Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-10

Különben' alábbi tudósításaink meg­győzhetik a közönséget, hogy a társulat jó és méltó is a pártfogásra. Szerdán folyó hó 6-án első bemutató előadásul Jókai Mórnak a „Gazdag szegé­nyek" eimü vig nópszinmüve került szinre, melyet Jókai a budai szinkör számára pár nap alatt dolgozott át hasonló cimü remek regényéből. A darab egy szegény pár kalandjait tárja elénk, mig végre bejut­nak a szegények házába. Nem annyira humoros a darab, mint inkább sok élet­tapasztalat meríthető belőle. Az előadás sikerült ós jó volt. Különösen Bokodi (Kapor Ádám). remekelt az öreg vasúti váltóőr szerepében, melyet élethűen adott elő. Méltó társa volt Bokodinak Keresz­tes A. (Kömény Zsuzsa). Kedvesen ját­szottak Kövéssy Rózsa (Csicsónka) és Berzsenyi Margit (Lizi) szerepeikben. Vágó (Szűköl) a diurnistát kitűnően alakította. Nemkülönben - ügyes volt Szalkay (Kra­nyec Franyó) ós" Pénzes (Pacal János) is. Hozzájárultak a többi szereplők is az est sikeréhez. Csütörtökön f. hó 7-ón második be­mutató előadásul Franciilont, Dumas ki­tűnő társadalmi színmüvét játszotta a társulat. Sajríáljuk, hogy ily kis számú publikum nézte végig Bokodynó remek alakítását a címszerepben. A közönségnek itt alkalma nyílt volna megismerni egy jeles dráníai színésznőt, minővel színhá­zunkban még ritkán találkozott. A darab drámai nehézségeit művészien oldotta meg, kiérdemelve a sürü tapsokat, me­lyeket aratott. A második felvonás utolsó hatásos scónáját — rekedtsége dacára, melyért elnézést kért — elementáris erő­% el, megragadóan játszotta. Berzsenyi k. a. (Annette) mindenki tetszését megnyerte keresetlen egyszerűségével, természetes naivitásával. A temperamentumának tel­jesen megfelelő szerepkörken sikerült ala­kítást mutatott be^ Kiss Sándorról (Lu­cien gróf) nem nyilatkozhatunk teljes dicsérettel. Nekünk gyengének, chablo­nosnak, színtelennek tünt föl. Talán más szerepben jobbat fog nyújtani. Bokody, mint Biverolles marquis, az ősz apa sze­repében kifogástalan volt. Mint drámai jellem színész sok pompás alakot fog ne­künk bizonnyal bemutatni. Keresztes Amá­lia (Smithné) derekasan megállta helyét. Kisebb szerepekben jók voltak s méltók az egész ensemblehoz Vágó, Kovács ós Szálkai. Pénteken azaz f. hó 8-án „A Prima­donna 11 Kövessynek a budai színkörben nagy sikert aratott fővárosi életképe ke­rült szinre. Tulajdonkópen énekes bohó­zat ez, telve budapesti vonatkozásokkal, bohókás tartalommal és bohókás coup­let-kel. Van benne sok igazán sikerült komikus jelenet, s több jól megrajzolt komikus alak, a melyeket színészeink oly pompásan képviseltek, hogy a publikum elejétől végig nem jött ki a kacagásból. Hiszen a legnagyobb képtelenségek csik­landozzák legjobban a nevetés idegeit. Első helyen kell említenünk Szálkáit, ki a vén szerelmes virágkereskedőt, Cincár Kaj etánt kacagtató bolondériával, a hatás vadászat durvább eszközeinek mellőzésé­vel remekül játszotta. Az elismerés zajos tapsait teljesen kiérdemelte. Az est sike­rében osztozott vele Kövessy Rózsa az orpheum primadonna hálás szerepében. Kedves, megnyerő színpadi jelenség, ki­nek temperamentumos játéka, könnyed kecses mozdulatai, kellemes bár nem nagy kaliberű éneke és pazar mosolya biztosítja számára a publikum tetszését és tapsait. Bánfalvy mint Zóna Titusz fővárosi svi­hák egyszerűen nagyszerű volt. Ezt az újkori bohózatokban hagyományos gigerli szerepet ugy játszotta meg, hogy megér­demli érte ezt a titulust: „A Bokody társulat Solymosi-ja." A sok kihívás nagy része neki szólt. Á közepes számú közön­ség jól mulatott még Kovács mókáin (Trilla Viktor) ós Pónzesné (Cincár neje) szinikópezdei citátumain. Berzsenyi Mar­git rövid bakfis szerepében ezen este is nagyon kedves volt. A „Prímadonna 11 előadása oly mulat­tató volt ós oly nagy hatást keltett, hogy többen felkérték Bokody igazgatót, bogy közkívánatra még egyszer hozza szinre a kitönő énekes bohózatot. Az igazgató en­gedve a közóhajnak a „Primadonnát" szerdán f. hó 13-án adatja elő másodszor társulatával. Különösen felhívjuk a t. kö­zönség becses figyelmét ezen előadásra, mert bátran elmondhatjuk, hogy a ki el­jön: kitűnően fog mulatni és szórakozni a bohózat sikerült előadásában. Tegnap este a „Lengyel zsidó" c. színmű adatott elő, melyről jövőre. Városi közgyűlésből. Karc. Mikor otthon megkefóltók a Náci polgármester kabátját és kiporolták an­nak rendje és módja szerint a nadrágját, a szükséges útbaigazítások elnyerése után, méltóságteljes léptekkel fölment a város­házára ; belehelyezkedett a polgármesteri székbe és üdvözölve a gyér számban meg­jelent városi képviselőket, megnyitotta a gyűlést. A város atyái számra nézve lehettek vagy tizenöten jelen, ennyien mégis össze­verődtek ós sok beszéddel igyekeztek len­díteni a város ügyein. A sok beszéd si­került is, a lendítés azonban jobb időre maradt a mint az már nálunk szokásban van. Reggeli 9-órától esti 7 óráig disku­ráltak a költségvetés fölött és sok olyan dolgot szőttek a vitába, melyek nem kel­tettek ugyan sensaciót, de annyi hatásuk mégis volt, hogy jó kedély hangulatot ós gyomorelrontást idéztek elő. Ugy ült ott abban a szókben a Náci polgármester (a bátyám szó még nem illeti meg, nemvénitjük) mintha abban szüle­tett volna. Kellő tapóntat és eróly nem hiányzott nála, kitűnt ez különösen ak­kor, midőn Bognár Gábortól egy izben csaknem megvonta a szót. Bognár ugyanis a szépitő-bizottság újra alakítására vonat­kozó indítványnál, a disznópiac szépsé­geiről akart értekezni, a mit a h. polgár­mester, tekintettel a kényes kérdésre, — megengedni egyáltalán nem akart. Jól is tette. — Szépitő-bizottság ós disznópiac se­hogysem illenek össze, ezt megtanulhatta volna a képviselő ur akkor, mikor még gom­bolós nadrágot viselt, — mondhatta volna ott a gyűlésen Barthalos szópitö-bizottsági elnök ur, ha Bognár felszólalására figyelt volna. Miután azonban senki kifogást nem emelt ezen iszonyú vád ellen, — most sokan azon gondolkoznak, hogy e két fogalom talán mégis összeülik, — csak azt nem tudja senki hogy miként ? En sem tudom és igy nincs egyéb hátra, mint ebbeli nézeteimnek más alka­lommal adni kifejezést. Bognár sikereit nagyon természetesen Lövi képviselő irigyelte meg legjobban ós hogy babérkoszorú nélkül ne maradjon, felszólalt ő is. Felszólalt és kárhoztatta a képviselőtestületnek azon korábbi ha­tározatát, melyszerint az uj kollégium részére ismét néhány négyszögöl területet engedett át. Ez olaj volt a tűzre. Barthalos képviselő, szépitőbiz. el­nök nemes felindulásában határtalan lec­kéztetésben részesítette Lövit. Elmondotta LŐvinek azon tévedéseit ós hibáit, melye­ket a szépészet terén elkövetni elég bátor volt Szerinte egyedül Lövi a hibás abban, hogy a kath. elemi iskola ferde területre épült, mert sajnálta azt a néhány négyszög méter területet, melyre ott szük­ség lett volna, a hitközségnek azon idő­ben átengedni, — a szópitő-bizottságot pedig azért nem meri összehívni, mert ha Lövi is elmegy a gyűlésre, sajátságos, — de több mint bizonyos, hogy ferde hatá­rozatokat hoznak. A városi tanács is kapott szemre­hányást, még pedig nem is keveset. A többi között Hanauer Béla képviselő kifogásolta a Fenyvessy palotának tor­nyát, mert ezen torony akadályozza a légáramlatot és annyi levegőt szőrit ki helyéből, hogy a főtemplom mellett la­kók nem juthatnak elég levegőhöz, a mi felette árt az egészséges és beteg emberuek egyaránt. Indítványozta, hogy a toronynak földig való lerdmboltatása azonnal elren­deltessék, vagy pedig gurulókony fenyő szálakon szállitassék el a takarékpénztári épületre dísznek, mert ott egy kis díszí­tés csakugyan reáférne az épületre. Mészáros rendőrkapitány azon meg­jegyzésére, hogy a torony dacára, a temp­lomutcai lakosoknak maradt még annyi levegőjük, hogy holtig minden teketória nélkül megélhetnek, a képviselőtestület elvetette Hanauer indítványát ós elhatá­rozta, hogy a torony marad ott a hol van, ha pedig a takaréktár vagy más magán ember a remekkivitelü tornyot megiri­gyelte volna, — hát ópitessen magának, saját uri gusztusa szerint. Szerencse még, hogy Sült képviselő nem volt a gyűlésben, — mert zikkerre fogom, hogy a költségvetés azon tételé­nél, mely a hitközségek számára állapítja meg az eddigi 6800 frt subventió helyett a 13600 frtot, — ujabban ismét annak megduplázását indítványozta volna. De most nem szavazták volna ám meg, valamint nem szavazunk meg ezen­túl semmiféle költsógemelóst, — kivéve ha a pordányt aszfaltiroztatják, — mert ott nekem is van egy házam. Igaz, hogy a vizit-szobában mult héten két csacsi legelt, — de azért az aszfaltjárda ezek­nek is jól esik, Karcoló. 3622.3651. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közhirró teszi, hogy a városi képviselő­testület által 65. és 66/93. sz. a. hozott határozattal a Barát-, Korvin- ós Jókai Mór utcán elrendelt asphalt járdázás költ­ségeinek %-ad részben az illető háztulaj­donosok, V 3-ad részben pedig a városi köz­pénztár által való viselése a képviselő­testület által szintén kimondva lett; mit azzal hoz köztudomásra, hogy ellene a netáni felebbezés a mai naptól számítva 15 nap alatt beadható. Pápa, 1893. szept. 6. Szokoly Ignác s. k, h. polgármester. 4486. 1893. Hirdetmény. Odeííe-kkel és iVoYá-kkal, a XIX. század asszonyainak ezen kiválóan hü és eleven megszemólyesitőivel, vagy életnagyságban vagy en miniatűré. Ráismernek egyes vo­násaikra, melyeket az iró az életből lesett el, feltalálják az erkölcsi vonatkozásokat, melyekre céloz, megértik az irányzatot, mely a színdarab alapeszméjében kifeje­zésre jut s levonják a morál s a társa­dalmi életre vonatkozó igazságokat, me­lyeket az iró tanúságul szánt. Mert hiába mondogatják, hogy kü­lönösen a könnyüvérü, ledér párisiak mo­derntársadalmi színmüveiből csak a léhaság rí ki s a romlottság. Tagadhatatlan, hogy sok van bennük, melyeken a „nem párisi" leány sőt asszony is megbotránkozik. De ne nézzük őket sötét szemüvegen. Ne riadjunk vissza egyes drámák kényesebb thómáitól s főkép, ne legyünk álszemór­mesek. A francia sikamlósságokat és fri­volitásokat, melyek a legszellemesebb for­mában vannak föltálalva, mindig végig lehet hallgatni. Ugyanazt, a mi azokban el van mondva, elmondják a „Féneleányok" és „Kurtaszoknyások" is, csak az a kü­lönbség, hogy ostobább, durvább, szel­lemtelenebb formában. Hát mi jobb. Az esprit vagy a banalitás, a finom pikan­téria vagy a trágárság, a írivolitás vagy az obscoenitas ? A borzasztóan frivol Lilit inkább vigyék a színpadra, mint a Fene­anyósokat s Frsncillont inkább lehet pi­rulás nélkül végig néini, mint az Orplieura előadásait. Le a pruderiávai! Mert hát tulajdonképpen is, mi van ebben a Fran­cillonban. Én nem találok benn semmit, mi ellen a szemérem és tisztesség fellázadhatna. A kidolgozásban van egy kevés, de nagyon finom frivolitás, a tartalmában semmi, Francine férjének Lucien de Biverolles marquisnak osztatlan és változatlan sze­relmére vágyik s azt óhajtja, hogy idejét neki szentelje, ne pedig a vig cimborák­nak, a olubbnak s a léha leányoknak. Nagy társaság van nála éppen, köztük férje nőtlen barátai Stanislas de Grand­redon, Jean de Garillao ós Henri de Symeaux, a kik elakarják hívni Lucient az opera álarcos báljára. Franciilon kéri férjét, hogy tegyen neki az egyszer egy nagy áldozatot s töltse otthonn az éjjelt. Lu­cien nem teljesiti kérését. Neki rendez­vous-ja van barátaival, igéretét nem akarja megszegni. Ekkor neje arra kéri, hogy vigye el őt is a bálba. A férj ezt is meg­tagadja. „Nem, tisztességes nő ott com­promittálja magát." „Hát álarcban." „Ugy sem lehet". „Akkor hát a kedveseddel találkozol ott" kiáltja az elkeseredett asszony. Lucien csitítja, megnyugtatja Francinet s eltávozik barátaival. Az ér­zékeny nő boszut forral. Azt ígérte urá­nak, hogy ha megtudja, hogy szeretője van, ő is megcsalja. Álarcot ölt, megjele­nik egyedül a bálon, látja, hogy Bive­rolles egyRosalie Michon nevü rosszhírű líinÓKüovel enyelegj & meglwi okét, hogy a „Maison <2'or"-ba mennek vacsorázni. A foyerból magával hi egy ismeretlen fiatal embert, a férje szobájával szomszé­dos szobát bérli ki s ugyanazt a vacsorát rendeli, mit férje kedvesével. Másnap nyíltan bevallja tettét Luciennek. Ez ke­zet emel nejére, dühében kész volna őt megölni, de mégis, kételkedve abban, hogy megcsalta öt, nyomozni kezd. Francine barátnője Therese Smith sem hiszi, hogy az erkölcsös asszony megfeledkezett volna magáról és cselt sző. Lucient elrejtőzteti a mellékszobába, hogy hallgatózzék. Ö szemébe mondja Franciilonnak, hogy az éjjeli kalandot egy Pinguet nevü fiatal ember, ki őt szeretőjének vallja, megerő­sítette. „0 hazudott" kiált fel a becsüle­tében sértett asszony. A férj belép. Ki­békülés. Ölelkezés. Tableau. Nem kell félreérteni a darabot s ugy kell venni, a mint azt a genialis francia iró elénk adja. Dumas fils egy érdekes, a családi életben gyökerező kérdést vet föl s a megoldást a nagyközönségre bízza. Vehet-e magának egy férjétől elhanyagolt nő annyi szabadságot, mint a férj, s me­het-e addig aboszuban (vagy még messzebb is) mint a maquis neje? Vitatkozzanak róla kedves hölgyeim, de ne tegyenek ugy, mint — Franciilon. Dr. Rózsa Géza. Pápa város polgármestere ezennel közhirró teszi, miszerint a város képviselő­testülete f. hó 2-áu tartott rendes őszi közgyűlésében 91/93. sz. a. hozott hatá­rozatával, a szerződésszerű egységes árak ós feltótelek mellett, az Uj-utcának asphalt­gyalogjárdával leendő ellátását a járdá­zási költségeknek %-ad részben az illető háztulajdonosok, V 3-ad részben pedig a városi közpónztár által való viselését, s ezen határozatának birtokon kivül lehető felebbezésót kimondotta. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ellene a felebbezés mai naptól számítva 15 nap alatt nála beadható. Pápa, 1893. szept. 6. Szokoly Ignác s. k. h. polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. Fenyvessy Fe­renc dr., orszgy. képviselő, lapunk tulaj­donosa Tátrafüredröl, illetve Sopronból f. hó 7-ón Pápára érkezett. — Révész Kál­mán kassai ev. ref. lelkész, a pápai theo­logiai akadémia volt kitűnő tanára, ba­rátai és ismerősei látogatása végett a mult héten városunkban időzött. — Battenberg Lajos helybeli posta- ós távíró tiszt a kőszegi hadgyakorlatok tartamán (szept. 13—24-ig) távíró szolgálat teljesítése cél­jából Kőszegre helyeztetett át. — Rózsa Miklós tehetséges fiatal hírlapíró, lapunk munkatársa, Pápáról Sopronba távozott, hol a hetenként 3-szor megjelenő „Sop­ron" cimü társadalmi lapnál mint bei­munkatárs a segédszerkesztői teendőket fogja végezni. Gratulálunk. — Veszprém vármegye állandó választmánya e hó 14-ón d. e. 10 óra­kor ülést tart, mely alkalommal a vár­megyének 1894. évi költségvetési elő­irányzata fog tárgyaltatni, ugyan e hó 19-ón pedig a központi választmány fog ülést tartani; ez utóbbin az országgy. kópviselőváiasztók 1894. évre érvényes névjegyzékei fognak tárgy altatni. — A Liszt Ferenc szobrának leleplezését Sopronban nagy fónynyel ül­ték meg. A fővárosból báró Vécsey Sándor az operát, Fenyvessy Ferenc a Liszt Fe­renc Társaságot képviselte. A koszorúk letételekor — mint a soproni lapok írják — csak Fenyvessy Ferenc dr., a Liszt egyesület elnöke be­szélt, a midőn a nagy művész nevét őrző egyesület nevében tett le koszorút a szo­bor talabzatára. E közben a következő szép beszédet mondotta: „A „Liszt Ferenc Társaság", mely cimóül ós zászlójául Liszt Ferenc nagy nevét vette fel, — általam küldi fiúi ke­gyeletének, hazafias hódolatának és a nagy Mester ós Patrónus emlékéhez való hü ragaszkodásának ós szeretetének e csekély jelét. Legyen áldva emléke Liszt Ferenc­nek, \ Magyarország ez egyik legnagyobb geniéjének, kinek túlvilági sphaerákba ragadó játéka előtt uralkodó fejedelmek, szellem óriások és népek egyaránt meg­hajoltak ós a mikor a magyar dalnak lángeszével, hazafias érzésével és bámu­latos virtuozitása által európai polgárjogot szerzett: megszerzé egyúttal magának ós vele nemzetének az egész Európa csodá­latát] De legyen áldva e város, Sopron városa, a mely dicsőült díszpolgárának, megyéje szülöttének általa saját földje geniet teremtő erejének e szobrot emelte. Liszt Ferenc emléke e helyen és minde­nütt e hazában sokáig éljen". Az ünnep után bankett volt az uj nagy szállodában. A főasztal közepén ült Finck János, kir. tanácsos polgármester, mellette jobbról Fenyvessy Ferenc, balról Vécsey br. Finck polgármester elsőben Ő felségére, később a vendégekre emelte poharát. A polgármester első tósztja után, a melyet háromszor megújuló hatalmas éljen kisért, Vécsey báró emelt szót, hogy poharát azokra a lelkes polgárokra ürítse, a kik a szobrot létesítették; éltette Sopron vár­megye és Sopron szab. kir. város áldozat­kész és műértő közönségét. Osztatlan figye­lemmel kisérte a bankettozó közönség Fenyvessy Ferenc tósztját. Fenyvessy azon | kezdte, hogy a nemzetek költői, re­mekírói, festészei, szobrászai nem halnak meg, ha eltemetik. A betűkben örök erek­lyeként élnek a költök, a gyermek sza­valja] a muzsikus dalba önti. A görög s római remekírókat még ma is tanítják az iskolákban. Shakespeare, Moliere ma is él. A festesz, szobrász nagy alkotásait meg­őrzi századok: után is a Louvre, a Pitti galéria. Maguk emelnek szobrot nagy al­kotásaikkal önmaguknak. De a színmű­vész Ós zeneművész meghal mikor elte­metik. Sirba viszi magával geniéjének teremtő hatalmát és alkotásat. Igy volt Liszt is, ki csodás játékával biztosított magának helyet a magyar nemzet nagy pantheonjában. Sirba vitte! alkotásait, gsórt adta meg neki az Isten, hogy leg­alább élete volt tele bübájjal, varázszsal, fónynyel. Hős volt, ki soha csatát nem vesztett. Egész Európa a lábainál hevert. Hálásan emlékszik meg Sopronról, mely Európában az első szobrot emelte Liszt emlékének s élteti az indítványozót, a szobor-bizottság lelkes alelnökét, Finck János kir. tanácsos polgármestert, kinek azt kívánja, hogy érje meg, hogy Sopron szülötteiből díszpolgárokat választasson és nekik szobrokat emeltessen. Fenyvessy dr. ismételten is tószto­zott, poharát az ünnepi szónokokra, Ke­nia Józsefre és Gaar Vilmosra ürítve. — A városi tanács tegnap tar­tott ülésében ' elhatározta, hogy megke­resi a tűzoltó ós iparos ifjúsági . egylete­ket, miszerint megyés püspökünknek vá­rosunkba leendő érkezése alkalkmával, a rend fenntartásánál közreműködni szíves­kedjenek. — Báró Bothmer Béla a tüz­oltó-főparancsnoki állást nem fogadta el. Igazán sajnálatunknak kell kifejezést ad­nunk e fölött, mert erős meggyőződésünk volt, hogy alatta az egylet a legszebb virágzásnak indult volna. A tűzoltó-egy­let ma akart közgyűlést tartani, hogy főparancsnokát megválassza, — azonban többek kérelmére a választást az elnök elhalasztotta ós csak legközelebb fog ez érdemben közgyűlés tartatni. — A városi iskolaszék f. hó 7-ón tartott ülésén a kisdedovókra vo­natkozó törvény értelmében, az iskolaszók tagjaivá megválasztotta Kis László né, Báron Jakabné, Gyurátz Fereucné ós Saáry Lajosnó úrnőket. Üdvözöljük őket leendő szép hivatásukban. O — Felhívások adakozásokra. Vámos községben f. hó 1-ón pusztított nagy tűzvész folytán 110 épület semmi­sült meg, 2 emberélet is áldozatul esett és a kár mintegy 30,000 frtra tehető. Ebből kifolyólag Kolossváry József me­gyei főjegyző felhívást intéz a megye közönségéhez könyöradományok gyűjtése végett. — Sárosmegye 3 járásábanf. évi aug. 11-ón óriási felhőszakadás pusztí­tott. 60 község termését egészen elso­dorta az árviz; 14község lakházainagy részt romokban hevernek; 25 emberélet is áldozatul esett. Az úthálózaton oko­zott kár felülmúlja a 200,000 frtot, a földmives nép s háztulajdonosok kára megközelíti az egymillió frtot. Szinyei Merse István, Sárosmegye alispánja fel­hívja a veszprómmegyei közönséget az árvízkárosultak részére való kegyes ada­kozásra s az adományoknak hozzá el­küldésére. Adományokat szerkesztőségünk is elfogad ós rendeltetési helyére juttat. — A „Jókai kör" alapszabályait a. beliigyminister jóváhagyta. A ministeri jóvá­hagyás/, hó 5-én jelent meg a hivatalos lapban. — Utcáink öntözése és söp­rése. Legközelebbi csütörtökön az esti órákban az utcasöprök oly porfelleget támasztottak a belváros fö-utcáj án, hogy onnan mint saharái számum elől mene­kült a közönség. Azon kérdést keli intéz­nünk városunk hatóságához, vájjon nem azért lettek-e beszerezve nagy költséggel a város öntöző fogatai, hogy az utcák söp­rés előtt megöntöztessenek ? Fájdalom ugy látszik csak azért, hogy az öntöző kocsik hordói a városmajorban kiszáradva össze­omoljanak. — „A mi közigazgatásunk" cimen lapunk legközelebbi számában a ci­gányokról irt vezércikk a közönség köré­ben teljes viszhangra talált. Nem hisszük, hogy volna az országban valamely vár­megye ós abban valamely járás, mely nagyobb ós türhetlenebb cigány invasio­nak volna kitéve, mint Veszprómmegye ós abban a mi pápai járásunk országút menti falvai ós utazóközönsége. Arra vagyunk kíváncsiakba közönség felbábo­dása előtt segit-e ezen az állapoton a vármegyei és a járási közigazgatási ha­tóság. — A pápai ipartestület tánc­mulatsága ma tartatik meg a Polgári Kör kerti helyiségében. Kedvezőtlen idő ese­tén a Griff-szálloda nagytermében lesz a mulatság. — Rendőrkapitány szabadsá­gon. Mészáros Károly rkapitány f. hó 16-án kezdi meg egy havi szabadságidejét. Távollétében Szokoly városi tanácsos, Lampórth fő- és Klára jegyző fogják fel­váltva helyettesíteni. — Gyászrovat. Nagy veszteség érte Gombás Antal tapolcai kir. járásbirót nejének szül, Hertelendi Alexandrinanak élte 46-ik évében hosszas betegeskedés után Pápán, a nagy­hantai szőlőhegyben f. hó 6-án történt gyászos elhunytával. Hűlt teteme f. hó 7-én d. u. 4 órakor helyeztetett örök nyugalomra a kálvária kápolnából az ottani sírkertbe. A gyásszertar­i táaon jeleAvoltak Hanoiéiról d.r v ifóny5%

Next

/
Oldalképek
Tartalom