Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-04-26

^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű, sürgős közlésekre kurtmkiut rendkívüli számok is adatnak ki. • Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap ^ 2? szerk. hivataliba, küldendők. ^ * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frfc 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő-i Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula 2^ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város IiatóságánaK és több pápai, s p ápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. D. K. E. A D. K. E. alapszabályait a kormány helyenhagyta. Nagy nehézséget okozott az egyesület czimerének kérdése. A fel­terjesztett alapszabály tervezetben ugyanis a D. K. E. czimere Magyarország czimere volt a megfelelő körirattal. Eleinte nem akarta a belügymmisterium az ország czimerének használatát megengedni, de az elnökség utánajárásának sikerült az alapszabály e pontját ugy jóváhagyatni, mint az szervezve volt. Igy tehát a D. K. E. ezimeréül az ország czimerét fogja használhatni. A D. K. E. most már hivatalosan is meg fogja kezdhetni működését, bár már eddig is folyton életjelt adott magáról. Van az egyletnek ideigl. irodája is, a „Budapest" czimü szállodában, hol Porzsolt Kálmán az egylet kitünö titkára lázas tevékenységet fejt ki.' A D. K. E. nagy választmánya má­jus hó 7-ikén áldozó csütörtökön tartja első ülését. Ennek elökészitóse czéljából e na­pokban Széli Kálmán elnöklete alatt Pa­lavieini Ede őrgróf, Beksics Gusztáv, Feny­vessy Ferencz képviselők és Porzsolt Kál­mán értekezletet is tartottak ós megálla­pították a május 7-iki ülés programmját. Nagy örömmel vette tudomásul az érte­kezlet, hogy a D. K. E.-nek, mely csak még most kezdi el tulaj donkópen a tag­gyüjtést, már 30.000 frt mond hamiincz ezer forintja van. A pénzeket a budapesti leszámítoló és pénzváltó bank kezeli, ez fogja jövőre is a tagdijakat nyugtatni, s igy a nagy választmány alkalmasint nem is fog külön pónztárnokot választani, csak ellenőrt. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból ide igtatni a D. K. E. nagy választmánya tagjainak névsorát. André Gyula Zircz, Asztalos. Aba Budapest/, Ágoston J őzsef Budapest, Ai­dmger János Pécs, Ányos László Kar­dosrét, gr. Batthiányi Laj os főispán Győr, Baross Gábor Bpest, Beksits Gusztáv B.­pest, Beöthy Ákos Bpest, Berger Ferencz Bpest, Boda Vilmos Bpest, Bolgár Ee­rencz Bpest, Baan Endre Sopron, Bara­nyay Gáspár Kurtakeszi, Bezerédj Lajos Veszprém, Begedi István Istvándi, Bé­keffy János Pólány, Bertalan Alajos Mer­nye, Bittó István Drávafok, Bogyai Imre Ráksi, Bakonyi Eerencz Kaposvár, Bo­gyay Emil Ráksi, Bacs Mihály Szántód, Bozzay János Győr, Boncz Eerencz Bpest, Bezerédj Viktor Bpest, Dr.'Bosnyák Zol­tán Bpest, Dr. Bittó Béla Bpest, Balaton József Z.-Egerszeg, Dr. Berényi Sándor Balogh Bpest, Károly Veszprém, Barthalos István Pápa, Bibó Dénes Szunyogh puszta Bohn Gyula Halimba, Barcza László Osabrendek, Baronyi Ede Bpest, Bakos Gábor Bpest, Babochay György N.