Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-12-18

Az ugodi választó kerületben: Lukft* esek János. A csótbi választó kerületben: Berger Emil. A pápa-teszéri választó kerületben : Ihász Lajos. A szűcsi választó kerületben: Horváth János. A nagy-démi választó kerületben: Szabadhegyi Kálmán. A pápa-kovácsii választó kerületben: Válla Géza. A salamoni választó kerületben : Serényi Antal. A nyárádi választó kerületben: Jerfy Adolf. A zirczi választó kerületben: Ányos László. A teósi választó kerületben: Takácsy Ignácz. A bakony-nánai választó kerületben: Andreó Gyula. Az esztergán választó kerületben: dr. Kemény Pál. Az oszlopi választó kerületben : Bendekovits Adolf. Az ács-teszéri választó kerületben : Hunkár Dénes. A bakony-szombathelyi választó kerületben : Enezmann I.ipót. A ródei választó kerületben: Hunbár Sándor. A laázii választó kerületben : Molnár István. A szilasbalhási választó kerületben: Kun György. Az enyingi választó kerületben: ifj. Bélák István. A mező-komáromi választó kerületben : Vida Antal. A lepsényi választó kerületben : Kőrössy Lajos. A siófoki választó kerületben: Krisztinkoviek Aladár. A balatonfőkajári választó kerületben: Tóth Kálmán urakat oly megjegyzéssel kéri fel a vármegye közönsége, hogy azon esetben, ha megbízatásukat nem volnának hajlandók elvállalni, a választási elnökségről való lemondást tudató nyilatkozataikat, — hogy ujabb felkérések iránt még idejekorán intézkedések tétethessenek — a vármegye alispánjához minél előbb beküldeni szíveskedjenek. A kerületi betegsegélyző-pénztár. Csütörtökön, e hó 15-én kezdte meg működését egy nagy humanisztikus és egészségügyi, mint közgazdasági tekintetekből nagyfontosságú intézmény — mely Ausztriában ós Németországban, hol 1889, illetve 1885 óta már behozatott, rendkivül üdvösnek ós áldásosnak bizonyult — a kerületi betegsegélyzö pénztár. Az 1891. évi XIV. törvényezikk tette nálunk kötelezővé az ipari ós gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezését. Igaz, hogy több mint másfél esztendeje annak, bogy e törvény szentesítve lett, de az előmunkálatok annyi időt vettek igénybe, hogy az intézmény előbb nem volt létesíthető. A törvény 26. §-a értelmében köteles mindazon munkaadó, ki a ker. betegsegélyzö pénztárba belépésre kötelezett egyént alkalmaz, ezeket mind, már 8 napon belül, pénzbüntetés terhe mellett bejelenteni. Tartoznak pedig e pénztárba belépni, nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül mindazok, kik a pénztár területén valamely, az ipartörvény alá eső foglalkozásnál ; bányákban és kohókban, vagy a bányatermékeket feldolgozó egyéb műhelyekben, úgyszintén kőfejtő, homok, kavics és agyag-termelő telepeknél, nagyobb épitkezóseknól, a vasúti üzemeknél, ezek gyáraiban és műhelyéiben, a postánál, távirdánál és távbeszélőnél, hajózásnál ós hajóépitésnél s végül a fuvarozásnál, szállítmányozásnál, raktáraknál ós a kereskedelmi pénzintézetnél napi 4 frt munkabérrel, vagy évi 1200 írtnál nem magasabb fizetéssel vannak alkalmazva s a kik ma nem tagjai valamely már az 1891. XIV. t. cz. alapján működő és elismert jellegű pénztárnak. Önként beléphetnek a pénztárba mindazok, kiknek napibére 4 írtnál, illetve fizetése 1200 frtnál magasabb, a házi iparosok, az önálló iparosok, mezőgazdasági vállalatok munkásai; a biztosításra kötelezettek családtagjai; cselédek, házalók ós a közönséges napszámosok. A járulékok egyharmada a munkaadót, kétharmada az alkalmazottat terheli. A járulókok kiszámításának alapjául szolgáló napi munkabérek hat osztályba soroztatnak, és pedig: Az alkalmazottak minemüsége Hetenk. fizetendő Osztályok Az alkalmazottak minemüsége Ezen osztályba tartozók napibére is S -ts £•0 kr. •pj 'S kr. I. 18 éven aluli alkalmazottak (tanonezok és gyakornokok) Összegre való tekintet nélkül minden alkalmazott 2 4 H. nők 50 krtól 80 krig bezárólag 3 6 HL nők 81 krtól — bármely összeg 4 8 IV. férfiak 60 krtol 1 frtig bezárólag 4 8 V. férfiak 1 frttól 1 frt 50 krig bezárólag 6 12 VI. férfiak 1 frt 51 krtól— bármely összeg 8 16 A kerületi betegsegélyzö pénztár betegségesetére, vagy baleset alkalmából, mig ez irányban különleges törvény nem intézkedik, a betegség ideje alatt, de legfeljebb 20 heti időtartamra a következő segélyt nyújtja: a) ingyen orvosi segélyt, mely azonban egy folytában 20 hetet meg nem haladhat; szülés esetében ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatástés gyógykezelést; b) gyógyszereket és szükséges gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sórvkötö stb.) 20 héten át szintén ingyen; c) táppénzt azon esetre, ha a betegség kersetkóptelenséggel jár ós három napnál tovább tart, a megbetegedés napjától számítva a keresetkóptelenség tartamára, de ha a keresetkóptelenség előbb véget nem érne, 20 héten át és pedig|emlitett és a járulókok kivetésének alapjául vett összeg felével; azaz naponkint és osztályonkint 25 kr., 37 '/

2 kr., 50 kr., 50 kr., 75 kr és 1 frt. d) gyermekágy esetében gyermekágy-segélyt, mely a táppénzzel egyenlő összegben jár már a lebetegedés első napjától négy hétig; e) a biztosítottal egy háztartásban élő család tagjai részére ingyen orvosi segélyt és gyógyszereket; f) halálozás esetében temetkezési segélyt és pedig a járulókok kivetésénél alapul vett bérösszeg 20-szoros értékéig. A pénztár létesítésének alapját a belépési kényszer képezi. A törvényhozó azt akarta elérni, hogy a Ibetegsególyezés jótéteményeiben mindenki részesittessók. A munkaadók kötelessége őrködni a felett, hogy alkalmazottaik közül senki sem vonhassa ki magát az alól, hogyva-' lamely betegsegélyzö pénztár tagja legyen s hogy alkalmazottaik körében ez intézményt népszerűvé tegyék. Annál inkább is tehetik, mert azon elvek, melyek a kerületi betegsegélyzőpénztár alapszabályaiban érvényre jutnak, nagyon is megérdemlik a pártfogást. Az egyik elv az, hogy az eddig fennállott betegsegélyzö egyesületeknél a munkás, ha kereset hiányában tagsági illetményeit pontosan nem fizethette, szerzett jogait elveszítette s csak a hátralékok utólagos befizetése, ujabb felvételi dij s esetleges orvosi megvizsgálás alapján lett ismét egyleti tagnak felvéve. Ezt a kerületi pénztár nem ismeri. Az alkalmazott csak addig fizet, mig munkában áll, ha nincs keresete, még hat hétig illeték nélkül is tagja marad a pénztárnak s részesül előnyeiben. Ha ismét munkába áll, munkaadójának egyszerű bejelentése elegendő arra, hogy az összes jogokat újból s azonnal élvezze, az elmaradt járulékok pótlása nem kívántatik senkitől. A kerületi pénztárnak nem lóvén vagyonszerzés a czólja, tartalékjait arra fogja használni, hogy a tagoknak nagyobb előnyöket nyújthasson, elv gyanánt szolgálva, hogy a lehető legkisebb járulék ellenében a lehető legnagyobb kedvezményeket nyújtsa. Igaz