Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-07-26

senki sein. Ha nem sikerül e vasút, — •megbánja, bogy arra vállalkozott Feny­vessy, Ormódy és Piufcsios, — de nem lett „megpuinpolva" senki seml Nem is ajándékot ád, aki törzsrész­vényeket vesz, de kétségtelenül bizonyos értékkel biró papirost. A pinkafői kis­vasút 9%-ot hoz minden 100 frtos rész­vényesnek. Most csak az volna kivánatos, bogy Pápa városa és vidéke rniríél számosabban venne részt a részvények jegyzésénél, bogy a majdan megalakítandó részvény­társaságban, a mi kezeinkbe elegendő számu részvény kerüljön. Bizalommal várjuk a Pápa-csornai vasút ügyben a további fejleményeket. A megye ós város megtette a magáét, csak aztán a kormánynál ne legyen a lótesü­lésnél valami akadály. Nem. is „csornai" vasút ez, de az igazságnak megfelelöleg: „Pápa—Pozsonyi" és mint ilyen a kor­mány figyelmét méltán kiérdemli. Ha e vasút sikerül, mit vármegyénk­nek és városunknak nemrég nyíltan kife­jezett közóbajakónt mi is kívánunk: — megvan törve az ut a dásra. tovább hala­Végre Quartette-jéböl adtak elő Bódai Antal,leteket bocsátván ki, melyek értelmében Baross-ünnepély. Amilyen nagy örömet okozott a va­sárnapi munkaszünetröl szóló törvény életbeléptetése, azt híszszük, oly lelkese­déssel ünnepelte meg az iparos és keres­kedő világ az egész országban ezen első szabad vasárnapot. És ebben az ünnep­lésben nemcsak a szabaddá tett munkás és kereskedő világ öröme nyilvánult, ha­nem jelentékeny része volt benne az ova­tiónak, melylyel a lángeszű miniszternek adózobt Magyarország. A Baross alkotá­saért elismeréssel adózók megértették a humánus minister intentioit, megértették, hogy a hatalom polczán állókban is van érzék a munka embereinek jó vagyrosz­szabb sorsa iránt, megértették, hogy fel­sőbb helyen is szivükön viselik az -ő anyagi és szellemi gyarapodásukat. Az ezért érzett hála nyilvánult a minister iránt különböző alakban s az ezt tolmá­csolok közt a legszebb helyek egyikét foglalja el a „pápai kereskedelmi ifjúság önképző köre" s vele egyetemben a pá­pai kereskedővilág f. hó 19-ón azaz mult vasárnap megtartott s minden tekintet­ben fényesen sikerült Baross-ünnepélyével. A nagyszabású ünnepély három rész­ből állott. Délután 3 órakor volt a pápai állandó színházban a felolvasással egybe­kötött hangvex'seny, ezt követte a 100 te­rítékű bankett, mig este 9 órakor tánez­vigalom fejezte be az ünnepélyt a fénye­sen kivilágított Griff kertben. Zavartala­nul, szép rendben folyt le mind a három része az ünnepélynek. A hangversenyt túlnyomóan höl­gyekből álló publicum hdllgattta végig, mely sokat tapsolt a programm minden egyes pontja után. És méltán. Mert Ju­tassy Ödön urnák Baross érdemeit mél­tató felolvasása a thóma komolyságához mért, szépen megírt, szabatos tanulmány volt, mely épen ugy megérdemelte a tap­sot, mint az a „Finale", melyet Haydn Braun Pál ós Schlesinger Samu urak Köztetszéssel találkozott Hercz Emil ur szavalata is, ki Heine „Khevlaári bucsu"­ját adta elő mély érzéssel és igazán ha­tásosan. De a koncertneklegkiemelkedőbb pontját határozottan mégis Gottlieb Miksa ur zongora játéka képezte. Liszt 12. Bhap­sodiáját játszotta annyi tűzzel s a kellő helyeken annyi finomsággal, de mindig oly bámulatos technikával, hogy valóban bőven rászolgált arra a zajos tetszésnyil­vánításra, mely játéka végén minden ol­dalról felhangzott. Igazán minden accord hiven documentálta, hogy itt nincsen dil­letánssal dolgunk. Ez utóbbi megjegyzést fenntarthatjuk Fehér ur, a m. kir operaház tagjának énekéről is, ki nagy terjedelmű hangjával élvezetes perczeket szerzett a közönségnek, magának pedig tapsot, éne­kelvén egy szép részletet Gounod „Faust" jából. A többszöri kihívásokra Meyerbser „Afrikai nő"-jóből is elénekelt egy áriát; szintén többszörösen megismételtették a Braun Pál ur által vonós kiséret mellett előadott népdalokat is. Kelemes befejezé­sül Tausz J. ur szavalta el Gaal „Loco" cz. monológját ügyes mimicával s színészi gestusaival folytonos derültségben tart­ván a közönséget. Minden tekintetben sikerültnek mond­ható a bankett is, melyen vagy 100-an vettek részt. A második fogásnál Kohn Miksa elnök a királyt, 2-szor az ünnepelt ministert, Lázár Ádám igazgató szintén Barosst ós a pápai kereskedő világot, Schwarcz Vilmos alelnök a hangverse­nyen közreműködőket köszöntötték fel. Toastokat mondtak még: Dr. Kövi, Antal Géza, Dr. Glück, Jutassy Ödön, Dr. Kende Ádám és még számosan. A fesztelenül, jókedélyben folyó bankett vége felé Kohn Miksa felolvasta a Barossnak küldött üd­vözlő táviratot, mig 9 órakor a nagy­számmal jelenlevő ifjúság az ekkorra mái­megérkezett szép hölgykoszorúval tánezra perdült ós járta reggeli 3 óráig. A né­gyeseket 60 pár tánezolfea, ami minden szónál jobban bizonyítja: mily jól hasz­nálta fel közönségünk az első vasárnapi munkaszünetet, s milyen szépen fejező­dött be *e minden részletében kitűnően si­került Baross-ünnepély! Posta és vasúti tanfolyam. — Szülök és tanulók figyelmébe. — Azon rendkívül nagymérvű; rohamos és örvendetes fejlődéssel kapcsolatban, melynek hazánkban az utolsó időkben a közlekedési intézmények legkiválóbb] ai, nóvszerint a vasutügy, a posták és táv­írdák indultak, úgy a tetemesen fokozott szolgálati igényeknek, mint a változott viszonyok elutasithatlan követelményei­nek megfelelő berendezésekről, többek közt a mondott forgalmi érdekek szolgá­latában álló fiatal tisztviselők elméleti és szakképzettségének magasabb színvonalra emeléséről kelletvén gondoskodni, keres­kedelemügyi m. kir. Miniszter ur ö nagy­méltósága néhány évvel ezelőtt, nóvsze­rint az 1887. év őszén a vasúti tisztképző tanfolyamot, a reá következett 1888. év­évben pedig a „posta és. távirdai tanfo­lyamat létesítette, egyúttal oly rende­meg ; egy tiszta helyecskéfc sem hagynak az áldozaton. A kor tracscs-áramlata már kifejezésre is lelt illusztrált szavakban s eszmékben, s már-már az erkölcsi siker is biztatott feléje, midőn egyszerre lecsap a végzet dorongja, s a lázálmokat látó szer­kesztőket derékon találva, az uj élcz-la­pot tönkre silányitotta. Eme ködös múltból átrómlő példa nem enged szólnom Nagysád, mert, ha a mit én szívesen elmondanék, megtudják az érdekeltek, jaj" az én szegény fejemnek. — Lám a kétségbeesés folytán már oly rímekben is beszél, mint valami őrült. — Ugy van, s ha szólnék, mindjárt többet kellene rímben beszélni. De az az­tán kín-rim lenne. — Hogyan? — Akkor kérem innen el kellene szöknöm, s