Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-02-01

Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektói fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába küldendők. 'y Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt •— Eéi évre, 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr.' Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeh.30 kr. A díj előre fizetendő. , Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési. dJjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((Joklbcrp: Gyula ;jv papirkereskedése, főtér) küldendők (V, ; : ,7)"K Pápa város hatóságának cs több pápai, s p ápa-vidéjki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1891. jan. 31. Üdvözöljük az újonnan megválasz­tott városi képviselőket, üdvözöljük őket azon a polczón, melyre őket polgártár­saiknak bizalma emelte. Á bizalommal kötelezettség is jár. A megválasztott városi képviselők­nek ugyanis kötelességükben áll, hogy ä választó polgárok által beléjük helyezett bizalomnak pontosan és lelkiismeretesen meg is feleljenek. Az olyan városi kép­viselő, a ki a választók által belé helyezett bizalomnak megfelelni nem akar, — vagy nem képes, az nem hasz­nára, hanem csak ártalmára van köz­ügyeinknek. A városi képviselőktől elvárjuk, hogy sok jó tulajdonságokkal legyenek felru­házva. Ezek között első helyen kell meg­említenünk az igazságszeretet. A városi képviselő legyen minden­kor igazságos. A tárgyalás alatt lévő ügyeket vizsgálja meg lelkiismeretesen,— mérlegelje gondosan az összegyűjtött bi­zonyítékokat és őrizkedjék különösen at­tól, hogy valószínűségen alapuló beszé­deknek kellő bizonyítékok nélkül hitelt adjoa. A városi képviselő továbbá ne le­gyen elfogult. Kicsinyes, személyes érde­keket ne helyezzen a közérdek elé, le­gyen jelszava a »haladas« és iparkodjék ezt szóval és tettel, a tárgyalási terem­ben ugy, mint a közéletben mindenkor bebizonyítani. Mindnyájan tudjuk, hogy városunk bajai a múltból erednek. Tarosunk ha­ladásának és felvirágozhatásának, — vall­juk meg egész őszintén, — igen sok eset­ben, saját városi képviselőtestületünk állott útjában. Szemrehányással tehát nem illethetünk senkit. A hibát elkövették elődeink, nem marad tehát egyelőre egyéb hátra, mint azt megadással eltűrni. De a jelenben ngy mint a jövőben a városi képviselőknek meg kell ragadd niok minden alkalmat és minden esz­közt, — mely a multak hibáit orvosolni lesz hivatva. Ezt joggal várjuk el az újonnan választott képviselőktől, mert a beléjük helyezett bizalomnak csakis ezen uton fognak érvényt szerezhetni. A városi tanácsteremben már leg­közelebb fontos tárgyak: kerülnek a zöld asztalra. Ezek: a vizkórdés, a kövezet ós a Pápa-csornai vasút. Fontos tágy mind a három, városunkra nézve talán mind­egyik életkérdés. Áldozatok nélkül egyi­ket sem tudjuk létesíteni, de a haladás eszméje megköveteli tőlünk is az áldo­zatokat. Ilyen értelemben üdvözöljük mi az újonnan megválasztott városi képviselő­ket és erős a meggyőződésünk, hogy a haladásnak egyik sem fog útjába állani, sőt valamennyien közös erővel és buzga­lommal fognak városunk felvirágzásán fáradozni. t Simor János. A herczegprimás temetése, egyházi fejedelemhez méltó pompával és fóny­nyel ment végbe szerdán d. e. Eszter­gomban. Már kora reggel óta hullámzott a nép. A város gyászt öltött. Az égő lám­pások gyászfátyollal voltak borítva. Ki­lenc órakor a vízivárosi templomban, a ravatalon fekvő halottat Boltizár püspök nagy segédlettel szentelte be, mire a ko­porsót bezárták. A szertartást folytonos harangzúgás kisérte; időközben megkez­dődött a temetéshez való felvonulás, a tömeg a főutcát, a palota és templom előtti tért elfoglalta. Az egyletek, küldött­ségek és testületek gyászlobogókkal vo­nultak ki. Eéltiz óra után gyülekeztek a küldöttségek \az ismét megnyílt templom­ban. Az első padsorban foglaltak helyet Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Osáky Albin gr., közoktatásügyi miniszter ós Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter; azután az országos küldöttség. Hornig b. Schuster, Dulánszky és Steiner megyés püspökök, Boltizár és Palásty fölszentelt püspökök ós "Wolafka osztálytanácsos. A gyászszal borított templom köze­pén volt elhelyezve a nagyszerű ravatal nyolc-soros viaszgyertyákkal körülövezve; a déli növényekkel borított emelvényen nyugodott a gazdagon aranyozott érc­koporsó a primási jelvényekkel ós a bíbor szemfedővel. A ravatalt altisztekből álló diszörsóg környezte. Miután Erigyes és József Ágost főhercegek a szentélyben helyet foglaltak, Császka szepesi püspök, egyházilag előirt legnagyobb segédlettel megkezdte az egyházi szertartást. A oir­cum dederunt után a celebráló püspök a koporsót minden oldalról beszentelte. A mikor az absolve domine és a jvenite exul­teum elhangzott, a koporsót az uradalmi tisztek az üvegfalu, hatlovas halotti dísz­kocsira emelték. A menet, a mely útját a Bazilika felé vette, a következő sorrendben indult el: Elöl a megyei lovas huszárok, azután a növendékpapok, kezükben a feszülettel; az összes tanuló ifjúság, az egyletek, a községi s más küldöttségek, a primási, a káptalani és az uradalmi tisztek, a katona­tisztikar, a városi és a megyei küldöttség, a papság, a m. tud. akadémia, a szent István- és szent- László társiilatok kül­döttségei, a főváros és Fejérvár város küldöttei, a főkáptalan, a püspökök, ka­tonai zenekar, egyházi énekesek, egyházi segédlet, a pontificans, három udvari pap, kik a biboi-noki kalapot, s a rendjeleket, köztük az „arany gyapjú"-t vitték. .A gyászkocsi után az országos küldöttség, a főrendek, a képviselők, a rokonság, az udvar-i papság s végül az udvari cseléd­ség sorakozott. A főhercegek és a minisz­terek, a kedvezőtlen idő miatt kocsin men­tek a bazilikába. A monumentális tem­plom egészen gyászdiszt öltött, mi impo­náló hatást gyakoroltak a szemlélőre. A templom hatalmas oszlopai, a főoltár ós szentély minden része gyászfátyollal volt boritva, az öszszes imahelyek is fekete posztóval boritvák. A kupola alatt óriási menyezetes ravatal várta a koporsót, me­lyet 16 sor viaszgyertya környezett. A magas vendégek ez alatt a sekrestyében gyülekeztek. Miután a gyászmenet a basilikába ért, a papság a koporsót leemelte, a kik­föl kanonokok vették át és helyezték a ravatalra, mely a prímás címereit viselte. Erre Frigyes és József Ágost főhercegek a főoltár balján elhelyezett imazsámo­lyokon, a miniszterek a kanonoki helye­ken foglaltak hejyet; Lobkovitz herceg hadtestparancsnok, Forinyák altábornagy, Dobner őrnagy, mint a bolgár fejedelem képviselője és Holdházy kanonok máso­dik paciosztályban, hol még az országos küldöttség ós a főrendiház tagjai voltak, kdlyezkedtek el. Szemben a túlsó oldalon a képviselőház küldöttsége, a tábornokok, köztük Rosenzweig báró ós a honvédség tisztikara, köztük Palkovics ezredes, Álgya Sándor őrnagy és Dobietzky szá­zados, azután a főváros küldöttsége, Ger­lócy Károlylyal és Márkus Józseffel, Esz­tergom város ós megye küldöttségei. A főoltárral szemben a megyés püspökök egyházi ruhákban, imazsámolyokon fog­laltak helyet. Császka pontificans erre, imposans segédletével a főoltár felé vo­nult, a főhercegeket ós a kormány tagjait üdvözölve, azután ruhát [váltva kezdetét vette á- nagy gyászmise, melyet a miserere előzött meg. A zene és az; énekkarchorn­son a legkiválóbb zeneszerzőktől megható gyászdalokat adtak elő. — Az énekkar­ban a legkiválóbb énekesek kisérték a misét, mely egész déli negyed egy óráig tartott. A mise végeztével Dulánszky, Hor­nig, Schuster é^s Steiner megyés püspökök is magukra öltötték a gyászpalástokat, s a papság kíséretében vonultak a ravatal­hoz, hogy az absolútiókat végezzék. Császka pontificans püspök a koporsó fejénél állott, tőle jóbbra Dulánszky, balra Hornig püspökök, a ravatal lábánál pedig jobbra Schuster, balra Steiner püspökök foglaltak állást. — Az absolutiót mind­egyik püspök külön végezte. Az absolu­tiók végeztével a koporsót leemelték a ravatalról s levitték a sírboltba. Közvet­len az elhunyt herczegprimás sirj a előtt oltár állott, a melyre a koszorúkat helyez­ték. Császka püspök beszentelte a sirt, inire az énnekkar ^Elmegyek a sirba" kez­detű gyászdalt énekelte. A koporsót ezu­tán beillesztették a sírboltba, a melyet a jelenvoltak nagy meghatottsága közt be­falaztak. Az elhunyt herczegprimást a kripta ama részébe temették, a hol Sci­tovszky, volt esztergomi érsek nyugszik. — Az országos gyászban osztozott megyénk s városunk is. Városunk köz­épületein, a templomokon s a rom. katli. iskolákon gyászlobogók lengtek, jelezve a gyászt, melyet városunk lakossága az ország többi lakosával együtt osztott. A vármegye nevjében Yéghely Dezső kir. tanácsos alispán az esztergomi főkápta­lauhoz a következő -átiratot intézte: „Értesülvén a megrendítő csapásról, mely nemcsak a katholikus egyházat, hanem egész hazánkat es közéletünket 0 Eminentiájának Simor János bíboros ér­sek herczegprimásnak halálával érte, vár­megyénk alispánja törvényhatóságunkat rendkívüli közgyűlésre hivta egybe, s a szomorú tényt hivatalosan bejelentette. Mélyen meghatva hallgattuk a gyász­hírt, mert 0 Eminentiája elhunytával ál­lamunk fenntartó oszlopainak egyike dűlt ki, és sirba szállt azon egyházi fejedelem, ki nemcsak állásának kiváló magasságá­nál, hanem hazafiúi, egyházi és polgári érdemeinek nagyságánál fogva is örökre emlékezetessé tette magát lelkemben. A ravatal elöttt tehát, honnét a nagy halott földi maradványai a sirnak, emléke pedig az örök életnek átadatni fognak, mi is leteszszük a Méltóságos és főtiszte­lendő Káptalan ke'zóbe őszinte részvétünk hervadhatlan koszorúját, ós kérjük, hogy mély bánatunk kifejezését ez uton fogadni méltóztassék." Nyugodjék a nagy halott békében! = Pápaváros képviselőtestü­letének 6 évi működés után féle rész­ben, kilépett tagjai helyett a folyó hó 26-án megtartott újból választás eredmé­nye a következő: Megválasztattak: Az I. kerületben rendet tagul: Hannos Zojtán, Reguli Nándor, Baranyay Zsig­mond, Dr. Kende Ádám, Steiner Mayer, Ungar Antal, Krausz József N., Koller János, Schlesinger Vilmos; póttagul: "Witt­mann Márton, Szeglety József, Bánóczy Pál, Alstädter Jakab, Hannig Antal. Ali. kerületben rendes tagul: Bíró Ká­roly, lakó István, ifj. Polgár József, Val­ter Sándor, id. Polgár József, Heim Ig­nácz, Szauer János, Gál János, Fischer Móricz; póttagul: Pákai Mihály, Erdős István, Csurgai Gyula, id. Szálai József, Rozs Ferencz. A III. kerületben rendes tagul: Tóth Ist­ván, Antal Géza, Dr. Kaposy Lucián, Gyimóthi János, T. Németh György. Ba­rátb Károly, ifj. Lampérth Ferencz, Hey­kál Ede, EibenschützMór; póttagul: Deko­vics István, Tömből József, Löwi Lipót, Kovács Sándor, Répási János. A IV. kerületben rendes tagul: Paál Ist­ván, Török János, Hikki Sándor, Bosen­bach Károly, Császár Dániel. Kovácsics Gyula, R. Nemes János, Szeiffert István. Kiss Ernő; póttagul: Téringer József, Gram János, Harák János, Kreizer József, Pados Antal; A Kochin és a belügyminiszter. A magyar királyi belügyminister a kochinnal való gyógykezeltetésre nézve a következő körrendeletet bocsátotta ki: A napi lapok hasábjain iijabb idő­bén több fővárosi gyakorló orvos oly hir­detéseket tesz közzé, melyek szerint a dr. Kock-fóle oltásokat járó betegeken végzi. A gyakorlatra jogosított orvos a gyógymód alkalmazásában, az 1876. évi XIV. t. cz. 47. §-a szerint, nem korlátol­tathatik ugyan; mindazonáltat ugyanazon törvényszakasz rendelkezéséhez képest, működésére nézve az állam ellenőrkőclése alatt áll ós az általa elkövetett műhibák­ért felelős. Tekintettel a dr. Koch-féle oltóanyagnak gyakran rendkívül heves hatására, a melynél fogva egy millígram­nyi csekély nrcn^isegben is a szervezetbe jutása sokszor rendkívül erős reactiot idéz elő, a melynek következtében rögtöni ha­lál is beállhat, a hogy ez főleg a gége gümős fekélyeinél már többször észlelte­tett, s a mely rögtöni halál bekövetkez­hetik az olyan betegeknél is, akiknél vagy általános gyengeség vagy a szívnek gyen­gesége folytán az oltóanyag hatása által TÍRCZA. FELEDJ! Üzd el ha képem fölmerül Emlékeid között, Mint nyári napsugár elűzi A bús, komor ködöt. Mórt gondolnál rám oly gyakorta? Mórt gyötrenéd magad? Hisz a kiállott szenvedésért Kárpótlást mi sem ad. Feledd a néhány édes perczet, A sok kint is feledd! Melyet boldogtalan szerelmed Éreztetett veled. Kerüld a magányt! társaságban JátszSzál, mttlass, nevess! Az álom, melyet álmodoztunk Igy tán föl nem keres. Megszűnik a hiu sóvárgás És megszűnik a vágy; Az a fájdalmas-édes érzés Majd csak nyugodni hágy. Nem susogja füledbe többé, Miként eddig nevem, És jeltelen sírjában nyugszik A meghalt szerelem ... Ó és uj Somlóvár. Történelmi vázlat, különféle kútfők alapján. Irta: GIAY KÁROLY. O-Somlóvár. Fönséges eszmék és megható érzel-r mek ébrednek az emberben, valahányszor regényes fekvésű váromladékkal koroná­zott hegy mellett halad el. Eme hatás még magasztosabb ós elbájolóbb lesz ak­kor, ha az ember huzamosb ideig tartój?­kodhatik az ősöknek ilyen romban heverő sasfészke közelében: különösen midőn oly nagyszerű ós régi emlékét a benne átélt zajos időknek pillantjuk meg, mint aminő a Somló hegyen kimagasló, szürke vár­rom, mely jelenleg gróf Erdődy Ferencz úr tulajdonát képezi. Minő zajos és vidám lehetett még a mult században itt az élet, és most esak néha egy-egy vércse vijjongása vagy a bagoly huhogása zavarja meg a sötét fa­lak közt uralkodó síri csendet! A drága bársony és nehéz selyembutorok helyett sürü lombozattal ékeskedő fákban és cser­jékben, gyönyörködhetünk és puha moh­szőnyegen barangolhatunk. Az érczkakas csikorgása helyett viharok alkalmával a falakból kiálló tölgygerendák nyikorgása hallható. A fölötte elviharzott századok bar­bár kezel mindent leromboltak, csak a sgürke falakat nem, amelyek ma már csak szomorti sírkő gyanánt meredeznek änagy Somlón a büszke vár helyett. A nagy Somló egészén egyedül emel­kedik ki az alatta elterülő nagy lapályból megyénk nyugati részén. Legmagasabb és miután az alatta fekvő vidék absolut magasság átlaga circa 170 méternyire te­hető, ennélfogva a Somlóhegy relativ ma­gassága megüti a 265 métert. Alakját egy csonkakuphoz hasonlít­hatjuk, melynek felületén, kisebb kupo\­alakú kiemelkedés nyugszik, átszelve hü­lönfóle bazalt kősziklák által *). Tetejének horpadt idoma, a rajta található kövüle­tek ós láva törmelékek megerősítik azt az állítást, hogy a Somló valamikor csak­ugyan tűzhányó volt. A hegyoldalakon az erősen vastartalmú, serétes földben jól müveit szöllök díszlenek; ós ha a belőlük nyert aszubor ugyan a tokaji aszú mögött foglal helyet, mint asztali és csemegebor bizonyára a legkitűnőbb, főképen a vá­sárhelyi oldalon termő. Utána jön sorban a kisjenöi (a hegy d. ny. oldalán), a dobai (é. k.) ós a nagy-szőllősi rész (ó. ny.) Varázshatást gyakorol a borivó és a bornemissza utasokra egyaránt a magán álló Somló már távolról is a rajta fehérlő száz meg száz borház- ós pinczegádorral, hol szüret alkalmával nagyon vidám, [za­jos kedvet önt a somlói arany nektár ós fekete hangász sereg az odatóduló vendé­gek ereibe. Máskor pedig ájtatos és vallásos ér­zelmű hangok is emelkednek a Somlóról az ég jfelé, mert három csinos kápolnával dicsekedhetnek eme hegy lakói. Legszebb ós legnagyobb a vásárhelyi részen álló Margitkápolna, ahová évenkint július 13-án [a bucsujárók serege özönlik. Eme kápolna azért is nevezetes, mert Kisfa­*) Különösen jellemzi e sziklákat a Somla nevű bazaltfaj, ahonnnn valószínűleg az egész hegy elnevezését nyerte, s azért irtam „Somló" és nem „Somlyódnak e hegyet. ludy Sándor itt esketi meg „Esegkváry" czimű regéjében Kinizsi kérelmére János, veszprémi püspök áltel Eséghváryt a szép Kernen Lenkp.Val, midőn a most nevezett r e£éb­eil koszorús költőnk igy szól: „S másnap reggel az esküvés „Margit kápolnájában „Megtörténvén, Eseghváry „Nőjét tartja Lenkában." A Somló hegy dobai oldalán egy vigan csergedező hegyi ér mellett emelkedik a csinos, vörös tornyú, Mártonkápolna, mely szomorúan nézi, hogy évenkint hány hordó aranyos nedű vándorol a szemközt fekvő Mártonkut pompás forrásvizéhez keresztelőre, ami a régi jó himevü somlói bornak dicsőségét mindenesetre csökkenti. Végre a hegy nyugoti oldalán megemlí­tendő,! a tiszta szép Ilonakápolna a köze­lében fekvő, vörös márványtáblákkal ki­rakott Sédforrással, a mely — azt hi­szem p a jó somlainak szintén nem nagy előnyére csörgeti üde vizét. Hogy Kisfaludy Sándorra mily fen­séges,; költői benyomást okozhatott eme szép -jddók, az kitűnik onnan, hogy a már emiitett „Eseghváry" czimü regéjón kivül „A somlai vérszüret" ós a legszebb, „Somló" czimű regéje is eme gyönyörű hegyhez fűződik. Miután ez utóbbi regé­nek főhősét a várrom jelenlegi tulajdo­nos család — az ErdŐdy grófok— egyik őse, Bakács Elek, szolgáltatja, nem mu­laszthatom el, hogy eme ismeretes, szép regének rövid tartalmát föl ne hozzam, amely a következő: A harczot és vadászatot kedvelő Ba­kács Elek, Somló akkori ura. Rendeken Csabyéknál megismerkedik a sümegi Kál­wáa há'jos leányával, korával és elfelejti a devecseri kisasszonyt, Luczát. Lórát nőül vévén boldogan éltek Somló várában, de midőn megszólalt a hadikürt, neki ís távoznia kellett élete párjától bármily ne­hezére esett is. Midőn azután harcz után hazafelé sietett, betért egy bakonyi csár­dába, hol egy lantostól azt hallja, hogy a somlói menyecske hűtlen lett urához és bizonyságul mutatja a somlói várúrnak kedvencz agarát és sólymát, a melyeken neje túladott és azt is elmondta • a lantos, hogy Lóra uj kedvese most is ott dőzsölt Somló várában. Erre Bakács dühében ki­ragadja a lantos kezéből kedvencz álla­tait ós égve a boszútól Somló felé vág­tat. Amint fölér a várba, csakugyan neje oldalán talál egy deli ifjút; most elhiszi a lantos szavait és kardjával legott átdöfi bájos Lóráját; s már az ifjú felé fordulj midőn ott terem az utána vágtatott lan­tos — ki nem volt más, mint a deve­cseri Lucza — és kijelenti, hogy az egész dolog csak boszuból történt koholmány, mert Bakács nem viszonozta határtalan szerelmét. Elmondja, miszerint neje ártat­lan, s hogy az ifjú, akit neje mellett ta­lált, Lóra öcscse. Erre a devecseri Lucza, az állantos, lovára ül s hazavágtat; de amint a Somlóról lesiet, a kórlelketlen Nemczis utoléri, lova megbotlik,- ő pedig szörnyet hal. Lóra atyjának, a sümegi Kálmánnak, fájdalmában szive repedt meg, Bakács pedig őrj öngésóben Lóra kopor­sójára borul, s ott hal -meg a somlói krip­tában. — Ez tartalma a „Somló" czimit regének. A Somlónak éjszak-nyugoti oldalán egy kiemelkedő, sziklás ormon büszkél­kedik a körülbelül másfélholdnyi területet elfoglaló gyönyörű, várrom, hová megle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom