Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-01

hogy mit ér a haszon ezen földeken, s miután ezen kérdés birói eldöntés alá is kerülhet, nehogy a város közönsége az által, hogy nagyon csekély összeget ho­zott javaslatba, szégyenbe kerüljön, vagy perveszteséget ne szenvedjen, az esetre, ha a biróság csekélynek találván az ösz­szeget, annál magasabbat itél meg AVitt­manüak. A 40 frt azonban oly összeg, a melynél magasabbat a biróság "Wittinan­nak remélhetőleg nem fog megítélni. Ha talán némileg sok is, mind az által a fenn jelzett körülmények eléggé igazolják és megérthetővé teszik az állaudó választ­mány eljárását. Ezen összeg azután bár­minő tárgyalásra nézve is elégséges ala­pot fog szolgáltatni. Ha békességes uton nem lehet a tel­ket birtokunkba venni, azon összeget a melyet kártérítésképpen felajánlottunk birói kézbe fogjuk letenni. Kérrm az ál­landó választmány javaslatát elfogadni, minthogy ez egyrészről megfelel a szűnő haszonnak, másrészről pedig a város kö­zönsége méltóságának is. /Helyeslés.) Baranyai Zs. Nem fogadja el az ál­landó választmány javaslatát. Véleménye szerint fel kell szólítani Wittmaut, hogy fogadja el az ajánlatot, s ha nem teszi perre kell ereszteni, biztositom a várost és annak érdemes közönségét, hogy birói itélet utján Wittmanu nem fog annyit kapni, amennyit mi felajánlottunk. (He­lyeslés.) Elnök: jobb szeretné békés uton el­intézni az ügyet. Bnrtludos István: Elfogadja az ál­landó választmány javaslatát, azon kikö­téssel, hogy per esetére "iég ezen ajánlat sem lesz kötelező. (Elénk hebyeslós.) A határozat ily értelemben monda­tott ki. A főiskola ügye. Sült József: T. képv. testület! En­gedjék meg, hogy oz alkalommal leg­alább néhány szóval pótoljam, illetve in­dokoljam, hogy miért járulok a képv. testület < i lé. A mindmuiapi élet tanúsítja, hogy a társadalom, az emberiség ha&zonve­hetö, derék tagjait legnagyobbrészt a kö­zéj), de főképpen « különösen a szegény néposztály szolgáltatja. Az emberiség czélja a tökélesedés, az elöhaladás, az is­meret minden ágában. Ezen elöhaladás legfőbb eszköze a középiskola. A pápai füiskila több évszázadra terjedő fenállása alatt nem egy szegény sorsú, szegény néposztályból kikerült ta­nulónak szolgáltatott alkalmat, hogy ma­gát kiképezhesse s ez által a hazának, a társadalomnak derék tagjává lekíSsen. A hazának és társadalomiak akkor teszünk legnagyobb szolgálatit, ha ezen ismeret gyűjtést, művelődé^/lehető küny­nyüvé tesszük az arra ízolgáló legköz­vetlenebb eszköz az .'skola fenntartása által. A mint tuiVa vau Komáromban moz­galom indujj meg, hogy Pápa város egyik büszkédét, főiskoláját átvigyék oda.Ezen,! mozgalom ellen nézetem szerint mindent ^Fi'kell követni, hogy az czélhoz ne jus- \ son: az intézet átvitele ne létesüljön In- ; ditványozza tehát, hogy a főiskolának a város 20,UU0 irtot fizessen ki azonnal, hogy az azt saját czéljaira felhasznál­hassa. Az ügy természetén él fogva 30 na­pos tárgyalás kitűzése szükséges s erre határnapul 1893. jan. 28-ika lett kitűzve. Ugyan ezen ügyre vonatkozólag Bartka­los István is adott be indítványt írásban, mely szintén 1S93. jan. ÜS. d. u. 3 órakor leend