Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-03-12

XX. évfolyam. II. szám. Megjelenik minden vasa rnap. Közérdekű 3ürgös közlésekre lioruükiut rendkívüli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A ]a.pnak szánt közlemények a szerkesztőségéhez (hosszú utcza 969. sz.) küldendők. ^ Pápa, 1893. márczius 12, S< Klőfizeíési díjak. »' Egy évre ti írt Fél évre 8 irt Negyed évre 1 írt ön krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések rVyliasábiis petitser téri* guta után kr, Evilttérlici: íii) kr. A díj e 1 r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitank. J.r • 1 i'ilizeté.si díjak s hirdetések í. í ji k'w'-i) hivíiliiliíhít (Kulin Mtir íiai hí:-: •ptitő iroda) küldendők. apa város hatóságának és íobb pápai, s pápa-vidéki eg ) v s ü I e i ÍI e k m e g v á 1 a s z, toll k ö l I ö n } e. Vallásfelekezeti béke és szeretet. Most, midőn az ország több városában az egyes hitfelekezetek a fennforgó egyház-politikai kérdéseket vitatják, midőn ezek mellett- vagy ellen nyilatkoznak, midőn ezeket a társadalmi térre is elég helytelenül átviszik és összejövetelek s népgyűlések vitatárgyaivá teszik, sok kelyen nemcsak a vallásfelekezeti — de a társadalmi békés együtlétet és jó egyetértést is megzavarják: örömmel constatálhatjuk, hogy városunktól a helytelen társadalmi mozgalmak távol vannak és polgáraink közt a legszebb vall ásfel ékezet i béke ós szeretet uralkodik. Köszönhetjük pedig ezt városunk polgárai értelmességének, de köszönhetjük különösen hitfelekezeteink derék papjainak, lelkészeinek, kik a templomban, a szószéken hirdetik ugyan híveiknek saját vallási tanaikat, elveiket, meggyőződésüket, de nem hintik el közöttük a más vallásfelekezetek elleni gyűlölség magvait és az egyház-politikai kérdéseket a társadalmi térre át nem viszik. Hogy nálunk ily szép vallásfelekezet! héke és szeretet honol, mutatja az is, hogy városunknak évi költségvetésében állaudóan szerepelnek — a hitközségek lélekszám arányában — tekintélyes adományok az egyes felekezeti elemi iskolákra; de mutatja az is, hogy a városi képviselőtestület fenkölt és nemes érzelmű tagjai valláskülönbség nélkül készek voltak a múltban és jelenben is, a bár felekezeti jellegű, de városunk közkincsét képező felsőbb tanintézetünkre az áldozatokat a legnagyobb egyetértéssel meghozni; hiszszük, reméljük, sőt megvagyunk győződve róla, hogy a jövőben is igy fog történni ha más felekezeti felsőbb tanintézet segélyezése kerül szőnyegre; akkor is a a legszebb összetartással fogják polgáraink a szükséges és indokolt áldozatot meghozni, a mellett hogy a városi közintézeteinket és azok szükséges emelését sem hanyagoljuk el. Xincs is más óhajunk, mint hogy ezen szép vallásfelekezeti béke és szeretet, mely városunk összes polgárságát áthatja, tartós és állandó legyen. Legyen városunk vezér érzelme és elve mindenkor az igaz belső vallásossal/, a manka ós szorgalom, az emberbaráti igaz szereteti TARGZA. Ai itólet. — R o m án c. z. — Panaszra jött a vár kertésze : — „Uram! nagyon hosszú a panaszom. Sok megesett s nem vettem észre. De az ntolsót el nem hallgatom!" — „Midőn a szentföldről megtértem, Egy rózsát hoztam, — leányom ápolá — Egyszer virult minden tiz évben, S egy esfcve eltűnj — mondjam-e hová?" Szétnéz a vár ura merően, S egy sápadt apród arczán pir fut át: „Úrnőm kívánta — én letörtem — Ott lesben állva egy íél éjszakát." Helyeslőn int a vár úrnője, Apródja nem pajkos fiu, Ily csiny nem is eredhet tőle, Hisz mindig olyan szomorú. „Halljam tovább.'" „Egy párja vesztett Szelid galamb volt leányom mindene. Sólymod megölte a kedvenczet." — Szólt s könnyel telve mind a két szeme. Halványabb lett a sápadt ifjú, — De int úrnője olyan biztatón — Arozán kiül a tetetett bú: — „Az úrnőm aolyma!" mondja elhalón. „Tovább I" „Uram, öreg vagyok már, Egyetlen leányom minden támaszom, S a rózsa tolvaj *— nyegle solymár — Elcsábította, ezt ís átkozom í" A várúr hátra dől székében; S bölcs tanácsra gyűl a sziv s az ésí. A nök hatása a hazafias érzületre. Régi mondás: »A dal hü kisérüje az embernek.* E közmondás mintájára irta Feuillet oktáv: >A nő kísérője a férfinak<. S valóban, sok igazság van e néhány szóban. A gyermeket az anya szererettel gondozza bölcsőjében és tanító szavaival veti meg az ifjú jellemének alapját; az ébredő ifjú ideált választ magának és szerelmének képe vezérli cselekvésében; az érett férfiú oldalán ott van a hű feleség, ki búban és örömben, jóban és rosszban osztja meg férjének nemcsak érzelmeit, hanem gondolatait és eszméit is. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy a férfiú életére úgyszólván elhatározó befolyással van a nő, mert meg van e hatásra a lehetőség ép ugy, mint a nőnek képessége. Az egész emberiség anyagi és szellemi küzdelmét néháuy rövid óra alatt végig tekinthetjük Madách „Ember tragédiájában* . Látjuk, hogy a nő nem csak bájos lény, mely szerelmi szenvedélyt ébreszt a férliszivben, s szépíti vagy keseríti az érző ember életét, hanem azt is látjuk, hogy a nő a jó tündér, az emberiség augyala, ki egy elvakult Pháraó lelkében derengteti fel a szabadságeszmét, ki meglágyítja egy diadalittas Danton lelkét, de egyszersmind átkos démon is lehet, kinek akarata ezreket tehet szerencsétlenné egy hatalmas férfiú által. A nő tehát a férfiúra nem csak mint emberre van befolyással, hanem mint honfira, azaz mint a családnál magasabb kötelék tagjára. A nő nem csak a házi tűzhelynek lehet őre, hanem ama szent ós nagy tűzhelynek is, mely köré egy nemzet csoportosul. Világos, hogy a nő hat a hazafiságra, de hát miként történik ez ? A S egy részvétköny csillog szemében, Midőn igaz ítéletével kész. „ S te lész a leány búgó galambja erős hajtás a tört bimbó helyett, apjának támasz" — s reszket hangja — n mert a ki lop, lovaggá nem leket!" Tetsző moraj kél a teremben S bólint a vár úrnője: „Ugy legyen!" Szeméből két nagy köny kicseppen: „Mert engem is megcsalt a hűtelen!" Virág Béla. gyermek az anya gondjaira van bízva és amint tőle tanulja e két édes szót: *apám", „anyám", ugy tanulhatja még meg dadogó ajakkal e szót is: >haza>. Az édes auya olt minden érzést a gyermek picziny szivébe, mely bár még semmit 'sem ért meg, de fogékonyan mindent magába fogad, hogy később érzelmei az értelem világánál kiforrjanak és megnemesüljenek. Igy neveltek a spártai anyák egykor hősöket hazájuknak. A második hefolyásmód az, melyet mindenek fölött hatalmassá tesz a szerelem. A nő rendelkezik a varázs minden eszközével, mely férii-jellemet képes alkotni, vagy kiképezni. A nő szépsége és bája, rábeszélő szelídsége és nemes finomsága nem egy férfiúból alkottak már derék honpolgárt, ki azelőtt ingadozott, vagy kötelességéről megfeledkezett. Sajnálatos, ha pusztán a n-inek varázsa nevel honfiakat egy hazának, de fontos ez az eszköz és sokszor elhatározó egy nemzet létében. Ha a férfiak önmagoktól nem tudnak öntudatra, tetterőre és honszeretetre ébredni, a nők ni- ülik meg közvetve hatásukkal a hazat. Zrínyi Miklós a költő, egyik iratában megvallja, hogy a magyarságot hazánk leányai menthetnék meg, igy kiált fel: óh bár venne minden magyar főúr magyar feleséget és boldogabb volna a hon" ! Vörösmarty a negyvenes évek viharos korában keserűen fordul a magyar hölgyekhez > Elhagyott anya'- czimü költeményében és átkozza hazánk leányait, kik bégnek az idegenért.* De nem csak békés korszakban, mint anya, szerelmes ós hitves, védői a nők a hazaliságuak. Csatamezőn és forradalmakban a nők sokszor valódi vezércsillagai voltak egész csapatoknak. Előbbire elég példa Eyer védői, Zrínyi Ilona, 48 számos am azon-alakja, a franczia forradalomban egy Corday Sarolta — utóbbi esetre márczius 15-ének nevezetes honleányai közül csak Ijnborfalnj Rózát említem, ki puszta megjelenésével a honfiak lelkesülését ellenállhatatlan enthusiasmussá növelte. Nyilvánvaló ezekből, hogy a nők befolyása a honszeretetre és hazaíiságra nem valami esetleges, véletlen dolog, ; hanem szent kötelesség és nemes erkölcsi misszió. Xem azt értjük a nő haza- ! fisága alatt, hogy elszakadva igazi köréből, a szeréin* hazitüzhelv mellől hon- i leányi szózatokkal téves.' eszmék hirdetője j legyen, vagy tán, mint a nőeniauczipáczió \ bajnoka, önálló helyet vívjon ki magának ! a tett terén a hazában — nem, nem ezt ; értjük alatta. Tudják a magyar anyák hivatásukat, melynek legmagasztosabb vonási: honfiakat nevelni az édes és dics'' hazának, — tudják a magyar leányok kötelességüket, melynek legnemesebb része: szeszélytől és beteges felfogástól ment igazi érzéssel megtartani és őrizni a hon fiaiban az igazi szeretetet. M. Vármegyénk és a milleniumi kiállítás. Lapunkban már tudattuk, hogy hazánk ezeréves jubileuma alkalmából megtartandó országos kiállítás ügyében, vármegyénk is gazdasági kiállítási mozgalmat indított meg. Erre vonatkozólag közli a mult hóban kiadott i veszprémmegyei gazdasági egyesület* Ertrsilöjr az ez ügyben tartott egyleti közgyűlés alábbi határozatait: Rainprecht Autal mint a tervezett országos kiállítás veszprémi bizottságának elnöke s Nagy Iván titkár az október hó folyamán tartott közgyűlés megbízásából beterjesztik az egyesület, illetve a kiállítási bizottságnak a kiállítás érdekében megindítandó mozgalmak egyelőre föbl> vonalakban körvonalazott tervezetét, A közgyűlés a beterjesztett s részletesen ismertetett tervezetet általában helyesli, azt elfogadja s kimondja hogy

: 1- ször. A kiállítás teljes sikere a vármegyének is kiváló érdeke levén, szives közreműködés s támogatásra a vármegye közönsége is felkéressék. 2- szor. Járásonként külön végrehajtó kiállítási bizottság szerveztessék, mely bizottság a járás területén nemcsak az érdekeltség felkeltésére hivatott, hanem tisztében áll egyúttal a járás gazdaközöuségót a kiáütásnak megnyerni, a kiállítás ügyét ott előmozdítani s vezetni, valamint általában a központi végrehajtó bizottsággal egyetértöleg a kiállítás teljes sik« re érdekében intézkedni. A járási kiállítási bizottságuk elnökeiket maguk választván meg. 3- szor. A járási bizottságok tagjaiból, esetleg más érdeklődőkből alakítandó egy központi végrehajtó bizottság, melynek elnöke az egyesület október hó folyamán tartott közgyűlése alkalmával már megválasztott Rainprecht Antal püspökségi jószágkormányzó) ur. A központi végrehajtó bizottság az összes muko lés egyöntetűségét vezeti, érintkezik az országos körökkel, esetleg a kormány s haíóságoKkal, ez gyűjti össze s rendezi a kiállítandó tárgyakat, s vezeti az egész administratiót. valamint az országos bizottság megállapodása s közleményei alapján megállapítja az összemüködés teljes prograininját. 4- szer. A kiállítástól előre láthatólag bár még két év választván el, mégis tekintettel egyik esetleg kedvezőtlen év esélyeire. — mi a kiállításban való sikeres s méltó megjelenhetést tetemesen megnehezítené, — kimondja a közgyűlés, hogy az előmunkálatok már az lH

l

.i!)-ik év elejével megkezdendök. s a kiállítandó tárgyak már a jövő évben gyűjtessenek. ö-ször. Mihelyt az országos bizottság tejes megállapodásra jut s kibocsátja programmjait és felhívásait, ugy a központi mint a járási bizottságok haladék nélkül kezdjék meg teljes működésüket. U-szur. A kiállítás sikere s az eljárás egyöntetűsége érdekében az egyesület titkára lehetőleg a. járási bizottságok működésében, s azok ülésein is részt vegyen. 7-szer. Ugy a központi, mint a járási bizottságok esetröl-esetre magukat határozatlan számig kiegészíthetik. Megválasztattak a közgyűlés által: ni A. központi s egj-ultal a veszprémi járás kiállítási bizottság tagjaiul: Lakat Mihály, HankóozyJózsef, Lakat János. Purgly Pál, Udvardy (íyula, Rottermami Károly, Sáner János és lovag Freystüdter Jenő. h> Enyingi járás bizottságául: L'mtner Sándor, Vertheim Hermán, Bibó Dénes, Hennel Károly, Yertheiin Imre, Tóth Ede, Fischer Károly, Purgly László és Balassa Lajos. c) Leveeseri járás bizottságául: <h'of Erdödy Sándor, gróf Zichy István, Szalatkay István, Hohn Gyula. Ii "é Jenő, Jose tl'y Jenő, Keller Pál. <1) Pápai járás bizottságául: Véber Rezső,Ihász Lajos, Válladéza, Válla' íyula. Berger Gábor. e) Zirezi járás bizottságául: Hunkár Dezső, Aigner Sándor, (ryurkovies József, Bendekovics Adolf, (-zacher János. A tizenharmadik Gyurkovics leány. Sokat nevettünk abban az időben Lecoque „Tiz leány és egy férj sem" czimü operettjében, a boldogtalan családapa aggodalmam és bo'londságain, hogy egyetlen leányát sem tudta férjhez adni. Gyurkovicsékat tizenhárom leánnyal áldotta meg az ég, s mind a tizenhárom elrepült a szülői fészekből, mind a tizenhárom tudott magának férjet szerezni. Mikor a tizenkettedik leány szerencsésen megszületett, Gyurkovicsné igy sóhajtott föl: Teremtő Istenem! kerek egy tuczat. Nem óhajtottam ennyit az áldásodból, de legyen meg a te akaratod! Sejtelme sem volt, hogy még egy toldalék is kerül majd az áldásból. Hót leánynak a történetét, ragyogó tollal megírta a „Budapesti Hírlap" tárczairója. Én csak a legeslegutolsóót, a fészekfentöét, a tizenharmadikét akarom elbeszélni egészen egyszerűen, ugy a mint jelen voltam a születésén, végig ettem a paszitáját, alakodalmi torát, a matrikulában a keresztapa rovatában az ón nevem levónbe^Bgy^zve^ ltí71. június 13-án pénteken délután még alig hangzott el a három órai harangszó, hirtelen beborult az ég, sötét felhők nyomultak elő a nyugoti láthatárról, a fák hajladoztak a szélviharban s egy hatalmas dörrenés után megeredt a jeges zápor. A házigazda. Horkai bácsi és én fölugrottunk a preference asztal mellől s az ablakon át nézegettük a sürüen hulló, kopogó jégbonbonokat. — Adtál Uram esőt, de nincs benne köszönet, szólt Gyurkovics. — Jaj Istenem! végem van, hangzik a szomszéd szobából Gyurkovicsné hangja. A házigazda megismerte e jajkiáltást s tudta, hogy nem a vihar a szülő oka, hirtelen kikiáltott a cselédekért és sietett felesége vigasztalására. — No öcsém! ebből a gyerekből táltos lesz, szóltam hosszú csöndes bámészkodás után. — Vagy pedig boszorkány, mondja nevetve Horkai. A vihar egyre zitgott s kezdtük furcsán érezni magunkat. — Sohase mozgolódjatok, szólt a belépő Gyurkovics. Az ilyen vihar nem szokott sokáig tartani. De a kártya még se kellett s csak csendesen beszélgettünk. A mint az utolsó felhő alól előtört a nap s ragyogó sugarai csillogtak az esőcseppeken, jelentették, hogy a tizenharmadik leány szerencsésen megszületett. Mivel olyan ominosus napon ós időben született, a szent keresztségben Felicia nevet kapott. Az anya kívánta, azt, a ki szentül hilte, hogyha életben marad is, boldogtalan lesz. Hogyan is lehetne boldog egy 13-án, pénteken, viharban született tizenharmadik leány V Legyen legalább a neve boldogság. Az időt íi- IU lehet visszatartani, hogy tova ne rohanjon a végtelenség utján, de meg a leányokat se, hogy föl ne cseperedjenek. Felicia se volt kivétel s igaza lett Horkai bácsinak, olyan csinos kis boszorkány lett belőle, hogy jaj volt annak a legénynek, akinek mélyen nézett a szemébe. Meg volt annak verve szive is szeme is. Felicia tudta, hogy szép, de azért nem szeretett kaczérkodni. Mikor édes anyja és Horkai bácsi hóditó hadjáratra akarták fölvinni a budapesti bálokra, kereken, kijelentette, hogy nem megy egy tapodtat se magát mutogatni. Majd eljő helyébe az, kit a sors neki szánt. Sokszor el volt az már mondva versben ós prózában, hogy karácsony ünnepe családi ünnep; s hogy annak előestéjén komorjrá lesz a legvidámabb cocotte s a gondtalan agglegény is. Az 1890. karácsony estéjén, mint rendesen, együtt volt a Gyurkovics család legnagyobb része. Mind eljött, aki jöhetett idejében. Horkaiak voltak az utolsók, pedig ők laktak legközelebb. Mikor csengős szánon befordultak a kastély elé, már föltámadt a vihar s a mezőn zizegve futott, repült a széltől fölkavart hó. Wagner operai hangszerelése sem lehet zajosabb, mint mikor a sok sógor, sógorasszony s a Gyurkovics unokák vegyes kara érzelmeiknek hangosabb kifejezésére gyújtottak rá. S mégis e nagy dissonaneziából a szeretet harmóniája szólt ki. Egyszerre a nagy zajban kitárul az ajtó s egy váratlan vendég lép be. — Jó napot kívánok! Tarnoi Elemér vagyok, bocsássanak meg, hogy megzavarom e családi ünnepet. A vasútra akartam menni, hogy én is szülőim körében ünnepeljek, de teljes lehetetlenség a nagy hófúvásban tovább mennem, s igy kénytelen vagyok itt maradni vendégül. — Isten hozta! szólt Gyurkovics. Vagyunk aunyian, hogyne unatkozzunk, s reméljük, hogy otthonosan érzi magát körünkben. Tarnói szép fiatal ember volt s csak néhány hónapja mult, hogy egy gyönyörű birtokot vásárolt meg alig két órányira Gyurkovicséktól. Csakhamar igen jól érezte magát a Gyurkovics család körében. Nem is csoda. Kitűnő szívességgel ós szeretettel látott vendég volt. Az egyetlen hajadon Felicia pedig oly kedves, oly elbűvölő pillantásokat tudott lopni rája, hogy legkevésbbé se bánta, hogy a zivatar egyre zúgott a kettős ünnepben. Karácsony másnapján Felicia indítványára elővették a tombolát, hogy kisorsolják a karácsonyfára fölaggatott tárgyakat. Felicia húzta a számokat.. Már minden tárgy elfogyott. Mindenki nyert, csak Tarnóit kerülte a szerencse, csak ő nem tudott nyerni. Pedig meglátszott az arczán, hogy ugy szeretett volna valamit nyerni Felicia kezéből. — Igazán sajnálom, szólt Felicia, de önnek oly kevés szerencséje van e játékban, hogy sohasem viszi tovább az ambóaál, sohasem tud ternót csinálni, U