Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-22

XX. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1893. január 22. Megjelenik m i ti (I en v a sá r u a u. Közérdekű sürgős közlésekre kuruukiiit rendkívüli s'/. a m « k adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kehektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a szerkesztőségéhez (hosszn­utc/.a V)fi9. sz.) küldendők. IS V PÁPAI LAPOK. s K Klölizi'íési díjak. Egy évre (i frt i'él évre 3 írt Negyed évre 1 Irt 5u krajozár. Egy szám ái a 1i> kr. Hh-detö*- ek Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, f miit térben 30 kr. A dij elei r e fizetendő. J rjé.lyBgilíj mindig külön számitatik. A/ w 1 ő í ize t ési díjak s hirdetések a lip ki,-niti hivai;iláb;i (Kuhn .Mór fiai 2^ hirlapközveritó 1 iroda) küldendílk. Pápa város halóságának és l ö b t> pápai, s pápa-vidéki < i j>; \ rsü leinek m egval asztott k őzl öny e. A pápai főiskola. A legközelebbi szombaton nagyfon­tosságú kérdés fölött lesz hivatva hatá­rozni városi képviselő testületünk, amikor napirendre kerül a helybeli főiskolának anyagi segélyezése. Ha e városnak a tanügyi érdekek előmozdítása tekintetében a múltban szer­zett érdemeit és képviselő testületünk nagytöbbségének intelligens felfogását és ily irányban mindenkor tanúsított elfo­gulatlan áldozat-készségét vennénk te­kintetbe feleslegesnek tartanok, hogy e kérdés fontosságára a közfigyelmet ezúton is felhívjuk; de lehetnek ugy a képvi­selő testület tagjai között, valamint a nagyközönségben olyanok, kik nem is­mervén a helyzetet, vagy azt vélnék, hogy ez csupán egy felekezetnek belügye, vagy azt hinnék, hogy az indítványba hozott segély-összeg megszavazásával a város közpénztára ellenszolgáltatás nél­kül lenne megterhelve. Hogy ugy az egyik mint a másik irány­ban a keletkezhető aggályok eloszlatva legyenek, azért kértem helyet felvilágosító és adatokkal támogatott soraimnak e lapok hasábjain. Hogy a pápai collegium, illetve annak főgymnasinma nem csupán egy felekezet oktatás ügyének tesz szolgála­tot, tudhatjuk ezt a törvényhozás és kormány által minden gymnasiumra egy­formán megállapított tantervből és tan anyagból, a vallás oktatást pedig minden tanuló a saját felekezetebeli hitoktatótól nyeri, de megmutatja ezt a pápai főgym­nasium 'legközelebbi évi értesítője is 3 melyszerint a főgymnasiumba felvett 300 tanulónak csak fele ev. ref. vallású, a másik fele pedig a más vallást követők közé tartozik; s ha meggondoljuk azt) hogy a szülők lakhelye szerint 80 tanuló volt pápai, s ezek közül a nagyobb szám azon gymnasiumi felsőbb osztályokat lá­togatta, a melyek városunkban egyedül állanak fenn, azt is befogjuk látni, hogy ezen intézet nem csak általános tanügyi szolgálatot teljesít, hanem vallás különb­ség nélkül lehetővé teszi azt, hogy hely­beli ifjaink szülői szárnyak alatt s jelen­tékeny kiadás megtakarításával helyben végezhessék el összes gymnasiumi tanul­mányaikat. Arra nézve pedig, hogy a pápai collegium Pápa városára nézve az anyagi erőnek is minő forrását képezi, legyen szabad utalnom a következőkre: A tanulók létszáma évenként a pap­növeudókekkel együtt 325-től 350 közt változik, ezenkívül 18 rendes tanár és 2 pénztári tisztviselő, tehát 20 uricsalád lakik városunkban, kiknél átlagosan és legkisebb számítással 3-3 családtagot és egy-egy cselédet véve számításba, a főiskola ittléte 425—450 lélekkel sza­porítja városunk lakosságának számát. Ez még magában véve, ha csak a puszta