ugyan, hogy a törvény a betegsególyzőpénztárak több nemét ismeri, s hogy a kerületi pénztárak mellett kezdetben ezek is fognak működni, de a külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kerületi pénztárak mellett soká fenn nem állhatnak. üeméljük, hogy a kerületi pénztár mielőbb nagy és erős intózménynyó fog fejlődni. Figyelmeztetés a postát igénybe vevő közönség érdekében. A karácsonyi posta forgalom főkor zott mérvben veszi igénybe a postai alkalmazottak tevékenységét s olyan rendkívüli mérveket szokott Ölteni, hogy ha a fenálló szabályok a közönség által szorosan nem tartatnak be, a kir. posta a legelterjedtebb intézkedések és a legnagyobb erömegfeszités daczára sem volna képes a közönség minden igényének eleget tenni, minek következtében a közönség maga szenved kárt, ha küldeményei vagy nem érkeznek meg rendeltetés ök helyére, vagy ha megérkeznek, nem kézbesíthetők, vagy végre ha kézbesíthetők is, a tartalom meg van sérülve, romolva stb. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szabályoknak a közönség részéről való pontos betartása a csomag sorsát biztosítja, ennélfogva a postát igénybe vevő közönség figyelmébe a következőket annál nyomatékosabban ajánlom, mert ezeknek figyelmen kivül hagyása, az államkincstárnak kártérítési kötelezettségét megszünteti. Minden egyes küldemény a tartalomnak megfelelően^ de minden esetre jó anyaggal és tartósan csomagolandó. Élelmi szerek, játékok, gyümölcs, szövet, kalap, ruha, fehérnemű külön külön bepakolandók. Ezüst és arany nemüeket, továbbá a pénzt a fenébb felsorolt tárgyakkal együvé csomagolni nem tanácsos, mert esetleges kártérítésnél figyelembe nem jöhetnek, vagy;csak bonyolult bizonyítási eljárással, dé már a nyomozásnál a tényállás kiderítését hátráltatják. A csomagoknak általában ugy kell göngyölve lenni, hogy egyrészt a göngyölet (burkolat) a küldemény tartalmát külső befolyás ellen megvédje, illetőleg hogy tartalmukhoz a burkolat és a pecsétek megsértése nélkül hozzá férni ne lehessjen, másrészt, hogy a tartalom más' küldeményeken szállítás közben kárt ne tehessen. A csomag tartalmának minősége, természete, a hosszabb, vagy rövidebb szállítási ut, a vizén vagy szárazon, vasúton vagy kocsin való szállítás majd egyszerűbb, majd erősebb és tartósabb csomagolást igényel. Ehhez képest: Jelentékenyebb értékű tárgyak, kivált ha nedvesség, dörzsölés, nyomás vagy ütés által megsérülhetnek p. o. csipkék, selyem kelmék stb. ós oly küldemények, melyek nagyobb távolságra ós kivált tengelyen szállíttatnak, értékük, terjedelmük és súlyukhoz képest megfelelő módon közönséges vagy fonákj ával kifelé fordított viaszos vászonba, bőrbe, szükség esetén vászonnal körülburkolt dobozba teendők, és jól körülkötözendök, vagy jó szerkezetű erős faládába csomagolandók. Ékszerek, drágaságok tokban elhelyezve, azon felül vászonnal körül burkolt erős fadobozba, vagy faládácskába zárva és j ól körülkötözve ós lepecsételve adandók fel. Csekélyebb értékű tárgyak csomagolásához, ha azok nedvesség, dörzsölés, nyomás vagy ütés által egy könnyen nem sérülhetnek meg, elégséges, ha jó minőségű ós több rótü csomagoló papírba burkoltainak és egy darabból álló erős zsineggel többszörösen körülköttetnek. Csomagolás nélkül csak bezárt utazó táskák, bőröndök, jól abroncsolt hordók, erősen beszegezett ládák, továbbá már nem vérző egy egy drb vad — de egy küldeményként több darab (nyul, fogoly stb.) nem adható postára. Bécs városba és annak kerületeibe szóló hal küldemények göngyöletére — könnyű felismerés czéljából — egy negyedrét vörös papiros ragasztandó s a ezimzett lakásának megjelölésére (kerület, utcza neve, házszám, emelet, lakás száma) annál inkább kell kiváló gondot fordítani, hogy az ily, gyors romlásnak alávetett küldemények lehetőleg gyorsan kézbesíthetők legyenek. jA kosarakba helyezett tisztított szárnyasókat tartalmazó küldemények czimiratát. ugy kell alkalmazni, hogy a leszakadás lehetősége kizárassék s e czélból legczélszerübb, ha azok czimirata fatáblácskára ragasztatik vagy iratik, s a czimtáblácska sodronynyal vagy erős zsineggel a csomaghoz tartósan hozzá köttetik. Hogy az ily küldemények kézbesithetóse minden eshetőséggel szemben biztosíttassák, czélszerü egy czimirat másolatot a küldeménybe helyezni azon czélból, hogy a küldeményre alkalmazott czimirat, leszakadása esetén is a bizottsági felbontás alkalmával a ezimzett megállapítható s a küldemény kézbesíthető legy

enA burkolat összefoglalása végett a küldeményre, különösen a varrásra, illesztékre és zsinegre annyi pecsétet kell alkalmazni, a hány elégséges arra, hogy a küldeményt a pecsétek megsértése nélkül fölbontani ne lehessen. A pecsételósre egyáltalán csak jó minőségű, erős, tartós pecsótviaszt szabad használni. Vignetták- csak a közönséges csekély értékű küldemények lezárására használandók. A ki rosz minőségű pecsétviaszt használ, mely könnyen leválik, ennek következményeit maga viseli. Különösen elengedhetlen föltétel az, hogy valamennyi pecséthez, ugy a küldeményen, mint a szállítólevélen egy és ugyan azon pecsétviasz és vésett pecsétnyomó használtassák. Minden csomaghoz szállító levél szükséges, melynek a csomagra irt összes czimadatokat kell tartalmaznia. A czimzés a szállítólevél adataival egybehangzóan, tisztán, olvashatóan ós tüzetesen (vezeték és keresztnév, társadalmi állás, lakhely, község vagy puszta, utolsó posta, vármegye) magára a csomag göngyöletére írassék. Ha a göngyöletre irni egyáltalán nem lehet, ez esetben azon papírlapot, melyre a czim irva van, nemcsak széleivel, hanem egész lapjával kell a csomagra és pedig mindig az azt össze kötő zsineg alá ragasztani. Aranyat, ezüstöt, pénzt, ékszert ós drágaságokat tartalmazó küldeményeknél a czimet mindig magára a göngyöletre (vászonra vagy faládára) kell irni. Gyorsan romló tárgyaknál szükséges, hogy e záradók: „Gyorsan romló", törékeny tárgyaknál pedig e záradók „törékeny" vagy a szokásos palack alak, szembetünőleg kitétessék. Fődolog, hogy a czim oly szabatosan, tisztán es olvashatóan legyen magán a csomagon — lehetőleg jó nagy betűkkel kiirva, hogy a ezimzett azonossága és tartózkodási helyére nézve minden kétséget kizárjon, s a helyes irányítás czéljából az első pillantásra a rendeltetési hely kivehető legyen. A Budapest és Bécs fő- és székvárosokba szóló élelmi szereket tartalmazó küldemények fogyasztási adó alá esnek. A bor ós húsfélét tartalmazók pedig, bárhová szóljanfc.<í, utólagosan fogyasztási adóval terheltetnek; szükséges tehát, hogy a szállító levélen és csomagon a fogyasztási adó alá eső küldemény minősége és mennyisége kilogram, darab, vagy liter szerint megjelölve legyen, (például 1 pulyka, 2 kgr. szalonna, 3 kacsa, 2 kgr. özhus stb.) mert különben a küldemény a rendeltetési helyen megadóztathatás czéljából fölbontatik, mi a kézbesítést felette késlelteti. sötétség köréből; itt kezdődött az igazi menny. Olyan volt ez a fény, mint a megolvadt ezüst, s a lég, melyet tele szájjal és tüdővel szívtam, egészen átvarázsolta lényemet. Egyszerre, legnagyobb rémületemre, ismét azt vettem észre, hogy a gömb nem száll. „Én látom, mi ez — monda az angyal — te még nagyon nehéz vagy." „Nem vetettem-e el magamtól a dics-, becs- és pónzvágyat ?" „Igen, de lelked mélyén hordozod az emberi szerelmek emlékét; nem feledted el a szép, de vétkes nők nevetését, csókjait ós ölelését; ezt sajnálod, s a gyengéd szánalom huz téged lefelé az alsó világ felé." Mit! hát titeket is el kell veszítenem! Hlatos emlékei a leomló hajfürtöknek, pihegő kebleknek, üdvötosztó suttogásoknak ! De jó! hogy méltó legyek az édenkertre, még e kegyetlen áldozatba is beleegyezem. Ledobtam a mély sötétségbe emlékét azoknak az édes mosolyoknak, a rózsás ajkaknak, hattyú kebleknek, lágy ölelő karoknak; s a gömb újra szállni kezdett, miként ha az öröm dagasztotta volna, a mindig fényesebb ós tündöklőbb mennyei légkör felé, IV. Oh égi látvány! Meglátom végre az édenkert gyémánt kapuit. Megismerem hát végre a legszebb angyalok mindig tiszta ajkainak örökös csókját! Az örökös gyönyör hazája, ime, itt van, közel hozzám. De egyszerre észrevettem, hogy a gömb, egy isteni küszöb előtt, megszűnt felfelé szállani. „Hogyan, — igy kiáltók fel — hát nem dobtam-e el magamtól a hiu ambitiót, s a vétkes szerelmi vágyakat ?" „Te még nagyon nehéz vagy, mert megmaradt...." „Mi maradt meg ?" — kérdem nyugtalanul. „Szived legmélyén, legbensőbb rejtekében, titokban féltve őrized egy kis lányka képét, ki nem is szép, alig csinos, ki elforditá tőled piczike ajakát, a rezgő nyárfák alatt, mikor még alig voltál 16 éves. Vesd le ezt is: tépd ki emlékét szivedből, ezt az utolsó nehezéket is, dobd le az alsó világba. Nézd mint tündöklik az édenkert." „Nem" — kiáltám. Az angyal intett kezével és én sülyedtem lefelé a fény hónából az árnyék, a homály, a sötétség felé s leestem a kemény, fekete földre, messze az édenkert fénysugaraitól; megrémülve, összetörve — tán haldokolva de bold ogan, hogy megőriztem emlékét a kis sápadt leánykának, ki félénken vonta el tőlem ajakát, a rezgő nyárfák alatt, mikor még alig voltam 16 éves. Ez az emlék, első szerelmem viruló vadrózsája, hervadhatlanul él szivemben. Nem fogj a azt onnan soha, senki és semmi sem kitépni ,,.. Francziából fordította: . Rózsa Géza, A csibe okosabb a tyúknál. (Népies .elbeszélés.) Irta: Tolsztoj Leó gróf. Korán esett a hüsvét. Csak alig hogy fölhagytak a száni kázással, Az udvart még hó bontotta, de utczahosszat már kis erek folydogáltak a falun keresztül. A viz összefutott két ház udvara között valami trágyadomb mögül egy nagy pocsolyába. Ennél a pocsolyánál összejött két leány a faluból, mindegyik a falu másmás udvaráról. Az egyik fiatalabb volt, a másik öregebb. Az anyjuk odahaza mind a két lánynak a fejét bekötötte piros keszkenővel, ós felöltöztette mind a két lányt uj szarafánba. Akisebbé kék, anagyobbé sárga volt ós sujtásos. A mise után kimentek a lánykák a tóhoz, megmutogatták egymásnak ruhájukat, és játszani kezdtek. Kedvük kerekedett pocsolni a vízben, s a fiatalabbik odataposott czifra papucsával a tó szélére. Az öregebb mondta neki: „Nemenj, Malasa, megládd, kikapsz az anyuskádtól. Megállj, inkább levetem az uj ruhámat, aztán majd vesd le te is a magadót." TJgy tettek, hogy fölfogták a ruhájukat ós elindultak a tó két oldalán egymással szembe. A kis Malaska lábujjhegyen ment, ós szólt: „Nagyon mély Akulyuska, én félek." — Sohse félj; ennél már nem mélyebb sehol. Csak gyere egyenest felém. Kezdtek közeledni. Akulyka igy szólt: „Te Malasa, mondom neked, ne locsolj ám, csak nagyon piozikét." S alighogy ezt kimondta, puff! Malasa nagyott csapott a vízre, és egészen összefröcskölte Akulyka szarafánját. Vizes lett a szarafán is, az orra is, meg a szeme is. Amint Akulyka meglátta szarafanján a pecséteket, nagyon bosszús lett Malaskára; káromkodott és meg akarta verni. Malaska megijedt, ahogy látta, hogy olyat tett, amit nem kellett volna, kiugrott a vizből ós futott hazafelé. Hazament Akulyka is, s anyja meglátta, hogy össze van locsolva lányának a szarafánja is, de még az inge is. —- Hol pocsókoskodtál megint, te czéda ? — Malaska erővel bepocskolt. Akulyka anyja elővette Malaskát ós megverte. Szegény kis Malaska végig bőgte az egész utozát. Jött az ö anyja is. — Mért ütöd az én gyermekemet ? — szólt ós kezdte piszkolni a szomszédasszonyt. "^gyik szó a másik után, s a két vénasszony összeveszett. Kifutottak a parasztok és nagy sokadalom verődött össze az utczán. Mind kiabál, egyik se hallgatja a másikat. Szitkozódtak, káromkodtak, lökdösni kezdték egymást és mármár'verekedésre került közöttük a dolog, midőn odajött egy nagyon öreg asszony, Akn.ykának a nagyanyja. Odament, be az emberek közé és igy szólt: —- Nem szégyellitek magatokat, atyámfiai ? Ezen a napon, az Ur szent ünnepén, ahelyett, hogy ünnepelnétek, veszekedtek és b Int követtek el ? Eá se hederítettek az öregre, sőt kicsi hija, hogy el nem taposták a szegényt. Pedig az öreg tán a száját se nyitotta volna ki, ha nem Akttly káról meg Malaskáról lett volna szó. Mig az anyák ekként szidták és piszkolták egymást, az alatt Akulyka megtörülte szarafánját és kiment újra az utczi végére a tóhoz. Fölemelt egy kis ködíiabot és kezdte vele a tó szélén a földet vágni, hogy a vizet az utczán tovább ereszsze. Mialatt igy vágta a földet, odajött hozzá Malaska is, kezdett neki segíteni, s ö is csinált árkot egy darab fácskával. Az emberek már éppen verekedni kezdtek, mikor a két leány a vizet a kis csatornán át levezette az utczára, el egyenesen arra a helyre, a hol az öreg asszony a verekedőket szét akarta választani. Jön a két leány futva; az egyik a folyócska egyik, a másik a folyócska másik oldalán. — Ne fuss ugy Malaska, ne fuss ei, — kiált Akulyka. Malaska szintén ugyanezt akarta mondani, de nem birta a nevetéstől. Szaladt a két leány és nagyot nevettek azon, hogyan hullámzik a kis darab fácska áz ö foLyójukon végig. Észreveszi őket az öreg asszony s igy szólt az emberekhez: — Bisony félhetnétek az Istentől! Ti meglett emberek e miatt a két kis leány miatt verekedni kezdtek, azok pedig már régen el is felejtettek mindent. Megint szeretik egymást ós megint együtt játszanak, kedvesen. Több eszük van, mint nektek, — bizony, bizony, 'a csibe okosabb a tyúknál. Odatekintettek az emberek a két leányra és elszógyelték magukat. Azután pedig maguk is nagyot nevettek magukon ós szótmentek, vissza a honnét jöttek* haza. — Legyetek hasonlatosak a kisdedekhez, mert övék a mennyeknek országa. Oroszból: Sármai József'