózata-ót, majd ezután Lamperth Lajos városi főjegyző lépett az emelvényre s a következő beszédet monda: „Mélyen tisztelt Közönség! A mult év közepe táján, midőn szárnyra kelt a hir, hogy Jókai Mór, nemzetünk legnagyobb élő költője 50 éves irói működésének jubileumát megünnepelai fogja, a lelkesedós lángja tört ki minden magyar kebelből, megadni a tisztaletet annak, a kit mindenki tisztel, hódolni annak, kinek a fél világ hódol, szeretettel halmozni el azt, a kit a haza büszkén vall fiának. Versenyre kelve siettek nemzetünk j obbj ai, palotáktól kezdve kunyhókig tiszteletük, hódolatuk ós szeretetük adóját leróni azon férfiú iránt, ki nemzetének az elnyomatás napjaiban vigasztalója volt, azon férfin iránt, ki a legnemesebb versenyben, a népek szellemi haladásának versenyében, irói inüküdósóvel a külföld elismerését, tiszteletét nemzetének megszerezte; azon férfiú iránt, kinek nevét büszkeséggel veszi ajkára majd az utolsó magyar is. Mert mint a keltő róla igen találóan és szépen irja: „0 a magyarfaj örök dicsősége Ö halhatatlan nemzete szivében." Hogy e nemes versenyben Pápa városa, mely az ő lángelméjének egyik nevelő fészke volt, tótlenül nem maradhatott, azt mindenki természetesnek fogja találni. Be természetesnek fogja találni azon lelkesedóst is, mely városi képviselőtestületünkben felhangzott akkor, a midőn őt a nagyférfiut egyhangúlag városunk díszpolgárává megválasztotta, s ezen utca részt, melyben nagynevű költőnk lakott, a Fehérlő vendéglőtől kezdve a Csóka fogadóig az ö nevéről Jókai Mór utcának nevezni elhatározta." Ezután az ünnepély programmjához képest a városi közgyűlésnek ide vonatkozó határozatát felolvasta s ezen határozatot kihirdetettnek nyilvánította. Utána Gyurátz Ferenc lépett az emelvényre s a következő szép beszédet mondotta : „Tisztelt Közönség! Mint az igen tisztelt városi főjegyző úrtól szerencsések valánk hallani: Pápa városa képviselői közgyűlésen egyhangúlag hozott határozatával az által is kifejezte tiszteletét az élő magyar irók fejedelme: Jókai iránt, hogy a város ezen részét Jókai-utcának nevezte el. E határozatnak megvalósítása, az elnevező lap leleplezése az ugyanitt alakult Jókai-kör által rendezett ünnepólylyel van kapcsolatba hozva. Megünnepeljük e napot, melyen a kegyelet egy uj tanújele hirdeti, hogy városunk közönségének keblében is él a hála s tisztelettel adóz a szellemi nagyságnak. tanúságot arról, hogy a Pallas vállalata egy nivón áll a német vállalatokkal, akkor e sorokat nem Írhatom meg. Már most ezen tul vagyok és tanúságot tehetek arról, hogy nem csakhogy méltó versenytársa a magyar ismeretek könyve az ismert németeknek, hanem ránk, magyarokra nézve fölülhaladja valamennyinek az értékét, csupán az ismeretek szempontjából is. Mert minden idegen dolog nem kisebb pontossággal, tudással ós alapossággal foglaltatik benne, mint a német könyvekben; ellenben minden magyar dolog, minden hazai tárgy az élet összes ágaiból, szintén ugyanazzal a pontossággal, alapossággal ós tudással, mig ez a minket legközvetetlenebbül érdeklő rész a német könyvekbe igen hiányosan, igen felületesen, néha éppen tudatlanul, egyszer-másszor pedig ellenséges forrásokban megitatva került bele, akárhány dolog pedig, a mi nekünk fontos, éppenséggel bele sem került. Ennyit, mikor e sorokat írom, el kellett mondanom a lexikonról, hogy tanúságot tegyek az igazságomról. Mert szép dolog az, önnálló, független, semmi más országnak alája nem vetett országnak lenni; szép, de nem elegendő. Svájc is az, Ausztria is az. De az ón ideálom nem az ország, nem is nagyon szeretem a modern politikusok fejében termett állameszmét. Az én ideálom a nemzet. Nemzetnek kell lenni tudni, nem állameszmének. Az állameszme a filozófusok dolga. Az álladalom az a szervezet, melyet magának a nemzet megteremt, hogy benne gyarapodó életét folytathassa. Az-álladalommal egy az ország is, csak meggyarapodva a geográfiai fogalommal. Egy hatalmas, itttatti, fölltnd.Ü.tö nem* zeti élet fölöslegessé tesz minden vitatkozást, nemcsak az állameszméről, hanem delegációról, kvótáról, kiegyezésről, katonai magyar, vagy nem magyar nyelvű akadémiáról ós nemzetiségi kérdésekről. Az eleven nemzeti életnek kiáltó, alkut nem ismerő követelései vannak. Oly szembeszökők, oly természetesek, mint a fizikai szerkezetek funkciói. Egyik ily föltétele pedig az élő nemzetnek az, hogy nyelvén mindaz az ismeret, mindaz a tudás, mindaz a tájékozás meg legyen szerezhető, a melyre az élet bármely körülményei közt bármely emberfiának szüksége van. Ezek szerint mindenki könnyen megérti, hogy a biztos nemzeti élet egyik főkérdósének kell tartanom azt, hogy áll-e rendelkezésünkre az általános ismereteknek magyar nyelven oly eszköze, minőre minden művelt és önnálló életre vágyó, vagy életet élő nemzetnek szüksége van. A „Pallas Lexikona", korunknak ez a fényes és korszakos alkotása (bátran elmondhatom, mert én még nem irtam bele) jelentőség dolgában versenyez a legfontosabb kultúrai intézményekkel. Az inteligens magyarság ama százezreit, a kik az ismeretek gyarapodó forrásaival Összeköttetésben kívánnak maradni, fölmenti egy idegen nyelv tudásától. Mert más az természetesen, hogy hasznos és tanulságos dolog idegen nyelveket is tudni, és más az, hogy valamely nemzet gyermekei csakis egy-egy idegen nyelv tudásával juthassanak abba a helyzetbe, hogy a civilizáció vívmányairól maguknak hiteles, megbízható lexikáris tudomást szerezhessenek. A független nemzeti élet és fejlődés egyik föltétele ma egy ily nemzeti nyelvű lexikon, Ai t mondái, bogy « ki nem tud nálunk németül, nem megy müveit ember számába, fájdalom, lesújtó igazság volt addig, a mig nem voltunk képesek a műveltség ós művelődés összes eszközeit a magyar közönség kezébe adni magyar nyelven. Ma már egy elmúlt kor maradványa e mondás, a mai kor ajakán hazugság, léhaság. Ma bátran indíthatjuk útnak a német ismeretterjesztő könyveket, ki a határon át, vissza. Nem festünk róluk karikatúrát. Hiszen jó ós hasznos szolgálatot tettek. A legjobb ós leghasznosabb az, hogy feleslegessé tették magukat nálunk. Hálás tekintettel kísérjük őket át a Lajtán s az Alpeseken. Nemzeti művelődésünkben az uj magyar lexikon korszakot jelent. Mert magára a tudomány tiak és a műveltségnek nemzeti szellemben való fejlődésére kiszámíthatatlan erejű dolog az, hogy ismerettel, tudománnyal, tudásunk meggyarapitásában és táplálásában mindig a saját nyelvünkön foglalkozhatunk. A Pallas ötlete — talán egyelőre áldozatkészségnek is beillik, de fölteszem róla, hogy helyes ós józan számitással csinálta a dolgot, — ez az ötlet szerencsés és geniális, lehetetlen, hogy a legszélsőbb körökben yiszhangra ne találjon; nekem momentán fontosabb, jelentékenyebb és termékenyebb sorsunk fejlődése tekintetében, mintha a delegációban vagy valamely közjogi intézményben történt volna változás. Mert bizonyos, Hogy a legridegebb perszonális unió nem lendit egy ily életbevágó mű létrehozására semmit, ellenben a magyar ismeretek tára a leghathatósabb — bár csendes, de biztos — munkása ama politikai vivmá* nyok kiküzdéséuek, melyekre szivünk ábi* to«k. ' -Q, T. K. Mint a csillag ékessége az égnek : a költő dicsősége a nemzetnek. A költő saját szellemének tengeréből hozott eszmékkel mint drága gyöngyökkel gazdagítja népének lelki kincstárát: irodalmát. Gondolatainak sugarával oszlatja a földi létre nehezülő homályt, egyengeti a haladás útját s mint fénylő lángoszlop vezéri biztatva, világítva amaz igéretföld, a szebb jövendő felé. A költészet a szépnek, jónak, igaznak nyilatkozata, igy az érzelem nemesbitője, a remény kútfeje, a magasb rendeltetés tudatának ébresztője, ápolója a lelkesedésnek mind azért a mi szent ós dicső. Alkotásai közkincsévé lesznek az emberiségnek s kivívják a világnak rokonszenvét, tiszteletét még azon nép számára is, a mely nagy költőket nevelt. Es a költő, ki a hirnóv virágaiból fon koszorút nemzete nevére: méltó arra, hogy népe fogyhatlan ragaszkodással ölelje, áldásával koronázza meg öt. Ez annál is inkább kötelessége, mert régi igazság, hogy a társadalom nagy fórfiainak tisztelósóvel önönmagát becsüli meg. Az a nép, a mely hivatásuk magaslatán álló költőitől hidegen elfordul: nemcsak a hálátlanság rut vétkét követi el: de arról is szomorú bizonyságot ád, hogy az Istennek földre küldött leveleit már nem érti, hogy a nemesebb rósz, a magasbra vivó szenvedelem, belőle már kihalt. Mi szeretjük nagy Íróinkat, az elvek avatott apostolait, örömmel hajtjuk meg az elismerés lobogóját a kimagasló érdem előtt. Bizonysága e jelen ünnepély is, a melynek célpontja Jókai neve. Jókai lánglelke félszázad óta ragyog a magyar irodalom egén s fényével betölté a hazát. Hasonló a naphoz, mely sugár koronát tüz a bérc homlokára, s lehat a szerény völgybe és virágokat fakaszt. Kiséri a hatalmas folyamot s ott ragyog a csörgedező patak tükrében is. Ott van ő a palotában, a gunyhóban mint régi ismerős, a leghűbb társalkodó, oszlatva a bánatot, keltve az öröm érzetét. Müveiben nyilatkozó szelleme egy varázskutfő, mely mindeneket vonz, melyet a társadalom minden osztálya szomjúhoz s mellette üdülést, lelki épülést nyer. Mi itt egy utcát, egy utat adunk az ö nevének. Ezzel csak költsöntartozásunk elismerésének adunk kifejezést. 0 bennünket valahányszor hozzáfordulunk, a fenkölt érzelmek, az eszmék, a derült világnézet templomába vezet. 0 mindnyájunk útmutatója, nélkülözheti en vezére. Vele szövi rózsás ábrándjait az ifjú, vele lángol a honfi szabadságért, honért. Az övével együtt dobog a férfi szive a ma-^ gasztos ügyért s tanul tőle hűséget az erkölcsi elvek oltárához. Vele mereng a vén a honnak siralmas és örvendetes emlékein, s látja éledni nemzetünk újra virulásának zálogát: a reményt. Mind az ö hivei vagyunk; s ő mindnyájunkká. A természet a reá fényt, meleget árasztó nap elé viszonzásul virág füzért hoz. Az a virág, melyet Jókai szelleme fakaszt: a szívben gyökeredzik, el nem hervad: ez a hála az igaz szeretet. Hulljon le a lepel, mely az emléklapot : Jókai nevét fedi. Hirdesse az utca elnevezése még a késő utódoknak is az elődök kegyeletét a nagy költő iránt. Egy hő óhajjal zárjuk be ezen ünnepélyt : engedj e a Mindenható, hogy az á gazdag költői ér, melyet Jókaiban bámul a világ: buzogjon még soká. Hangoztathassa még sokáig a társadalom: Jókai, a lélek felderitője, oktató vezére, nemzetünk hírnevének emelője, éljen!" Gyurátz Ferenc urnák nagyhatású beszéde után következett az utcatábla megkoszorúzása a polgári leányiskola növendékei által, mely közben Hanauer Ilonka polgári iskolai növendék szólt néhány szót bátran és kedvesen. A „Hymnusz" után, • melyet a főiskolai énekkar ép ugy mint a Szózat-ot szabatosan adott elő, a menet a sétatér megkerülésével a városházához vonult vissza. S most már ott áll a tábla, hirdetni az utódoknak ily módon is Jókai Mór nevét. A „Griff"-ben. A fővárosi vendégek tiszteletére mindkét | előadás után nagyszámú közönség gyűlt - össze a „Griff"-ben. ! Az első banketten, mely Komócsy József tiszteletére adatott, a Jókai-kör elnöke Fenyvessy Ferenc köszöntötte fel Komócsyt. Komócsy hosszabb beszédben a pápai Jókai-kört és annak a fővárosban és az országban is ismert müvószpártoló elnqkét Fenyvessyt éltette. Fel lettek köszöntve Jókai és rokona Ihász Lajos, Horváth Lajos főszolgabíró, Mészáros Károly, a díszelőadások rendezője, Antal Gábor stb. A második előadás után Szilágyiné B. Hona tiszteletére lett fényes bankett rendezve. Á „Griff" szállodának fényesen ki* világitott dísztermét a bankettre érkezett előkelő közönség egésseü megtöltötte, Aa asztalfőn Szilágyiné foglalt helyet, tŐl

é jobbra Aggházy Károly zenedei tanár, Szirmay Józsefné, Szilágyi Viktor, — balra Fenyvessy Ferenc, özv. Latinovits Béláné, Ihász Lajos, Bárdossy Irón ültek, szemközt pedig Petiné Váli Mária, Ihászné Jókai Etelka, Néger Ágoston apát és Antal Gábor ácsi ref. lelkész foglaltak helyet. Az első felköszöntőt a kör elnöke Fenyvessy Ferenc mondta, háláját fejezvén ki a szakosztályok elnöknői ós a közreműködők iránt, poharát az illustris vendógmüvósznöre Szilágyiné Bárdossy Ilonára ós második tósztjában a művésznőnek férjére Szilágyi Lajosra, az operaház műszaki tanácsosára emelte. Mészáros Károly a város nevében üdvözölte a fővárosi vendégeket. Aggházy Károly a fővárosból Pápára jöttek nevében mondott köszönetet. Antal Gábor Jókait ós annak díszelőadásokon jelenlevő rokonait Ihász Lajost nejével és Petinét éltette. A szép bankettet tánc fejezte be. Jelen voltak a müvészvendógeken kivül: Asszonyok: Antal Gábornó (Acs), Borger Ferencnó, Doktories Sámuelnó, ifj. Fellnerné, Grofcsik Vilmosnó, Gulyás Miklósnó, Hanauer Béláné, Harmos Zoltánná, Kluge Károlyné, Kisfaludy Miklósnó, Kisnó (Győr), Pentz Józsefné (Dáka), Rechnitz Edóné, Rosenfeld Sámuelnó (Járóháza), Salzer Ignácné, Sebestyén Dávidnó, Soós Ignácné, Szenté Jánosné, Steinberger Lipótné,"Weber Uezsöné,Wester Henrikné. Leányok: Antal Irón, Barthalos Olga, Berger Anna, Berger Irén, Doktories Jerta, Hanauer Sarolta, Harmos nővérek, Kisfaludy Iza, Kiss Vilma, Kis nővérek (Győr), Lazányi B-óza, Pentz Eliz, Pentz Mariska (Dáka), Salzer Róza, Sebestyén Juliska, Szenté Elza, Unger Iza, Weber Olga. A budapesti vendégek és Fenyvessy Ferenc hétfőn a reggeli vonattal utaztak vissza a fővárosba. KÜLÖNFÉLÉK. Kérjük előfizetőinket kik e'"fizetési-, vagy hirdetési dijjal hátralékban vannak, hogy tartozásaikat minél előbb leróni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. — Dr. Németh Antal győri tankerületi főigazgató a .helybeli ev. ref. főgymnasium és Szt. benedekrendi algymnasium megtekintése céljából városunkba érkezett. — Városi közgyűlés. A f. hó 31-én tartott városi közgyűlés egyike volt a legcsöndesebbeknek. Bognár Gábor indítványától ós felszólalásától eltekintve alig tett egyebet a közgyűlés, mint egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát. — József főherceg hazafias érzettel áthatott köszönő leirata éljenzósek közt vétetett tudomásul. — trauendiensttel a boltbórlet iránti szerződés megkötése kimondatott oly föltétel alatt, hogy ha a kérdéses épületre a városnak bármi okból szüksége volna s ugy intézkednék, három hónapi előzetes fölmondás mellett köteles az épületet minden kártóritósi igény nélkül odahagyni. — A villamos világítás előmunkálataira a város a kizárólagos engedélyt egy évre dr. Fenyvessy Ferenc, Békássy Gyula, Bermüller Alajos, Hanauer liéh és Steinberger Lipót kérvényezőknek megadta s kijelentette, hogy hajlandó ' a villamos világítást az utcákon is alkalmazd, végleges elhatározását attól tevén függővé, hogy a nevezettek által annak idején benyújtandó részletes ajánlat pénzügyi szempontból elfogadható lesz-e 1 — A laktanya építésére kért telek átengedésére — mivel a képviselők nem jelentek meg kellő számban — ujabb közgyűlés idejéül március 3-ika tüzetett ki. — Az antalházi puszta bérlő* jenek kérvénye nem fogadtatott el, hanem ugy erre, mint a város másik pusztájára nyilvános árverés tartatik s a bérlet a legtöbbet igérők közül a város által legalkalmasabbnak látszó egyénnel köttetik meg. Az antalházi puszta jelenlegi bérlője által szükségesnek jelzett építéseket a közgyűlés nem vélte foganatositandóknak. — Bognár Gábor indítványa Kossuth visszahonositására vo* natkozólag a . legközelebbi közgyűlés napirendjére tüzetett ki. - A pápai „Casino" január hó 23-án tartotta évi közgyűlését Osváld Dániel aligazgató elnöklete alatt. A szánt* adás és a költségvetés helyeslőleg tudomásai vétettek. Somody József vil. tagaak, ki a »BaUas, Nagy L«4lpáöak<;