csak távolból írhatnék Önhöz epedezö versezeteket, a helyett, hogy mint most lábainál vallanám meg, hogy Ön nekem sokkal kevésbbó kiállhatatlan, mint a többieknek. — Ne bolondozzék, hanem meséljen! — No Isten neki, ha már muszáj, elkezdem: N „Tehát meleg volt. Baross nem volt jelen, noha személyre szólló meghívót kapott. Pedig, ha eljött volna az ünne­pély díszét emelte volna. — Hallja, ha maga itt nekem elcsé­pelt frázisokat fog elvolnázni, akkor . . . — Ne haragudjék angyali Nagysád, de mikor ón igazán kellő epikus beveze­tést akartam csapni. Nos, ha nem tud jól elbeszélni, hát mondja el saját véleményét a conzertre s a mulatságra nézve. — Nem hittem volna, hogy ily sú­lyos büntetést szab rám. Hisz ennek vége a. fent emiitett száműzetés lesz..,P;eh.a is, mit bánom! Nagysád parancsol s ón en­gedelmeskedem. Tehát először is constatálom, hogy minden igen jól sikerült. A szinház ka­pui a kellő időben kinyittattak, két diszes hajdú is ott állt, a pénztárnál is ült va­laki, sőt tűzoltók is voltak a nézőtéren; a színpadon ott állt egy zongora, hely­lyel-közzel egy-egy hegedüállvány is lát­szott, szóval minden pompásan ment. Magát az előadást tiszteletből nem érin­tem. Hivatottabb toll sem éreztetné Nagy­sáddal annak megindító hatását, mert azt csak látni kellett. Kár hogy a hölgyek megoszlatták a figyelmet a nézőtér és színpad között. Különben ez nem lett volna akkora baj, ha legalább mutattak volna valamit, mert én szerencsétlen né­mikóp magas helyen ülve, mást nem lát­tam, mint egynehány száz válldudort, fél­annyi kalapot, s ugyanannyi balfület, s egy csomó zizegő mozgó legyezőt. Már­most, feltéve, ha én idegen "volnék, s azért jöttem volna a színházba, hogy itt a pá­pai „hölgykoszorú szépségeket" mint H. Veray János mondja, gusztáljam, ugyan­csak sanyarú eredménynyel távoznám. Szerencsére este bökezüebbek voltak szép­ségükkel, s képzelje csak Nagysád-voltak, kik annyira megsértették a jó ízlés és illem szabályait, hogy nyakig kivágott ruhában jelentek meg ó, ó! — Tisztelt ur, ne óbégasson, hanem fejezze be, mert már ki fogy a türelmem. Kedves Nagysád, hálára kötelezte volna városának sok szülöttét, ha ezt ne­kem három lappal előbb mondja, legalább megmentette volna a publikumot ennek elolvasásától. I akár vasúti akár posta-távirdai hivatalnok bizonyos ^szolgálati színvonalon ós minő­ségben ezentúl csak oly egyén lenét, ki a megfelelő tanfolyamot sikerrel végezte. Miniszter úr ö Nagyméltóságának e téren kifejtett tevékenysége már eddig is szép sikerre vezetett, mennyiben a két tanfolyamon (a vasúti magántanulókkal együtt) évenként 250—300 fiatal ember képesítést és ez alapon a hazai vasúti vál­lalatoknál, illetve a posta- ós távírda igazgatás körében azonnal megfelelő al­kalmazást nyert. A vasúti tanfolyamon kötelezőleg előadatik szakszempontból heti 30 órán: Építmények és berendezések, táviró szol­gálat, forgalmi szolgálat, kereskedelmi szolgálat, földrajz, vasutak fejlődésének története, jog és törvényisme, számtan és könyvvitel, anyag és áruisme, egészség­ügy ós mentő szolgálat, német ós franczia nyelv. Tanfolyami hallgatókul oly egyének vétetnek fel, kik eredeti vagy közjegyzői­leg hitelesített másolati okmányokkal iga­zolják, hogy: 1) megfelelő elméleti előképzettség­gel birnak, 2) ,18-ik életévüket már betöltötték vagy az 1892. évi januárhó végéig be­tölteni fogják, 3) magyar állampolgárok, á) a hivatalos magyar nyelvet szó­ban és írásban tökéletesen bírják, 5) feddhetetlen előéletűek, mi a ta­nulmányoknak netán már korább törtónt befejezte óta eltelt időre nézve hatósági­lag megerősített foglalkozási és erkölcsi bizonyítványokkal igazolandó, 6; a vasúti illetve posta-távirdai szolgálatra testileg is alkalmasak, minek bizonyítására a vasúti vállalatok orvosai és a közhatósági orvosok hivatvák. A mi az elméleti előképzettséget il­leti, hallgatókul azok vétetnek fel, kik valamely főgymnasiumot vagy főreál tano­dát vagy azokkal egyenlő rangban álló kereskedelmi vagy katonai tanintézetet sikerrel végeztek, s az előirt érettségi vagy zárvizsgát megfelelő eredménynyel letették, valamint azok, kik a cs. és kir. hadsereg vagy a m. kir. honvédség tény­leges állományában szolgáltak s a tiszti vizsgát sikerrel letették. A főgymnasiumokon s föreáltano­dákou kivül ide értendők: a budapesti, fiumei, kolozsvári, székesfehérvári, debre­czeni, aradi, pozsonyi és soproni kereske­delmi akadémiák, az újvidéki, budapesti II, VI. és LX. kerületi községi, .a brassói, turócz-szent-mártoní és fogarasi állami, a zalaegerszegi ós pancsovai államilag se­gélyezett községi, a szegedi községi és a miskolczi társulati középkereskedelmi is­kolák, a Wiesner-féle temesvári, a _ Böser­fóle budapesti és a Porges-féle pécsi kö­zópkereskedelmi iskola, az alsó-kubini ál­lami polgári iskolával kapcsolatos közép­kereskedelmi iskola, Zombor sz. kir. vá­ros közép-kereskedelmi iskolája, a nagy­váradi (nyilvánossági joggal felruházott), közép-kereskedelmi iskola, a keszthelyi, kassai, debreczeni és kolozsmonostori ,m. k. gazdasági tanintézetek, a budapesti I. ker. állami polgáriiskolai tanítóképezde (az ugyanott ezen intézettel kapcsolatos elemi iskolai tanitókópezdót ide nem értve;; a budapesti iparművészeti iskola; a budapesti állami közép-ipariskola; a brassói állami közép-faipariskola és a kassai állami gépészeti közép-ipariskola. A fennálló katona tanintézetek közül pedig az 1889. évi XVXIV. t,cz. alapján a m. kir. honvédségi Ludovika-Akademiá­ban felállított tényleges állománybeli tiszt­képző tanfolyam, a cs. és kir. katonai akadémiák és főreáliskolák, a cs. és kir. gyalogsági, lovassági és tüzérségi, had­mérnöki és utász-hadapród-iskolák s végre a korább fennállott régi rendszerű általá­nos tisztképző . tanfolyam, a cs. és kir. katonai akadémiák, (bécsújhelyi katonai­akadémia a régi szervezet szerint, — tü­zérakademia és hadmérnöki akadémia) katonai kollégium, katonai technikai is­kolák, hadapród-intózetek, tüzórhadmér­nöki,utász-iskola, század, hadapród század ós utászkax'-iskola. Felvétetnek végül azon gyógyszeré­szek is, kik a vallás ós közoktatásügyi minister úrnak 35222/ s ,. sz, a. kelt, s 1888. évi januárhó 1-ón életbe lépett rendelete értelmében a gymnasialis osztály elvég­zése és 3 évi gyakornokoskodás után a kinevezett állami vizsgáló bizottságok előtt tették le a gyakornoki vizsgát, míg ollenben azon gyógyszerészek, kik a régi .tendszer szerint 4 gymnasialis osztályt végeztek, csak azon esetben vehetők fel, ha az egyetemi gyógyszerészeti tanfolyar mot is jó sikerrel elvégezték. Önként értetik, hogy az imént kö­rülirt szabványos készültségnél magasab­bat kimutatni képes (felsőbb tanintézete­ket látogatott) egyének szintén felvétet­nek ; de a kik hnzamdsb időn (több éven) át tanulmányokkal már egyáltalán nemi foglalkoznak, felvótelró nem számithatnak. A posta és távirdai tatífólyamön szintén szakszempontból heti 39 órárr,kö­telezőleg előadatik: Jog és törvényiisme,* .posta történet, távirda-történet, postata­karékpénztárak, statisztika, földrajz, állam­számviteltan, természettan, vegytan, pos­takezelés, postaszállítás és kézbesítés, távirdakezelés, távirda-gép és kapcsölás­tan, távírda-építészet ós anyagisme, szám­viteli és pénztári szolgálat, berendezések, horvát, német és franczia nyelv. A tanév mindkét tanfolyamon szep­tember 1-ón kezdődik ós egy huzamban 10 hónapig tart. A tanév befejeztével a vasúti tiszt­képző tanfolyamnak távozási bizonyit­ványnyal ellátott hallgatói a hazai vas­utakhoz osztatnak be ós három hónapig tartó gyakorlati próbaszolgálat után a minden óv október 10-től deczember 23-ig terjedő időszakban megejtendő képesítő vizsgára bocsáttatnak s a vizsgálat sike­res megállása esetében a vasúti szolgá­latra képesítő bizonyítványt nyernek. Hasonlóan a posta- és távírda tan­folyamot végzett, távozási bizonyitvány­nyal ellátott és alapvizsgát sikerrel letett hallgatók 7 hónapig tartó gyakorlati pró­baszolgálatra posta- és távírda hivatalok­hoz osztatnak be és ezután a képesítő vizsgálat második részét képező szakvizs­gálatra bocsáttatnak. Már a próbaszolgá­lat tartamára is az illetők gyakornoki vagy díjnoki állásokra szoktak kinevez­tetni, tehát dijas elhelyezésben működnek. A posta- távirda-tanfolyamot vég­zettek szolgálati rangja, feltéve hogy a gyakorlati téren kellő szorgalmat és si­kert fognak felmutatni, azon naptól kezdve számíttatik, melyen a tanfolyam látoga­tását megkezdték. Megjegyeztetik, hogy a vasúti tan­folyamnak eddig három éven át képesí­tett hallgatói hivatalnoki, csekélyebb rész­ben hivatalnok- vagy üzletgyakornoki mi­nőségben, a posta-távirdai tanfolyamnak eddig két éven át képesített hallgatói posta-távirdatiszti, csekélyebb részben gyakornoki minőségben már mindannyian alkalmazvák, A beiktatási díj mindkét tanfolyamon 10 frt; a tandíj a vasúti tanfolyamon 60 forint, a posta-távirdain 40 frt. A tandíj a középiskolákból hozott bizonyítványokhoz a tanfolyami előmene­telhez ós az illetőnek vagyoni viszonyai­hoz mérten egészben vagy részben elen­gedtetik, sőt mindkét tanfolyamon oly hallgatók, kik kiváló előmenetelt tanúsí­tanak ós szegénysorsuak 10- 20 frt havi rendes sególypénzekben, (ösztöndíjban) is részesülhetnek. A használatban levő tankönyvek il­letve vezérfonaluk , ára mintegy 30 frt (vasúti) illetőleg 20 frt. (posta-távirdai); azok megszerzése részletfizetések útján lehetőleg könnyittetvén. A tanfolyamok saját házukban czél­szerüen és kényelmesen vannak elhelyezve, külön szakkönyvtárak és muzeumok felett rendelkeznek, és az intézetben, külön or­vos működik. A. közönség köréből.*) Meglepetéssel vettünk tudomást a polgármester urnák f. hó 11-óu a katona­beszállásolási díjak* kifizetése tárgyában tett interpellatiora adott válaszából s a „Pápai Lapok" 29. számában a „sérelmes határozatok" czimü czikkben közölt vár­megyei végzésből, hogy a vármegye az 1888. és 89- években Devecser és Kis-Bér környékén tartott hadgyakorlatok alkal­mával városunkban szállásolt katonaság után járó beszállásolási díjat kifizetni nem hajlandó. Meglepetésünkhöz jogos igényeink­nek ilyen ignorálása miatt a méltatlanko­dás érzete vegyült, mert valósággal nem érezhettünk mást, mint móltatlankodást azon végzés fölött, melyet a törvényha­tósági közgyűlés többsége a város által beterjesztett igény-bejelentési adatokkal világos ellentótben álló indokok alapján hozott. Az foglaltatik ugyanis a végzésben, hogy az 1888. és 89. években történt ka­tona-beszállásolás csak rövid ideig, pár napig s néhol eddig sem tartott. Ennek ellenében nagyon helyesen jegyzi meg felebbezésóben a városi tanács és Pápa város polgármestere, kiknek jo­gos érdekeink erélyes védését e helyen is megköszönjük, hogy városunkban az át­vonuló katonaság mellett voltak csapatok, melyek 15 sőt 21 napig, tehát 3 hétig voltak elszállásolva városunk területén. Az mondatik továbbá a végzésben, hogy a katonaságnak ilyenkor bármily hely is jó s maga [a parancsnokság sem kívánja, hogy a katonák rendes elszállá­solásban-részesitessenek, elég levén az, ha a legénység és lovak, az eső és vihar el­len védelmet nyújtó félszerekben vagy pajtákban szállásoltatnak el. Még ha igy volna is, akkor sem járna *) E rovat alatt közérdekű felszólalások dij nélkül közöltetnek, felelősséget azoban nem vil­la! a Szerk. ••rn, Vja^elszálásolás terhek és , nagy kel­\éni<blenségek nélkül. Ahol a katonaság ily "hadgyakorlatok alkalmával pl. birka­akolban kapott fekhelyet, ott a tulajdo­nos"* kénytelen volt kiszorítani birkáit az Usíkolból s a hűvös szeptemberi éjeken kinn tartani, ami bizonyára a nyájnak javulására nem szolgált. S épen igy volt a dolog ott, ahol istállók boesátattak a katonai lovak s a katonák pihenőhelyéül, az elszállásoló közeg rendelkezésére. De hány hely volt olyan különösen városunk szegénysorsu lakosai között, ahol a tulajdonos saját szobájából volt kény­telen kiköltözni, s mig maga siiabad ég alatt hált, addig szobáját 5—10 katona foglalta el! Hányan mentek ki önkényt ellenkezés nélkül azon biztos reményben, hogy az igy szerzett alkalmatlanságért néhány krajezárnyi kárpótlást kapnak, s ebben a korban, midőn minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy magunkat s családunkat fenntarthassuk, * nélkülözések árán szerzett néhány fillérhez juthassanak. Nincs közöttünk senki is, ki e-vég­zést előre tudva átengedte volna háza bár­mely ránézve is szükséges részét a kato­naságnak, s a 2—3 hét" alatt ezáltal oko­zott károkat, melyek ily tömeges beszál­lásolásoknál okvetlen beállanak, elviselte volna. De azon remény; hogy a kellemet­lenségekért s a- szenvedett károkért cse­kély ugyan, de mégis némi kárpótlást nyerüuk, mely által, : 'annélkül is súlyos adóterhünkön egy cseppet könnyithetünk, rábírta a kereset-forrásokat illetőleg kü­lönben is elhagyatott lakosokat arra, hogy elfogadják a hozzájuk rendelt katonaságot. Ez a remény, a b'eszállásoláskor s azóta is tényleg tett Ígéretek nem lehet­nek hiábavalók, s nem sémmisithetők meg egy, a beszállásolás által nem érintett vi­dékek képviselői részéről hozott, várme­gyei végzés által s ezért Bizunk a városi tanács s Pápa város polgármestere feleb­bezéséuek sikerében, bizunk abban hogy e felebbezés a felsőbb hatóságokat jogos igényeink elismerésére birandja. Pápa, 1891. július hó 19. napján. Következik 97 aláiró neve, kik kö­zött Goldschmied József 1B0 emberrel (15 napig) Bábics István 50 emberrel (15 napig), id. Berger Mór 50 emberrel (15 nap) Téringer József 25 emberrel (15 nap) szerepel. Irodalom és művészei. — A gazdálkodók b. figyelmébe. Most midőn a takarmánynemüek országszerte bőven teremtek különösen pedig a lóhere, lu­czerna, réti fűben van bő kaszálás, nagyon idő­szerűnek tudjuk, a gazdaközönség figyelmét, felhívni D. „Hreblay Emil"-féle, „Takarmány­nemüek mesterséges eltartása" czimü műre, mely gyakorlati útmutatást ad a zöld lóhere, luezerna, rétifü, csalamádé vagy a takarmány­tengeri, a répalevél, valamint az összes gumós és gyökéiíéle takarmánynemüek okszerű eltar­tása, besavanyitása, préselése és sajtolása kö­rül. E mű rövid idő óta a legnagyobb elter­jedésnek örvend, mi csak azt bizonyítja, hogy nincs egyetlen gazda vagy uradalom, mely e müvet ne használhatná. A mü, mély finom papíron nyomva, több csinos ábrával díszítve 124 nagyrétü oldalra terjed, megrendelhető utalványon Kassán a„Gyakorlati Mezőgazda" heti lap szerkesztőségében. Ára 86 kr. Félbőr­kötésben 1 frt 50 kr. — Mária Dorottya főherczegnő. Kemény József „Honvédek királydala" czimü költeményéhez gyönyörű melodikus zenét irt, melynek kiadásával Nádor Kálmán jó hirnevü zenemükereskedőt bizta meg. A főherczegnő ezen szerzeménye iránt rendkívül nagy az ér­deklődés. Mint értesülünk a mü már sajtó alatt is van s néhány nap múlva jelenik meg. — Nádor Kálmán zenemükeres­kedö kiadásában- „Blahá Lujza" czim alatt egy pompás induló jelent meg, melynek szépségét különösen emeli az, hogy melódiája kiváló ma­gyar dalokból van feldolgzva. Óhajtjuk, hogy ezen induló nálunk is mihamarább oly népszerűségre tegyen szert mint Budapesten hol a czigány és katonazenekarok által min­den alkalommal nagy hatás mellett játszatik. Megemlítésre méltó e zenemű gyönyörű kiál­lítása is. mely a czimlapon Blahánénak kitü­i uően sikerült képét adja. Ára szöveggel együtt 75 kr. A „Legújabb budapesti népdalok" czi­mü vállalat mely ugyancsak Nádor Kálmán zenemű kereskedő hivatalában jelent meg is­mét két igen sikerült dallal szaporodott, mely e szép gyűjteménynek 29/30 számát képezi,. > az egyiknek ezime Őszi idő" a másik-é „Ad­jon Isten kis galambom" árá 30 kr. KÜLÖNFÉLÉI — Személyi hirek. Esterházy Móricz gróf főispán úr, jövő. hó elején tér vissza Karlsbadból és átveszi újból a megye vezetését. ^~ Vóghely Dezső kir. tanácsos alispán és Paál Dénes főmér­nök mult szerdán a Pápa-csornai vasub közigazgatási bej áfása alkalmából váro­sunkba érkeztek. — Bakonybéli apátnak — győri tudósítónk szerint — Ocsovszhy Kázmér a pápai kath. algymnasium derék igaz­gatója van kiszemelve. — A pápa-csornai vasút ügye nagy társaságot hozott Ö.ssze most szer­dán városunkba. A. kérdéses vasút-irány közigazgatási bejárásnak megkezdésit %

Next

/
Oldalképek
Tartalom