tárgyalva. Az önképzőkör estéiyéröL Karneval herczeg ő fensége kezd kimenni a divatból. A nős emberek előtt azért vesztette el renoméját, mivel az ö udvarának itt tartózkodása alatt kötte­tik a legtöbb házasság. A „fin de siécle" élvhajhászó fiatalsága pedig azért fumi­gálja, mivel csak a jókedv azon uralko­dóját ismeri el, ki egész évben kezében tartja a kormányzói pálczát. Mi nem kötjük a mulatozást időhöz, az eszközt sem tekintjük, mely a czél eléréséhez felhasznál tátik. Tánezolunk mi lóverseny után, agárverseny előtt, mű­kedvelői előadás sikerének örömére, zene­estély sikertelenségének bánatára, de leg­szívesebben felolvasásokután. Talán azért mivel ilyenkor szereztünk rá legtöbb ér­demet. Annyi tény, hogy ilyen alkalmakkor a legsike-rültebb, legkedélyesebb mulatság szokott kifejlődni. Példa rá a niult vasárnapi estély, midőn Lasz Samu, ez a tetötöl-talpig kedves emberünk látogatott át hozzánk. Alig ismerek felolvasót, kit annyira ké­nyeztetnének nálunk, mint Lasz tíamut. Az ö kedvéért — és ez már csak nagy flolog — a mi hölgyeink teljes három­negyed óráig hallgattak és — hiába ráz­zák Önök tagadólag a fejeiket — még a szomszédjával sem csevegett közülük egyik sem. Es ez már egymagában is többet mondó kritika, mint ha én hasábokon keresztül számolnék be arról az igazi si­kerről, melyet Lasz, gyönyörű, zamatos nyelven megírt essay-ével elért. Ritkaság is az olyan ember, akinek a feje tele vau tudománynyal és azért a szive majd túlárad a mély érzéstől, me­legségtől és nemes ideálizmustól. Ez a hamisítatlan ideálizmus irattá meg Lasz Hamuval a felolvasás beveze­tését, mely teljesen reá vallott a fényes \ és ragyogó tollú hirlap-iróra. : A felolvasás végeztével a gratulá-| eziók és a visszatartott szóáradat özöne' elementáris erővel tört a felolvasó elé ési ő alig győzte az elismerés és ováczitlT különféle nyilvánításait fogadni ós inegí­küszünni. Általában — ós ezt örömmel vallju: be — a pápai közönség kitett magáéi és oly pártfogásban részesítette ezuttí az önképzőkört, mely páratlanul áll egyesület történetében. Amily nehezen volt meghóditha/tó ez a mi nagyigényű publikumunk, ép c ly hálásnak mutatkozik most azon egylet bel szemben, mely öt meghódítani képes vc dt. Az önképzőkör estélyeinek rendé: iöi szerencsésen megtalálták azt az aranyos közép utat, mely a kis zártkörű mufafc­is a kezébe ? Minek nyitotta fel V hogy j bűneiért bocsánatot nyerjen?... Bűn!... Megdobbau a szive, - valami nagyon kellemetlent, nyomasztót érez, Eh! ­A kapzsi ember szemébe köny szö­kik. Elhomályosocínak előtte a betűk, s •Bejdyes.^kin.tetón át a fehér lapon véres nyomot lát — piros cseppeket. Izgatottan csapja be a könyvet, el akarja tenni... De hová ? Se arany, se ezüst, se drágakő. Dühösen eldobja magától egy sarokba, felugrik a földről, hol ült; minek is hozta el ? miért nem hagyta ott V .... Lidércz ült a mellére .... eddig nem gondolt semmire, eszébe sem jutott, hogy munkája ocsmány, hogy e gyűjtött kincsek mindegyikéhez egy-egy megrablott ha­lott vére tapad. Most látta először azt az irást, s most mindig agyában cseng e szó : bűn, bün .... s nem tudja elijesz­teni semmivel. Nem mer itt tovább