Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-02-07

Megjelenik ^ jf .;' ' - /^— . J PAPAI LAPOK, i Megjelenik m^ijtle ii vasár n a ji. Közérdekű sürgős közlésekre konmUnt rend ki vilii számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap ' v azérk. hivatalába küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Tél évre 3 fr Négyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők, Papa város (hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A városi nyugdíjszabálytervezet és a vármegye. Mult év július 19-én megjelent 294k számunkban e sorokat irtuk: >k nyug­dijszabáiyzat tervének ügye már hosszú idő óta húzódik s egyes fázisaiban eléggé ismert a közönség előtt. Tarosunk kér­vényezett, hogy a megyei nyugdíjalap ja­vára fizetendő 3 /* százalékból '| 4 saját létesítendő nyugdijunk javára visszaadas­sék s a vármegye ezt megengedte; elké­szítettük a nyugdijtervezetet, melyben ezeu \ mellé még '{. kértünk kivet­tetni, s ezt a vármegye azon alapon, hogy ezt nem tartja elégnek s bizonyta­lan megadóztatásnak a város polgárait kitenni nem akarja, — elutasította. Ezt az elutasító határozatot a város polgár­mestere megfölebbezte s az ügy most fo­lyamatban van. ,JJ Nem szándékozunk a -ní^ttzat fi­nanciális oldalát ^bírálat alámenni, bár e szempontból sem állhatná ki a bírálatot. Csak azt konstatáljuk, hogy a végzés al­kotói a helyett, hogy mint határozatuk­ban kifejezik, a város adózó polgárainak terhét könnyítették volna, ezen határo­zattal épen az ellenkezőt, a terhek eset­leges súlyosbítását érték el. Pápa városa mindaddig, mig nyug­díja nincs, nem adhat nyugdijat, de ad­hat s mint erkölcsi testület köteles is adni kegydijat A legutóbbi tisztújítás alkalmával maga vármegyénk alispánja hangoztatta emez, a városra háramló kö­telezettséget azon néhány elaggott városi tisztviselővel szemben, kik nyugalomba vonuihatásért kérelmeztek. A város tel­jesítette is becsülettel e becsületbeli kö­telességet, s megadta kegydijképen azt, amit az állami tisztviselők nyugdíjképen hason minőségű szolgálat után kapnak, megadta pedig a közpénztár rovására. Már most ugy áll a dolog, hogy a megalapítani szándékolt nyugdíjba min­den egyes hivatalnok egyszer s minden­korra lQ^^t, azután pedig évenként 2 "| 0-ot számokban kifejezve egyszer s íund^'korra eca 1500 frtot, azután pedig éveüként 300 frtot. Ezért a hoz­zájárulásért azután kapnának annyi nyug­díjat, amennyit a város most, a hivatal­nokok minden hozzájárulása nélkül, kegy­díjképen fizet. Hogy ez a különbözet né­hány év alatt igen jelentékeny, s hogy e különbözetet mindaddig, mig nyugdíjsza­bályzatunk elfogadva nem .lesz, a város­polgárainak kell megfizetniük és pedig nagyobb hozzájárulási százalékkal, mint amekkora akkor szükségeltetik, ha a hi­vatalnokok is teljesítenek törzs és évi befizetéseket; — azt bővebben magya­rázni teljesen fölösleges volna.« A fölebbezés most már a miniszté­riumtól vissza is került oly határozattal, mely fényesen igazolja álláspontunkat, s melyet annál szívesebben iktatunk egész terjedelmében ide, mert egy oly pontra is fölhívja a közönség figyelmét mely a mi figyelmünket is kikerülte. »Teszprem vármegye törvényható­sági bizottságának f. é. május hó 4-én s folytatva tartott közgyűlésében 360. sz. a. hozott határozatával Pápa rende­zett tanácsú város képviselőtestülete ál­tal 1890. deczember hó 13-án tartott közgyűlésen 124. sz. a. hozott határo­zattal alkotott nyugdijszabályrendelet helyben hagyását azon oknál fogva ta­gadta meg, mert a nyugdijalap létesíté­sére a szabályrendeletben kijelölt jövö­delmeket egy életképes nyugdíjalap kép­zésére kielégítőknek nem tartotta. Ugyan­•ezért ezen határozattal a város közön­ségét felhívta, hogy azon kérdést vájjon néni volna-e a város hajlandó bizonyos évek sorára megállapítandó nagyobb anyagi hozzájárulással oly alapot léte­síteni, mely az előre látható nyugdíj igények kielégítésére elégséges lenne, vegye tárgyalás alá. A törvényhatósági bizottság ezen határozatát a város kép­viselőtestületének f. évi július hó 11-én 98. sz. a. hozott határozata következté­ben a város polgármestere, valamint Vajdíts Károly és társai képviselő tes­tületi tagok felebbezése folytán megvál­toztatom és a vármegye közönségét fel­hívom, hogy a szóban levő szabályrende­letet érdemleges és részletes elbírálás alá vegye s az iránt határozatot hozzon. TÁRCZA. 'z Uti napló. Irta: GIZELLA. n. Erdély. (Folytatás.) Az egyszerű kis vendéglőben itt a ma­gányban, bizony igen szerény ebédhez jutottuk volna, ha olyan gondos uti Harchálunk nincs, mint ami kedves tábornok sógorunk,-ki csoma­goltatott, pompás falatokat, kitűnő borokat, — rendelt friss pisztrángot (mit az Öltből hoztak), mely piros pettyezett hátával talán a legköl­töiebb hal, — és mi lucullusi étkezéshez jutot­tnak ! Kedv sem hiányzott, még élezés tósztokra is került aki nem akart is beszélt, éltetve kedves Meczetíás kalauzunkat, kinek e sikerült szép kirándulást köszönhettük! Ez alatt kiderült, még egy csomó virágot szedtünk a határszéli flórából és újra visszaindultunk. A nap beragyogta az eső áztatott völ­gyet, — az Olt még erősebb áradással zúgott* a vidék még szebbnek tetszett. — Helyiségek­bei), melyek reggel néptelennek látszottak, — szinte élet uralkodott, nyitott kapuk alatt, egész csoport asszony, leány dolgozott, még pedig hónaaljhoz szorított hosszú pálezára erő­sített vásznon varrogattak, vagy orsót pörget­tek, — nyitott ablakaikon át láttuk a sok szép tarka azövéazéttel felhalmozott ágyakat, függönyöket és térítőket. Mintha mind félgyászt viselnének, ugy vannak öltözve, fehér vászon szoknya és ing, fekete katrincza elöl, hátul — fejük könnyű szövettel ügyesen bebur­kolva, — mint valódi Elektrák ez öltözetben ugy néznek ki e fekete szemű többnyíre csi­nos varokn Mwonyok. — Hasnk telve csinos német feliratokkal, — némelyek kapuján tarka disz és sok faragvány. Sógorunk kitűnő térképe, (melynek ke­zelésére ő tanított) pontosan megmutatta a leg­kisebb változatost— hidat, erdőt stb. - ide­gen nélküle talán nem is tudná felfedezni mind­azt: Elhagytuk lassankint a vad vidéket és újra Szebenbe értünk, egy szép kirándulás és feledhetlen nap kedves emlékével gazdagabban! A reggeli vonattal újra tovább utaztunk, illatos rózsákkal kezünkben búcsúztunk tőle, kinek a szebeni napokat köszönheténk ! Vízak­nánál többen szállottak ki, e rég ismert sós­fürdőket igen sokan használják. Szomorú em­lékű helynél, háromszáznál több honvéd esett el 1849-ben, kiket egyik akna mélységébe sü­lyesztettek, azonban ez év tavaszán, annyi idők után, a sósviz forrás más utat törve magának, felszínre hozta néhány bajnok tetemét. Ismét megjelentek ők, kiket 42 év előtt megsirattak és most újra őket megillető kegyelettel visz­szaadtak a földnek. — Magaslaton vas rács­csal köritett obeliszk áll, melyet az elesettek emlékére helyeztek oda 1880-ban. • A Kis-Küküllő széles medre, mint po­csolya, — egész kavics és homok szigetek kép­ződtek e gyér viz folyásánál. — Kis-Kapastól a Brassó felé induló Vonattal folytatjuk utun­kat, figyelmünket leköti a vidék, régi nagy templomok körül épített kőfallal, kastélyok, csinos városok. — A völgy Fehéregyház felé kitágul, pompás kép tárul elénk, háttérben a Hargita kékelő csúcsai, erdős hegyek, a Kü­küllő fényes fodraival kigyódzik, pompás ku­koricza, komló földek, kastélyok. Egy kis to­rony nevezetes emléket őriz, mert innen lőtte le a város egyik polgára szerencsés czélzással Ali Pasa hadvezért, ki elefánton ülve vezette nagy seregét, és már-már a várost hatalmába kerít*, h* a golyó halálosan nwn frj, A szóban levő törvényhatósági határozat indokai ugyanis alaposaknak nem tekint­hetők, mert a szabályrendelet 3. §rának 1-ső pontja szerint a város 18 éven át évenkint az állami adó '^"| 0-ával járulna az alapfke gyarapítására, ezenfelül a 31. §-a szerint, ha az alap félhasznál­ható jövedelmei kezdetben vagy egyál­talán esetleges nagyobbmérvű nyugdíja­zások avagy ellátások miatt a szükség­letet nem fedeznék, a mutatkozó hiányt a város közönsége fogja pótolni. A város közönségének ezen hozzájárulása, mely egyébként saját jól felfogott érdekének is megfelel, miután .eddig kegydijakat szokott tisztviselői részére megszavazni, a nyugdíjintézet fenállását biztosítja és épen a lakosságra volna nagy teher az, ha a törvényhatóság határozata értelmé­ben néhány óv alatt létesíttetnék oly alap, melynek jövőd elme a szükségletet fedezné. A szabályrendelet részletes elbí­rálása tekintetében figyelmeztetem a vár­megye közönségét, hogy a nyugdíjintézet tagjai által fizetendő évi 2"| 0 megfelelő­leg felemelendő lenne. A 3. §-a 1. pont­ját illetőleg pedig, hogy ezen városi se­gélynek külön pótadó utján leendő fede­zete helyett czélszerííbb a költségvetésbe évenként a megfelelő állandó összeg fel­vétele. A gyámtartalékalapnak városi, jelesül nyugdíjazási czélokra szándékolt igénybe vétele és a vármegyei tiszti nyugdíjalapba a város által fizetett járu­lék egy részének a létesítendő városi nyugdíjalap részére leendő átengedése tekintetében végre megjegyzem, hogy mindkét ügyre vonatkozó határozatok csak külön felterjesztés utján kérelme­zendő helybenhagyásom után lesznek végrehajthatók. Szalavszky Gyula állam­titkár.« Az a pont, mely mint említők, ami figyelmünket is kikerülte, s mely a mi­nisztérium részéről igen helyesen jegyez­tetett meg: annak tekintetbe vétele, hogy városunk a nyugdíjalapnak rohamos meg­teremtésével sokkal nagyobb áldozatot róna a közönségre, mintha ez alapot a szükségletek helyes tekintetba vételével lassanként teremti meg. Mert vegyük föl, hogy évi 4°| 0 pótadóval sikerül öt év alatt 20,000 frtot előteremtenünk, de a nyugdíj egyáltalán nem lesz igénybe véve, nem sokkal czélszerübb lett volna-e a közönséget meg nem terhelni s a nyug­díjalapot lassanként teremteni meg? Igen, de hát ha igénybe lesz véve? ! Ha igénybe lesz véve, akkor még j mindig lehet ahhoz az eszközhöz fordul­nunk, amelyhez most is kell fordulnunk, mikor a város kegydijat osztogat s na­gyon elhibázott dolog olyat állandósítani kezdetben, a mire cSak a végső esetben van szükség. A májusi közgyűlésen lesz a nyug­díj szabályzat érdemlegesen elbírálva. Mi kérjük a megyét, ne gördítsen akadályo­kat oly ügy elé, melynek mielőbbi meg­valósítását ugy általános emberi, mint közigazgatási szempontok követelik. Ipariskolák. Volfc már szó e lapok hasábjain a kereskedelmi ministernek azon nagyfon­tosságú rendeletéről, melyet az ország iparának emelése és fejlesztése céljából, az ipari szakiskolák vagy tanműhelyek létesítése tárgyában, az egyes ipar és ke­reskedelmi kamarákhoz intézett. A ministert ezen elhatározásra, — mint rendeletében maga is megemlíti — azon körülmény vezette, hogy szakkép­zett munkásokat és szakképzettséggel biró hazai munkavezetőket teremtsen, még pe­dig szem előtt tartásával, az ország egyes vidékeinek ipari-igényei szerint. Kivánatosnak jelzi a minister ren­deletében, hogy valamennyi számbavehető s hazánkban fejlődésképességgel biró ipar­ágra nézve oly ipariskola, vagy tanmű­hely szerveztessék, mely az [illető iparág legújabb haladásának színvonalán álljon ós egyúttal lehetővé tegye azt, hogy az illető iparágat iparosaink ide haza meg­tanulhassák s ne kénytelenittessenek e miatt külföldre menni. Kivánatosnak tartja továbbá, hogy a felállitandó szakiskolák oly iparágakat karoljanak fel, melyeknek fejlesztését or­szágos és helyi érdekek kivánjá.k ós ezek vidékenként akként volnának elbelyezen­dők, hogy fej lesszók ós tökéletesitsók azon iparágakat, melyek az illető vidéken leg­inkább bírnak fejlödéskópességgel. A kereskedelmi ministernek ezen ren­deletét örömmel üdvözölték iparosaink az ország minden részében. Az iparososztály felismerte, e rendelet nagy horderejét és legszebb reményekkel van eltelve a jövő iránt, mert meg van győződve, hogy a miniscernek ezen kezdeményező intézke­dése által, a magyar ipar rohamosan fog virágzásnak indulni. A győri ipar és kereskedelmi kama­rában is, nagy lelkesedéssel és örömmel vették tudomásul a kereskedelmi minis­ternek ezen rendeletét. A kamara nyom­ban kilencz tagból álló bizottságot küldött ki kebeléből azon utasítással, hogy a ka­mara kültagjaival érintkezésbe lépve, be­ható tanulmány és alapos megfontolás után, kellőleg indokolt véleményes jelen­tést terjesszen a kamara elé. A bizottság mint értesülünk már be­adta jelentésót a kamarához, a hol a tár­gyalást folyó hó 15-ik napjára tűzték ki. A tárgyalás természetesen azon je­lentések alapján fog megtörténni, melye­ket az egyes ipartestületek a kiküldőt) bizottsághoz beadtak. A pápai ipartestületnek véleményes jelentését a mult számunkban már ismer­tettük. Az ipartestület elöljárósága első sorban a szabó, csizmadia és cipész; má­sodsorban a fa és agyagipar tanműhelyek­nek városunkban leendő felállitását hozta javaslatba. A testületnek ezen javaslata állitólag abban leli indokát, hogy Q-yör város a fa és agyagipar-tanműhelyek fel­állítását magának vindikálja. Kimondjuk nyiltan, hogy az. ipar­testületnek véleménye helytelen. Az ipar­testületnek minden feltétel nélkül a. fa vagy agyagipar köréhez tartozó szakis­kolának felállitását kellett volna' javas­latba hoznia, mert egyedül ezeknek fej­lesztése áll városunknak leginkább érde­kében és ezen szakiskolák egyikétől vagy másikától lehet haszna a városnak. Tudjuk mindnyájan, hogy a fa és agyagipar az, mely nálunk fejlődóskópes stádiumban van, de a mi fő, megtalálha­tók nálunk a kellékek is. Itt van közvet­len szomszédságunkban Tapolcafőn ós Yároslődön a kitűnő agyag és itt van közvetlen közelünkben a nagy Bakony erdő. Az első az agyag, a másik afaipar­jnűhelyeknek városunkban leendő létesí­tése mellett harcol, mert könnyen hozzá­férhető és olcsó anyag beszerzése az ipar­műhelyek számára feltétlenül biztosítható lenne, másreszt az agyagipar városunk­ban évtizedek óta számos iparosnak nyixjt foglalkozást, és kenyérkeresetet. . ­Ott vannak virágzó pipagyáraink, Segesvár meglep festői szjép fekvésével, a hegytetőn szászok által épített vár emelkedik, körfalakkal, tornyokkal, körül jövezi a város szép épületekkel nagy templomok, kastélyok. E régi szép város annyi nevezetességgel bir, megérdemelné, hogy mind azt felkutassuk^ — de mi csak a vonatról gyönyörködhetünk, sze­münk alig bir elválni a szép látványtól. Kép­zetünkben egy „hőst" látunk, kinek nevét is­meri palota és kunyhó lakója egyaránt, nem csak költészetének, de hősies halálának is, fé­nyes lapot szánt a történelem. Petőfi Sándor az, kí Segesvárnál — az oroszokkal ütközetben esett el 1849-ben — nem jelölheti márvány­obeliszk helyét, — ki tudja hol porlanak csontjai, — mintha csak érezte volna sorsát, midőn e költeményét irta „Egy gondolat bánt engemet," Ágyban párnák közt halni meg, Ott essem el én, A harcz mezején! Mig az ő halálára még ma is a titok fátyola borul, miután tetemét meg nem találhatták,— ugy a Bem tábornok által halálra talált Scaria­tine orosz tábornoknak 1852-ben emléket állí­tottak — (magaslaton nyugvó oroszlánt) — a hareztéren. A közelmúlt események színhelyén elme­rengünk, szinte halljuk az ütközet zaját, — egy­egy jaj kiáltást — de ez csak a gyorsvonat egyforma zúgása, — és egy szerencsétlen utas tompa felkiáltásai, kivel küzködnek kísérői, mert hisz a szegény őrült! Bukaresti nagy ke­reskedő, kit Karlsbadból hoznak, — ápolója s jó ismerőse (szánalomból) követi, — nehéz dol­guk akad időnkint, midőn kiakar ugrani a coupé ablakán. — Nem valami jó hatással volt reánk e közeli Momsiédtág, — s csak hamar át is mentünk mi is az étkezőbe. — Igazán nagy­szerű berendezés ez a „Nemzetközi étkező — és háló kocsi, az európai express vonat vag­gonja." — Akár egy hosszú hidon, egyik vag­gonból a másikba ugy megyünk át, mi alatta a gyorsvonat tovább rohan. Étkező conpéban szinte feledjük, hogy majdnem repülő étte­remben ülünk, — pinezórek különféle nyelven beszélnek, — a különböző nemzetiségű utasok­kal. A table d'hautnál sokan vannak, — az ét­kek igen jók, aránylag nem drágák, de a bor, az bizony eléggé meg van adóztatva, noha igen kellemes ital az „erdélyi pincze egyletből," különösen a „Leányka" bor. — Megnéztem a gyors utazó hotel konyhaberendezósót is, — szegény szakácsnál kifejeztem részvétemet, hogy ez égető hőséget, hogy birja ki, — szénnel fű­tött, nagy tűzhely különböző részleteiből vál­tozatos menu került, — s mind ez ilyen szük­helyen, mondhatom ez is művészet.— A háló­fülkék is egy-egy egyénre kényelmes berende­zéssel, kis asztalka, chaise longue ágy, függöny stb. — és majd mind el is voltak foglalva, mert a Bukarestbe menő vonatnak rendesen igen sok utasa van. Földvárnál ismét festői várrom, melyet még 1222 a német lovag korszakban ópitettek, a vonatról minden oldalról láthatjuk e festői cso­portot, miután körül visz apálya. Pompás mál­nát kínálnak az állomáson, fatörzsből ügyesen készült kis tartókban, mi eredetien veszi ki ma­gát. (Innen többen Élőpatakra mentek.) Nagy bivaly csordák hüseltek pocsolyákban, Bot falunál nagy cznkorgyár telep, az egyetlen Erdélyben,—a távolban a határszéli ha­talmas hegyláncz emelkedik, a merész Bucsecs, a büszke Királykő, a Czenk ás Várhegy mind ott kékellenek és mi vágyó szemmel nézünk a távoli hegyormok felé! Mir ast húszuk, hogy Brassóba vagyunk t de ügyes fordulással még egy hegyet kerül a • vonat, s igy érünk csak a várostól távolabbi állomáshoz. — Milyen forgalom ez itt, meny­nyi utas, — alig jutunk kocsihoz, bár elég van az állomáson. A vámnál 6 krt fizetünk „Pflas­termauth bilieteket" kapunk a „Commune Kronstadtól" és Hotel Bukarestbe szállunk.—. Brassó nem csak érdekes, de költői szép vá­ros, az ő hegyeivel körülvéve, régi épületeivel, fellegvárával, — igen emlékeztet, de méltóan versenyez Salzburggal. A (961 mtr magas) Czenk, mintha sötét­zöld bársony palástba lenne, olyan erdő dúsan büszkélkedve védi a várost. — Igen kényel­mes serpentin séta ut vezet fel a Csúcson szik­lából kivésett kis menház, a „Bethlen barlang," melynek létesítése az új minister bőkezű aján­dékából ered. Itt pihentünk; — szemünk ejó felséges látvány terül, — alattunk a város ezer épületeivel, mint egy ház mozaik, — a város­ház, — templomok kiemelkednek mint régi ék­szeren a kimagasló disz, — a hegyoldalokban a bevágások mint számtalan Schott-Wiének, — fehér házsoraik utczáikkal befutva a hasadé-, kokat. — Kis kertből zene hangjait véljük hal­lani, apró alakok mozognak, lobogók lengenek, a „Torna ünnepély" ez, — mintha színházi látcső vön megfordítva néznénk — olyan ked­ves e mozgó kis* kép. — Ott a mogorva he­gyek, pompás völgyek, messze helységek vágy. 14-et látni — a kép nagyszerű — ezt elkép­zelni — - soha feledni és még kevésbe leirni nem lehet, azt a hatást mit a Czenkrőli átte­kintés előidéz/ — Gondolatban ujrá-ujra visz­szaszállok oda a hegy oromra, mely annyi gyönyört szerssett! Pár pereznyi úttal felérünk egészen a tetőre, ott kis erődöt képező várfal emelkedik, mely restaurálva van, s állitólag még 13 századból német lovag vár (Brassó vár) maradványait képezi. Az alkonyodó nap suga­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom