Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-12-18

XIX. évfolyam. 51. szam. Pápa, 1892, deczember 18, Megjelenik ^ minden vasá map. Közérdekű, sürgős közlésekre koronkiüt rendkivüli számok is adatnak ki. Bór mentetten levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratait nem adatnak vissza. A lapnak szánt közieménvek a lat> ^^azerk. hivatalába küldendőképp PÁPAI * Előfizetési díjak. »' Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Béiyegdíj mindig külön számitatik. . Aa előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai ( ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A szeretet munkája. Leesett a hó, megkezdődött vele a szegény ember téli nyomorúsága. Az a rettenetes nyomoraság, mely kenyérrel a kezedben inegfagyással ijesztget, s meleg kályha mellett mutogatja az óhenhalás szörnyűségeit! Az a nyomorúság, mely megszaporítja a börtönök lakóit s ineggyériti a népiskolák látogatóinak számát! Mert: éhség ós hideg külön-külön is — kát még együtt — nagy keritők. S rnezitláb, téli gúnya nélkül csakugyan nem mehet a gyermek hóban, fagyban iskolába. A téli nyomorúság többi alakjairól nem is szólunk. Ez a kettő is elég gondot ad a társadalomnak, ha rajtuk — s velők együtt magán segitni akar. A szegény-ügyről lapunk hasábjain már több izben volt szó s amit e lap erről a kérdésről irt, érdemes a megszívlelésre ; azt tudniillik, hogy az e tekintetben való igények, megállapított szervezet alapján nyerjenek kielégitést. Teljes tisztelettel és elismeréssel vagyunk eltelve a városunkban létező humanitárius egyesületek működése ós sikerei iránt. Tudjuk és konstatáljuk, hogy ez igen nevezetes munkáját végzi az emberbaráti szeretetnek. De ők egymagán elégtelenek is ahhoz, hogy általuk a szegény-ügy kérdése a maga teljességében megoldassák. Pedig a mi társadalmunk igen nevezetes összeget áldoz évről-évre erre a jótékonyságra s teljes meggyőződésünk, hogy az a pénzösszeg, (egyebektől eltekintve), amit a hétről-hétre való koldusoknak e város polgárai kifizetnek, ahhoz jönne, amit ily czélra a város tanácsa folyósít és Yégül, ha a különböző egyletek (nőegyletek) rendes segélyezései mind mind egy teljesen áttekinthető rendszeres segélyezésben használtatnának fel, ez a jól és igazságosan elhelyezett nagy összeg bőven elég lenne arra, hogy városunk összes igazi szegényei megfelelően segélyeztessenek s hogy a koldulás városunkban teljesen megszűnjön. Azon intézmények között, melyek oltalomba veszik a szegény sorsú embereket, legkiválóbb alkotású az 1891. évi XIV. törvényezikken alapuló betegsegélyezési pénztárak létesítése, mely a támogatására szoruló tágabb értelemben vett munkásosztályt veszi védelmébe és pedig betegeskedés esetén, a mikor ugy a munkás, miut pedig ennek családja legfőképen segélyre ós támogatásra szorulnak. A magyar társadalom sok irányban fejt ki tevékenységet és hoz áldozatot, hogy embertársai nélkülözését, sőt nyomorát enyhítse. A szóban forgó törvényben szintén a társadalmi követelmények nyernek kifejezést, azon eltéréssel azonban, hogy a betegsegélyző pénztár intézménye kényszer alkalmazásával szerveztetik. A törvények jótékony hatását már a közel jövőben élvezni fogják a kereskedő — és iparos osztálybeliek, általában a munkásosztály, s ez az intézmény is közelebb hoz bennünket ama társadalmi problémák megoldásához, mely a munkások sorsának javítását feladatául tűzi ki. Megyebizottsági tagválasztás. A folyó év végével kilépő, illetve megbízatásukat elvesztő 100 törvényhatósági bizottsági tag helyeinek betöltésére — mint azt már mult számunkban j éleztük — választási határnapul a közgyűlés a megyebeli összes választó kerületeket érdeklőleg folyó évi deczember hó 28-ik napját tűzte ki s a szükséges intézkedések megtételével a vármegye alispánját megbízta. A folyó év végével megbízatásukat vesztik: 1. A veszprémi I. alválasztó kerületben : Benkö István és Vikár Lajos. 2. A veszprémi II. alválasztó kerületben : Brenner Lörincz. 3. A veszprémi III. alválasztó kerületben : Dugovits István ós Kovács Imre. 4. A pápai I. alválasztó kerületben: dr. Fenyvessy Ferencz, dr. Koritschoner Lipót és dr. Kövi József. 5. A pápai H. alválasztó kerületben : Gyurátz Ferencz, Mészáros Károly, Szilágyi József és Révész Kálmán (eltávozott.) 6. A várpalotai választó kerületben: Krosetz Gyula és dr. Rutsek Pál. 7. A rátóthi választó kerületben: Moharos Kálmán, Harabosevszky Henrik, Bohunitzky Ödön, Ír. Laki Kristóf (lemondott) ós Bánfy József (<?'költözött.) 8. A márkói választó kerületben: Nemes Dénes. 9. A vörösberényi választó kerületben: Németh József. 10. A vámosi választó kerületben: Köves János és Purgly László. 11. A tótvázsonyi választó kerületben : Jákói G-óza és Berecz Gyula. 12. A nagyvázsonyi választó kerületben : Mező Imre ós Piros József. 13. A mencshelyi választó kerületben: Odor Pál. 14. A városlödi választó kerületben: Sandel Vilmos és Szeibert Antal. 15. A szentgaáli I. alválasztó kerületben: Tóth József és Nemes János. 16. A szentgaáli II. alválasztó kerületben : Südi Károly és Südi István. 17. A papkesziiválasztó kerületben: Lakath János. 18. A peremartoni választó kerületben : Németh János. 19. A devecseri választó kerületben : Beck János ós Derdák Lörincz. 20. A somlyóvásárhelyi választó kerületben : Vincze Ignácz és Varga István. 21. A tüskevári választó kerületben: Udvardy Eerencz, Persaits Sándor, Jenéi István és gróf Zichy István (lemondott). 22. A közóp-iszkázi választó kerületben: Martonfalvay Pál és Végh Mihály. 23. A dobai választó kerületben : ifj. Ughy János és Takács Sámuel. 24. A noszlopi választó kerületben: Ikervári Gábor. 25. A gyepesi választó kerületben: Szabó Antal és Edlinger Titusz. 26. A csöglei választó kerületben: Búzás Kálmán. 27. A nagy-pirithi választó-kerületben : Szigethy Károly és Gyömörey Károly. 28. A padragi választó kerületben: Kunczel Antal és Schill János. 29. A toósoki választó kerületben: Györfy Géza. 30. A kislödi választó kerületben : Rőthy Mihály ós Lisznyai Sebestyén. 31. A dabronyi választó kerületben: Berecz Sándor ós Bódog Tamás. 32. A jákói választó kerületben: Rada József. 33. Az adász-teveli választó kerületben : Balassa János ós Ihász Sándor. 34. A takácsii választó kerületben: Horváth Gy. Lajos és Oláh Géza. 35. A vaszari választó kerületben: Schönauer Antal. 36. Az ugodi választó kerületben: Happ József ós Horváth Gábor. 37. A csóthi választó kerületben: Kaufmann Géza, Takács Ádám és Horváth Lajos (meghalt.) 38. A pápa-teszéri választó kerületben : Sandli Imre. 39. A szűcsi választó kerületben: Fillinger Antal és Lipovetz Antal. 40. A nagy-démi választó kerületben : Glatz József és Szentiványi István. 41. A pápa-kovácsii választó kerületben : Wachsmann János. 42. A salamoni választó kerületben: Horváth Lajos és Koller Sándor. 43. A nyárádi választó kerületben: Hermann János és Matkovits Pál. 44. A zirczi választó kerületben: Rainiss Gyula és Kolozsváry Kálmán. 45. A teési választó kerületben: BeIák Lajos ós Sebestyén József. 46. A bakony-nánai választó kerületben : Schill Manó és Gyurkovits József. 47. Az esztergán választó kerületben : Takácsy Ignácz ós Berchold Károly. 48. Az oszlopi választó kerületben: Rácz Vendel. 49. Az ács-teszéri választó kerületben : Elimanu János. 50. A bakony-magyar-szombathelyi választó kerületben: Barcza Kálmán ós Kovács József. 51. A ródei választó kerületben: Györfy József. 52. A laázi választó kerületbén: Birnbauer Lipót. 53. A szilasbalhási választó kerületben : Huszár Gyula ós Bélák János. 54. Az enyingi választó kerületben: Cseh K. János és Horváth Alajos. 55. A mezö-komáromi választó kerületben : Csapó Kálmán. 56. A lepsényi választó kerületben: dr. Purgly Sándor. 57. A siófoki választó kerületben: Rozsos István. 58. A balatonfő-kaj ári választó kerületben : Szűcs István és Hennel Károly. Választási elnökök. A Veszprém városi I. választó kerületben : Csolnoky László, a II. választó kerületben : Fodor Gyula és a III. választó kerületben : Perényi Antal. A Pápa városi I. választó kerületben : Galamb József és a II. választó kerületben Saáry Lajos. A várpalotai választó kerületben: Barcza Kálmán. A rátóthi választó kerületben : Lakath Mihály. A márkói választó kerületben: dr. Fejórváry József. A vörösberényi választó kerületben: Fischer Károly. A vámosi választó kerületben: dr. Óváry Ferencz. A tót-vázsonyi választó kerületben : dr. Csete Antal. A nagy-vázísonyi választó kerületben : Nagy Iván. A mencshelyi választó kerületben : Virágh János. A városlödi választó kerületben: Rőthy Mihály. A szentgaáli I. választó kerületben: Gaál Imre ós a II. választó kerületben: Tóth József. A papkeszii választó kerületben: Purgly Pál. A peremartoni választó kerületben : Bezerédj Iván. A devecseri választó kerületben: Derdák Lörincz. A somlyó-vásárhelyi választó kerületben : Tuza Károly. A tüskevári választó kerületben: Rácz Ferencz. A közép-iszkázi választó kerüb-tben; Pados Lajos. A dobai választó kerületben : Ncetina Vincze. A noszlopi választó kerületben : Bi-ck János. A gyepesi választó kerületben: Schmoll Ignácz. A csöglei választó kerületben: Sarlay Gyula. A nagy-pirithi választó kerületben : Keller Pál. A padragi választó kerületben: Bohn Gyula. A toósoki választó kerületben: dr. Vadnay Szilárd. A kislödi választó kerületben: Bauer József. A dabronyi választó kerületben: Mihályi Géza. A jákói választó kerületben: Pollák Ferencz. Az adász-teveli választó kerületben: Barthalos István. A takácsii választó kerületben: Horváth Antal. A vaszari választó kerületben : Oláh Géza. TARCZA. Életnézet. Nem bántanak nagy szenvedélyek, Bömbölni nem születtem; Pönn a magasat s lenn a mélyet Kutassa más helyettem f Azt hirdetem csak, mit a földön. En érzek s minden ember; Hivatásom igy is betöltöm, Ha szivem nemesen ver. Mindaz, miért lelkünk a ködbe', Hivőn, magasra szárnyal, Marad, amint van, ugy: befödve Átláthatatlan árnynyal. A létbe is, titkát kutatva, Elménk hiába mélyed ! Volt-e, ki megfejtésit adta? Az élet mindig élet! Mély és magas itt van körültem És bennem, itt, szivemben.' S ha ifjan másért is hevültem, Ma ez köt csak le engem! Örülök üdveidnek, élet! S csapásod, az se ver le; Lelkemnek egyaránt övé lett: öröme és keserve. Addig, amig virit a rózsa, Nem bántom, hadd viruljon; Tudom, ugy is csak az a sorsa, Hogy mielőbb lehulljon. S ha már lehullt, az elmulásór' Végnélkül mit'sirassam ? A földön mindent hervadás ér, Ha hirtelen, ha lassan I TPáj nékem is, oh hogyne fájna, Ha lidérczfénybe' hittem ; De hisz az ember minden álma Nem teljesülhet itten I S ez jól van igy. Mert ha beválna A földön minden álom: Boldogságot miben találna Az ember a világon? Vágyak tüzében ha nem élnénk, Tettekre mi ragadna ? Ha soha semmit nem remélnénk, Czélunkul mi maradna ? A sziv, ha már nincs benne semmi, Dobog-e, volt-e, ólt-e ? S boldog nem azért tud-e lenni, Mert szenvedés is érte? Ugy vedd az életet, ahogy van: Örömmel, gyötrelemmel; S bár összetörve, le-lerógyva, Álld mindvégig ki, ember I Boldogságod, ez Örök eszmény, Körülted itt világol; Meg is találod, ha, keresvén, Nem tértél el nyomából. A földi utakat taposva Ne várj elérhetetlent I Véges, ne szállj te a magosba Keresni véghetetlent! Lelked akár sasszárnyat öltsön S ugy törjön fellegekbe: Az a tied csak itt a földön, Mi belefór szivedbe! Dengi János. A visszautasított édenkert. (Rajz.) Catulle Mendés-től. I. Almomban egy női alak jelent meg; s mivel egy fiatal asszonyhoz hasonlított, báli öltözékében, mousseline szárnyakkal, azonnal felismertem, hogy ez egy — angyal. „Szép angyal — mondám — mivel érdemeltem ki, hogy megjelentél nálam ily késő éjjeli órában, szük szobácskám falai közt, a hol még szerelmesim illatszereinek kábitó illata leng, melyben még sohasem cselekedtem olyas valamit, mely érdemes volna az égiek kegyére ? (Nem érzed-e itt a vétek ós a bün kellemetlen szagát, nem sérti-e ez a tömjén illatához szokott orrodat ?) Istenemre ! ne közelíts ez asztalhoz, melyen elcsábított fiatal leányok képét láthatod; ne közelíts könyvtáramhoz, ahol nem találsz mást, mint szomorú verseket, melyeket mosolyogva s bolond históriákat, melyeket melancholikusan olvasok." Az angyal igy felelt: „Ne adj, kérlek, nekem tanácsokat. Ha én, vagy a hozzám hasonlók belépünk valakihez, jól tudjuk, mi a teendőnk. S ne is törd azon a fejedet, hogy mily erényeddel érdemelted ki látogatásomat. Mi, kik mindenhatók vagyunk, megengedjük magunknak azt is, hogy olyanokat tüntessünk ki kegyünkkel, kik arra legkevésbé érdemesek. Azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled, vájjon szeretnól-e velem eljönni az ódenkerfcbe — egyenesen, a halál s a temetési szertartás üres formalitásai nélkül." Képzelhetik, mily kellemesen lepett meg engem ez az ajánlat; hisz, oly régen táplált vágyam, forró óhajom meglátni az isteni paradicsomkertet. „Induljunk azonnal" igy kiáltók fel elragadtatásomban. Alig ejtóm ki e szavakat, egy gömbalaku rózsás felhő szállt le szobámba; éppen elég hely volt benn' kettőnk számára. Alig hogy beleültünk, az angyal láthatatlan szolgái által meginditá a felhőt, s mi szédületesen szálltunk a nyitott tetőn át a levegő végtelen, azúrkék birodalmába. II. Mialatt az emberek lakásai eltünedeztek a távol homályban s a hegyek is sötét tömegekké olvadtak össze: „Szép angyal — kórdóm ón utitársnőmtöl — az édenkert csakugyan oly szép lenne, mint a milyennek mi azt álmainkban elképzeljük. Oh szólj ! isteni vezetőm ! mondd el nekem a csodákat, melyeket szemeim látni fognak, s az örömeket, melyeket lelkemnek fogsz nyújtani." Az angyal igy felelt: „Nincs oly szó az emberi nyelvben, mely képes volna leirni az édenkert szépségét, s gyönyöreit. Még ha el tudnál is képzelni egy oly kertet, melynek talaja átlátszó, mint a nyári nap levegője, ahol minden virág olyan, mint a legtisztább szűzi hajadon, képzeleted oly messze állana a valóságtól, mint a mennyire különbözik egy zordon, sötét téli éjszaka egy szép áprilisi reggeltől. Lehetetlen neked fogalmat alkotnom arról a végtelen, örök, változhatatlan örömről, mely lelkedet át fogja hatni, s be fogja tölteni, mikor átlépsz majd az édenkert küszöbén." "Mai aaámunkhoa fél iv melléklet van csatolva. E szavak megkétszerezték türelmetlenségemet és kivan csiságomat. „Siessünk, siessünk,'

1 — mondám. Egyszerre csak — mikor már túl voltunk ez első csillagokon — a gömb megszűnt fölfelé szállani, mozdulatlanul állt a végtelen űrben. „Mi történik?" — kiáltani. „Én látom, mi ez, — monda az angyal — te nagyon nehéz vagy." Mivel nem vettem magamnak időt felöltözni ez égi utazáshoz, nem is dobhattam le ruháimat. Az angyal észrevette, kiolvasta szemeimből, hogy mit gondolok. „Ez nem használna semmit. Az a nehézség, mely megakasztja felszállásunkat, nem anyagi súly. Ha te fel akarsz szállani, el kell magadtól dobnod a nagyravágyást, a dics-, becs- és pónzvágyat, a melyek lefelé húznak az alsó világ felé." Igazán megvallom, nehezemre esett, megfogadni vezetőm tanácsát. Mely költő nem tartja sokra chimeráit, a sokszor megálmodott capitoliumot, a versek pompás rhytmusaival meghódított tömeget, az aranynyal és drágakövekkel díszített palotákban, az ifjú költő-leányok dicséretót, melyet a rhapsodnak zengenek. De az édenkert látásának vágyáért minden más vágyat leküzdöttem. Nagy elhatározással ledobtam a sötét homályba hüszke reményeimet, pénz- és dicsvágyamat, s ime, a rózsafelhökböl készült gömb megszabadulva a nehezékektől, újra emelkedni kezdett, örült sebességgel, a csillagok fölé. UT. Még jó távol voltunk & mennyei czéltól, s már ott fürödtünk a tiszta, fehér világosságban. Kiléptünk a földi 51