maradni. Sebe­sen felkapja a fáklyát, s siet ki, ki a szabadba, a barlang szája felé. Itfc is kel­lemetlen ! Itt is nyomasztó ! Nem használ semmit az őszi hideg levegő, a hűvös szél, mely odakünn most ugy sivít, s éles, szúró lehelletét beküldi ide is. Az ö homloka forró, teste ég .... Az az imádságos könyv, az öreg véres fő bántja egyszerre..... hiába akarja elhitetni magával, hogy nincs vallás, s nem volt soha, érzi, hogy nem tud benne felülkerekedni a sátán! Ajka kiszárad, lehellé te forró mint a tüz! Hazugság, badarság! Tonrpa, hangtalan kaczagás szakad fel ziháló melléből, száraz ajkait nehéz, ~""~vztó istenkáromlás hagyja el; kiált, megátkoz, mindent, s a barlang -'«nt tízszeresen kiált vissza nem ó, 1 ,­könyv, szemei Már régen nem hallott emberi Ljan­got, s most kiáltást hall, szörnyű át kot, mely tízszeresen verődik vissza ... Mii 'den vére az agyába tódul, testén, lelkén,érzi már a pokol perzselő tüzét, homlokfin a belső gyötrődés csöpjei verődnek ki! nincs nyugta, iszonyú érzelmek fogjuk el: vissza kell vinni azt a könyvet, v issza, vissza, s oda tenni az öreg véres ős: í feje alá .... mert megőrül! .... Eutva :-okán be érte; hol vanV — ott iekszik a sarok­ban kinyílva; beszorítja a szemeit.] fejét elfordítja, s futna vele ki, ki . . „El kell vinni oda!".... De| bir menni!... Odaesik kincsei mel zéből kiesik a fáklya, kiesik a ajka szederjes, areza feketés lesz, kidagadnak üregeikből, testén ezjer meg ezer ragályos fekély égetését érzi. Elfogta a ragály, — megöli a halál bűzök lehel­lete .... Nem jó ott embernek jáfrni, hol a halál gyilkos kaszája rendet vágott az élők sorain! I Ott vonaglik, rándul a földejn, eL-cö­dösödik előtte minden ; torkát u;gy fojtja valami .... kiáltani, átkozódni jakar, deJ elszorul a szó a torkán. f í' Van Isten! kell a bűnre büntetcsne/' jönni! Száraz, sovány kezeivel 1'örcsÖsen keresgél valamit — megvan! itt yamitt — a legtöbbet érő, legdrágább kinjöse-i' Lélekzete el-elakad, mélyen hörög egyet-kettőt, — ez a halál — a\ pokol, az örök tüz ; — dagadó nyelve aligj mozdul, s kékülő ajka alig érthető szavakat mor­mol: „Ki vagy a mennyekben." .... A fáklya elégett; üszke pár pilla­natig fel-fellobban még, megvilágítja a hidegülő alakot, mely a kis imakönyvet görcsösen szorítja magához, s a'.mérhetetlen kincset, mely már gazdátiaurjl hever fel­halmozva, s aztán utolsót lobban • • • • ságok ós á fényes bálok között fekszik és erre az útra szívesen rálép a mulatni vágyó társaság. Rég is láttunk annyi bájos, örömtől és jókedvtől sugárzó hölgyet egy koszo­rúban és rég járta a fiatalság annyi tűz­zel és hévvel a táuezot, mint mult va­sárnap. A souppé-csárclást például teljes más­fél óráig járták egyhuzamban, a mitől persze néhány hölgyet pihenésre kóny­szeritett a mama, mert szerintük „Vorsicht ist die Weisheit der Mutter". A mi tény­leg igaz is. Litdovicus. 1892. Hirdetmény. Pápa város tanácsa ezennel közhírré teszi, hogy a takács ós jövedéki bizott­ságnak f. évi deczember 17-én tartott vegyes ülése határozatilag kimondta, hogy jövőben a küvezotvámra nézve évi áta­lányban való kiegyezés csakis a napon­ként bejárni szokott tejes és postafoga­tolíra nézve, valamint a személyes foga­tokra lehető, a teherfogatokra ellenben J nem. !, Erről az érdekelt vidéki birtokos urak oly hozzáadással értesíttetnek, hogy az; egyesség létesítése czéljából a vá:osi juyedóki hivatalban lehetőleg mielőbb je­lentkezzenek, mert ellenkező esetben a vám a felmerült fogat-közlekedés szerint, tételenként fog beszedetni. i| Pápa, 1892. deczember 31-én. ; ji Á városi haiósáij. Hirdetmény. Pápa város polgármestere által ezen­nel közhírré tétetik, miszerint Párja város "képviselő testülete f. évi deczember hó ^28-án tartott ülésében a Pápán felállítandó [dohánygyár részére szükségelt teleknek gr. Esterházy Móritz ur ö móltóságától 2000 írtban leendő megvételét, s ezen teleknek a ni. kir. kincstár részére leendő ingyenes átengedését egyhangú határo­zattal névszerinti szavazás utján elren­delte. Mi azzal hozatik köztudomásra, hogy e határozat elleni netáni felebbezósek alólirott polgármesternél 15 napon belül adhatók be. Pápa, 1SÜ2. deczember 28-áu. Osi'áhl Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Láng Lajos államtitkár, városunk országos képviselője a mult hét folyamán városunkba u időzött. Meg­látogatta a decz. 28-iki városi gyűlést is, s a gyűlésterembe esetleg épen a dohánygyár ügyeinele tárgyalásakor lépett he, a mi élénk éljenzésre adott alkalmat. — Az uj pénz. A koronák 1, hiva­talos alakját irja le a pénzügy in inis­torium a „Budapesti Közlönye-ben. Lá­tásból, legalább, privátismeretséget már nagyon sokan kötöttek velük :i most bemutatják Őkej; hivatalosan. Minden fizetés, a melyet osztrák ér tókb en kell teljesíteni, leróható immár koronák­ban is, a melyekből egj r husz koronás da­rab Lesz tiz forini/ot. Ugyanez a mértéke a nikel és bronz-é'xmeknek is, a melyek­ből az egy korona? ötven, a kuszj filléres [egyenlő iát c."ak tiz és a két filléres jegy krajozárral értékű. Mindezek váltópénzek, tc\ korlátolt fizetési erejűek. Az egy koro násokat csak 25, aj nikel érmeket frt és a bronz-érmeket csak 50 kr erejéig tartozunk ^tíogaáiS^ Az á'iHUÚ ós ogyób j közjjénzjfcá'rak ellenben korlátlanul elfo­gadjak az egykoronásokat ós öt frt ere­jóig; a nikel- ós bronzémoket. Az osztrák veretű érmek Magyarországon ép oly for­galomképesek, mint a magyarok. Ez idő ^ierinfc ugy Magyarországban, mint Auszt­riában még csak a husz koronások van­nak forgalomban. Íz egyes érmtk forga­lomba kerülését a pénzügyminisztérium etetröl esetre közölni fogja. — lílegyebizottsági tag válasz­tások. Veszprém vármegye terűjéén a folyó évi deczember hó 28-án 'Megtartott megye bizottsági tag választás alkaimá-j val — az eddig beérkezett adatok ize-i rint — megválasztattak Pápán: I. 'dr, Fenyvessy Ferencz, dr. Koritschoner Li­pót, dr. Xö vi József. II. Gyurátz Fe,­rencz, Kis Ernő, Mészáros Károly, Szi­lágyi József; Mencshely: Odor Pál. Vesz­prém: I. Benkő István és Vikár Lajol. II. Brenner Lőrincz. ÜL Kovt,cs Imr|, Dukovics István Tótvázsony: Fodor Adata, Barthalos Dezső. Vámos: dr. Vég leiy Kál­mán, Köves János. Márkó: Nemes Dénes. PmiMÚmVi Ismétli János, Siófoki Rosas » JL István. Zirce: Kolossváry Kálmán ós Aig­ner Sándor. Teés: Sebestyén József és Kolbenhayer Albert. Devecser: Beck János, K. Tóth János. Lepsény: dr. Purgly Sán­dor. Rátóth: Tatarek Kálmán, Purgly László, Patczl Benő, Moharos Kálmán. Kerényi Andor. Várpalota: Szalay Fe­rencz, Mórocz Sándor. Júkó: Nagy Imre. Doba: Somogyi Lajos, Ughi Móricz. Pad­ragit: Schill János, Szekér László. Nya­rad: Egressy Károly, G-yörffy Lajos. Tó­sok: Gryörffy Géza. Aoszlop: Noszlopy Dá­niel. Szentgál: I. ifj. Kovács János, G-ózon Gyula. II. Ambrus Jenő, Kun Sándor. P-Ko­vácsi: Nagy Imre (két helyen). Dabrony: Komjáthy Béla, Buthy József. B.-Főhctjár: Hennel Károly, Kányay József. Csögle: Búzás Kálmán. Városlöd: Keller János, Englert István. X.-Vázsony: Becsák Fe­rencz, Stróbl János. Kislöd: Röthy Mi­hály, Lisznyay Sebestyén. Csóth : Takács Ádám, Oláh Géza, Kaufman Géza. S.-Vá­sárhely: Reicher Ignácz, Deés Károly, M.-Komárom: Körmendy László. Enyhig: Jakab Péter, Szűcs Zoltán. N.-Dém; Pi­tyuig József, Szentiványi István. Takácsi: Győry Lajos, Horváth Gy. Lajos. Szűcs: Horváth Lajos (főszolgabíró), Wéber Re­zső. Lázi: Bierbauer Lipót. Salamon: Ke­ményil'y István, Horváth Lajos főszolga­bíró (két helyen). Cgod: Jákói Géza, ar. Rechnitz Ede. Á.-Tevel: Csere Mihály, Károlyi József, P.-Teszér: Gerstner Ig­nácz, Vaszar: Vagner László. — A Yeszprém Yármegye közig, bizottsága folyó évi január havi rendes ülését, január hó 5-én fogja megtartani. — Az országos közegészség­ügyi bizottságnak Veszprém vár­megye főorvosához, dr. Kerényi Károly­hoz intézett megkeresése folytán, deczem­ber hó 29-ón a vármegye szókházának kistermében a megyebeli járási, községi és körorvosok élénk részvéte mellett több fontos és igen érdekes közegészsógi kér­dések megvitatása érdemében ülés tarta­tott. Az ülés megkezdése előtt az együtt levő orvosi kar magát az alispánnál be­mutatta ós kérte alispánunk támogatását, mit az alispán készséggel meg is igórt. Ezután az elnöklő főorvos az ülést meg­nyitotta és igen szép ós meleg szavakban emlékezett meg vármegyénk főispánjáról, ki jelenleg üdülés végett dél Franczia­ország Mentone városában időzik. Indít­ványozza, hogy az értekezlet erről főis­pán ur O Msgát táviratban értesítse. A jelen voltak a főorvos indítványát álta­lános tetszéssel fogadták és az üdvözlő táviratotnyomban elküldték főispán úrhoz. — A korcsolya egyleti jég­pályán ma zene. Belépti-dij: korcsolyá­zóknak 30 kr., nem korcsolyázóknak 20 kr., tagoknak 10 kr. Az egylet elnöksége. — Baross Gábor volt kereskede­lemügyi minister szobrára Veszprém vár­megye alispánja által kibocsájtott gyűjtő ivek közül ez ideig ujabban a követke­zők érkeztek be az alább felsorolt ado­mányokkal együtt: Nagyhidegkut község 1 frt, Várpalota 3 frt, Balaton-fők aj ár 2 frt 20 kr, Bakonybél 61 kr, Borzavár 70 kr, Porva 1 frt, Dabrony 5 frt 74 kr, N.-Alásony 4 frt 20 kr, Vid 1 frt 65 kr, Vámos 1 frt, Fáész 1 írt, Soóly 1 frt 25 kr, Tapolczafő 1 frt, Kéttornyulak 1 frt 31 kr, Dereske 59 kr, Borsosgyőr 1 frt, Dáka 1 frt 89 kr. — A pápai leány-egyletben legközelebb — mint értesülünk — dr. Huszár szombathelyi hírlapíró fog felolvasást tartani. — A keszthelyi uj Balaton­Fürdő. A balatonfüredi, siófoki, bada­csonyi, révfülöpi ós szepezdi fürdőtelepek gyors felvirágzása, továbbá az uj bala­toni gőzhajózás szinte rikítóvá tették a magyar tenger nyugati részének el­hagyatottságát. Különösen azért, mert a kies part egyetlen városa Keszt­hely, ép a legjobban behinárosodott szóleken fekszik. Ennek egyik oka ter­mészetesen az volt, hogy aki eddig Keszt­helyre ment, az a város; mellett elterülő Hévviz európai hirü kénes forrásait ke­reste. A város képviselőtestülete elhatá­rozta, hogy a tulajdonában levő balatoni fürdőt is modern színvonalra emeli. E czólból a fürdőbizottság ajánlatára elfo­gadta az uj fürdőház és parti nagyszálló fölépítésének terveit. Amazt Henz Antal, ezt Schodl János fogja 25 ezer frtnyi költséggel megvalósítani azzal a kötele­zettséggel, hogy a jövő szezon első ven­dégeinek, már kész és kiszáradt épülete­ket kell találniok. > — HŐ fedi végre valahára a földet, a minek a gazcl.-k örülnek leg^ jobban. Érdekes, hogy a veszprémieknek fehér karácsonjuk volt, mig nálunk csak szilveszter apó rázogatott ki hópelyheket a szakállából. j — Pásztorjáték^ Szép és magasz­tos üunepélynek voltunl| szemtanúi mi sze­szegény falusiak a karácsonyi ünnepek alatt. A szép szeretetneklünnepén. Ugyanis TeUw Vincze pápa-tesléri káplán ur, ta­JiitUnyai közül kiválasztotta a legértelmö­selíieket és azokkal időt és fáradságot nem kiméivé egy magasztos kis színdarabot ta­íiijatott be, mely színdarab a kis Jézus­bal születését, rnidőu az angyalok a sze­p-éiy pásztoroknak hívül adják, tükrözte »'iiza. Nagyszerű látványt nyújtott, mikor az<jk a kisiskolás gyermekek pásztor m­liával, kipedrett bajuszszal, furkós bottal a kézben oly élénken tudták vissza adui azt a magasztos jelenetet. Nagyszerű látvány­yolt, a szárnyakkal ellátott kis angyal­kák'mikor a magasból énekeltek a pász­toroknak. De legfenségesebb volt egy élő kép, mely mondhatom akármelyik pápai Lik'edvelői műsorba be illett volna, ugyanis fz élőkép azt a jelenetet adta vissza, mi­dőn a pásztorok az ajándékaikat átadják jézusnak; a kis jászolban feküdt egy 2 éves kis fin, háta mögött állt a bold. szűz anya s ; zeut Józseffel és körülöttük a sok arauy­Láimyu angyal s hozzá még görögtűz ki­{ilágitás. Mondhatom szebbet és magasz­tjosabbat nem láttunk. Öröm volt nézni a {oldog szülőket, szemeikben volt a köszö­ííet, könyekkel ismerve el az érdemet. — l>e én sem mulaszthatom el, hogy a szü­lök nevében ne mondjak köszönetet Teller Vincze káplán urnák, ki magasztos hiva­tásának ezzel a legnemesebbikét teljesí­tette, midőn azokat a sziveket nemesítette, melyekegykor nekik hozzák meg a legéde­sebb gyümölcsöt. Legyen jutalom neki az a sjok örömköny, melylyel adóztunk. Egy­úttal jótékouy sággal is össze volt kötve, mert a befizetett belépti díj a szegény sorgu gyermekek felruházására fordíttatott. Eg|- jelen volt. ! — Nyilvánossági jog. A mólyen tisztelt szülök megnyugtatására és a több oldalról tapasztalt kétkedés eloszlatására jónak láttuk a következő okiratot köztu­domásra hozni. ! 564. sz. i ' Az Irgalmas Nővérek r. kath. polgári 1 leányiskolája Igazgatóságának. Pápa. , Á nm. vallás- és közoktatás-ügyi m. kir. miniszter ur J. évi oki. 21-én 46.S7Ö sz. a, kfill rendelettel Pápa városában az Irgal­mas Nővérek vezetése alatt álló r. kath. hit­felekezeti leányiskolát az Zó'6'6'. évi XXXVIII. t. Gij. 11. éi 12. §-ui alapján nyilvános jogú polgári leányiskolának elismervén, — felszó­litoin az igazgatóságot, hogy a nevezett isko­lában működő összes tanerők tunképesitö ok­mányait, hitelesített másolatban, hozzám a le­itete legrövidebb idő alatt beterjeszteni mél­tóztassék. Vargijas Endre oesspr. megyei kir. tanfelügyelő. Az igazgatóság. — A korcsolya báli meghívók a-Budapesti Pallas nyomdától ez ideig meg nem érkezvén, azok csak e hót ele­jén lesznek szétküldhetök. — Ertesités. Egyletünk azon tisz­télt tagjaival, kik a zordon idő miatt az őszi közgyűlésünkön meg nem jelenhet­tek, ez uton tudatom, hogy ítdö Kauf­man (xéza csóthi plébános s egyházi tan­felügyelő ur, egy aranyat volt szives egy­lejbünk elnökének pályadíjra átadni. Pá­lyázatra a következő tétel tüzetett ki: „Mikép nyerhetné meg a tanitó a népet, az elhanyagolt iskolaügynek s mi módon szün­tethető meg a helytelen, és terjeszthetné a test­edző mulattató tornajátékokai a nép közöttr PAlyázati határidő 1893. évi május hó utolja. A pályamunkák, — a szokott mó­don, — az egylet elnökségéhez küldendők. Lftkos István. —A pápaikeresk. ifj. önképző­köre jövő vasárnap azaz e hó tí-nn tartja évi ren-ies közgyűlését, melyre a tagok ezennel meg­hivutnak. Az elnökség. — „Elet." Az egyetlen magyar folyó­irat, mely magas színvonalával, hazafias de modern szellemével, a kor eszmeáramlatainak foljtonos hű követésével, politikai és társa­dalmi életünk szigorú, de tárgyilagos bírála­tával igazán megbecsülhetetlen szolgálatot tesz irodalmunknak és az irodalom iránt érdeklődő közönségnek, most fejezte be második évfolya­mát. Ez az utolsó szám is jellemző a folyóirat irányára. Elén egy fulmináns czikket közöl, azi „Elet" ellen a protestánsokról irt czikke mi­att, melyre a szerkesztő nyomban megadja a választ oly hangon ós modorban, mely nálunk a polémia terén már-már ritkaságszámba megy. Mini a két czikk a legnagyobb figyelemre méltó, mert a vallás hanyatlásának okaival leplezetlen őszinteséggel foglalkozik. Ifj. Re­ményi Edétől kitűnő elbeszélést, Tutsek An­nától széptani tanulmányt, azután „A népgyü­lölőf-nek, Ibsen hatalmas színmüvének befej'e­zéséb 1 továbbá Kadocsa Elek dr. tollából a mű­csarnok jelen kiállításának szellemes, Kr kissé kimtletlen, beható kritikáját, költeményeket és szépirodalmi rovatot találunk a füzetben, mely egymaga tanúskodik az. „Élet" életrevalóságá­ról, íAz „Elet"-et most, amikor uj évfolyamát megkezdi, nem mulaszthatjuk el műveltjeink figyjilmóbe a legmelegebben ajánlani. Különö­sen a müveit hölgyközönség pártfogását ér­demli meg ez a kitűnő folyóirat, mely a nők érdékeinek hangoztatásával és folytonos Eapi­renaen tartásával már is minden magyar nő­nek elismerését kivívta. Ára negyedévre 1 frfe 50 kr, félóvj-e 3 frt, egész évre 6 frt — Mu­tatványszámokat ingyen és bérmentve küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Árpád-uteza 6 sz. t »— Táncztanitás. Kemény Gyula tánciskolájában a farsangi tanfolyam holnkp,f. hó 2-án. veszi kezdetét. Ajánl-* juM« fotofcUtfWfc figyelmébe, • I

Next

/
Oldalképek
Tartalom