Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-06-11

a Megjelenik mindén vasa r n a p. : Közérdekű sürgős közlésekre küTüűkiüt "rend ki Villi számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csali ismert kezaktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ^l*Dnak szánt közlemények a lap v •xerkesztŐségébez (hosszú- „ utcza 969. sz.) küldendők. Äi PAPÁI LAPUL K Előfizetési díjak. ií Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Ifcgyed évre 1 frt 50 krajezár. — t\ ®gy szám ára 15 kr. •ü» I Hirdetések EgSujtóábos petitsor térfogata után 5 kr, nyftperhen 30 kr. A díj előr e fizetendő. /Sélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Rolni Mór iiai rr^ 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ n"~ Pápa város hatóságának és Lóbb pápai, s pápafvidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1898. június 10. A közoktatásügyi minister, 'a folyó év elején, az összes törvényhatóságokhoz, egy valóban fontos és közhasznú leiratot intézett, melyben felhívta azokat, hogy az ifjúság testi aeyelésének előmozdítása érdekében játszó-tereket, játék-helyeket létesítsenek az ország minden részében. Hogy a minister rendelete elvitázhatlanul üdvös és szükséges a serdülő ifjúságnak, a jövő nemzedéknek testi és szellemi nevelésére, fejlődésére s épségére ós igy annak egész életére nézve: bővebben fejtegetni, azt hisszük, felesleges, mert ezt ugy is tudja mindenki. A rendeletet annak idején Pápa \ árosa is megkapta és lapunknak f. évi márczius 5-iki számában már örömmel jeleztük, hogy: „A városi tanács valóban dicséretreméltó cselekedetet követett el, mikor elhatározta, hogy az urodalomtól a régi korcsolyázó-teret és annak aBakonyerén innen eső részét a gyermekek számára játszó-helynek kibérli." Ezen dicséretes ténykedése a v. tanácsnak azonban majd a feledés mély tengerébe veszett volna, ha dr. Lövi László v. képviselő a f. hó 3-án tartott v. közgyűlésen e tárgyban meg nem interpellálja a tanácsot. Azonban azon szomorú választ kaptuk, hogy „a kérdéses terület ezen évre bérbe van adva s igy az a folyó évben a jelzett czélra megszerezhető nem volt." Bizony az nincsen jól, hogy ezen fontos kérdés gyors megoldása csak enynyiben maradt ós hogy a v. tanács mindezideig nem gondoskodott más —játszóhelyül alkalmas — ideiglenes területről. Mi igazán csak kezdeményezni, határozni tudunk, de a határozatok végrehajtását többnyire a jó Istenre bizzuk, azok teljesítését tőle várjuk! Mit érnek a legüdvösebb rendeletek, a legszebb reformeszmék, ha annak megvalósítását a város, a társadalom nem segíti a maga erejével! Most a tanév végén, ugyan nem . sészen actüalis felszólalásunk, de — mivel e kérdés a mult v. gyűlésen is felhozatott és csak 2—3 hónap választ el bennünket a jövő tanévtől, mely idő alatt ugyan sokat lehet tenni — megvagyunk győződve róla, hogy mindenki időszerűnek találja, ha már most előre felhívjuk a v. tanácsot, hogy tegye meg kellő időben az intézkedéseket a jelzett és a játszó-helyül kiválólag alkalmas urodalmi területnek a jövő évre — annak bérbeadása előtt — megszerzése tekintetében; addig pedig gondoskodjék a v. tanács — még az áldozatot sem kiméivé — ideiglenes területről, melyet szeptember 1-ére, — midőn a szorgalomidőszak újra beáll — az ifjúság rendelkezésére bocsáthasson; mert — mint a minister leirata mondja —: „ A tőke, melyet a város a játszóhelyekbe fektet, gazdagon megfogja hozni kamatait az ifjuságnak erősebbé, egészségesebbé és erkölcsösebbé tételében. A játék-kedv, melyet beoltunk az ifjúságba, áldásos hatást fog gyakorolni az egész nemzetre, hozzá fogja szoktatni a serdülő nemzedéket ahhoz, hogy a testi mozgást életszükségletnek tekintse és űzését nélkülözhetlennek érezze.

u Agglegény-adó. — Második közlemény. — (Folyt, és vége.) Egy másik jobb esetben szorgalmas tanulás után 23 éves korában ügyvédi diplomával tér haza atyjához. Össze forgatja az ügyvédek sematizmusát, végre talál egy provincziális várost, hol csak 5 ügyvéd van "s oda telepszik 6-iknak. Az ügyvédi pályához szerencsés kézzel kezd, a kis város lakói tárt karokkal fogadják a fiatal elegáns vőlegény-jelöltet, ki nem mulasztja el sorra vizitelni a családokat. A leányos házaknál ügyes taktikával elejt egy-egy czólzást, hogy szívesen megházasodik, mihelyt irodája megindul s megjegyzi, hogy elvből nem importál leányt, csakis helyből nősül szive szerint, mellőzve minden kicsinyes anyagi érdeket. Az ügyvéd uram jövője megvan alapítva, a leányos apák sietnek, hogy első kliensei lehessenek, magasztalják mint jogász kitűnőséget és szorgalmas embert, az iroda virágzik, az ügyvéd ur lobqgtatja a társadalmi élet zászlóját, és nagyon jól érzi magát különösen asztaltársai közt, kik a garson urak klubbját képezik. De T A R G Z A. A pesti temetőben. (L. J. sírjánál.) I. Eljöttem újra, itt vagyok, Sírodra sírva roskadok . . . Ha látsz a magasból, Ha lát szellemed: Tudod, mennyit küzdök, Mennyit szenvedek. De nem panaszlom senkinek, Nem tudja senki, senki meg Az én bánatomat, Szivem bánatát, ; ^.— Gyógyírt rá ugy is csak A jó Isten ád! . . II. Im, eljöttem újra, Koszorút:is hoztam Sírodra, fejfádra: — Ne legyen oly elhagyatott, Ne legyen oly árva! Kicsiny nefelejtsit Arra fordítottam Arra oapnyugotnak: Hol a kedveseid élnek, Kedvesid nyugosinak. \ . .'Áltató dalt zengni Szíllj- ra májusi lég Dalos pacsirtája, •Enyhe szellő,'susogj.te is Sitiiden hozzája ... Bűvös zenétekre: Alvó kis virágok Kelyheik' kibontsák, S kéjes-édes illatukat Mind e sírra ontsák . . . Hogy a kinek végig Küzdés volt az élte, Boldogság a vágya. Mire soha, soh'se talált; — Legyen édes álma! Lampérth Géza. A sár és napsugár. — Vázlatos részletek a soproni szabad-előadásból. — Fenyvessy azzal kezdé előadását, hogy a szives levél, mely öt a felolvasó asztalhoz hívta, sem többet, sem kevesebbet nem parancsolt vele, mint — hogy csevegne valamit valamiről. Ennél nehezebb parancsot nem ismert még a nehéz kötelességektől sújtott középkor sem, mert mi ehhez a parancshoz képest az a parancs,-mely a hűbérestől azt követelte, hogy valahányszor az urát jön meglátogatni, minden harmadik lépést hátrafelé .'kell tennie; mi ehhez a parancshoz képest, a genfi tó körüli jobbágyok kötelessége, kiknek minden éjjel karókkal kellett örködniök, hogy- a vár körül kuruttyoló békákat elhallgattassák: vagy mikor délsziget hűbéresének olyan kanárit kellett beszolgáltatni, melynek egyik füle fehér, másik fekete .legyen. Jól mondta egy iró, még, pedig abból a fajtából, melyet méltón neveztek el az •.egyedül csevegni tudó nemzetnek, — jól mondta egy franczia iró, hogy drámát teremteni, eposzt, hőskölteményt irni végre is ^tempóra mutantur", a dus hajfürt meggyérül, az ősz szálak ószrevétetik, hogy mégsem élet az

# ilyen élet, megkopaszult az örökös zsörtölödós közt, a rossz koszt miatt szakítani óhajt eddigi életével és házasságra gondol. Keres egy igényeinek megfelelő gazdag, szép leányt, már előre berendezi háztartását kényelmesen, költségesen. Elbírja a nagy klientúra, még majd hoz az asszonyka is aprópénzt szépen. A kiindulási elv, ö megszerzi az ebédet, az asszony hozott annyit, hogy kiteljék a vacsora ós a toilette. A szerencse kedvez neki, nem ugyan az asszony keresésben, de talál egy ügyes takaros gazdaasszonyt, kit csak ideiglenesen fogad fel, úgyis rövidesen megházasodik. A háztartás nagyszerűen