Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-08

^ Megjelenik jnhni e n vasa r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koruükiut rendkívüli számok adatnak ki. IS Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A.]apnak szint közlemények a n\ M szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. ap PÁPÁT IAPAK laial llAl Ulli X Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petit>;or térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő. B ilyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a laj) kiadó hivatalaim (Kotro Mór fiai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egy eszelnek megválasztott k ózlönye. Nagy ünnepet ül a helybeli r. kath. hitközség, hogy saját körében üdvözölheti szeretve tisztelt fópásztorát báró Hornig Károly megyés püspök ur Ő Méltóságát, a királyné Ö Felsége kancellárját, ki azért jött, hogy a bérmálás szentségében részesítse a serdülő híveket. A fellobogózott épületek, az inpozáns diadalívek, a fényes fogadtatás, a bandérium, az önkéntes kivilágítás, mutatják az érzelem bensőségót, mely a hiveket a magas vendég iránt tisztelet- ós ragaszkodással tölti el. Hogy a fenkölt szellemű főpap mellett felismerjük .benne a lelkes hazafit, a nevelés ügyének áldozatkész gyámolát, a tudomány ós művészet pártolóját, a jóltevő kegyes adakozót stb, mutatja a2< őszinte tisztelet és az elismerésnek a város lakossága részéről oly általánosan — felkezeti ^különbség nélkül — nyilvánulása. Őszinte örömmel üdvözöljük városunk falai közt a hit felkent bajnokát, midőn hivatalos látogatásával városunkat szerencséltette. Tegnap délután 3 és 4 óra közt érkezett meg városunkba a megyés püspök báró Hornig Károly Ő Méltósága, Kemmes Ferenc címzetes püspök kíséretében. A pápai járás határánál illetőleg Farkasgyepúu Horváth Lajos járási főszolgabíró fogadta a püspököt, kinek tiszteletére Jákón és Tapolczafőn keresztül vonulása alkalmával nemcsak a r. kath-, de más felekezeti .harangok is meghúzattak. A. város határán Mészáros Károly városi rendőrkapitány .fogata ós a városi -bandérium csatlakoztak a menethez. A város által a Csóka-vendéglő előtt felállított diszkapunál a városi képviselőtestület küldöttsége Osváld Dániel polgármesterrel az ólén, ^/Fenyvessy Ferenc országgy. képviselő ós számosan várták a magas vendéget, kit a polgármester rövid, de velős szavakban üdvözölt. Ő Méltósága megköszönte az üdvözlést, örömét fejezte ki a felett, hogy Pápán mily szép vallási egyetértés uralkodik, miután a fogadtatásnál a városi képviselők valláskülönbség nélkül szép számban megjelentek, végre üdvözli a város közönségét. Erre zajos éljenzés közt gyors menetben megindult a fogatok hosszú sorozata. Az érkezést jelző taracklövósek ós harangzugásra sietve jött össze a város közönsége, mely a Jókai Mór ós fő-utcát, a főteret egészen ellepte, hogy az ünnepelt férfiút láthassa ós tiszteletteljesen üdvözölhesse. A helybeli r. kath. hitközség képviselete, az általa a Griff és Casino közt emelt diszkapunál, meleg szavakban fogadta Ő Móltóságát, világi elnöke Hanauer Béla által, ki rövid üdvözlő beszéde végén hangoztatta a diszkapu feliratának e szavait: »Áldott ki az TJr nevében jő!« E diszkapu mellett állottak a régi iparoscéhek elnökei diszzászlóikkal, a nagytemplom bejáratáig pedig az apácazárda fehérruhás növendékei képeztek sorfalat. A nagytemplom főbejáratánál az esperessógi kerület papsága ólén Néger Ágoston apátplébános fogadta a főpapot, s nyújtotta át megcsókolásra a keresztet, majd ismét a szentelőt, melyből szentelt vizet vett, azután megindult a menet a főoltárhoz, mialatt a kar az »Ecce sacerdos magnust-t ónekló. A püspök rövid ájtatosság után az összes papság kíséretében a tisztelgő közönség sorfala közt a várba vonult, hol az apáca növendékek újból felvoltak állítva. A várban gróf Esterházy Móric főispán várta ós fogadta vendégszeretettel a megyés püspököt. Este a főtér ós a kastély környéke, a főtemplom, plébániaiak stb. fényesen kivilágíttatott. Ma reggel 8 órakor a püspök misót mond ós egyházi beszédet tart, ezután fogja a bórmálást megkezdeni. Ma a férfiakat, és holnap a nőket részesíti a bérmálás szentségében. A küldöttségek ma délután 1 órakor- tisztelegnek avarban Ő Móltósága előtt. ' Megyei közgyűlés. Veszprém vármegye e hó 2-án és 3-án tartotta öszi rendes közgyűlését. A közgyűlés mindenekelőtt részvéttáviratot intézett Esterházy Móric gróf főispánhoz, kit betegsége gátolt a gyűlésen való megjelenésében. Véghely alispán referált a kőszegi királyi fogadtatásról és jelenti, hogy Ő Felsége a deputációtól meleg érdeklődéssel kérdezősködött Veszprómmégyóről. Boldogult Purgly Sándornak emlékéről az alispán szép szavakban emlékszik meg ós a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. Purgly halálozásával megüresedett közigazgatási bizottsági tagságra Ováry Ferenc orsz. képviselő választatott meg, ki 66 szavazatot kapott, Jánosi kanonok 32 ós Matkovics Tivadar orsz.- képviselő 5 szavazatával szemben. Ováry hálával köszönte meg a választást. Debrecen város átiratát a főrendiházi reform kérdésében a közgyűlés minden vita nélkül egyszerien tudomásul vette az állandó választmányban tett azon indokolásával, hogy a reform ind nem időszerű, mivel különben is alig néhány óv telt el a főrendiház uj szervezésétől, melyet minduntalan megbolygatni nem lehet helyes politika, és mivel az országgyűlésnek már csak a közigazgatás államosítása és reformja kérdésében is nagyon sok teendője van, melyet ogy incidentaliter felvetett főrendiházi reformmal, mely ez idő szerint úgyis sikertelen lenne, zavarni nem óhajt. Pozsony és Szeged átiratánál a harmadik egyetem felállítására nézve Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő szólalt fel ós kifejté, hogy Magyarországon egy harmadik egyetem felállítása nem helyes közoktatási politika, mikor még a kolozsvári sem teljes. Helyesebbnek tartja Olaszország példájára a kisebb akadémiák teljes kiépítését, melyre már a királyi táblák decentralizációja is utalj A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Fenyvessy indítványát esnem pártolja sem Pozsony sem Szeged átiratát. Egyhangúlag elfogadták Ováry indítványát, hogy Veszprémben tűzoltói szaktanfolyam rendeztessék be, melybe minden község két tűzoltót küldjön, Fenyvessy indítványára a megye nemcsak kizárólag Veszprémben, hanem Pápán is fog hasonló tanfolyamot felállítani. Győr-zirc-veszprém-dombovári vasutak ügyében, az engedményesek a megye által vasutakra megszavazott 400,000 frt dotatiónak 80,000 írttal pótlását kérték, mert erre szükség van a vasútvonalnak Veszprémbe bevezetése által felmerült nagyobb kiadási szükséglet fedezhetése céljából. E tárgyban a még e hóban összehívandó rendkívüli megyegyülós fog határozni. A vármegye 1894-ik évi költségvetési előirányzatát a közgyűlés elfogadta azon módosítással, hogy a járási szolgabirák kérelme folytán fizetésüknek elvileg helyeselt — 100 frttal felemelése végett a megyei számvevőszók a fedezetül szolgáló alapot nevezze meg. Keresk. és iparkamara. — 1892. évi jelentés. — A győri kereskedelmi és iparkamara főjelentóse, kerületének 1892-ik évi közgazdasági viszonyairól a napokban hagyta el a sajtót diszes nagy könyvalakban. Nagy kvart alakban 160 lapra terjed a kimerítő ós érdekes jelentós, mely a kamara 1892. évi hasznos ós célszerű munkásságát a lególethűebben tárja az olvasó elé, ós egyúttal a nagybecsű mű szerkesztőjének kiváló szakképzettségére, páratlan ügybuzgóságára ós ügyszeretetére vall. A jelentós bevezetése a kamara 1892-ik évi tevékenységét mutatja be; az általános rész ez óv közgazdasági jelentésót foglalja magában, a különös rész pedig tárgyalja a kerület népességét az ipar ós keresk. szolgálatában, továbbá szól a mezőgazdaság, keresk., ipar, forgalom, törvényhozás, jogszolgáltatás és közigazgatásról, melyeket fáradsággal összeszedett statisztikai adatok gazdagítanak, végre a kormányhoz intézett több hasznos javaslat összegezése következik. Jelen alkalommal az általános részből közöljük a. következőket: „A felfokozott várakozásokra, melyeket az 1891-iki év közgazdasági eredményei a körülmények sok véletlen alakulatai folytán is felcsillogtattak, — a csalódások esztendeje következett. Az 1892-ik óv közgazdasági képe a természetes visszahatás tüneteit viselte, s e visszahatási tünetek helyenkint — mint a külkereskedelmi mérlegnél — megdöbbentő számadatokban jelentkeztek. Megnyugvást e tekintetben csak az nyújthat, hogy a két egymásután kővetkező év jellemzett állapotait az ellentétes természetű körülmények véletlen összetorlódása teszi megfej thetővé. Az 1891-ik évben a kedvező, az 1892-ikiben a kedvezőtlen esélyek torlódtak össze véletlenül, mindazonáltal az ország közgazdasági állapotainak igaz képe egyikből se tükröződik le hiven, az egyik év tükre kövérít, a másiké spványit. A .termés sem mennyiségre, sem minőségre nem érte el az előző évit, kereskedelmi forgalmával pedig, Amerika rendkívül gazdag termésével, ugy a romániai gabonával kellett versenyezni, s ennek a sikertelen versenynek számadatai meglátszanak külkereskedelmi forgalmunk adatain. Kereskedelmi mórlegünk ugyanis, mely az 1890. ós 1891-ik évben jelentékeny értéktöbbletet tüntetett fel, az 1892. évben 9 millió frtnyi deficittel zárult. Az árustatisztika küszöbön álló reformját őszinte örömmel várja mindenki, aki a statisztikai adatok feldolgozásával foglalkozik, csak az lenne kívánatos, hogy az uj rendszerű statisztikai müvek egyszersmind a gyakorlati élet igényeihez igyekeznének simulni s könnyen kezelhetők lennének. Az uj kereskedelmi szerződések gyakorlati kipróbálása még hátra van, hogy azonban iparunk helyzetében az Ausztriával való vámközössóg állapota reánk nem előnyös, alig igényel részünkről több megpróbáltatást. Közgazdasági helyzetüuk általános tárgyalásánál nem lehet megfeledkeznünk a mult óv szerencsés konversió-műveletóröl, a valuta megállapításának nagy munkájáról, mely habár befejezve még nincs, teljes megnyugvással ós bizalommal nézhetünk végleges valósulása felé, mert azokban a biztos, szerencsés ós erős kezekben van az ügy, a mely kezek államháztartásunk ingó mórlegét is szilárd alapra állították s a nyolcvanas évek 40 TARC1A. A becsület. — A >Pápai Lapok* eredeti tárczája. — Irta: Pazar. Szegény asszony volt a Spitzer Náthán özvegye, olyan szegény mint a templom egere. Nem volt egyebe kicsinyke boltjánál, hol az árendás jóvoltából néhány itce pálinkát árult, az országútról betérő utasoknak^ Bizony ebből csak igenigen kevés jutott a konyhára, s ha Szálikája, az ö szépséges vigasztalója nem tudott volna a paraszt leányoknak oly takaros pruszlikofc. varrni .s katrincát slingelni, az uri kiasszonyoknak pedig oly szép betűket hímezni, — akkor a szegény Spitzer Náthánné asztalára nem igen került volna péntek estén „hal", meg pi.rosra sült „barkes". De Száli nagyon szorgalmas volt. Reggeltől • napestig ott ült kis asztala mellett s varrt,

c hímezett folytonosan, s hogy jól essék a munka, .dalolt szebbnélszebb-nótákat, j Nem ment el senki az ablaka alatt) &

h.ogy- meg ne állott s végig ne. hallgatta volna a kis csalogánynak egy-két dalát. Száliről már amúgy is sokat beszéltek a. "faluban. Az uri kisasszonyok irigyelték az ő szép, hosszú, koromfekete Saját,* s talán még jobban azokat a csodálatosan csillogó bogár szemeket. Irigyelték termetet, .irigyeltek a szegény "leánytól mindent. ^ Pe Száli okos leány volt, nem törődött * yilággal.s derült jó kedvvel daHogy, hogy nem, — de megesett, midőn az ilkavári uraság néhány hétre haza rándult, — a fiatal gróf is figyelmes lett a kis filmülóre. Eljárt biz ő is estónként nem egyszer a Spitzerék ablaka alatt s olykor nem restellő, — még meg is állott az ablaknál. Hej de az öreg Spitzernó furfangos asszony volt ám, — nagyon sűrűre fonta kis madara kalitján a drótot. Az ő háza előtt-ugyan kisétálhatta magát a gróf ur kedvire, de nótánál egyebet nem hallott, — nem látott. Azon idő tájt lehetett, midőn a tavasz átöleli a nyarat, hogy nagy hűhóval várták Pestről azt az urat, aki kipróbálja a leányok hangját, s kiét szépnek találja, azt majd, ha kedve tartja s tovább akarja magát képezni, művésznő akar lenni, felveszik Pesten a „művésznők iskolájába." Mindenki érdeklődéssel várta ezt a napot. Nagyban készültek az ilkavári leányok is a próbaóneklósre. A szomszédok rábeszélték Spitzernó asszonyt, hogy vigye el ö is a Száliját. Spitzernó eleinte mit sem akart tudni az egészről, de végre is, — ö sem "volt különb a Deákné vásznánál, — a hiúság rávette öt is, engedett a rábeszélésnek. A mint Spitzernó megvásárolta a röfösnél Szálinak azt a kék pöttyös ruhára való kelmét, azonnal tudta mindenki még a szomszéd faluban is, hogy Spitzer Száli elmegy a próbaéneklésre. Száli maga varrta meg ruháját egyszerűen, minden fodor, minden cicoma nélkül, — s mikor azon a nagy napon' magára vette, mégis oly szép volt benne, mint az a most kipattant rózsabimbó. Arca kipirult, szemei égtek. Szégyenlős leány volt nagyon. . A próbaéneklést a grófi kastélyban tartották meg, odakellett menniök. Már a többi résztvevő mind ott volt, midőn Spitzernó beállított közéjük Szálijával. A leányok összeénekeltek tücskötbogarat, ki-ki a legjobb tehetségéhez képest. A gróf ur ós vendége

r közbe-közbe nem egyszer elásitotta magát. Utolsónak Szálit hagyták. S midőn kiállott egyszerű ruhájában az a karcsú, fekete leány, — egyszerre mindenki figyelmes lett. Brulva-pirulva, egy kis dalt énekelt el Száli, a mit oly szépen, oly édesen tudott dalolni, azt hogy: Azt kértem ón az Istentől — Válasszon el szerelmemtől. Ait felelte: „Nem' tehetem: Hatalmasabb a szerelem — Én nálam!" — Bravó, bravó ! — kiáltott az öreg ,gróf, a fiatal meg tapsolt hozzá. — Ugyan kérem kisasszony énekelje el mógegyszer — szólott Szálihoz a .pesti ur. Az öreg Spitzernót a guta kerülgette örömében, akár madarat lehetett volna vele fogatni. Száli elénekelte mógegyszer, — elénekeltették vele még harmadszor is. A próbaéneklós eredménye az volt, hogy csak Száli vált be művésznő jelöltnek. S midőn r a többiek elmentek, Spitzernót ós Szálit visszatartották egy pár szóra. A gróf kijelentette, hogy ö hajlandó Szálit saj át költségén taníttatni Pesten. — Spitzernó fejét vésztette, nem tudta hamarjában „igent",-„nemet" mondjon-e? Gondolkodási időt kért, mit mégis adtak neki. Hej most volt még csak Szálinak igazán sok irigye! Az ja sok uri kisaszszony mily szives örömest ment volna, csak hívták volna őket, s az a szegény, nyomorúságos Spitzernó még gondolkodási időt kért! Spitzernó csak nagyon nehezen tudott - határozni. Sokan azt tanácsolták neki: „Adja,- bolond volna ha nem adná! Lesz belőle nagy művésznő. Nyitva lesz neki az egész világ, — sok pénzt keres. Lehet belőle még grófné is." A' vén árendás meg amellett kardoskodott, hogy: „Ne adja Spitzernó! Tartsa meg Szálit itthon! Maradjon ő csak szegény zsidó leány, — de legalább tisztességes!" — Tisztességes! Hisz ott is az maradhat ! Spitzernót akkor már elkábitá az a sok pénz, s az a nagy gazdagság, a mit egyszer majd Száli fog szerezni. Az öreg gróf tiszttartój a harmadnap egy százast hozott Spitzernének, hogy vegye meg rajta azt, mire Szálinak szüksége lesz majd Pesten. Tehát Száli megy Pestre. Spitzernó feljött leányával Pestre, s egy jóravaló öregasszony rokonukhoz, a Weiszkopf Lazáméhoz adta ellátásra, kit összetett kezekkel kórt, hogy ugy vigyázzon leányára akár csak a szeme fényére. Ne eressze a világért sem az iskolái kivül sehová. Szálinak pedig lelkére kötötte, hogy nagyon, dej nagyon óvatos legyen, mert olyan' nagy városhan sok rossz ember lakik. „Nagyon: szegények vagyunk Szálikám. Te vagy az ón egyetlen örömöm, nincsen kívüled senkim. Odaadnám érted miladeiiemet, od» szívesen még életemet is, de ha rólad csak a legkisebbet hallanám, a mi szegény, elhalt atyád tisztességes nevére szégyent hozna, — kitagadnálak örökre!" Száli gyermekes ártatlansággal nézett anyjára, nem értette a kemény szavakat, csak azokat a könnyeket, melyek anyja szemeiből hullottak. Bajta is erőt vett a sírás. Hisz még soha sem volt oly messzire attól a kis háztól, melyben nevelkedett, s édes anyjától, ki oly fáradtsággal s annyi gonddal nevelte őt nagy leánnyá! S most oly nagy időre válnak meg egymástól. Az idő mult. Száli igen hamar megszokta Pestet. Szerette a kirakatokat nézegetni. Weiszkopfnét addig kérte mindennap, mig a jó öregasszony magára vette régi selyem ruháját s elment Szálival sétálni. A házbeli lakók is igen megszerették a leányt, s sokat eltréfáltak a* „falusi kisassz on"-nyal. Szálinak igen szép jövőt jósoltak tanárai. Hangja egyre erősbödött, egyre szebben fejlett, s mindezt oly örömmel írogatta meg édes anyjának! A gróf ur is igen megvolt elégedve Száli haladásával. Eljárt maga is tudakozódni tanáraihoz. De különösen a fiatal gróf volt figyelmes iránta. Sokszor meglepte Szálit egy-egy virágcsokorral vagy ékszerrel. Néha még azt is megtette, hogy elment fogatával érte, s kocsin vitte őt haza. Száli még gondolni sem mert arra, hogy mindezt visszautasítsa, hisz oly nagy köszönettel tartozik a 'grófnak! De érezte, hogy nem jól cselekszik igy, mert nem egyszer elpirult, ha társul