-Ka­nizsa, gr. Cziráky Béla főispán Sz.-Fe­hérvár, Csertán Károly alispán Z.-Eger­sz°g, Ozirer Ákos Bpest, ' Csorba Ede Kaposvár, Csigó Pál Gulács, Dégen Gusz­táv Bpest, Dömök Péter Szegszárd, Dőry Andor Zomba, Dőry József Dombóvár, Datrich Zsigmond Sz.-Eehórvár, hg. Es­terházy Pál főispáu Sopron, gróf Ester­házy Móricz főispán Veszprém, Eitner Sándor Bpest, Éhen Gyula Szombathely, Dr. Egyedi Arthur Egyed, gr. Esterházy Ferencz Devecser, Fabiny Teofil Bpest, FackhKároly Bpest, Fejér Miklós Bpest, Fenyvessy Ferencz Pápa, Feszty Adolf Bpest, Fornszek Sándor Bpest, Földváry Elemér Bpest, Finck János Sopron, Far­kas Ferencz Lándor, Forster Géza Conco­hát, Fehér Lajos Sopron, Fábián Sándor Győr, Frantsits Norbert Győr, Br. Fiáth Imre Sz.-Fehérvár, Fischer Károly Aka­rattya, Dr. Feleky Hugó Bpest, Dr. Feleky Sándor Bpest, Goda Béla Bpest, Győry Elek Bpest, Ghiczy József Sz.-Mihály, Gosztonyi Mihály Kaposvár, Grubanovics Gyula Karád, Dr. Gaál Gyula Kaposvár, Dr. Gicaswein Sándor, Győr, GöfTing Mi­hály Győr, Gebhard József Sopron, Dr. Gaár Vilmos Sopron, Hannibál József Bpest, Hertelendy Béla Bpest, Hock Já­nos Bpest, Havranek József Sz.-Fehérvár Hérics Márton Ászár, Hirsch Adolf Nagy Atád, Hencz László Ném-Sűrü, Hochrei­ter Kornél Csurgó, Hidy Ernő Győr, Hor­váth Kristóf Sopron, Hanny Gábor Szeg­szárd, Hajak Antal Győr, Hollán Ernő Bpest, Horváth Kálmán Bpest, Horváth Lajos Pápa, Harmos Zoltán Pápa, Hunkár Dezső Bánk, Haidinger Gusztáv Várpalota Istóczy Győző Bpest, Ivánkovics István Dombó, Inkay Antal Bogács, Ihass Lajos Hathalom, Jeszenszky Ferencz Bpest, Je­szenszky László Bpest, gr. Jankovics László Szőllős Győrök, Jankovics Géza Geszti, Junker Gusztáv Csurgó, Jeszen­szky Imre Kaposmórő, JerfTy Antal Győr Kardos Kálmán főispán Pécs, Dr. Kam­merer Ernő Bpest, Kapossy Jenő Bpest, gr. Károlyi Gábor Bpest, gr. Károlyi Sán­dor Bpest, Kemény Pál Bpest, Kégl Györg^y Bpest, Király Pál Bpest, Kopá­csy Árpád Bpest, Kossá Dezső Bpest, Kun Miklós Bpest,ifj. Kálmán Rudolf Komárom, Kolossváry Kálmán Veszprém, Kovács Sebestyén Gyula, Kaposmérö, Körmendy Lajos Boglár, Kunffy Adolf, Kaposvár, Keserics Ferencz Lakocsa, Ka­rakovics Kálmán Tótgyugy, Körmendy Sándor Hedrahely, Dr. Kárpáty Károly Sopron, Dr. Karácsony Imre Győr, Ka­tona Mór Győr, Kiss Ferencz Győr, Ko­vács J. Endre Paks, Kalóczy Lajos Győr Kegl Lajos Püspök-Alap, Koller Tivadar Alsó-alap, Dr. Kronaeker József Szombat­hely, Kovács Gyula Bpest, Konkoly.Thege Béla Komárom, Kozma Sándor Bpest, Kiss Gábor Pápa, Kovács Imre Veszprém, Kemény Andor Külső V?th, Dr. Korit­schoner Lipót Pápa, Koller István Alsó Rajk, Kovács Károly Z.-Egerszeg, Kon­rád Lajos Ruszt, gr. Laszberg Rezső al­ispán Győr, Láng Lajos Bpest, Linder György Bpest, Lits Gyula Bpest, Lukáts Gyula Bpest, László Mihály Bpest, Lo­sonczy Ernő Nagy-Ocsa, Lóskay Fidél Sopron, Losonczy Ödön Bpest, Leopold Sándor Szegszárd, Lerner Márton Győr, Madarász Jenő Bpesb, Madarász József Bpest, Matkovich Tivadar Bpest, Mesz­lény Lajos Bpest, Majláth György főis­pán Esztergom, Melhard Gyula Chernye, Marfalvay Géza Kaposvár, Mersíts Lajos Győr, Dr. Mangin Károly Z.-Egerszeg, Margitay József Csáktornya, Matkovich László Hali puszta, Mihályi Géza Petend, Nagy Ferencz Bpest, Nagy István Bpest, Németh Ignácz Kaposvár, Nagy Dezső Bpest, Nagy György Kóny, Nagy Gyula, Sz.-Fehérvár, Nagy Ferencz Rohoncz, Né­ger Ágoston Pápa- Ordódy Pál Bpest, Osváld Dániel Pápa, Dr. Ováry Ferencz Veszprém, Orosz Pál Bonczodföld, Oko­licsányi Dénes Urai-Ujfalu, Dr. Orlay Antal Bpest, Perczel Dezső Bpest, Per­czel Miklós Bpest, Petrich Ferencz Bpest, Pulszky Károly Bpest, Pogrányi József, Komárom, Paj) Károly Sopron, Perczel Lajos Kis-Kajdocs, Póchi József Tolna, Dr. Patay Samu Bpest, Permayer János Kis-Marton, Radó Kálmán főispán Szom­bathely, Reiszig Ede alispán Szombathely Radna János Bpest, Roboz István Kapos­vár, Renner Gusztáv Kisbér, Ruschák Antal Györ, Dr. Reiter János Mosony, Ruzitska Kálmán Z.-Egerszeg, Radó An­tal Bpest, Rezsöffy György Sümeg, Rá­kosy Jenő Bpest, Rákosy Viktor Bpest, Ree Jenő Polgárdi, Simon Gyula főis­pán Magyar-Ovár, gr. Széchenyi Sándor főispán Szegszárd, Svastics Benő főispán Z.-Egerszeg, Sárkőzy Aurél alispán Sz.­Fehérvár, Simon 'Ödön alispán Sopron, Simontsits Béla alispán Szegszárd, Szily László alispán Pécs, Szombathely Győző alispán Komárom, Schvarcz Gyula Bpest, Simonfay János Bpest, Svastich Gyula Bpest, Szabó Imre Bpest, Szalay Imre Bpest, Szalay Károly Bpest, Szájbóly Gyula Bpest,Szecsődy Kálmán Bpest, Sze­gedy Béla Bpest, Szendrey Gerson Sz.­Fehérvár, Szeniczey Ödön Bpest, gr. Szé­chenyi Aladár Bpest, gr. Széchenyi Tiva­dar Bpest, ßzell Kálmán Bpest, Szalay Pál Dad, Steindl Kálmán Ádánd, Soni­sits Andor Sárd, Salamon Gyula Szenna, gr. Somsits Adolf Kivador, Szabó Károly Sopron, Seidel Lajos Sz.-Fehérvár, Szá­vay Gyula Győr, Szily Zoltán Győr, Sztankováns zky János Kajdocs, Dr. Szi­-geth Gábor Szegszárd, Dr. Sőtér Ágost Magyar-Ovár, Dr." Szűcs Andor Sz.-Fe­hérvár, Scháffer Imre Sz-Gotthard, Szabó Ernő Szombathely, Szuha István Alsó-Sz.­Iván, Dr. Siklósy Gyula Bpest, Steiger Gyula Bpest, Szalatkay István Veszprém, Szily Dezső Ollád, Sümegi Vilmos Bpest, Tallián Béla főispán Kaposvár, Tallíán Gyula alispán Kaposvár, Tóth Antal Bpest, Tulok Benő Bpest, Tóth Imre alispán Magyar-Ovár,Tóth Arthur Sz.-Fehérvár, Tóth Ödön Szegszárd, Dr. Tobisch Fe­rencz Szombathely, Tátray József Komá­rom, Tipka Ferencz Kőszeg, Thassy Imre Zala-Lövő, Udvary Ferencz Bpest, TJgron Ákos Bpest, TJnger Alajos Bpest, Ujváry Ferencz Kaposvár, TJjlaky József Csököly, Véghely Dezső alispán Veszprém, Vadnay Andor Bpest, Varasdy Károly Bpest, Vesz­ter Imre Bpest, Vargyas Endre Bpest, Verbay István Csurgó, Vaszary László Sopron, Vizsoly Ákos Alsó-Peél, Var­gyasy Gyula Szt.-Gotthárd, Dr. Vida Ká­roly Csurgó, Varglics Gusztáv Felső-Eőrs, Wottics Károly Győr, Wagner Samu Var­sád, Wertheim Ármin Enying, Zuber Jó­zsef főispán Komárom, Ziskay Antal Györ, Zechmester Károly Györ, Ziegler Kálmán Csáktornya, Dr. Záray Károly Pécs, gr. Zichy Wadimir Szt.-Póter. Védelmezzük a madarakat. ­A tavasz, ha bár igen nehezen is, de megérkezett, hirdeti ezt minden, főleg a madárvilág, mely a tél zordonsága elöl enyhébb tájakra vándorolván, újra kö­rünkbe jött. Ki figyelmére móltatja a madárvilá­got, nem lehet, hogy iránta közönyös le­gyen, mert szivére hatást gyakorol, na­gyobbat, mint bár mely más élőlények. Ha vig kedélylyel járjuk be a természetet, a tarka madárvilág viszhangozza örömein­ket. — ha keblünkön mély bánattal, eny­hülést keresni megyünk a szabadba, s halljuk a vig, kedélyes dalnokokat, bána­tunk észrevétlenül enyhül, könnyebben lélegzünk, mint a beteg a tavaszi lóg be­szivásától. De eltekintve a kedély világunkra tett kedvezq benyomásoktól, ha ismerni tanuljuk a madár világ rendeltetését és meggyőződünk arról, hogy mily fontos helyet töltenek ők be a természet háztar­tásában, még nagyobb rokonszenvvel fo­gunk iránta viseltetni. Nézzük a kedves dalnokokat, mint szerény munkásokat, mint [az ember hü ós szorgalmas segédjeit. Tegyük föl, hogy a madarak nem térnek vissza csak egy évre, és tegyünk egy sétát azon vidéken, melyről a madarak kimaradtak. Hol elébb e gy évvel gazdag kalász tenger hullám­zott, óriás gaz lepte el a földet, nem lé­vén mi azok magját föleméssze, a [gyü­mölcsfák 1 yirágtalanok, leveletlenek, a ré­teket a férgek ezrei lepik el, az erdők fái mint lombnélküli csontvázak meredez­nek az égfelé, pusztulás és halál minde­nütt, csak az apró férgek óriás serege él, mely mesés nagysággal szaporodva, va­lódi dühvel pusztít és felfal mindent. Mi­vel akadályozza tehát a természet eme szörnyű állatok túlszaporodását, és mí által teszi azt, hogy a föld az emberek által lakható legyen ? madárvilággal. Es mégis éppen a földmivesek osz­tályában vannak legtöbben, kiknek pedig a madarak legtöbb hasznot hajtanak, kik azokat kimóletlenül, sőt némely fajokat egész elkeseredettséggel üldöznek, külö­nösen a varjak ós verebek ellen folytat­nak irtó háborút, mivel hogy néha egy kis csibét elkaparitanak, s a verebek ara­tás idején kiveszik adójukat a buzasze-; mekből, pedig ezen csekély kártételeket sokkal felü?l haladja azon haszon, melyet a gazdának a férgek és csigák pusztítá­sával eszközölnek. Rázza le tehát a nagy közönség ma­gáról azon előitóletet, hogy a madárvilág csak arra való, hogy az ember azt pusz­títsa, sőt vegyük föl mi is a miveltebb külföld azon szokását, sőt törvényét, mely az egész madárvilágot védelme alá veszi." Igaz már nálunk is igyekszik a kormány ezen szellemet elterjeszteni, rendeleteivel tiltván a madárvi.ág, különösen az ének­lők pusztitását, de mivel ez senki által ellenőrizve nincs, nálunk a madarak fész­keit a legtöbben fölkeresik, földúlják, to­jásaikat, fiókaikat elszedik, s igy a madár­világ szaporodását gátolják. És csodálko­zunk, hogy nem birunk a férgekkel, a hernyók milliárdjai elpusztítják gyümöl­csöseinket, a férgek ezrei kiritkitják ga­bonáinkat, holott a dús madár világ mind­ezt meggátolná. A tavaszszal beállt a madárvilág* sza­porodásának ideje is. Szőllők, kertek föld­birtokosok csapjunk föl mind, egy-egy madárvédőnek, s igyekezzünk meggátolni a madarak pusztitását, üldözzük a fész­kek földuloit, s riasszuk el mindazokat, TARCZA. EGcYKOB. ÉS MOST. (Lenau.) „Kívánkozom a vidékre, Hol éltem legszebb szakát, — Ifjúságom boldog évét Almadozva éltem át!" Igy vágyódott a távolból Hazafelé kebelem', Vélve, majd a régi tájon Boldogságom föllelem. Megengedte sorsom végre Újra látnom völgyemet; Hajh! de szegény visszatértnek Régi kedve oda lett. Mint régi, jó barátokat Üdvözölöm ligetit; De szivemen nehéz bánat, Szép kedvesem nincsen itt. Ott kígyózik még az ösvény Erdő sötét rejtekén, De esténként kedves anyám -Nem jő rajta, már felém. Csacsoghatnak kedves patak Üdvözölve habjaid; Morajodban nem hallom már Jó .barátom hangjait.— Édes szavtt fülmiléid Hova lettek olt Üget? Hova rét, Ms virágaid, Miket Bózsta tépdesett? Virágok ís, íülmilék is, S a jó lányka is oda! S velük együtt ifjúságom, Mint tavasz fuvallata! . . Válni akarunk. Nem hajlottak, tehát megtörtek. Mert meg volt törve mind a kettő, a férj is, az asszony is, mikor a bíróság előtt megjelentek ós remegő hangon elő­adták kívánságukat: — Válni akarunk. Meg volt törve a varázs, mely szi­veiket összeforasztotta; szét volt zúzva a kapocs, mely egymáshoz fűzte őket, kettészakadt a fonál, melyet maguk szőt­tek egykoron a szerelem, az ifjúság, a ra­jongás csillogó szálaiból .... Minden minden, össze volt törve, zúzva, tépve szakítva Az oltár, melyet szive­ikben emeltek, romban hevert . . . Vége, vége mindennek. Es mindez azért, mert nem hajlott meg egyik sem. A férj büszke volt, a nő hajthatat­lan. Amaz csöndes, zajtalan magánynak szerette volna otthonát, hova nem tola­kodhatik be más fény, csak a szerelem napsngára, a boldogság hajnalpirj a. Emez meg a zajt szerette, a csillogást, a ragyo­gást, a rikitó fényt, hangos mulatságokat, ügy szokta meg otthon szüleinél, s ugy akarta látni a maga házánál is. Tulajdonképen alig ismerték egymás lelkét, kedélyét, hajtanait, szenvedélyét, mikor egymáséi'lettek. A szerelem láng­jának egy lobbanása hozta őket össze és ez a láng, mint a görög-tüz fénye, érde­kes, csaknem ideális világításba helyezte mindkettőjüket. Szerelmük ugy kezdődött, mint egy idyll és íme az idyllböl tragoedia lett, melynek utolsó felvonásáb an Themis játszta a főszerepet. Nyolcz óv telt bele, mig ehhez az utolsó felvonáshoz eljutottak. Nyolcz évi bonyodalom az ilyen végkifejlödéshez! És milyen bonyodalom! Félreértés egyfe­lől, másfelöl gyöngédtelenség, emitt harag ós kíméletlenség, amott dacz és perpatvar, az egyik részen szigor és megnemértós, a másikon könnyelmű felnemvevós és gyarló hiúság; ime ezek voltak ennék a a házassági drámának főbb szereplői, me­lyekhez még a gyanu és féltékenység is csatlakozott. És ezek a szereplők nagyon gyak­ran és igen erősen ütköztek össze. Eleinte ugy tetszett, mintha az idyll rendes medrébe fogna visszatérni. Egy gólya jelent meg, ós egy kis fiúcskát ho­zott magával. Szép kékszemű szőke-haj u fiúcskát, aki lefegyverezte egy időre az ellenséges feleket és elkergette azokat a rút, szenvedélyes tanácsadókat, melyek életüket feldúlták. Ugy tetszett, mintha ennek a piczi gyermeknek a mosolygása ragyogóbb volna minden csillogásnál, mintha édes gagyogása bódítóbb volna minden zajos mulatságnál ... és mintha ez az apró teremtés tömzsi kis kacsójával szorosabbra bogozta volna össze a már már lazuló köteléket. De ez a kedvező fordulat nem tar­tott sokáig . . . sokkal mélyebb volt kö zöttük az idegenkedés, a félreértés; haj­lamaik sokkal inkább eltértek egymástól, mintsem hogy megtudták volna egymást érteni, megtudtak volna egymásnak bo­csátani. A nö visszatért a nagyvilág zajához, a férj mogorván zárkózott be szobájába ós lopva kereste föl a magára hagyott kis jószágot szivének egyetlen vigaszta­lását. De zárkózott legyen bármely rejtett helyre, elhatott volna még odáig is hozzá a hir, mely mint a finom homokpor, még a zárt ajtón ís keresztül hatol, hogy neje házon kivül találta föl boldogságát. Egy mérnök udvarol neki< Homok volt, por volt, mit szeme közé hintettek ... De ö elhitte, mert szerette hinni, mert képes­nek tartotta rá nejét, mert őrült, hogy ujabb fegyvere van, a mit a nő ellen hasz­nálhat ... | És a nő nem védte magát . . . Büsz­kesége tiltotta, hogy a félreértést elosz­lassa, hogy a hazug rágalmat napfényre derítse. Nem tiltakozott férje vadjai ellen, ráhagyott mindent, a mí szemrehányással ez csak elhalmozta .... Nem tartotta őt méltónak arra, hogy magát előtte tisz­tázza. Igy jutottak aztán a biró élé. "Nem hajlott meg egyik senij bár lel­kűkben meg voltak törve mindaketten. — Válni akarunk! — szólt a férj hidegen, bár hangja remegett a felindu­lástólt — Ön is beleegyezik, asszonyom? ~ kérdezi a biró, — Igen! — szólt a nő röviden és büszkén emelte föl fejét — A válás oka? — Engesztelhetlen gyűlölség. Ez a válasz egyszerre hangzott el mindkettőjük ajkáról. — Vannak gyermekeik? — Igen. — Hány ? -Egy. — Fiu ? — Igen. — Hány éves ? — Hét. — E szerint hát atyjánál fog ma­radni. Ezt tudják ugy-e ? — De — Nem szólhatott többet. Hirtelen szó­dülni kezdett. •— Ön rosszul érzi magát, asszo­nyom? — kérdi a biró. — Nem, nem, semmi — és dörzsölni kezdte homlokát. Aztán mosolyogni ipar­kodott. — Hogy mondta biró ur, a gyermek férjemnél, atyjánál lesz ? — Természetesen, azt hittem, hogy ezzel tisztában vannak. — Miért az atyjánál? — Hja, ez a törvény! — És ezen nem lehet segíteni ? — Nem, ha csak férje, a gyermek atyja le nem mond. A hŐ egy tekintetet vetett férjére, kitől válni akart. Ott állt, hidegen, mereven, mint egy kőszobor. •Könnyekkel, kéréssel ezt nem le­het megtörni, « 17 \"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom