Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-10

XX. évfolyam. .r,o.t, < 37. szám. 'H Megjelenik Ä-L^ft ;d % n vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre kofüufeíut reud ki vilii számok ís = adatnak ki. Bérmientetlen levelek, csík ismert kezektől fogadtatnak él. — Kiziratok nem adatnak vissza. JL lápnak szánt kö 2 16 m é h y é k a la p S -i, 'afcerköszlröségéhez {Jókai líé- *­utca* 9oíh sz.) küldendők. PAPAI LAPOKi 1 Pápa, 1893. szeptember 10. 'X Előfizetési díjak. ií Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 ljr. Hirdetések Egyhasábos pulUsor térfogata után 5 kr, nyilttéi'ben BO ki. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór liai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A tanév elején. Elmúlt a vakáció, a boldog, gon­datlan gyermekkor ezen kedvelt idő­szaka. Két -hónapi pihenés után váro­sunk utcái ismét megnépesedtek; jóhirii tanintézeteink kapni ujra megnyíltak a tanülni vágyó ifjúság Ós a zsibongó, lel­kes gyermeksereg számára. De elég is volt a szünetelésből; két hónap elég hosszú idő árra, hogy a gyermekek paj­zán örömeiknek és kedvteléseiknek eleget tegyenek; elég hosszú idő árrá, hogy a 10 hónapi kemény munkában kifáradt ko­molyabb tanulóifjúság magát kipihenje. A léleknek ia szüksége van a táplálékra. Ma, midőn már á XIX. század utolsó évtizedében élünk, az élet komoljr ter­• hsi mindenkit a tevékenység ós munkás­ság mezejére utaluak, hogy az élet hul­lámzó tengered Bzilárd erővel igazgassuk sajkánkat a biztos rév felé, hol célunk •remónycsillaga jagj^őg felénk. Csak egy szebb tavasz, csak egy jobb jövő reménye tartja fenn bennünk á már-már csüggedő kedélyt; csak ez az, mi arra buzdít ben­üünkétj hogy lankadatlan erővel töreked­jünk bálunk felé. Bég ismert dolog az, hogy munka és csalódások között erősödik, szilárdul a jeiieifl. Már pedig hol volná alkalma­sabb hely erré, ha nem az iskolában ?! Hislz ez ázön hely, hol a lélek nemesbül, az ifjú megérik a komolyabb munkára, hol á gondos kertész — a jó tanító — vezetése alatt örökös tavaszi napsugár ragyog a virágos kertet képező ifjú rom­latlan lelkületére. »Ki mint vet, ugy arat< mondja egy régi közmondás. — Äz ifjú elveti a magot a termékeny talajba — az is­kolába, — hol aztán az ifjú a kertész vezérlete Uatfc öátözi, ápolgatja a mag­ból kifejlődő kis fácskát. Ide gyülekez­zetek össze ifjak, hova a szép virágok — a tufományok — csábító varázsa is hív benneteket! Itt töltsétek ártatlan ifju­ságtók arany napjait, hol örökös tavasz integet felétek! Kitartó munka szép és jó gyümölcsöt terem, az egyház, a haza és a társadalom javára munkás embereket képez ki. Gondos kertész ápolja az is­kolában a lélek üdvét, az örök igazság lángja lobog itt, mely szerencsére, jólétre ós öröktartó boldogságra vezeti azokat, kik Isten szent nevében és őszinte jó­akarattal lópuek be a tudományok fel­szentelt csarnokába. Munka ós kitartás! Ez legyen a jelszó ezen tanévben is. Minthogy magunk is érezzük erőink gyengeségét, fohász­kodjunk a Mindenek Urához: »löten nevében kezdjük el, Ő segéljen kegyelmével!* V. Védekezés a cholera ellen. Irta: dr. Kerényi Károly megyei főorvos. Ajánlja Veszprémmegye közönségének, különösen a népoktatás tekintetéből a lelkész uraknak és iskolatanitóknak. A cholera-járvány leküzdését és fej­lődésének móggátlását első sorban az orvos­rendőri intézkedések pontos foganatosí­tásával és azoknak kellő erélylyel való alkalmazásával érhetjük el. Tapasztalásból tudjuk, hogy a féle­lem, aggodalom, ínség, nyomor, romlott levegő, egészségtelen lakás, sok embernek szük helyen együttlakása, összezsufolása, átázás, meghűlés, rossz élelmi szerek, si­lány táplálkozás, mértéktelenség és min­den, a testét ós lelket gyengítő tényezők a cholera-járvány feltüntóvel, ezen nya­valyát könnyen előidézik ós súlyosbítják. Szintén tapasztalásból tudjuk, hogy cholera-járvány idejében, az eleinte gyen­gén mutatkozó hasmenések, ha elhanya­goltalak, vagy célszerűtlenül gyógyít­tatnak, valóságos cholerába mennek át. AB óvintézkedéseknek feladata tehát az, hogy a fentebb elősorolt és az egész­ségre károsan ható befolyások elháritas­sanak, a mi csak ugy sikerülhet, ha a községi elöljárók az itt reájuk bizott te­endőket buzgón és pontosan teljesíteni, a lelkipásztorok ós iskolatanitók pedig a népet alkalmilag az alább elösorolandókra figyelmeztetni és oktatni igyekeznek. Kétségtelen, hogy a cholera terjesz­tésének közege, illetőleg eszköze maga az emberi közlekedés, gerjesztő oka pedig a cholera-ragály. A járvány által meglepett községeknél ki lehet többnyire mutatni, hogy oly egyének lépetnek meg először hány-székelés által, kik előbb valamely fertőzött vidéken megfordultak, vagy azok, kik ilyen fertőzött helyeken cholerás be­tegnél vagy annak közelében voltak. Bi­zonyosnak mondhatjuk, hogy nem csak oly ember terjeszti a cholerát, a ki maga is kifejlődött cholerában szenved, kannni az is terjesztheti, ki cholera-hasmenésben szenved. De nem csak az ember maga, hanem az étkek ós más tárgyak is lehetnek a ragály vivői, s hogy a cholera betegektől származó ós üritékekkel fertőzött ruha­nemüek is a cholera terjesztői lehetnek : azt szintén számos tapasztalat bizonyítja. A cholera-ragály tapad az emberek­hez ós különféle tárgyakhoz s átvitel áltál is terjeszthető. Az emberi szervezet a eholera-anya­got a gyomor- és bólhuzamon át hányás és hasmenés által üríti ki, a béltartalom­ban nagy mennyiségű bacteriumok ós élénk mozgásban levő gomba-csírák ta­láltattak az ujabb kor búvárai által. A cholera-móreg hatékonyságának előmozdítására mi sem szolgál annyira, mint a poshadó, bomlásban IPVŐ szerves anyagoknak jelenléte a lakházakab kör­nyező levegőben, ós annál öldöklőbb ha­tással dühöng a cholera valamely helyen, minél nagyobb mérvben van a lakásokat környező lóg az ily romlott levegővel befertőztetve. Számos példa van rá, hogy ha a cholera-üritékek telt ós elhanyagolt árnyékszékekbe öntettek, innen cholera­gerj fejlődött ki. Tapasztalás bizonyítja továbbá azt is, hogy a legnagyobb beteged esi arányt a nedves, rosszul szellőzött, ronda, zsúfolt lakások szolgáltatták, s az oly házakban, vagy helyiségekben, a hol árnyókszókek­böl vagy csatornákból kiszivárogva nagy mennyiségű szervibomlás-termények hal­mozódnak fel a földrétégben, ott elterjedt gócok képződnek ós egész házcsoportok, utcák, helységek válhatnak a járvány talajává, s igy történik, hogy ily helye­ken a lakosság legnagyobb része a cho­lera miasmájának befolyása alá kerül. A fentebbi sorokban röviden és ál­talánosságban vázolva vannak azon vi­szonyok, melyek a lakosság előtt kiváló­lag figyelembe tartandók s itt elsősorban a községi elöljáróknak feladata különösen felügyelni mindazon káros hátrányokra, melyek a levegőt megronthatják; — ne­vezetesen : ártalmasak a lakhelyek körüli álló-vizek és pocsolyák, szemét- ós ga­naj dombok, ólak ós árnyókszókek bűzös kipárolgásai, a falak közelében levő ken­deráztatók ós el nem ásott állati hulla­dékoknak gerjedése. Mindezeknek eltávo­TÁRCZA. Bnosu. Megcsókoltam kicsiny kezecskéd, És megtörtént a búcsúzás. Holnap én már óh messze leszek; S'kezed csókolja holnap más.' . . . A nagy társaság mi ránk figyelt, S á bucsu rövid volt nagyon: ^ Isten véle! — szóltál közönynyel, 5 én aléltam: — kezét csókolom! Elváltunk ismeVhát egy évre, Búcsúzva büszkén, hidegen. Mit szólt volna a világ hozza Ha sírtál volna kedvesem?! . . . Elváltunk ugy a mist az illik: Arcod hideg volt mint enyém, Csak Forró kezecskéd reszketett A mint lázasan fogtam én. . . . Késő' éjjel távoztam messze, A szivem sajgott, szivem fájt! . . . ¥étliÍTongy mögött bujkált «hold, •S kod borit* a messze tájt. És visszanéztemi ablakodra, Méjg egféitotj utolszor viisza én . . . 6 olt ültél könnyezve intve irim, Mint egy álomkép, tünemény! Ajkaf^Zoltán. Írtéit VMótéifré Makfalmy Giztlla. — raigßi fätrabln'vagy tí Aty®** nitzi csúcsot vagy a nagy Triglafot júli­usban s augusztusban néha-néha a hó, bizonyára nem feledted még el a varázst, melyet e tünemény lelkedre gyakorolt. Nyáron hópélyhet látni s mig az Alföld k'alászdus síkságán munkás kezek rek­kentő forróság mellett takarítják be az áldást, téli kabátot öltesz magadra : ritka, de egyáltalán nem kellemetlen tünemény. Ilyen kedves hópelyhek szellemi tekintetben azok az apró elbeszélések ós útleírások, melyet lapunk buzgó munka­társnője néhány hét előtt összegyűjtve, nyomdailag is csinos alakban adott ki. Kellemes, de nem könnyű feladat lett osztályrészünk, midőn e kis munka ismertetésével bízattunk meg. Kellemes, mert az <apró beszélykók s útleírások ol­vasása valódi élvezetet szerzett, de nem könnyű, (már t. i. ha ezt behatóan akar­nók tenni) mert épen az a mi azoknak való lényege, a közvetlenség, elvész egó­szen ismertetés közben. írd le ft márciusi ibolyát vagy a gyöngyvirágot, ha botanikus vagy, tudo­mányod összes kívánalmai szerint; ha költő vagy a leírások rendelkezésedre álló •eszközeivél, ha festő vagy ft természet szí­néibe mártott ecsettel — s hiányózni fog mégis Valami, » l mit sem toll, sem écsét még nem adnak, s ft mi » legegyszerűbb kis ibolyát vagy gyöngyvirágot minden leí­rásnál mindén festménynél kedvesebbé teszi, «z illát. A mi a virágnak az illata, »z é kis léii'asókra nézve ft közvetlenség. S éü ugy erzém mftgam; -mikor őket ismertetni aka­rom', mint a* gyermek, a ki szivárvány­pillangót fogott, de öly ügyetlenül, hogy tj zománcot mind letörült* vuirnyÁkröl. Olvassa csak el valaki a Kis város­Nagy város c. négy leveliiét, vagy a Vi­szontlátás c. két levélbe foglalt beszélyt s érezni fogja, hogy itt a hatás titka az a közvetlenség, melylyel a női lélek képes csak a női lélek érzelmeit és gondolatait festeni, s megfogja érteni tüzetes ismer­tetésre miért nem merünk vállalkozni. A kötet legnagyobb részét útleírások foglalják el, s itt tűnik ki különösen szer­zőnek éles, a legkisebb részleteket is meg­figyelő tehetsége. Bármerre menjen is, Krajnába vagy Erdélybe, megyéje egyik­másik községébe, vagy Triesztbe, érdek­lődése egyformán élénk, megfigyelő tehet­sége örökké éber. Szerencsés kedély! Szerencsés lelkü­let ! á ki megfogadhatja az utazás nagy mesterének Bädekernek mottoj át: "Wer reisen will, Der schweig fein still, Geh steten Schritt Nehm nicht viel mit Tret an am frühen Morgen Und lasse heim die Sorgen. Különösen az utolsó utasítás — a legnehezebben betölthető — az, a mi az utazást kellemessé teszi. S szerzönönk az utolsó utasítást sikerrel követi. Talán mért nincs is gondja, mit jotthon kellene hagynia? Ez volna perszej a legegysze­rűbb magyarázat. De ha v»n ós mégis sikerül azt otthon hagynia — pedig, hogy sikerül, arról a könyv minden lapja ta­núskodik — akkor kérjük: a rejtély kul­csát, a titkos gyógyszert, melynek ilyen csodás hatása van. Ah mert— nem neheztelésböl mond­juk — az útleírások fölkelték bennünk • vágyat, szeretnők bejárni kalauzolásuk litása rendes egészségügyi viszonyok kö­zött is, de leginkább cholera-járvány idejében nagyon szükséges. Folyt. köv. A selyemguhótermeíés Pápa vidékén. A „Pápai Lapok" f. évi 6-ik számá­ban volt szerencsém a selyemgubóter­melésröl egyet-mást megírni; megírtam 2 évi tapasztalatomat és működésem ered­ményét ; ezúttal pedig a jelen évi ered­ményt akarom e becses lapok olvasóival megismertetni. Az idén a szegszárdi országos se­lyemgubó beváltó felügyelőség megke­resésemre 30 gramm selyemhernyó petét küldött 3 dobozban ; a mult cikkemben emiitettem, hogy több évi tapasztalatom szerint 35 gr. pete után 53 frt 60 kr be­váltási dij remélhető, de az idei termelés után azt mondhatom, hogy 30 grammal is elértem a célt, miután 58 frt 74 kr volt a tiszta haszon. Itt egy példát hozok fel; ugyanis egy atyámfia ki szintén már tavai is kedvet mutatott a selyemhernyó tenyésztés iránt, 20 gramm pete után oly szép eredményt mutatott fel, mely nagyon is megérdemli, hogy ezen hasznos iparágat, minél töb­ben felkaroljuk, mert nevezett 20 gramm pete után 47 frt 30 krt kapott. Ezen kivül megemlítem, hogy egy n.-teveli Lakner György nevü ismerő­söm, ki hibás ós nehezebb munkára egé­szen képtelen, do mint becsületes és jó hazafi azon arany mondást tartja szivé­ben, mit nagy hazánkfia a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István mondott: „dolgozz, gyűjts, szaporíts és a haza fény­re derül." Említett egyén már tavai hozzám jött, és nagy érdeklődéssel tudakozoló­dott a selyemgubó mikénti tenyésztésé­ről, én neki a kellő útbaigazítást megma­gyarázván, miként a magas kormány is azon van, hogy a munkaképtelenek és öregek kevés fáradsággal ós minden tőke­befektetés nélkül, nem megvetendő kere­setet biztosithatnak számukra, mert egy jeles közmondás ezt tartja, „segíts maga­don az Isten is megsegít." Az én emberem szintén hozatott 20 gramm petét, de felesége ós gyermekei mosolyogtak a kikelt temérdek apró her­nyókon, ós azt haszontalanságnak ós a rá'fordított munkát idöyesztegetósnek tar­tották, de bezzeg nagyot néztek a sok szép fehér gubónak és még nagyobbat az értük kapott 31 frtnak. Ezen nem várt fényes eredmény után igen sokan kedvet kaptak a selyem­hernyó tenyésztésre. Bár ugy lenne. Ha esetleg, kik az idén próbát tettek és a tenyésztés nem egészen inyök szerint si­került, ne csüggedjenek, hozassanak jö­vőre ismét petéket, ón reménylem, hogy csekély fáradságuk bőven kárpótolva lesz. Útbaigazítással a kezdőknek szívesen szolgálok, miután a jelenkor a haza min­den polgárától megköveteli, hogy minden tisztességes mxinkát karoljon fel, hogy igy mind édes hazánknak, mind pedig csa­ládjának boldogitását a tőle telhető módon elömoxditsa. A.-Tevel, 1893. aug. 31. Kiss Lajos. földműves. Színház. Bokodi Antal színtársulata f. hó 6-án kezdette meg előadásait városi ál­landó színházunkban. Az igazgató tapin­tatáról és nemes szivéről tanúskodott az iá, hogy az első előadást j ótékonyeélra: „A pápai honvédszobor-alap" javára ren­dezte, de a szép ós magasztos cél sem tudott közönséget vonzani a színházba, s majd­nem egészen üres ház előtt játszottak színészeink az első este, mely csütörtökön és pénteken is ismétlődött, még tán fo­kozottabb mérvben, minthogy ezen esté­ken még kevesebben látogatták a szín­házat. Örömmel győződtünk meg a 3 be­mutató előadásból, hogy Bokodi színtár­sulata nagyon jól van szervezve, méltó a közönség pártfogására és azt valóban meg is érdemelné. Hisazük és reméljük te­hát, hogy közönségünknek az első előadá­sok alkalmával sajnálattal tapasztalt nagy közönye megszűnik ezentúl és a társulatot támogatásában, pártfogásában fogja ré­szesíteni. Városunk színházlátogató közönsége nagy pártolója a magyar színészetnek, a jó színtársulatoknak. A közönségnek a nemes ós szép iránt mindenkor tanúsított érzékére hivatkozunk tehát, midőn tiszte­lettel felkérjük, hogy ne vonja meg pár­tolását Bokodi jól szervezett színtársula­tától sem, hanem azt a megérdemelt támogatásban részesíteni szíveskedjék, a melyre a^ társulat, igazán megvallva, igényt is\ tarthat, a melyet az valóban meg is érdemel sikerülten bemutatott jó előadásai és aarabjaival. mellett mindazokat a pjompás tájakat mi is,| csakhogy „post ecjuitem sédet atra eura" — mi nem tudjuk otthon hagyni a gondokat. ! Francillon előadása után. — Csevegés. — A modern társadalom egyik első­Tangu szórakozása a szinház. Gazdag ós szegény, müveit és tanulatlan, ifjú ós Öreg, férfi ós .nő egyaránt látogatják ós élvezetet találnak az életből ellesett tra­gédiákban és komédiákban, társadalmi színmüvekben ós bohózatokban, melyek az életet mutatják be nekik caleideseop­•szerü változásaival. Erkölcseink ós szo­kásaink, eszméink ós érzelmeink, szen­vedélyeink, tévedéseink ós előítéleteink, tiszta és ferde ízléseink mind-mind meg­jelennek a színen, elevenen megtestesülve egyes alakokban. Az ügyes ós geníalis dr ímairó korának szellemétől áthatva ugy alkotja meg darabjait, hogy azok tárgya ós eszméje a legszorosabb kapcsolatban legyen azon társadalom érzés és gondolat­világával, melyre hatni akar. Ez a körül­míny magyarázza meg pl. Sardounak és Dumas filsnek óriási, még a párisi szín.­hásak történetében is páratlanul álló si­ke reit; az a tökéletes összhang, az a har­monikus-megegyezés, mely az író ós kö­zönsége, a dráma s a jaéző tömeg közt fennáll. -Kiragadnak egy darab életet az enberek históriájából, azt állítják szemük elé, a mi őket legáltalánosabban érdekli, a mi lelküket legélénkeliben, legerősebben foglalkoztatja. Sardou és Dumas drámai -formában tárgyalják a férj és. feleség egymáshoz való viszonyát, kölcsönös jo­gaikat ós jszabadságaikat, a házastársak válása után a gyermek viszonyát a szü­lőkhöz, az érdek házasságokat, a válás káros ós hjasznos következményeit stb. ós vertpónz gyanánt szórják a közönségnek azokat az ! erkölcsi igazságokat, oktató tanúságokat, melyek drámáik alapeszmé­jéből és irányzatából folynak. A görög, francia ós német classicus drámák manapság is nagy hatást keltenek színpadainkon; Romeo és Jidia mindig telt házak előtt játszák le szerelmük édes bus történetét; Elektra, Antigoné, Stuart Mária, Borgio Lueretia megrezegtetik minden sziv húrjait, mert az emberi természetben gyö­kerező örök és változatlan szenvedélyek megtestesítői. Elektra ímegható testvéri szeretete ép oly hatást tesz ma, mint tett 3000 évvel ezelőtt. De mégis, ki tagadhatná, hogy a század végének publikuma az antik tra­gédiák hősnőinél szívesebb látja a szín­padon a modern dráma hősnőit, s Odette-i, Gautier Margitot ós Francillon-^ örömes­tebb hallgatja, mint Medeát, vagy Antonius ós Gleopatrát, Miért? Egyszerű a felelet. Mert a mult századok drámáinak alakjai távol állnak már tőlünk, eszményi, sót tuleszményi színben tűnnek fel, érzéseiket ós hatalmasabb szenvedélyeiket a mieink­kel összehasonlítva valószínűtleneknek, sőt néha hihetetlennek talárjuk. A jelen­kor drámai alakjainak gondolatvilága, ér­zósköre közelebb áll hozzánk, problémáik élénkebben foglalkoztatnak bennünket; abban a világban-mozognak, melyben mi élünk, melynek eszméit és erkölcseit is­merjük s melyek iránt a legföltótlenebb órdeklödóssjel viseltetünk. A való élet szín­padán Qaölr. is találkozhatnak jöemse-ekkelj ' 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom