Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-08-27

-* iUegjeJeuik Közérdekű sürgőé közíésókre kflr^ksüt i'ftüdkiVüli számok is adatnák ki." Bórmentetlen levelek, csi,ak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A. l*?»|.k szint kö.? 1 ^ m é n y ß k * lap ~ Äjs. rka.sztöségéhez (Jókai Mór * utcza 969- sz.) küldendők. 5 ÍN I PAPAI LAPOKi Előfizetési díjak. ü Egy évre 6 frt - Fél évre' 3 frt Negyed évre 1 fi-t 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos p&írfsor térfogata után 5 kr, nyilttérben,30;kr. í\ díj előre fizetendő. BéiyegdiJ mindig külön számíttatik. Az elöfizejitési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai 2£ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1893. augitsztus M. Evek hosszú során át táplált szép eszme nyert husz és néhány évvel ezelőtt megtestesülést, — mikor tűzoltó-egyletünk szervezkedni kezdett és nemsokára reá megalakult. Városunk közönsége örömmel és lel~k«sexLéssel üdvözölte a szép és nélkülözhetlen intézményt és igyeker zefct is „azt tőle telhetőleg'erkölcsileg ugy jnint anyagilag támogatni. Csak az utóbbi években kezdett hanyatlani az egylet. Nem volt meg benne többé a régi összetartás, — hiányozni látszott benne az ügybuzgóság, szóval pusztulásnak indult az egész intézmény elannyira, hogy többen már «,z egylet felószlat%tásán 'fáradoztak és egyúttal annak újra szervezéséről gondoskodtak. Nem akarunk senkit vádolni a multakért, de ezt nem is tehetnénk, mert nem ismerjük a hanyatlás okait. Itt egyedül a tényt emiitjük fel, .de ezt sem azért, hogy bárkit is vádoljunk, — hanem csakis azon indokból, hogy okulva a multakon, igyekezzünk a jövőben odahatni, hogy hasonló hanyatlás az egylet életében többé ne forduljon elő. A tűzoltó-egyletnek virágoznia kell, Iggyen reá gondunk, hogy az régi fényébe újra behelyeztessék. Ezen szempontok vezérelték a tüzöltö-egyletet, a maegyhete megtartott közgyűlésben is, mikor a főtiszti állásokra Saáry Lajos és Teuffel Mihály buzgó ós fáradhatatlan volt főtisztek helyébe, — társadalmi életünknek ismét két kiváló és köztisztéletben álló tagját választotta meg. 'Az aij főtisztek vannak hivatva, hogy a beteg egyletbe uj életet ödtsenek és azt régi virágzásába visszahelyezzék. Tudjuk nagyon jól, hogy a főtiszteknek jóindulata erre egymagában nem elégséges, — tudjuk, hogy ehhez még a nagyközönség támogatása is szükséges. De most, mikor az általános tüzoltó-kötélezettség már szabályrendelettel megállapítva van, nem lesz oly nehéz ós fáradságos munka mint volt az előtt, mikpr még a főparancsnoknak az önkónytes tűzoltók jóakaratára kellett támaszkodnia. Üdvözöljük tehát a megválasztott uj főtiszteket: P. Szabó Káról elnököt és báró Bothmer Béla főparancsnokot, üdvözöljük őket nehéz munkájuk küszöbén és szivünk mélyéből, lelkünk egész hevével kívánjuk nekik, hogy fáradozásaikat siker koronázza. Pápa város 1894. évi költségvetési előirányzata. Városunk 1894. évi költségvetési előirányzata elkészült, a városi tanács által letárgyaltatott s a városi képviselők között való kiosztása folyamatban' vau. Olvasóink iránt fennálló kötelességnek vélünk eleget tenni most, midőn az előirányzatot nagy vonásokban ismertetjük. Mindenek előtt két megjegyzésünk van az előirányzatra, egyik -vonatkozik annak külalakjára, a másik tartalmára; az alakra vonatkozólag kifogásölnuuk kell a fedezeti rész (bevételi) zárószámadási hasábjának elmaradását; e hasábnak, illetve a zárószámadás adatainak elhagyása következtében, a városi képviselők el vannak ütve attól a kétségbe .vonhatlan joguktól, hogy az előirányzat reális voltát megbírálhassák. Szükségtelen hosszasan fejtegetni, ihogy abban az esetben, ha ismeretlen előttünk a mult óv pénztári kezelési íere'draónye, a jövő évi előirányzat helyessége kérdésében meglehetős setétsógben vagyunk. Ugy tudjuk, hogy a költségvetési előirányzatban a mult évi kezelési erediménynek kitüntetése közgyűlési határodat alapján teljesítetett a mult években, s ha >a jövő évi költségvetési előirányzatnál ezt a határozatot jónak látta a tisztelt tanács figyelmen kivül hagyni, ugy meglehet, hogy erre igen nyomós okai vannak, a mit azonban- bátorkodunk ez idő szerint kétségbe vonni. A második raegjígyzósüuk két uj bevételi és egy kiadási tételt illet. A bevételi tételek (14 és 31) egyike, a ;

per utján megnyert 117,300 frt regálé kártalanítási tőkének 5278 frt 66 kr kamata és a fogyasztási ós italadó kezeléséből eredő 4400 frtnyi jövedelem. E cimeken a költségvetési előirányzatba beillesztett, összesen 9678 frt 66 krra rugó jövedelem az eddigi előirányzatokból hiányzott, más szókkal, ezeknek a jövedelmeknek hová forditásáról ,a képviselőtestület mindeddig nem intézkedhetett, s a tanács is csak utólagosan adhatott azokról számot, a mely eljárás semmi körülmények között sem dicsérhető. Őszinte örömünket kell azonban kifejezni a fentebb emiitett kiadási tételnek felvétele miatt; e kiadási tétel (XXI 125 tétel 1000 frt) az ivó viz kórdós megoldása céljából kéretik. Bár különösen hangzik, de szokott kifejezés: az ivóviz kérdése nálunk most már égető kérdés, bármikónt is, de meg kell oldani. A szerencsétlenül járt artózikut betömése óta, komoly, a célt megközelitő lépés e téren nem törtónt, örvendünk tehát annak, hogy a tanács végre komolyan hozzá lát az ivóvíz megszerzéséhez, s a kísérletezésekre 1000 frtot kér. E lépés ugyan csak a kezdet elejét jelenti, de ily fontos kérdésben, különösen neküuk, keserű tapasztalatok után, igeu körültekintően kell eljárnunk s készen kell arra is lennünk, hogy az előmunkálatok e téren még néhány 1000 frtot fognak igényelni. Az e célra kórt költségektől nem szabad visszariadnunk, mert az ivóviz egyik létkérdése városunknak. Van iskolánk, vannak részben kitűnő, •részben jó járdáink, kielégítő utca-kövezetünk ; ezek mind elkerülhetlen kellékei egy városnak, de az ivóviz semmivel sem lényegtelenebb mint az elsoroltak, sőt egyik-másikánál fontosabb is. Az eddig felsoroltak ós jó utcai világítás azok, a mik a községnek városi jelleget adnak, a vidékre vonzólag hatnak s igy a város emelkedésének előfeltételei. Ne markoljunk azonban egyszerre sokat, elégedjünk meg az ivóviz kérdés megoldásával, a világítással még várhatunk; niucs szándékunkban tagadásba venni, hogy a fényes utcai világítás igen szép dolog, de gondoljuk meg, hogy szegény városban vagyunk s az ivóviz mégis előbbre való. Ezek után áttérünk az előirányzat közelebbi ismertetésére. Az állandó jövedelem 19,894 frt 88 kr (muífc évinél +- 1309 frt 36 krral), a változó jövedelem 33,731 frt 71 kr (mult évinél + 7241 frt 25 krral), rendkívüli jövedelem 800 frttal (mult évinél -+- 600 frttal) összesen tehát 54,429 frt 59 krral van előirányozva, e három cimen 9150 frt 61 krral magasabb az előirányzat a mult évi előirányzatnál. A lényegesebb különbségek az 1893. és 1894. évi előirányzatok között a következők : 1.1. tétel, pénztári maradvány : 1893. évben 4000 frt, 1894-ben 200 frt; I. 14. tétel, regálé kamat 1894-ben 5278 frt 66 kr, 1893-ban semmi; II. 15. tétel, helypónzszedési jog, 1894-ben 9000 frt, 1893-ban 8400 frt; II. 31. tétel, fogyasztási- ós italadó, 1894-ben 4400 frt, 1893-bau semmi; II. 53.tétel, katonatiszti lakbérek, 1894-ben 1624 frt, 1893-ban 1052 frt; II. 54. tétel,, hátralékokból, 1894-ben 3800 frt, 1S93ban 3000 frt. Az előirányzat szükségleti része 1683 frt 57 krral magasabb mint 1893ban volt, (1894. évi előirányzat 82,123 frt 09 kr, 1893. évi 80,439 frt 52 kr), e csekély eltérésből már látható, hogy az egyes cimek ós tótelek a jövő évi költségvetésben körülbelül szint oly öszszegekkel szerepelnek, mint 1893-ik évben láttuk; két lényegesebb eltérés van s .ezek, a már emiitett ivóviz előmunkálatokra felvett 1000 írt ós a rendkívüli kiadásoknál mutatkozó 500 frtnyi többlet (1894-ben 2000 frt, 1893-ban 1500 frt). Ha ezek után összehasonlítjuk az 1894. évi előirányzat 82,123 frt 09 kr kiadását az ugyan ez évi 54,429 frt 59 kr bevételével, eredménykényt azt kapjuk, hogy az 1894. évi előirányzat, szerint 27,693 frt 50 kr kiadás lesz községi pótlékkal fedezendő. Az 1893. évi községi pótadó volt az azon évi előirányzat szerint 35,160 frt 54 kr; ezek a számok viszont azt mutatják, hogy az 1894. évi előirányzat 7467 frt 05 krral kedvezőbb mint- volt az 1893. évi, vagy is 7467 frt 05 krral 1894. évben kevesebb pótadót kellene kivetni. Nem ok nélkül nyomtuk meg a szót >kellene< ós sajnálattal figyelmeztetjük olvasóinkat a »kell« és »kellene« szók közötti különbözetre. Az 1894. évi előirányzat szerint valóban kevesebb pótlékot kellene kivetni 1894. évben, mint kivettetett 1893. évben; de ha tekintetbe vesszük a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésen hozott határozatát, a melynek értelmében a hitfelekezetek évi iskolai járuléka 100 °|

0-al felemeltetett s igy az 1893. évben kifizetett s az 1894. évi előirányzatba is beillesztett 6800 frt helyett tényleg 13,600 frt lesz e cimen az 1894. évi szükséglet, ügybe kell látnunk, hogy nem kell kevesebb pótadót 1894. évre kivetni mint volt az 1893. évi. Senki sem örvendene jobban nálunknál, ha a községi adó leszállítása bekövetkeznék, de ha ámítani nem akarunk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a pótadó leszállítását a közel jövőben nem is várhatjuk. Igaz ugyan, hogy a közjövedelmek szépen fejlődnek, de a szükséglet még nagyobb arányban nő. Nem állítjuk, hogy a tárgyalt előirányzatnál bizonyos, de csak is lényegiden megtakarításokat elérni ne lehetne; jó lelkiismerettel mondhatjuk azonban, hogy számot tevő megtakarítást a viszszaesós veszélye nélkül foganatba venni lehetetlen. Ez nézetünk az 1894. évi előirányzatról ós háztartásunk helyzetéről. TÁRUL Saison-szerelem. — ,A >Pipai.Iiapqk< .eredeti tárczája. — Irta: .Rózsa Géza. Motto: Más ax, a kit szeretünk. Más az, a*kit élveszünk/ *A'.térzene eljátszotta az utolsó piecet, Straussnak egyik eleven galoppját s a 'fürdőközönség nagy TÓsze ä G-rand Hotel 'óriási terrasse-ára -sietett, hogy a reggólinéi iényeimeá és kellemes-helyet kapjon. Mindenki egy-egy ablak-fülkét keresett, csinosan teritett asztalkával, plüseh sophákkal, honnan a közönségre és a virágos parkra sz'ép kilátás nyílt. Én-ós Alfréd barátom már kiszemeltük a magunk helyét. A negyedik "fülkévéi szemben kis négyszegletű asztalhoz ültünk. Kedves szomsz'édnöiirk, Grünthern'ó, leánya 'Eugenia s a kis cousine Klemmy már szürcsölgették a theát s jóízűen falatoztak a friss sonkából. A szép Eugenia néha'hangosan fel-felkacagott, a 'kis cousine nevetése meg: bóle-bélecsengett, mint valami ezüst'harang. Szép jelenáég volt mind. a kettő. v

Egy szépségé-teljében viruló gyönyörű rózsa mellett egy halvány-piros, fgsledező 'bimbó. Klemmy fán 18 éves lehetett. 'Ennivaló teremtés. Olyan, mint agy párisi eukorbába. A ki reánózett, .? felejtette a szemét. Csupa kellem, ciupa baj. ozoae -«t, , ,,

u

, saeLk 4ég nem tették Vári*, óbba egy •iádra* Jä* leányfőt. X^ányajkak soha ^desebbfeh^em csacsogtak/. Mérettem ezt * ki* hemm •f^éw valami hiányzik, ha nem hallom dallamos hangját. Ah! de Fred is szívesen jött közel ,a negyedik fülkéhez. „Rabszolgája lettem Eugéniának" mondogatá nekem — „boldog vagyok, ha közelébe lehetek." Az egész reggeli alatt ón ós Ered alig váltottunk pár szót. Egyikünk sem valami túlságos sentimentalis és most, oly örömünk telt benne, ha szótlanul elhallgattuk csevegésüket. Meg aztán kíváncsiak is voltunk ellesni egyregy mulatságos megjegyzést, melyen annyit kacagtak. Egyszer a fürdöorvos komikus modorát gúnyolták, majd egy szőke, magas moniklis fiatal ember fölött csúfolódtak, a ki folyton a nyomukba járt s ,a ki most is, az egyik szomszédos ^asztalnál ülve, szemtelenül fixirozta őket. Hallottuk, a mint csúfnak, butának) kiállhatatlannak nevezték. Később oly halkan „beszéltek, hogy egy szót sem értettünk. Eugenia odahajolt Klemmyhez s valamit súgott neki. — Most rajtunk a sor, Alfred. — Mondhatnak rólunk bármit, ..az Anna bálon, fogadok, hogy vele táncolom az első tourt. — És ón a kis Klemmy vél, bármibe kerüljön. Mi is csak suttogtunk} lopva egy-egy pillantást vetve a titkolózó leányokra. Megbeszéltük a módját, hogyan ..férkőzzünk legkönnyebben hozzájuk. Megismerkedünk Reiser hqueurgyárossal, s. az, mint közeli ismerősük bemutat nekik. De nem volt Reiser urfa szükségünk. Egy szerencsés véletlen szerezte meg nekünk a szép Günther Jenny és unokahuga ismeretségét. Egy borús, hűvös délután aa olvasóteremben lapozgattam a magyar újságokat, szórakozottan, minden érdeklődés nélkül. Untattak ezek a kánikulai újdonságok. Egyszerre, mintha villanyszikra futott volna rajtam keresztül, összerezzentem. Klemmy lépett a terembe s egy csinos fauteuilba ült, éppen azon ablakkal szemközt, mely előtt én ültem. Most még fádabbnak találtam azt az ujságpapirost, melyet 'kezemben -tartottam. Szemeim révetegen kalandoztak a sűrű hasábokon, a nélkül, hogy egy összefüggő mondatot végigolvasni, vagy pláne megérteni képes lettem volna. Annál figyelmesebben néztem a szép leányt, ki, ugy látszott, egészen belemélyedt-az Illustration érdekes képeinek szemléletébe. Soha Oly igézőnek nem láttam Klementinet, mint ebben a pillanatban. Ez a közelség még varázslóbbá tette alakját. Az ablak előtti alléé rezgő nyárfáinak lombjain átszűrődő bágyadt, halványpiros napsugarakban gyönyörű szabású arca még tisztábbnak, még átlátszóbbnak tótszett. Selymes szempillái alól fel-felvillanó tükörfényes szemei. élénkek, beszédesek voltak. Feltűnően szép fehér fogsora pajkosán-kandikált .ki cseresznyepiros ajkai közül. Apró fehér kezeivel rendesen ott-babrált a selyem derókövet szorító arany'kesélyükarmókon. Klemmy sorba lapozgatta a 'képes 'folyóiratokat, melyek szanaszét hevertek az asztalokon. Már az=utolsókat (futotta át, .midőn a fasorból éles sikoltás hallatszott. Minden tartózkodás nélkül odalépett az ablakhoz, melynél "ültem s miután kitekintve a'fasorba, mit sem vett észre, egyenesen hozzám-fordult. — Ugyan mi történhetett? I Oly édesen énekelte el ezt a kérdést. Lelkemre mondom, bangj ánál kellemesebb zenét az én füleim még nem hallottak. Nem hiszem, hogy \jalaha fiatal ember szolgálatkészebben ós örömestebb sietett volna hölgyének kedveskedni, mint én. Nem hiszem, hogy valaha riporter gyorsabban fürkészett ki valamely újdonságot, mint én azt a-hirí, hogy egy ulánus tiszt elgázolta egy stájer paraszt hat éves fiucskáját. Mikor elmondtam ezt Klementine kisasszonynak, előbb sajnálatát fejezte ki a szomorú eset fölött, aztán elmondott, egy hasonló históriát, melyben gróf Dienes fogatának egy öreg anyóka lett az áldozata, végre megköszönve szívességemet, azt kérdezte: — Kegyed Budapestről jött, nemde? Csak nagy nehezen tudtam elpalástolni, zavaromat s leküzdeni félelmemet. — Igen, Nagysád — felelóm. Szabadna kérdenem miből sejti ezt kegyed ? — A mult évben láttam Ont az Egyetemi Kör novemberi matinéeján. Ügyesen ós érzéssel adott elő egy rendkívül csinos Chopin mazurkát. Még nevére is emlékszem. Boross Ferenc, ugy-e bár? - (Még nevemre is emlékszik! Oh az aranyos! Ferkó! és te túlélted ezt a percet!) — Nagyon hálás vagyok érte Nagysád — , mondám kissé neki bátorodva. Emlékszik, a februári nagy müvószestélyünkön ón voltam oly szerencsés, -kegyedet :

a lépcsőn á terembe felkísérni. —Hogyne emlékezném! (Ah, erre ii emlékszik!) És ki volt az a fiatal ember, a ki Jennynek-ajánlta fel karját sa ki mint Játom, itt van. Önnel a fürdőn ? — Az az ón legjobb barátom, Ke. nesei Alfréd. Ugy-e megengedi, bogy bemutassam őt is kegyednek s mindkettőnket lesz oly kegyes édes anyjának és Eugenia,kisasszonynak bemutatni? Nagyon szívesen. Jöjjenek később a buffetbe, j együtt ozsonnálhatunk. Ha nem mondanám is, Önök előre megvolnának erről győződve, hogy én ós Fred már öt órakor ott voltunk a buffetben, legszebb nyakkendőkkel, legfessebb világos cipőkben, a legvirulóbb fehér szegfűkkel. Azt az ozsonnát nem felejtjük el soha. Fagylaltot sem azelőtt, sem azóta oly édesnek nem találtunk, mint ezen az örök emlékű délután. Több bonbont és ananászt bizonnyal nem fogyasztottak még el egy rövid óra alatt. Én ós Fred megittunk egy pohárka chartreuset s oly ittasok lettünk tőle, hogy csak ugy ragyogtak a szemeink. Különös chartreuse volt az. Aztán kimentünk a parkba s ón meg Fred egyszerre constatáltuk, hogy a zenekar felségesen játszik. (Rendszerint a földig gyaláztuk ezt a rossz német sálon orchestert.) Később játszottunk néhány partié .orosz tekét ós — szógyen bevallani — az egész játék alatt ón ésFred nem vertünk le összesen 12 babát. Este a cursalonban felkértek bennünket a hölgyek, hogy játszunk valami keringőt. Máskor behunyt szemmel játszunk táncdarabokat, ma képtelenek voltunk néhány tucat hiba .nélkül eljátszani a „Szeretlek Roxeláne"-t. Nem merem.egész biztossággal állitani, de azt hiszem, mindketten alaposan szerelmesek voltunk. Én Klemmybe, Fred Eugéniába, E naptól kezdve, minden pár35