megy, a gazdaasszony kényezteti gazdáját, kitalálja minden gondolatát. Az ügyvéd ur pedig egy néhány rosszul sikerült házassági kísérlet után, melyek nem hozták meg a várt 30—40,000 frtos minimális leányt, arra a gondolatra jön, hogy minek is töri magát annyira a feleség után, hisz az se viselheti jobban gondját, mint gazdaaszszonya, igy legalább ura akaratának, nem lesz papucshős, nem kell senkinek beszámolni tetteiről és nem kell rettegni az anyóstól. Ily gondolattal repülnek el évei, mig végre egész énjévé nőtt azon egyszerű leány, ki bár nálánál 15—20 évvel fiatalabb, de oly jól gondját viseli. A gazdaasszony egy kis vagyonkára tesz szert és férjhez menni óhajt, az ügyvéd ur zavarba jön, abból a korból már rég kinőtt, hogy újra feleség után járjon, egyet gondol, megveti a világ előítéletét, úgyse kell már neki a társadalmi élet, csak a csendes otthon, ahol kipihenheti viharos életét, és egy szép reggelen két tanú kíséretében összeesküszik •— gazdaasszonyával .... Egy iparos nagyon középszerű eszű fiában szintén lángószt talál, kit halálos vétek volna iparosnak adni, mert urnák született. Az atya, tehetség hiányában csusz-mász a tehetséges emberekhez, fiát ingyenes helyre bejuttatni egy tanítóképző intézetbe. A fiu elbizakodott, nem tanul, csak könyörgésre eresztik át az első éven, de megvonják tőle az államsegélyt. A fiu tele beszéli atyja fejét azon igazságtalansággal, melyet vele elkövettek. A félrevezetett atya a helyett, hogy melléje ültetné drágalátos fiát a csizmazia székre, elviszi más intézetbe ós önmagát tönkre téve kitaníttatja a még hátralevő két évet. A fiu tanító .lesz 300 pengő évi fizetéssel, mennyit egy ügyes iparos 2—3 hónap alatt megszerezhet, a tanitó ur megnősül és nagy családdal örökös nyomorral küzdve tengi át életét, de az apa mégis elégedett, mert fiát urnák nevelte. A másik fiu iparos, 20 éves korában felszabadul 1—2 évig beutazza a szomszéd városokat, inkább utazva mint dolgozva és miután a katonaságnál alkalmatlannak találták, 23 éves korában önálló lesz. Alig üti össze műhelyét, még jó formán egy öltözet ruhát sem keresett magának, házasodik, felhajszol egy leányt 200—300 frt hozománynyal, mig az tart jól megy a mesterség, ha elfogyott, addig-addig folyamodik, mig valami egyesületi szolga, rendőr, vagy levélhordó minőségben alkalmazást nem nyer, mert többek bizik a biztos 15 frt havi fizetésben, melyet lótás-futás, ácsorgással szerez meg, mint két ép kezében, melylyel szorgalmasan dolgozva könnyebben kereshetné meg 50—60 frtját havonkint, mint a tudományra nevelt bátyja a 300 frt fizetésből egy hóra esendő 25 frtot. íme egy pár példa a modern világból és sajnos, hogy e példák ma már oly gyakoriak, hogy lámpással kell keresni azt az embert, akit nem lehetne mint a mai kor nevelésének egy ferde kinövését példának felhozni. Az ügyvéd, orvos, nem nősülhet pénz nélkül, mert rangjához illően akar élni; évi 3—4 ezer frt kereset elkel személyére is, mert mint irányadó ember részt kell venni a társadalmi élet minden mozzanatán, végig kell enni az összes divatos jótékony estélyeket, végig tánczolni a jótékony bálokat, az adakozó iveken imponáló összeggel szerepelni, hogy tekintélye csorbát ne szenvedjen. Es mindez telik mig legény ember valaki. De ha megnősül, a tekintetes, vagy nagyságos asszony uj igényekkel áll elő, neki fogat kell, mert a mamáéknak is volt, a nő cseléd nem tud oly jól udvarolni, férfi inas kell, egy ruhában csak egyszer lehet bálba menni, ha mindjárt 100 frtos selyemruha is. Ily rémképeket alkot magának a házasulandó, itólve a tapasztalatokon és természetes 30 ezer frton alól nem nősülhet. A kereskedő szintén elhiteti magával, hogy ö a pénz embere, ö neki pénz az eke taligája, pénz nélkül nem házasodhatik, inkább agglegénymarad, pedig ha jól összeszámítja, mint legény ember, annak rovására, hogy ninos família, elkölt annyit, mennyiből egjy tisztességes család is megélhetne. j A hivatalnoknak is igaza van, ha azzal áll elő, hogy ő sem nősülhet 10 ezer frton alól, mert 1000 frt fizetésből nem telik gyermek nevelésre, ozsonnákra és bálokra, de arra egy pillanatra sem gondol, hogy ép oly boldog lehetne, ha nem adna ozsonnákat, nem vinné feleségét bálokra, sőt még az sem volna az egész világ, ha egy családi boldogságért lemondana a kártyáról, mely eddig 150—200 frtját viszi el óvenkint. A pénz hajhászás szemüvegén át nézi az egész világ a férjhez menendő leányokat ós addig míg a telekkönyvet, a takarékpénztári betéteket vizsgálják, elfeledkeznek beletekinteni kiválasztott hölgyük lelkületébe és legtöbbnyire a nagy hozomány teritett asztala hamarább elveszti nimbusát mint hinnők. A nagy vagyon mellett két össze nem illő lény, idilli boldogság helyett, gyötrelmes boldogtalan napokat ól, a sziv nem találja fel rokon szivét a lángoló szerelem gyors elhamvadása után, az őszinte maradandó baráti érzés helyett az egyenetlenség üszköt dob a házas életbe, melynek azután az egyedüli orvosa, azon divatos szó járja engesztelhetlen gyűlölet czimén: Váljunk el! Azért kár volna elcsüggedni, mert gyengék vagyunk ahhoz, hogy egy kor alkotásait egyszerre leronthassuk, részint önmagától, részint jpedig az önművelés hosszú munkájától kell a fejlődési processusnak tovább indulni, lassan csigalépésekben, mint a régi nélkülözni tudó kor fejlődött századokon át a mai divatos korrá. Addig csak ússzanak tovább az árral akik e munkában részt venni nem akarnak, s ki-ki intézze sorsát ugy mint jónak látja, mert sokan elmondhatják: „Én is önökkel úszom, mert ón sem vagyok jobb a Deákné vásznánál.'

1 Darnay Kálmán. A méhek és a méz. Ha egy hangya fészket föltárunk, egy sajátságos, savanyúságot terjesztő kellemes szagot érezünk, a mit a vegyészek hangyasavnak neveznek, Éppen ezen sajátságos szag érzik a munkás méhek kassából, néha még felnyitás nélkül is. A hangyasavnak a természettől azon rendeltetése van, hogy a hangyáknál ezek fészkében, a méheknól a kasban a levegőt hangyasav gőzökkel töltse meg ós fertőtlenítse (desinfitiálja) azért, hogy meggátolja a penészgombák (bacillusok) képződését s igy a költés rothadását, betegségét elhárítsa, mert régen tapasztalt ós bebizonyított dolog, hogy a hangyasav a legjobb fertőtlenítő szer. könnyebb, mint szellemesen csevegni, plane szólónak, kinek már holnap Bécsben a delegációban a bosnavölgyi és banyaluka-doberlin-bropdi vasút üzleti feleslegének, a 18 havi határidőnél 6 hónappal tovább való felhasználásánál avagy pediglen a klecza-dolnai pót-lótelep mellett felállítandó uj pótló-telep költségeinek mi módon való beszerzése miniszteri előterjesztésének helyessége vagy helytelensége felett keilend törni árva fejét. Csak az, ki szárnyakat tud kötni hóna alá, s ki a világ sivár üzelmein tul tud emelkedni, csak az képes ellesni és utánozni az erdő mélyében fakadó kedves kis pataknak csevegő helyeit és még a madár is, mikor előadást tart, nem cseveg, de vagy énekel mint a csalogány, a énekel mert érez, vagy csiripel mint a veréb, csiripel, mert éhes. Szólónak — énekeljen vagy csiripeljen bár — megvan az a vigasztalása, hogy alig sejti valaki felvett thómájának czimóröl: „A sár és a napsugár," hogy miről akar beszélni. Oh korántsem akarja a termószettudó górcsövével vizsgálni a sarat, mi nem volna kellemes foglalkozás, sem nem vegyelemezni a napsugárt (minek semmisítené meg ennek szép poézisát? —) de beszólni akar arról, miről a. költő mondatja el az ördöggel, „Sárból ós napsugárból vagy összegyúrva te ember, tudásra törpe, vakságra nagy." Es Fenyvessy ezen az alapon épité fel előadását. Alapthémája volt az emberiség, ez a „ozifra nyomorúság, ahol minden, olyan hazug, olyan bizonytalan, olyan örömtelen."-Egész előadása menetéhez, fölég mikor az. emberiség vad érceiméit a „sarat" festette, keresztül vonult erősen pointirozott megjegyzése, hogy szólót mindig mosolyra készti, mikor felhangzani hallja a dythirambot ós felszállni látja a tömjónfüstöt a XIX-ik század fenségének magasztalására. Büszkén, megvetéssel néz le e század a többi elődjére, mintha bizony mindent, mi szép ós nemes, csak ez a század talált volna fel. Mintha bizony lehámlott volna az emberről a régi bőr, mássá formálódtak volna az emberi agy rostjai ós ki lenne cserélve a sziv ós benne a vér másért ós máskép lüktetne, mint XVIII századon keresztül ? És Fenyvessy a világhistória borzalmaiból bizonyítja be temérdek példával és illustratióval, hogy az ember mindig csak „sárból ós napsugárból" volt összegyúrva. Minden változik, csak az ember nem. Ezt bizonyította be Fenyvessy közel egy óráig tartó előadásában. S az emberiség rútabb érzelmeinek illustrálására a költészet, a sziupad és a festészetre is utal. Idéz Marloveból, a dráma megalapítójáról. Shakespeare elődjéből stb. stb. Majd a boszorkányperek iszonyairól emlójkezik még, mely még a jelen században is megkívánta áldozatait; majd az emberi nem hálátlanságát hozza fel s több példa mellett utal az — orleansi szűz példájára. Erre a phenomén jelenségre, ki hadat üzen Isten ós saját nevében az ellenségnek, karcsú derekára köti Martell Károly kardját ós fegyverül csak egy arany liliomos fehér lobogót tart kezében, s fehérbe öltözve, fekete ménen megjelen a felszabadító sereg élén ós — az eddig mindig győzelmes angol sereget megverik, . a vaspánczélba bujt vitéz gyáván fut meg a gyenge leány előtt, ki megmenti .haza-, ját ós királyát, bevezeti a király t a rheimsi székesegyházba és megkoronáztatja őt. S mikor bevégzi isteni küldetését és haza vágyódnék az ő kedves kis falujába, a kedves tölgyfák alá — mi lesz jutalma Elfogják, reábizonyitják, hogy boszorkány volt ós — megégetik! Es akad költő, zseni 3 század múlva: Voltaire ki kigúnyolja, kicsúfolja őt. Valóban hatásos jelenet ez — teszi hozzá Fenyvessy — abból az énekes drámából, mit ugy hivnak: „A sár ós napsugár." Majd a jelen század festésére tér át. Frázis — Fenyvessy szerint — a dythiramb ós hamis a tömjén füst, mely a XIX-ik század felvilágosodásának oltárt emel. Semmivel sem voltak különbek a „felvilágosodás" vagy a „szabadság, egyenlőség, testvériség" emberei a legutáltabb zsarnokoknál. Ezekkel szemben mindig tiszteletreméltóbb alak az az ifjú Marquis, kit Madách szerepeltet az Ember tragédiájában, hol az első ember az emberiség sorsát látva, kétségbeesve kérdi az Úrtól: mi sors vár reá, fog nemesbedni fajzata, s lesz-e jutalma a nemes kebelnek, melyet kigúnyol vérhullásáért a kislelkü tömeg ? Vagy mint a malomnak barma holtra fárad és a körből, melyben jár, nem tud kitörni ? „És szól az Ur : mondottam: ember, küzdj ós bízva bízzál." E bizalom: .— a napsugár. És ezzel rátért Fenyvessy az emberi szivre és ennek nemesebb érzelmeire. Napsugárnak jelezte többek közt az anyai szivet, melynek jellemzésére egy alig ismert régi franczia dalt idézett, mely mély hatást keltett. Egy legény egyszer — igy szól a bretagnei dal -»• az eszét vesztette, szeretett 24