Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-11-27
^ Megjelenik min d^en v a sá map. Közérdekű sürgős közlésekre koroiikiiit rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2z szerk. hivatalába küldendők.^ I PAPAI * Klöfizelési díjak. *' Egy évre (J írt Fél évre 3 írt Negyed évre 1 Irt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos potitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai inrlapközvetitő iroda) küldendők. « ;! \V, ______—.—,—.—. Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m egválasyJoU kiizlönyc. Városunk kérvénye. Alábbiakban közöljük yárosnukuak a főiskolai kérdésben a vármegyéhez intézett kérvényét, mely a legközelebbi megyegyűlésen kerül tárgyalás alá. Tek. Törvényhatóság! A legutóbbi népszámlálás adatai szomorú fényt vetettek városunk közgazdasági életére, mert az a 400 főnyi apadás, mely városunk lakosságának létszámában az 1880. év óta lefolyt tiz évben előállott, arra mutat félreismerhetlenül, hogy városunkban nincs elég keresetforrás, mely a lakosságnak a megélhetést biztosítaná. Nem kell hosszasan részleteznünk, tudva van az a tek. törvényhatóság előtt is, hogy ez a hanyatlás csak következménye azon veszteségeknek, melyek- a 70-es évek közepén a törvényszéknek városunkból áthelyezésével s a vasúti csomópontnak Kis-Czellbe megállapításával érték városunkat. És most újra egy nagy, következményeiben kiszámithatlan veszteségnek lehetősége előtt állunk. Rév-Komárom, mely ép ugy mint városunk, a stagnáló városok közé tartozik, melynek lakossága az utóbbi tiz év alatt, bár csekély mértékben, szintén apadt, a megye támogatásával is megakarja fosztani városunkat egy, számos családnak kenyeret és létet biztosító intézménytől, a 360 óv óta városunkban fenálló ref. főiskolától. Amily váratlanul jött a hir, ép oly leverő volt annak hatása mindazokra, kik városunk helyzetét ismerve, azon erkölcsi és anyagi veszteséget mérlegelni tudják, mely az intézetnek más városba vitelével érné városunkat. Mert ez intézet nemcsak helybeli és megyebeli tanulókat nevelt, de ide jöttek tanulói pályájuk megkezdésére vagy folytatására a távol megyék gyermekei is s itt tartózkodásuk — még a legszűkebb anyagi viszonyok közt élőké is, — anyagi jótétemény volt a városra, melynek iparos, kereskedő s számos más lakosa, ha egytől-egytől csekély mértékben is, az összességtől jelentékeny jövedelmi forrást kapott. De nemcsak a tanuló-ifjúság jelentékeny részének elvesztése, hanem a tanári kar s az iskola körébe tartozó hivatalnokok távozása is nagy anyagi kárt okozna városunknak. A főiskola ez idő szerint 20 intelligens családnak ad átlag 1300 forint évi fizetést s ezen családok, kiknek nagy része magánvagyonnal is rendelkezik, összes kiadásaikat városunkban fedezvén, csekély számítással is 30—35 ezer frttal emelik annak évi forgalmát. A főiskola elvitelével városunkban legalább is 70—80 ezer frttal kevesebb fogyasztatnék el, mi az összes fogyasztásnak körülbelül 6—7 °| 0-át képezi s a minek következménye az úgyis nagyszámú üres lakások szaporodása, a házbérek csökkenése s a lakosságnak a keresetforrások kevesbedésével, apadása lenne. Ily körülmények közt bizalommal fordul városunk közönsége a tek. törvényhatósághoz, kérve, hogy amint Komáromvármegye az iskola átvitelének előmozdításához 30,000 frttal járult, ugy könynyitse meg nekünk a tek. törvényhatóság az iskola megtartását, megszavazva a nemesi-fölkelési, most nevelési alapból építkezési czélokra 20,000 frtot. Pápa város közönsége bizton hiszi, hogy a tek. törvényhatósági bizottság, mely culturális czélokért mindig kész volt áldozni, most sem zárkózik el a helyzet követelményei elől, midőn egy teljes főgimnázumnak s egy négy évi theol. tanfolyamnak városunkban és megyénkben megtartásáról van szó s megszavazza a kért ös: zeget, melyet Komáromnál előnyösebb helyzetünkre való tekintettel vettünk föl, a Komárommegye által megszavazott összeg '| 3-ávai csekélyebbre. Kivándorlók sorsa. Alig múlik el hét, hogy vármegyénk területéről kisebb vagy nagyobb számú csapatok ne indulnának Amerikába, hogy ott maguknak jobb hazát keressenek. Lelketlen ügynökök, kik e foglalatosságukból jelentékeny jövedelmet húznak, csábító képeket festenek az itthon sorsával küzködö szegény ember szemei elé s csoda-e, ha ez a kép pompájától j elvakítva, vakon dobja magát az ügynö- I kök karjaiba s megy ki — Amerikába'? S aztán egyszerre, csak hallják az ittmaradtak, hogy a kivándoroltnak milyen nagy szerencséje akadt, megérkezik az első 50 forint s aki ennek hírét hallja, az nem látja, hogy miként lett az megkeresve, mily fáradság árán s miként vonta meg a kiváudorlott saját szájától a falatokat — amit idehaza soha meg nem tett volna, — csak azért, hogy pénzt küldhessen haza. Az embernek veleszületett gyarlósága, hogy csak azt látja, aki a hegytetőre ér, de azokat, kik útközben a tátongó örvényekbe hullottak, nem szokta számlálni. Az emberek csak azt szokták fölsorolni, hogy ki lett a börzén milliomos, de hogy hányan vesztették el minden vagyonukat, mig egy szerencsés föltudott emelkedni a gazdagság oly magas fokára, az tudásuk körén kivül esik, vagy arról nem akarnak értesülni. Igy a mi jó falusi népünk is csak azt hallja, hogy a szomszédja néhány száz frtot összekuporgatott s azt haza küldte, de hogy mily erőfeszítéssel s hogy e mellett az egy szerencsés mellett hányan mentek tönkre, arról uem tud vagy nem akar tudni semmit. Pedig Amerika sem Eldorádó s hogy ott is mily fáradságba kerül valakinek főntartania magát, arról legjobban tanúskodik egy bakouybéli földmivesnek a napi lapokban is közölt levele, a ki a mult évben Amerikába vándorolt, hogy aranyalmáit ott teljesülni lássa, s a ki most megszomorodott szi/vel irja le viszontagságait, melyeken az uj világban már eddig is keresztül meut. A szegény ember levelét, melyet sógorának irt, részben közöljük, azok okulására, a kik azt hiszik, hogy fenékig tejfel az élet Amerikában. A bakonybéli iöldmives igy ir a többek közt: „Tizenötöd napra megérkeztünk a világhírű New-Yorkba. Ott találkoztam egy koppányi sógorral; de ez azt mondta, hogy csak tovább, mert itt munkát nem igen lehet kapui. Igy kénytelen voltam tovább utazni s fizettem hét dollárt a ' vitelért. Egy köszénbányában végtére ajáu- j lottak helyet; de hiába vártam pár hétig is, mert munka nem kínálkozott. Ilyentén, bár pénz fogytán, kénytelen voltam : ismét tovább utazni. Elértem egy más ; helyre, hol se jó barát, se ismerős nem volt! Szerencsémre találkoztam egy magyar zsidóval, a ki magához hívott. Nála kaptam munkát, de milyent l Földet kellett vübározui, vagy magyarul mondva, talicskázni, de szakványába!! Itt dolgoztam egy és fél nap; de mivel e munkát nem a legjobban értettem, kifizettek s elküldöttek. Itt elkezdődött a megbánás és a keserédes!... Másnap ismét munka utáu meutern ós szerencsémre kaptam is az előbbinél valamivel könnyebbet. Itt \ dolgoztam huszonnégy napig! de elfogy- J ván a munka, kifizettek. Igy novembertől egészen áprilisig csak annyit tudtam keresni, hogy épen megélhettem valahogyan. Bizony sokat sírtam; de üem használt! Whitingben vagyok egy olajgyárban, hol igen ronda munkát kell végeznem. Amerikában sem ugy van, mint valamikor s mint otthon beszélik. Ha tudok egy kis pénzt szerezni az útiköltségre, ugy 1893. évi novemberben haza megyek s kipihenem iszonyú fáradalmaimat. Mondhatom, hogy most már itt is rossz világ vau stb." Talán ez kis tanulságul szolgálhat arra, hogy senki se hagyja el könyuyelmüen otthonát s vándoroljon idegenbe, hogy ott tönkremenjen. Adja Isten, hogy ugy legyen! A győri kereskedelmi- és iparkamara jelentése. Mult számunkban már röviden megemlékeztünk erről, a Szávay Gyula titkár által nagy szakértelemmel összeállított közgazdasági munkáról, melynél az összes, a kamara hatásköre alá tartozó megyékre és városokra, de különösen a mi megyénk és Pápa városára nézve tanulságosabb statisztika még nem feküdt asztalunkon. Most részletezni kivánjuk az akkor általánosau előadottakat, kiszemelvén belölök azon adatokat, melyek különösen városunk ez évi fejlődésének szempoutjából ránk nézve különösen érdekesek. Előre bocsátjuk, hogy az általános részszel nem kivárniuk foglalkozni: uem tartozik a mi hatáskörünkbe ismételni a kamara megalakulását, sem bírálni annak az J8U1. évben kifejtett tevékenységét. Mikor mi a kamara jelentésével bővebben kivárniuk foglalkozni, tesszük ezt azon czólból, hogy e jelentésből levonjuk a maguuk számára a tanúságot s e föladat megoldását csak a „különös rész 1 * alapján remélhetjük. E rész I. fejezete a „népességi viszonyokkal'' foglalkozik. Ebből megtudjuk, hogy a kamara kerületét képező megyékben a népesség szaporodása középszerű volt s gyengébb mint a megelőző (1870—1880.) évtizedekben. Szomorúan konstatáljuk, hogy mind-e megyék között legkedvezőtlenebb volt Veszprém vármegye népesség szaporodása. S bár a veszprémi járás népessége változatlan maradt s Veszprém városa 0'66"„-kal szaporodott, Pápa város népessége 2-74\-kal ineyfogyott. A jelentés Komárommal vigasztal bennünket, melyről megjegyzi, hogy: „e város stagnál, népessége az utóbbi 10 óv alatt nemhogy emelkedett volna, de valamivel csökkent." Városunk l-±,654 lakosa közül van önálló kereskedőnk 285, önálló iparosunk 583, mely a kereskedelmi és ipari alkalmazottakkal együtt az összes népesség 17-67%-át teszi. A velünk most annyira versengő Komárom itt is mögöttünk maradt a fejődés tekintetében, mert kereskedőinek száma csak 181. Nehogy azonban igazságtalanoknak láttassunk, megjegyezzük, hogy a jelentés szerintivomáromnak Pápával szemben elsőséget adnak jelentékeny keresk. részvénytársaságai. Ezek után áttér a jelentés a termésre és azok áraira. Miután megjegyezzük, hogy a termés általában a kamara területén tavaly középszerű volt, sőt Veszprém vármegyében a közepesen is alul maradt, hogy a buza és zab közepes termést adtak, kukoricza ós hüvelyesek jól fizettek; hogy leggyengébb volt a rozs termés; hogy fájdalom, a philloxera és peronospora a kellő időben hiányzó meleggel együtt a bortermést is tönkretette, — azt hisszük, eleget beszéltünk erről a szomorú thómáról, melyet a statisztikai adatok még rikítóbb világításba helyeznének. — Sokkal több a mondani valónk azonban a mezőgazdasági terményekkel való kereskedésről. S itt különösen a gabona-forgalmat értjük, melynek tárgyalására sűrűn telenyomtatott 8 oldalt szentel a jelentós. Ide iktatjuk szórói-szóra a jelentésnek Pápa gabonaTARCZA. Dalok a gyűlöletről Mily szép a sorrend!... Gyermekábránd, És gyermekábránd szőtte szerelem; Később az ifjú nagy szerelme S ismét szerelem, égő, végtelen. És nálad? Szinte gyermekábránd, És gyermekábránd szőtte szerelem; Később a lányka nagy szerelme, Aztán gyűlölség, égő, végtelen. II. Onnönmagadnál s tán előttem is Kendőzni kell a hűtlenségedet, A gyűlölet a legszebb czim reá, Te is szived hat ezzel vértezed. Ám ideálodnak — ne mondd meg ezt, Mert még utóbb ott hagy a hütelen, — A gyűlölettől — ez jut majd eszébe — Hisz egy kis lépés csak a szerelem. ni. .... Midőn először vitték tőlem el, Engem vezérelt a sors vissza hozzá, Most engem hitt az élet messzire, De nincs reményem, hogy őt visszahozzák. Midőn először vitték tőlem el, Zokogva kértem, áldást én reája, S hogy engem hitt az élet messzire, Egy „Isten hozzád"-ot sem monda szája. IV. Midőn — a régi jó időkbe' még — Nehéz betegség kínzott engemet, Egy csókodtól ah! mint meggyógyulok.,. De rég volt ez, — a jó időkbe' még. Ám elmulának már — e szép napok, — Habár a lelkem most is nagy beteg, — S mi akkor édes balzsamként hatott, Ma fáj a csók, — mit tőled nem kapok. Vétkeztem ellened, igaz, belátom, Vezeklek is lám érted eleget: Kiűzni képed hasztalan törekszem, A szivem, lelkem hej! csak nem feled. Bedig talán hiába is vezeklem, Tán ezt már jóvá tenni sem lehet, — Miként, ha akkor bánná meg a csillag — Ha már letűnt — otthagyni az eget. VI. Az a piczinyke száj — ah 1 édes álom — Az mondta ki először, hogy; szeretlekI Az a piczinyke száj lőn a halálom, Az mondta ki először, hogy: gyűlöllek ! Az a picziny száj.'... Mégis attól várom, Hogy múljék rólam el a szörnyű átok; Az a picziny száj lenne boldogságom, Ha egyszer mondaná csak; megbocsátok! Rózsa Miklós. Uti napló. Irta: GIZELLA. Erdély. (Folytatás.) Maros-Vásárhelyről folyton a termékeny Maros-völgyön visz keresztül utunk, számtalan kastély, régi erdélyi nemesek neveivel, pompás földek, erdökoszoruzta hegyláncz, a kígyózó Maros, — sűrűn egymást követő falvak s a távolról kókellő görgónyi havasok. Végre Szász-Rógenben vagyunk, az előre ajánlott „Hotel Schuster"-nál minden lakás elfoglalva, igy az egyszerűbb „Bárány" vendéglőben szállottunk. Igen csinos a városka, szóles utczáival, nagy kath. és evang. templomával, főtérrel, több, bár nem nagy hotellel, melyek fényes igényeknek ugyan uom felelnek meg, de hát uton ki keresné a házi kényelmet, - éii részemről mindig mosolyogni tudok, ha jajgatnak, hogy nem kapnak ilyen vagy olyan berendezett lakást, kényelmes ágyat, stb. Mintha az otthont bárhol is feltalálná az ember. A társaság egy része már hajnalban indult a Maros-Vásárhelyről rendelt kocsin, miután Borszékről csak egy gyorskocsit kaphattunk, melyen mi később indultunk, csilingelő lovakkal (3 egymás mellé fogva). — Bár az egész ut már ismerős volt előttem tavalyról, de mégis érdekkel szemléltem a szép Maros-völgyét, helységeket, kastélyokat, melyeket elhagyánk, Ratosnyáu találkoztnnk többi társainkkal, kik ott pihenőt tartottak, mi azonban, a tavalyról is emlékezetes Ilván tértünk be, hol kocsit, lovat változtatnak a borszéki gyorskocsik. E piszkos kis vendéglő meredek szikla-falak alatt, zugó Maros és Ilva összefolyásánál, a legszebb s vadregényes zugba vau ékelve. Az öreg székely-szakács fözfcét a lompos, parókás vendéglősnó - ki a bérlőnó — hordja fel, mi nem valami ajánlatos, azért örülünk, ha jelentik, hogy ismét indulhatunk. — Mindig több a fenyő-erdő, meredek szikla-falak, barlaugok, zugó-viz, változó völgyek. Szép, szép, de mégis csak hosszú-ut ez, ha már annyira kell vasúton menni, — még egy nap a kocsizás, bizony sok. Miért is nincs Borszéknek vasútja? — Évről-évre reményli az ember, hogy végre a rég várt Topliezáig tervezett vonaton juthat e kitűnő fürdőhöz. Milyen nagy forgalma lenne Borszéknek? versenyezhetne akár Gasteinna], mert a természet itt is oly bőségesen gondoskodott gyógyforrásokról, — de a közlekedés nagyon kényelmetlen. A mieinkkel újra újra találkoztunk Topliczán, hol szép nagy kertet, fürdőt birnak az Urmáncsyak. — Ha eddig tűrhető volt utunk, most már a por és meleg tikkasztóan hatott. A Krinya hegybe vágott, pompás serpentines s magasan emelkedő uton felérve, már messziről látjuk a határszeli hegylánczot, a Osalhó czikkes csúcsait, — majd Alsó-Borszéken át — a Borszéki-fürdőbe vagyunk. — Milyen kellemes tudat, ha az ember valahova megérkezve, ott nem' érzi magát már idegennek? — igy voltunk mi is, midőn kocsink a „Charitas" udvarába tért. Nem sokára üdvözöltek a tavalyi kedves ismerősök, ós mi egészen otthonosan éreztük magunkat. — A. négy hét csak ugy elrepült, mit itt tölténk, a „lobogó," gyöngyöző csipös viza megedzi az idegeket, bár sokszor dideregve mentünk e pezsgő medenezóbe, mikor az idő hideg esővel áztatta a vidéket s lehüté a levegőt, de azért egy napot sem mulasztottunk kúránkból. Pedig- a lelhök sokszor ugy betelepedtek a fenyők közé, mintha soha sem akarnának onnan kiválni, még a közeli hegyek sem látszottak, - a szól végig zúgott, az erdő fái szinte jajgatva hajtogatták ágaikat s mi kerestük az előtűnő napsugarakat. — Milyen gyönyörű estéink voltak, midőn a hold beezüstözé a fenyők csúcsait s a tejút milliárd csillagjait a Vénus tulragyogá, gyönyörködve merültünk a nyári éj égi csodáiba, itt Erdély e kies zugában. Kellemes társaságban felkerestük a a tavalyról ismert szép helyeket, az erdők vadonjába ujabb kirándulásokat tettünk, hova csak ritkán tévedt egy-egy fürdővendég. — A verőfényesen szép természeti tünemény lepett meg, — a túlsó hegyet sürü zápor fedó, egyszerre pompás szivárvány tűnik fel, a szürke háttérből gazdag színpompában ragyog s vonul a — völgy mélyébe, mig mi innen, a legszebb verőfényes időben szemléljük e közeli látványt. Nagyobb hegyi parthink volt a Bükkhavasra. Nem nagyon fárasztó ut ez, eleinte mély szakadásban, majd erdős, hegyi írtból kiérve, kezdődik az erősebb emelkedés ós két órai úttal fel lehet érni a csúcsra, melyen mérnöki háromszög áll. — Pompás hegyi-panoráma tárul szemünk elé, a Hargita-hegység, "a Czukor-hegy, ä Görgónyi hegycsoport, a széles-hátu Kelemenhavas, Csalhó, mind olyan tisztán sorakoznak festői csoportban egymás fölé, — a körültekintés olyan érdekes, alig bírunk tőle megválni. — „Nézze nagysád, azon a
