Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-05-22

y Megjelenik # mi njl e 11 v a SÁ r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koiimkiiit i-einlkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közieményék a lap r

j^£*T28rk. hivatalába küldendők.^ PAPAI LAPUL , . ^ '* Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc - Fél «vre 8 f.it-. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj eló'r 0 fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitafik. Az előfizetési díjak a hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldbi-ra. (ÍVIJIÜ rr\ 2^ papirkereskedése, főtér) kühlend ők. ,j — —eT Pápa város hatóságának cs lóU pápa

i/s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kerületi betegsegélyző pénztár. A Pápa városi, pápai, devecseri és zirczi járások területére Pápa székhelyivel létesítendő kerületi betegsegélyző pénztár megalakítása végett a városi tanács, mint első fokú iparhatóság a következő felhívást bocsátotta ki: »A kereskedelemügyi ni. kir. minister ur Ő Sagyméltóságának 1892. évi január hó 29-én 2342|VI. sz. a. kelt rendeletével az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezésére hivatott kerületi betegsegélyző pénztár megalakításával meghízott alólirott iparhatóság ezennel közhírré teszi, miszerint az imént hivatkozott rendelet értelmében a Pápa városi, a pápai, devecseri és zirczi járások területére Pápa székhelylyel létesítendő kerületi pénztár megalakítása czéljából — ugyan a magyar kir. kereskedelemügyi Nméltóságu minister urnák f. é. márczius 11-én 13228] VI. sz. a. kelt körleveléhez csatolt életbeléptetés! rendelet II. fejezetének 7. §-a értelmében ugy a munkaadókat, kereskedőket, iparosok- gyárosokat, mint az alkalmazottakat 5—5 bizalmi férfi megválasztása végett Pápára 1892. június 12-re és pedig d. e. 9 órára a munkaadókat, d. e. 11 órára pedig az alkalmazottakat, a városháza nagytermében tartandó ülésre ezennel meghívja. Figyelmezteti egyúttal az illetőket, hogy a. bizalmi férfiak tekintet nélkül a megjelentek számára, a fent kitett helyen ós időben felkiáltással, vagy általános szótöbbséggel, a megjelenő választók által meg fognak választatni. — Ezen megválasztott bizalmi férfiak fogják azután a befizetések, alapjául szolgáló átlagos közönséges napi béreket s a pénztár alapszabályait megállapítani. Felhívja továbbá ezen iparhatóság a netán már létező vállalat és gyári, építési, ipartestületi, bánya társláda és magán egyesület utján létesített betegsegélyz) pénztárakat arra, hogy a mennyiben tovább mííködni óhajtanak, az életbe léptetést rendelet IV. fejezetében előirt iutézkedéseket azonnal minden késedelem nélkül tegyék meg, s az 1891. évi XIV. t. cz. 88. illetve 89. §-ai értelmében módosított alapszabályokat 4 egyenlő példányban a számadások és egyéb kimutatások kíséretében f. évi június hó 30-ig ezen városi tanácshoz, mint a kerületi betogsegélyező pénztár megalakításával megbízott I-ső fokú iparhatósághoz okvetlen beterjeszszék. Ezen ker. betegsegélyez'i pénztárnak köteles tagjai bármely iparágban, gyárban vagy kereskedésben alkalmazott egyének, u. m. segédek, munkavezetik, üzletvezetők,- könyvvivők, rajzolók, tauonezok, bányamunkások és ezen kivül mind azok, kik a felsorolt üzletekben 8 napnál hosszabb ideig vannak alkalmazva.? = A ttizrendészeti szabályzat lígy látszik, újból az el feled te tés szomorú sorsára jut. A vármegye a város által elkészített szabályzatot némi módosítások ós pótlások végc-tt visszaküldte még 1890. deczember havában. A városi tanács a maga részéről kiadta azt deczember 20-án egy illetékes szakférfinak ama megjegyzéssel, hogy 15 nap alatt szíveskedjék azt a tett megjegyzésekkel együtt visszaküldeni. Azóta nem 15 nap, hanem 17 hónap mult el, az alispán egypárszor már megsürgette a városi tauácsot. a városi tanács tovább adta a sürgetést, de hasztalan. Pedig ha valaminél, úgy ennél az ügynél volna óhajtandó, ha a szabályzat megerősítve, végre valahára életbe léphetne. — Szélestalpu kerekek. Mult számunk hírrovatában említettük, hogy. a legutóbbi megyei közgyűlésen kimondatott, hogy a 20 nimázsán túl megrakott kocsik szélestalpu kerekekkel legyenek ellátva. Mivel ez a határozat különösen a pápai s pápavidéki, molnár iparosokat érdekli, közöljük egész terjedelmében. A vármegye alispánja a vonatkozó iratok bemutatása mellett jelenti, hogy a vármegye közönségének 484/880 szám alatt kelt azon határozata, a melylyel a pápai ! és pápavidéki molnárokat szélestalpu kerekek használatára kötelezte, ezidö szerint már végre nem hajtható, mert 'ezen határozat azokat, a kik ez ellen vétenek, büntetéssel sújtja s miután a határozat a kihágási törvény életbelépte után a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása elé fölterjesztve nem lett, a törvény értelmében hatályát elvesztette. Egyidejűleg indítványozza, hogy tekintettel arra, miképen a terhes molnár szekerek a törvényhatósági ulaknák Pápa melléki szakaszait nagyon rongálják s azok föntartását igen költségessé teszik, a vármegye közönsége ezen határozatát szabályrendelet alakban ujitsa meg. — Végre liemutatja^^Paál Dénes királyi főmérnöknek 631/91. szám alatt kelt előterjesztését, melyben javasolja, hogy a vármegye közönsége oly általánosan kötelező szabályrendeletet alkosson, melylyel mindazok, kik szekereiken 20 métermázsánál nagyobb terhet szállítanak, szélestalpu kerekek használatára köteleztessenek. Halározlatolt: A vármegye, közönsége az alispán előterjesztését elfogadja s ehhez képest kimondja, hogy a pápai és pápavidéki molnárokat 8 cméter széles keréktalpak használatára kötelezi. Egyidejűleg fölhívja a vármegye, közönsége az alispánt, hogy a szabályrendelet tervezetét a legközelebbi rendes közgyűlésre mutassa be. Végre kimondja a vármegye közönsége, hogy jeleu elhatározásának, nevezetesen annnak. hogy a szabályrendeletet csak a pápai és pápavidéki molnárokra kívánja kötelezőnek tekinteni, indoka az, hogy állandóan 20 méterniázsánál nagyobb terbet a vármegye területén csak a pápai és pápavidéki molnárok szállítanak, az pedig, bogy egyesek időközönként, de. nem rendesen 20 -métermázsáuál is nagj'obb teherrel közlekednek, ezen intézkedést nem teszi indokolttá. A Balatoni Kultúregyesület. A Balatoni Kultúregyesület alakuló közgyűlése f. hó 15-én, Keszthely városa intelligenciájának teljes részvételével folyt le. Otb volt agj'ülése.n Svastics Benő zalai főispán, képviselve volt Veszprém, Balaton-Füred és a Badacsony vidéke; ott volt Necleczky Jenő keszthely vidéki orsz. képviselő is. A Dunántúli Közművelődési Egyesületet Porzsolt Kálmán titkár képviselte. Fenyvessy Ferenc dr., mint az egybehívó elnök, melegen üdvözlő a főispánt és a'megjelent hazafias keszthelyi közönséget. Lénárd Ernő, városi ügyész, a város nevében üdvözló az elnököt, a •Balaton-egyletből átalakult Kultúregyesület és az anyaegyesület tisztviselőit. Sziklay János dr. előterjesztvén a helybenhagyott alapszabályokat, először is a központi (budapesti) elnök és igazgató választmány, majd vidéki elnökök választása ment végbe. A központi választniánjr elnökévé egyhangú lelkesedéssel Fehér Ipoly főapátot választották, a kit a közgyűlésből táviratilag üdvözöltek. Az igazgató-választmány tagjai lettek: Bezerédj Viktor, Csemeghy Károly, dr. Czigler Armin, Osigó Pál, Dunszt Ferenc apát, Fenyvessy Ferenc dr., Herczegh Mihály, Kállay Gyula, dr. Mangold Henrik, Nedeczky Jenő, Óváry Ferenc, Szabó Imre, Szalay Imre, Svastics Benő, Szarvasy Sándor, gróf Széchenyi Imre, Sziklay János, Vadnay Béla, Várkonyi Dezső, Ziskay Antal. Vidéki elnökök: Keszthely: Pap Sándor, Festetich Tasziló gróf jószágigazgatója, B.-Füred: Kovács Ábel, Almádi: Véghely Dezső, Siófok : Rosos István, Badacsony : Bogyay Máté, Boglár: Körmendy Lajos, Fülöp: Ozuppon Sándor, Sümeg: Takács Alajos, Tapolca: Takács Jenő. Mindnyáját zajosan megéljenezték. Lelkesen fogadták Sziklay János dr. indítványát a keszthelyi balatonvidéki múzeum tárgyában, melyhez Lénárd pótinditváuynyal járult. — A közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a központi igazgató választmányt a múzeum haladéktalan megvalósítására utasítja, az erre vonatkozó mozgalom támogatására s a megvalósításban való részvételre fölkéri Keszthely nagy szülöttjét, a kultúregyesület első örökös tagját: Vaszary Kolos hercegprímást, Fehér Ipoly főapátot, a megválasztott elnököt, a ki mindig érdeklődéssel viseltetett a Balatou iránt, Festetich Tasziló grófot, a ki Keszthely városának minden érclekét kiváló érzékkel és nagylelkűséggel támogatta s a kinek hozzájárulása egyik fötéuyezöje Keszthely megindult virágzó fejlő lésének. Elfogadták Porzsolt Kálmánnak a nyaraló telepek propagálására és Imrik Jánosnak a szegény nép helyzetének megkönnyítésére vonatkozó indítványait, üdvözlék egy ujonan meginduló fürdői lap, a Krausz Ái-min fia által Veszprémben kiadandó „Balaton" vállalatot. — Végül Fenyvessj'Ferenc elnöknek Svastics Benő főispán indítványára köszönetet szavaztak, viszont az elnök megköszöné a főispán meleg érdeklődését s a város szívességét, éltetve id. Keischl Vencel városbirót. — Nyomban a gyűlésen a még nem jelentkezettek valamennyien beiratkoztak a kultur-egyesületbe, Boncz káplán 100 frtos alapítónak, továbbá a kereskedő ifjak egyesülete testületileg. A fővárosi vendégek ezután Hévvizre rándultak ki, este pedig a premontreiek társházának vendégei voltak. A közgyűlés a legszebb eredménynyel végződött; a budapesti és keszthelyi választmányok legközelebb megalakulnak s megválasztják tisztviselőiket TÁRCZA. A ..tizennegyedik." Irta: GIZELLA. Tihanynak béreztetőin. a [Balaton feJett Sötéten és magán áll egy [régi épület. Csendes kolostorával az [Úrnak temploma, Talán majd ezredévnek [van rajta szent nyoma! G a r a y. A hetvenes években, több éven át Balaton-Füreden időztünk. Társaságunk egyik tagja Mészöly Géza, a korán elhunyt művész, kirándulásaink alkalmával rendesen talált szép pontokat, melyeket könyvében, — s később a vásznon is megörökített. — Felkerestük néhányszor Tihanyt, ős apátságával, melyet költök annyiszor megénekeltek? — kipróbáltuk a ..viszhangot", szedtük a „kecskekörmöket" ; az „arácsi", a „nosztori" völgyet s áz egész környéket összejártuk. Vagy pedig csónak parthiekat rendeztünk, hisz olyan vonzó a Balaton sik tükre, ki gondolt ekkor veszélyre, mikor a bűvös viz osalt beljebb ós beljebb. A nádak csendesen suhogtak, itt-ott hal vetette fel magát, a partok, a platán sorok mind el-elmaradoztak, az esplanádoni zene elhaló hangjai kisérték, — és egész Füred délibábként „ tűnt fel a távolban. — A hold lassankint beezüstözé Tihany sötét ormait, s a sziklahegy, a templom kettős tornyával mély árnyat vetett a vízre, — Fenn csillagok milliárdjai ragyogtak, ismét ott rezegtek a viz felett, — és mi engedve a büverönek, feledtük a Balaton szeszélyes, veszélyes voltát. — Vidám csevegés, vagy szép dallam hangzott fel a nyári estben, - alig bírtuk elhagyni csónakunkat. Egyik alkalommal egy ismerős házaspár szegődött társaságunkhoz, kik kértek, hogy velünk csónakázhassanak. — Már elhelyezkedtünk, ki is indultunk, midőn észrevéve a nő, hogy „tizenhármán" vagyunk a ladikban. Ijedten mondja, „hogy.a vizén baj fog érni, ö nagyon fél, nem jön velünk, inkább kiszáll." Hiába beszélték rá, ós nevették ki babonás félelmét, visszatértünk a parthoz, hol még csak néhányan sétáltak, kik között nem találtunk jó ismerőst, hogy tizennegyediknek fel vegyük, — mert a hölgyet sem engedték kiszállani. Egyszerre felkiált az egyik fiatal ember „ni ott jön egy pap, én ismerem, ide hívom, tartson velünk!" — Kérdeztük jól ismeri-e és nem fogja-e sértve érezni magát, ha most csak azért hívja közibünk, hogy tizenhármán ne legyünk! ? — „Nem mondom meg neki —volt a gyors válasz, de ekkor már a parton termett, s csakhamar a „pappal" beszélgetve közeledett. Kölcsönösen bemutatkoztak, a „benczés tanár" köszöné, hogy ilyen kellemes társaságban tehet egy vízi parthiet, melyre egyedül nem vállalkozott volna. — Jól emlékezem magas szikár alakjára, rokonszenves finom modorára, ós jóságos szemeire. — Cakhamar meg is hóditá magának társaságunkat. — Már jói távol voltunk a partoktól, s mint rendesen, élezelödtek, tréfáltak a fiatalok. —Egyik másik integetett s fejét osóválta azon fiatal ember felett, ki közénk hozá a „tizennegyediket", mert ólczelgetni kezdett PZ iránt. De nem használt az intés, a különben is kissé könnyű vérű ifjú egyszerre csak, mindannyiunk rosszalására — elmondja, hogy miért hívta öt hozzánk! A benczés tanár szelíd arcza perezre elborult, — azonban tréfára vette a dolgot és finoman, mire csak müveit ember képes, fiatal emberünk pajzán kedvét szegé! Szerencsésen visszatértünk, — mi másnap már elhagytuk B. Füredet. if

. Azóta évek hosszú sora tűnt a semmiségbe, a. szép fiatal leánykák egyike a kedves felleugös kis L..a már rég az örök nyugalomba tért, — az akkor még nőtlen fiatal emberek mind meglett családfők, ki a parlamentben, ki világfürdő főorvosa. Azt hiszem nem is emlékeznek már'ezen eseményre, talán 0 maga is feledé a „tizennegyedik"; de én nem felejtettem el soha, bár nem találkoztam azóta vele! Ki gondolta akkor, hogy azon szerény tudományos benczés tanár most egy nagy rendnek, az ország legrégebbiének, a pannonhalminak főapátja legyen! Mert a „tizennegyedik" neve — Fehér Ipoly! Gondolat forgácsok. Közli: LUDOVICUS. Némely ember ugy hazudik, hogy

r az ellenkezőjét sem lehet hiuni annak a mit mond. * A hazugság többnyire oly tisztességesen van öltözve, hogy a legjobb társaságban is megjelenhet. De az igazság! .. Meztelen szaladgálna az utczákon, ha a rendőrség nem akadályozná. Az az ember, ki hazudsággal mentegeti a hunezutságát, a mocskos kabátját rongyos köpenyeggel fedi. * Mit ér az igazság, ha nem helyeznek súlyt reája? Egy szem igazságból a hazugság egész kenyeret süt magának. * A hazug ember ha valamit erősen akar bizonyítani, Istent hivja tanúnak; mert az soha sem mond ellent. Boldogság az élet hazugsága, mint pusztáé a délibáb. * Az ember sohasem tudja, milyen boldog — csak azt, milyen boldog volt. A boldogság napjainak csak szátnjok van, történetük nincs. * Egy illúzió, mely boldogít, többet ér egy valóságnál, mely lesújt. * A saját örömünk rózsás fátyolán keresztül nem ismerjük fel a más boldogtalanságát. A fájdalmak köztársaságában nincs különbség ur és szolga között. * A romláshoz vezető ut mindig jó karban van, a javítás költségeit az utazók viselik. A városi hulladékan,yagok eltávolítása. (Vége.) Az elválasztási rendszerek olcsósága reá vitte a szakértőket, hogy a komplikáltabb szerkezetekkel oly viszonyok között is lehessen alkalmazni, a hol a város területe nélkülözi a szükséges esést: igy az angol Shone mesterségesen ad központos helyekre esést csőveinek és az itt összegj'ült anyag igy authomatikus légnyomású készülékkel lesz felemelva valaniety csatornába, melyen természetes eséssel jut ki a városból. Ez által több ily központ származik, a hol a gépek ponti is működésétől függ az üzem. Emi

1 körülmény és a cső vek mély elhelyezésének nagy költségei, továbbá légnyomatu csövek gépei hálózata igen megdrágítják ezen rendszert és ezt a csatorna anyagok könnyebb értékesítése nem recomzensálja. Ezen rendszer tényleg még csak Auglia némely kisebb városában található fel, hol a nyeit csatorna-anyagnak nagy értéke /an, de miután a szabadalomtulajdonosok élelmes üzletemberek, bejárták az egész világot és minden pályázatnál megpróbálják szerencséjüket, és ha valahol alkalmazásra juttathatnák, sem sokat törődnének vele, mily mértékben elégítené ki az üzem a városokat. Mégis bizonyos javítások mellett több életképessége vau, mint a Liernurrendszemek, mely viszont, a házi szennyvizek és ürülékek eltávolítására szolgáló esővekben a levegő kiszivattyuzásával állit elő mesterséges folyási sebességet. Ez Hollandiában jutott alkalmazásra, hol a poudrette-gyártáshoz meg voltak a feltételek, de üzeme alatt is tetemes deliczittel jár. Ma már azzal tisztába van a feehníka, bogy ép ugy, mint a városi légnyoí másu erőátviteli rendszereknél kitűnt, miszerint a sűrített levegővel való működés elönyüsebb a ritkított légnél, a csatornázásnál is jobb azt alkalmazni, mint azt pl. Shone teszi. Ismerve azonban hazai viszonyainkat, ezen mesterséges elválasztási rendszereknek nem sok jövőt lehet ígérni, mert a komplikáltabb üzemet esak vállalat tarthatja kellőleg, mely viszont nem találja megszámitását akkor; midőn a cstorna-anyagok csak nehezen értékesíthetők. Ezek után végeredmény képen hazai viszonyaink között a várososnak következőket lehet ajánlani. 1- ör. Minden oly városban, mely nagy területen fekszik, kevés burkolattal bir és lakosság nem vagyonos, egyelőre csak a rendszeres tonnarendszer lesz közegészségi és pénzügyi szempontból a legmegfelelőbb. Természetesen, ha a talajvíz magas állású ugy az rendszeres árokbálózattal és alagcsövezéssel távolitandó el. 2- or. Oly városoknak, melyek középrésze a nagyvárosok mintájára fejlődött, és vízvezetékkel el vannak látva, a vegyes rendszer lesz legczélszerübb; azaz a külső részeken tonnarendszer, a közép részen pedig valamely megfelelő csatornarendszer. 3- szor. Lejtős-fekvésű, jól burkolt városokban az amerikai elválasztási rendszer lesz a légmegfelelőbb. 4- szer. Rendezett és vagyonos városokban, melyek területe inkább sik, az usztató-rendszerb kell alkalmazni, természetesen nincs kizárva azért, hogy legtöbb helyen ne kombináltassók a két utóbbi rendszer a viszonyokhoz képest. Ismerve- hazai városainkat, majdnem általáuosan a 2-dik pont alá tartoznak, rendszeres kihordást és csatornázást kell vegyesen alkalmazni.