számot tekintjük, nem látszik oly nagy anyagi előnyt biztositónak, — de ha vizsgáljuk az érem másik oldalát: meg­fogjuk látni azt, hogy ezen 450 egyén egyike sem kél versenyre e város más lakosaival a kenyér keresetében, hanem inkább idegen tőkéből, helyben szerezvén be összes szükségleteiket, jelentékeny fogyasztásukkal nagyban hozzá járulnak a helybeli pénzforgalom és igy a ter­melők, iparosok ós kereskedők kereset forrásainak emeléséhez, mely összeg a családoknál 1200—1500 frttal számítva 25—30 ezer frtra, a tanulóknál pedig 100—-200 frttal 45—50 ezer, összesen 70—80 ezer frtra tehető, a miből leg­alább is 25°| 0 bizonyára tiszta haszonkóp marad meg — évenként. De nem közönyös a főiskolának Pápán létele a háztulajdonosokra nézve sem; mert a 20 uricsalád és 350 tanuló által igénybe vett lakások jelentékenyen gyarapítják az általános lakbérek ár­tételeit. Végre nem közömbös a főiskola itt léteié a város házi pénztárára nézve sem. mert eltekintve attól, hogy a házi keze­lés mellett a különböző fogyasztási adók jövedelmét is jelentékenyen szaporítja a tanári családok, főiskolai növendékek, az ezeket idekísérő, meglátogató vagy értük jövő szülők fogyasztása, hanem még köz­ségi pótlékban is 1300 frttal gyarapítja a főiskola és az azzal együtt itt kezelt kerületi és főiskolai pénztár itt létele a városi közpénztár évi bevételét, Ezt kimutatják a következő adatok: A tanulók átlagos számát 336-bau véve fel és 1—1 szobára 3 tanulót szá­mítva, igénybe vétetik 112 szoba, mely­nek évi bérét csak 50 Írttal számítva, házbéradó alapjául szolgál 5600 frt évi jöYödelem, mely után helyi viszonyaink szerint 15"| u-al számítva kirovatik 840 frt házbéradó, s ezen házbéradóhoz a 30%-os általános jövödelmi pótadót 252 frtot hozzászámítva, az összes állami adó lesz 1092 frt. A tanárok és pénztári tisztviselők lakásainak évi bérét, mely 200—350 frt között váltakozik, ha átlagban csupán 250 frttal vesszük is fel, a házbér jö­vödelem 5000 frt adó alapot szolgáltat, mely után a 15"| 0-os házbéradó 750 frt s az ennek megfelelő általános jövödelmi pótadó 225 frt összegével együtt az állami adó 975 frt. A tanárok és pénzíári tisztek fize­tése után a lakbér illetmények levonása mellett 6 egyénnél 1200 frt után 17 írt, 14 egyénnél pedig 1000 frt után 15 frt egyenkénti IV. oszt. kereseti adót s mindegyiknél csak egy-egy családtag ós egy-egy cseléd után 3—3 frt adó szaporulatot véve számításba összes állami adójuk 372 frtra rug. A főiskolai és kerületi pénztár az ingatlanokra eső 179 frt 39 kr adót számításba nem véve, csak a mult évben is 737 frt 6 kr tőkekamat adóval volt megróva, mihez járul a tanári nyugdíj alapnak 72 frt 9 kr tőkekamat- s a fő­iskolai nyomdának 76 frt 85 kr kere­seti adója, ezen adók összege is 886 frt. Tehát a főiskola itt létele által az állami adók összege 3325 frt szaporu­latot mutat fel, a mire ha a ház és kereseti adókat terhelő mult évi 39'| l0 "/ o községi adót kirójjtik, kitűnik az, hogy a főiskola itt létele révén a városi köz­pénztárba csak közvetlen adók alapján is 1300 frt 7 kr folyik be évenként. Mily nagy összegű alapítvány ke­rülne ki tehát, ha a városi közgyűlés oly nagybdkü határozatot hozna/, miszerint ezen községi adónak megfelelő tőkét vagy ezen év-járadékot a főiskola czéljaira felajánlaná. De a kérdés nem ebben rejlik, — ezt csupán illustraliókép említettük fel. Tény az, hogy komoly mozgalom indult meg a városunkban fenálló szá­zados főiskolának Komáromba való át­helyezése iránt, miután az ottani helyi érdekeltség belátván az ezen intézmény­nyel egybekötött szellemi és anyagi elő­nyöket, a főiskola áthelyezése esetére nagy összegű alapítványokat és év-jára­dékokat ajánlott fel a főiskola czéljaira Ezen mozgalmat tehát jól felfogott érdekünkben nekünk is ellensúlyoznunk kell; mert tudjuk azt, hogy gyermeke­ink neveltetése czéljából egy teljes gym­nasiumra városunknak szüksége van, s ha a mostanit innen elvinnék, akkora áldozat árán, a minő most kérve vau ujat felállítani képesek nem lennénk, ós' ha felállítanánk is: akkora anyagi elő­nyöket nyújtóvá tenni nem tudnánk, mert ezt a közeli városokban mindenütt levő főgymnasiumok miatt csak a helybeli vagy a legközelebb vidékbeli ifjúság ke­resné fel, mig most a kerületi főiskola miatt 9 egyházi s enuéi még több poli­tikai megyéből hozzák a szülők gyer­mekeiket és velük együtt neveltetési költségeiket városunkba. Mihez járul azou körülmény is, hogy a főiskola áthelye­zése esetén a tanári családok távozásá­val s az ifjúság számának apadásával jelentékeny lak üresedés állana be és számos családtól lenne megvonva a most biztosított kenyér kereset. Hogy tehát ugy a culturalis hala­dásunkra, valamint termelési, ipari és kereskedelmi forgalmunkra s igy köz­vagyonodásunkra és közjövödelmeiukre ! béuitólag ható csapás be ne következzék, j a város összes lakosságának, sőt az utó I nemzedék érdekében is most van ideje | annak, hogy a városi képviselő testület I tagjai minden elfogultságtól menten csu­j pán a közjót tartva szem előtt, teljes I körültekintéssel gyakorolják jogaikat és I a felelősség tudatában teljesítsék köte­lességeiket ; mert ezen kérdésre igazán rá illik a példa szó: *A mi elmúlt, vissza nem jű<-. Egg városi képviselő. =. A pápa-csornai vasút ügyé­ről lapunk egyik előző számában meg­jelent czikkre a Kapuváron megjeb'iiö „Rábaköz" reflektálván, a következő meg­jegyzést közli: ,Olvasóink a vasutügyben tartott értekezletről két héttel, az ujabb tervezetekről pedig egy héttel ezelőtt köz­lött tudósításunkból, illetőleg hozzászólá­sunkból teljesen tájékozhatták magukat a mozgalom eddigi irányáról és arányáról, s igy rögtön észrevehetik, hogy a hivata­los és hiteles értesítés több részében téves. Az első terv t. i. Fülöpp János állomásfő­nök terve az volt, hogy a pápa-csoruai vasútnak szany-csornai szakasza elejtendő ós a helyett a pápai vasút Hzany-Vadosfa­Mihályi-Kapuvár felé vezetendő, mert mig a szany-csornai szakasz vidéke igen je­lentéktelen s a vasút épen nem lenne jö­vedelmező, s aziránt Csorna sem igen lel­kesedik, addig a szany-kapuvári szakasz _ illetőleg a kapuvár-pápai vasút egyike volna a helyiérdekű vasutak között a leg­jövedelmezőbbeknek s épen ezért erre a tervre a minister figyelme is felhívandó, mert az államnak is az az érdeke, hogy egyiij vasút mennél jövedelmezőbb legyen. A másik terv pedig, a mely jelenleg erő­sen tartja magát, a kapuvár-kis-cz-dli vo­nal. Ennek az érdekében folynak most az előmunkálatok és fokozódik iránta az ér­deklődés napról-napra az egész vonalon, sőt a vármegye szókhelyén is. Ez azonban világért sem akar a csorna-pápai vasut­terv romjain kiépülni. — Ez egész más vi­dék, más érdekeltség, ez a csorna-pápai vonal ügyét nem érinti. Az első terv is csak annyiban érintette, a mennyiben fen­tebb jeleztük, de Pápa azon terv szerint is megkapná a vasutat és csatlakozást a pozsony-szombathelyi vasúttal, sőt köz­vetve Usornával is. Pápával szemben te­hát épen nem foglaltunk ,,ellenséges ál­lás"-t moustre-küldöttségi'ől pedig szó sem volt." Ezekből még is csak az tűnik ki, hogy a kapuvári tnozgalum csornai vasút térvünk ellen van : mert ránk nézve az elönyösebb, ha Csornáról nemcsak Kapu­vár-Sopronba, de Pozsony-Bécsbe is el­juthatunk, minthogy ha a kapuvár-kis­czelli terv avagy a kapuvár-pápai terv sikerülne. T k R C Z A. Hugómnak. Szemeidnek tiszta tükrén Méla búnak árnya van — S bánatodban elmerülvén, Meg sem hallgatod szavam'. Hej, de máskép volt ez régen! Vig öröm ült ajkadon, Nap ragyogott fenn az égen — S mindenütt a messzeségben Daltól hangzott völgy, — halom ... — Ne sirj édes angyalom 1 Tavasz volt a nagyvilágon, Üdvfakasztó, langy. tavasz; Bimbó .feslett minden ágon — S harmatos volt a haraszt. Ott bolyongtál a meiőbe', Elmerengve a dalon, Vágyakozva, reményt szőve, Nem ütköztél durva kőbe, Tövis sem volt utadon .. . — Ne sirj édes angyalom ! Szerelemnek, boldogságnak Ragyogott rád sugara, (föle nyert a szived lángot, Csillagot az éjszaka. Az a csillag! ..... mit beszéljem ? Ily történet száz vagyon, ' Tova tant a barna éjben — S itt maradtál a setétben, Keseregve magadon — Ne sirj édes angyalom! Ne wrj édes! Hagyd a könnyet, jlítjd begyógyul uivaebed; Szembeszállva tűrni könnyebb A mogorva végzetet. Az az ábránd visszatér még Gyors, csapongó szárnyakon, A vihar kifújja mérgét, Rád mosolyg a tiszta kék ég, Daltól harsog völgy, — halom .... — Ne sirj édes angyalom! Kara Jenő. Korcsolyával... Felvettem frakkomat, felhúztam kez­tyümet B elmentem a korcsolyabálra.... Elmentem elmélkedni! ... Odaálltam a csilláros terem egyik félreeső sarkába s néztem, nézegettem a sikamlós parketton végigsurranó, enyelgő párokat. Itt egy szökefürtü, ibolyakék szemű leányka vi­dám életkedvvel cseveg udvarló gaval­lérjával, amott egy fekete szemű, csacsogó asszonyka kecsesen tartja rózsapiros arcza elé s legyezőjét ,hamisan mosolyog. Ki­kaczagja a „felületes" uracsot, ki unalmas kopott bókokkal árasztja el. Majd ujra meg ujra rázendül a zene; „tüzesvérü" csárdás, tréfás franczia-nógyes, vidám „causerie" .... „simulékony" valezer vál­togatják egymást. Ezer meg ezer finom, distingvált hang rezg a rózsaillatú leg­ten ; s a csilláros terem millió atomja néma bájjal, édes ihlettsóggel telve. Beh szép a az élet télnek derekán, míkoron Carnevál ö fensége üli diadalát.... beh szép az élet kaczagó leánykák bűvköré­ben, hol á földi nyomor, az emberi szen­vedés elnémul, s az elegantiával párosult .báj ... határtalan felvidulás üli diadalát. * * .Bohó fiu, mit vesztegelsz itt a sarok­ban, lépj ki a porondra, s kérj fel táuczra egy hófehér arczu szűzi lánykát, ki ked­ves „bouhomiával-1 cseveg veled az élet­ről, a világról; s míg künn a télnek bi­rodalmában zug az orkán, gyönyörködjél arczának csodás rózsáiban, szemének láng­tüzében. Ne állj ott tétlen, félrevonulva a mulatozó fiatalságtól, egymagádban, mint magános fa a széles pusztaságban; vegyülj a vigadó ifjak seregébe, s tán­czolj, mulass, halkan súgja szivem: hisz úgyis rövid ez az élet, s oly sok benne a vigasztalan nyomor, a hiábavaló küzdés. Felhagyok az elmélkedéssel, félre­dobom a mikroskopot, melyen át komoly­sággal vizsgálgattam az enyelgő Évákat s az Ádámok lelkivilágát; s belevegyülök én is a sürgő-forgó báli közönségbe ... mig eddig némi perspektívából nézegettem a suhogó selyemtoiletteket ós figyeltem a bál pompáját, etiquettes jeleneteit, — most gyors léptekkel közeledem az ele­gáns külsejű, barátságos kisasszonyok felé, s közvetlen közelségből szemlélem a társaságot. Ellesek mindenütt egy-egy csintalan szót. — Ah, Uram, azt hittem már el sem jön a mi fényes korcsolya bálunkra. — Oh! kedves nagysád, hogy gondolhatott ilyent; apápai korcsolyabálra minden évben eljövök. Hisz' sehol sem látok ragyogóbb szemeket; sehol sem hallok enyelgöbb kaczajt, mint az Önök korcsolyabálján. A pápai „jeunesse d' orée" rendezi, s rósztvesz az egész környék „cróm"-je, intelligentiája. — Nagysám, szabad kérnem egy tourra; lejtsünk végig villám gyorsaság­gal a sima parketten, hadd lebegjenek korlátlan enyelgóssel szőke hajfürtjei az illatos légárban. — Kisasszony, olyan pompásan áll kegyednek rózsaszínű selyem­ruhája.— Ne ábrándozzék uram. 8 igy to­vább száz és száz féle hang. A rózsáskedvü vigalomban lassan­ként teljes jók, dvre pezsdülök, én is tán­czolni kezdek .. . Libeg a frakkok özöne, suhng a selyemszoknya, ujra odaadó hév­vel lejtenek a párok, röppen a szó az ajkakról, s szól a lelkesítő zene. És a mint tánczolunk, a mint enyel­günk, a terem tükrei minden mozdulatot, minden tekintetet hűen vissza tükröznek. A vállravetett kéz, a simulékony derék, a ragyogó szemeknek hóditó tüze, a ked­ves arezvonások csodás pontossággal ve­rődnek vissza az áruló tükrökből. Minden tourtáncz után megfigyelem az egész tár­saságot, s arra a kedvező tapasztalatra jutok, hogy a mi elegáns korcsolyabálun­kon mindenki jól mulat, mindenkinek szeméből öröm sugárzik ki. De miért is ne ? Ki gondol tavasszal, bimbófakadáskor a hervadó télre, a vadul zugó orkánra ? Ki fest szürke színeket a „pleinair"-es tájra? Ki gondol Terspsychore bűbájos ölében, élénk, megnyerő külsejű, ügyesen csevegő leányok körében az élet ködös phasisaira. A kedves táncz ós a behízelgő muzsika mellett a szeszélyes jókedv, a szenvedélyes örömmámor indul hóditó­hadjáratra, s tombol a vidámság. A korcsolyabál farsangi életünknek kedves tényezőjévé vált. És immár ez is elmúlt. Tegnap még büszke grandezzával számláltam a perczeket, s epedő szívvel vártam a pillanatot, mikor egy-egy selyem­szoknyás lánykát tánezra kérek majd fel, s most már ennek is vége van. Tegnap a kietlen jelenből mosolygó jövőbe tekin­tettem — ós ma a kietlen jelenből vissza­vissza nézek az arauysugaras múltba ... Csak olykor-olykor tűnik fel egy-egy megkapó scóna, hóditó pillanat, de ez is csak fantom ! A zene, a kaczaj, a sugárzó arezok lassanként mind-mind elmosódnak. Csak egy mosoly, csak egy kézszorítás marad meg örökké szivemben ... eh ez is álom ... elmúlt, vissza nem jő. Miért, hogy a hajnal nem tarthat örökké V Miért, hogy az ember földöntúli álomból sivár valóra ébred? Eh! ne irj ilyen kegyetlen dolgok­ról kicsi tollam, inkább siessünk vissza tegnap esti emlékeink közé, s siessünk élni.. . gyorsan, hogy ujra frakkot ölt­hessünk a korcsolyabálra. Elég ebből ennyi ... a viszontlátásra a jövő korcsolyabálon kedves kisasszo­nyok . .. S. A. Bevezetés egy felolvasáshoz­Igen tisztelt hölgyeim és uraim ! Amint parancsolja Knigge, ugy já­rok el. Először is van szerencsém maga­mat bemutatni. Nevemnél nem kezdem ; ez ma már nem schick és úgyis tudják, külsőmet látják, de ez úgyis mellékes. Hátra van, más hátra sem lehet, mint lelki életem fotográfiáját tartsam önök elé. Igen szívesen megtenném, ha telje­sen tisztában volnék azon nemes s ke­vésbé nemes tulajdonokkal, melyek ben­nem lakozni méltóztatnak. Lehető szerény és hihetetlen kórlelhetiensóggel sorolnám 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom